Majdnem egy évet töltött az űrben a rekorder űrhajósnő – elmesélte, milyen újra a Földön
Múlt csütörtökön tért vissza a Nemzetközi Űrállomásról három asztronauta, köztük Christina Koch, akinek két rekord is kötődik a nevéhez: 328 nyolc napot töltött az űrben, ezzel ő lett a nők közül a leghosszabb ideig az űrben tartózkodó asztronauta. Emellett ő hajtotta végre a világ első női űrsétáját 2019 októberében Jessica Meirrel.
A NASA űrhajósa a szerdán tartott sajtótájékoztatón mesélt élményeiről és arról, milyen majdnem egy év után visszatérni a Földre.
328 napot eltölteni ugyanis a súlytalanságban, majd utána ismét hozzászokni a gravitációhoz nem is olyan könnyű, mint ahogy azt hihetnénk: Koch szerint kellett egy kis idő, mire ismét hozzászokott a gravitációhoz, ám még a visszatérése után egy héttel is vannak problémái.
Az egyensúlyérzékével ugyanis még gondok vannak, és fájdalmai is voltak.
A visszatérése utáni első napon például alig bírta tartani a fejét, annyira fájt a nyaka, ám ez elmúlt. Megjegyezte, hogy még így is jobban járt, mint kollégája, Scott Kelly, aki négy évvel ezelőtt 340 nap után jött vissza az űrből, amelyet követően rettentően fájtak a lábai és égett a bőre. Koch ehhez képest viszonylag jól megúszta a hazaköltözést komolyabb mellékhatások nélkül.
A misszió legmeghatározóbb pillanatának azt tartja, amikor megérkeztek még tavaly márciusban a Nemzetközi Űrállomásra. A NASA-nál hosszú éveken át képezték ki az űrhajózásra, és mikor valóban megérkezett a helyre, amelyről évekig tanult, akkor vált számára valóságossá az egész küldetése.
Nagyjából három hónap után már az otthonának érezte az Űrállomást, addigra már annyira megszokta a súlytalanságban lebegést, hogy teljesen természetessé vált számára.
Koch ötéves korában döntötte el, hogy asztronauta akar lenni, bár már akkor tudta, hogy ennek kicsi az esélye. Amikor először ment el a Space Camp nevű, űrkutatás iránt érdeklődő fiatalok számára nyitott oktatási központjába, akkor tudta, hogy ennek fogja szentelni az életét. Ennek ellenére nem azt akarta, hogy mindenáron kijusson az űrbe.
"Csak akkor jelentkezem [a programba], ha a tapasztalatok, amiket szereztem, lehetővé teszik számomra, hogy hozzájárulhassak az űrprogram sikerességéhez."
- döntötte el még a kiképzése előtt.
Ennek érdekében inkább a készségeit fejlesztette: szenvedélyes sziklamászó, amelyet a munka mellett sem hanyagolt, ráadásul a mérnöki állását is feladta a NASA-nál, hogy elmehessen az Antarktiszra dolgozni - elmondása szerint ez a két tevékenység nagyban hozzásegítette ahhoz, hogy sokkal jobb asztronauta legyen.
