Közeleg a karácsony, ne őrülj meg!
Kígyózó sorok a boltokban, hömpölygő tömeg az adventi vásárokban, türelmetlen, idő szűkében lévő emberek mindenfelé. Ezek mindenkinek bevillannak a karácsonyi tébolyról, no meg az izgalmas készülődés, meghitt beszélgetések, Michael Bublé búgó hangjával a háttérben.
Ha Anya vagy, csak tetőzik az őrület advent idején. Sulis Karácsony, Luca napi vásár, keddenként reggelente korcsolya, ajándékozás, teremdíszítés, mézeskalácssütés, év végi koncert, céges buli. Mindezeket jó lenne meghitt hangulatban átélni, ami nehézkes napi 5 óra alvás mellett.
Éjjelente fél 2-kor, amikor ágyba kerülök, átgondolom a holnapi teendőket. Ott kezdem, hogy mit veszek fel, mert így 10 perccel tovább aludhatok. Következő, hogy mit vesz fel a gyerek.
Utána, hogy mit visz enni az iskolába, hányra megyek érte, mit kell megcsinálnom a munkában, mit vacsorázunk, hova megyek gyümölcsöt venni, mert holnapután gyümölcsnapos. Utána azon gondolkodom, hogy melyik adventi vásárt nem láttuk még, mert oda is el kéne menni, ajándékokat is kéne venni, csomagolni is kéne. Anyámhoz is ki kéne vinni és meghívták egy szülinapi buliba is.
Belém vág a felismerés, hogy hajat kell mosnom, mert a számban egy cukorkával aludtam el, még tegnapelőtt és beleragadt a hajamba. Most nincs erőm. Kipattanok az ágyból és felírom egy cetlire, hogy hajmosás, majd a tükörre ragasztom. Sosem gondoltam, hogy idáig jutok én, az egykoron mindig beszárított hajú, sminket viselő, csinos nő. Most 2 napja van a hajamba ragadva egy cukorka és 3 hete van beszáradva a szempillaspirálom, a pirosítómat meg 2 millió darabra törte a gyerek, ezért minden reggel, csak egy morzsalékot kenek szét az arcomon, amitől néha úgy nézek ki, mint a mekis bohóc.
Próbálom a nem létező szabadidőnket az első osztályos, hulla fáradt gyerekemmel az ünnepekre való hangolódással tölteni.
Ma mézeskalácsot sütünk. Jóga légzés, nyugalom, türelem. Együtt főzni nem olyan ám, mint a főzős műsorokban, bár én ott is látom a séfeken, hogy vicsorogva mosolyognak és visszafognak egy „ne kavarjál már több tojást a földre könyörgöm” dorgálást, vagy egy „itt a telefonom csak menjél el innen” ordítást.
De nem!
Ma akkor is szuperanyu leszek, együtt fogunk sütni,
ő kavar, én nyújtok, ő szaggat, én rakom a tepsibe, ő díszít én meg közben büszkén nézem, hogy milyen ügyesen csinálja.
