Különleges orgonája, harangja és története van Pécs ikonikus székesegyházának
Pécs ikonikus épülete - a magasra nyúló négy tornyával, a színes kivilágítással, a különleges belső terével, az újdonságaival, és az érdekes, sokszor kalandos, viharos múltjával – a Székesegyház.
Kihagyhatatlan látnivaló a Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház – amit Dóm, Bazilika és Vártemplom néven is gyakran emlegetnek. A Pécsi egyházmegye katedrálisának múltja a 11. századig nyúlik vissza. Mára a megújuló épület és a hozzá kapcsolódó többi látnivaló változatos programot, élményt kínál a látogatónak: az orgonazenétől a kilátóig, a borkóstolástól a kávézásig, a kincsektől a kőtárig.
A többször felépített Bazilika története
A székesegyház alapítását Kézai Simon krónikájában Péter királynak tulajdonítja, de az altemplom alapjai már a 4. században álltak. Az egyházmegyét Szent István király 1009-ben alapította, és már akkor állt itt egy székesegyház.
A második székesegyházat Orseolo Péter magyar király idejében építették a mai Dóm tér északnyugati felén és
itt koronázták meg Salamon királyt.
1064-ben Géza és Salamon a háborúskodás befejezéseként itt ülte meg együtt a húsvéti ünnepeket, ám aznap éjjel egy tűzvész elpusztította a templomot és palotát.
A harmadik székesegyházat a 11. század végén kezdeték építeni Szent Mór püspöksége idején és 1180 körül készült el. A tatárok a dómot felgyújtották, majd a muszlim nádor is feldúlta Pécset, ekkor semmisült meg az épület tetőzete. A 14. században újjáépült és ekkor került hozzá több kápolna is. Az építkezés a 15. században is folyt, ekkor kerültek bele a gótikus emelek, a nagy ablakok, és boltozatok, több oltár is ekkor készült.
A 15. század végén a reneszánsz kultúra egyik fellegvára lett Pécset.
A törökök a 16. században az épület egyik részét dzsámiként használták, a többi részében élelmiszert és hadianyagot tároltak.
A 17. században egy villámcsapásban egy tornya megsérült, amit Ahmed aga felújíttatott, ekkor kerültek rá a török feliratok. Zrínyi ágyúzásai szintén súlyos károkat okoztak a tetőzetben. Közben a törökök több domborművet és festményt is megrongáltak, a felszabadító seregek pedig kifosztották a székesegyházat, elvitték az órákat is.
A pusztítás nem ért véget, a 18. század elején a kurucok majd a rácok is rongálták. A század első felében kijavították a sérüléseket, új bejáratot is nyitottak, majd új berendezést is kapott a székesegyház.
A főoltár 1741-ben készült Krail János tervei szerint, a sekrestye rokokó szekrényeit 1756-ban helyezték el és 1762-ben már álltak a kanonoki stallumok.
