Itt találod Magyarország egyik legnagyobb római kori városát
A Sárvíz partján a 17. században létrejött Tác falu tulajdonosai, a Zichy család bizonyára nem sejtették, hogy micsoda különleges érték lapul a lábuk alatt. Mert ez a föld rejtette Gorsiumot, Magyarország legnagyobb méretű, mára feltárt római kori települését. Az 1958-ban megkezdett ásatások kétezer év történetét hozták a felszínre.


A rómaiak már a Kr. u. 46-49-ben eljutottak ide, és katonai tábort hoztak létre. Majd a 2. század elején egy város épült fel, az Alsó-Pannónia provincia tartománygyűlésének és császárkultuszának székhelye. A településen a városfalakon belül fórum, szentélyek, szentélykerület-csarnokok és templomok álltak. Sőt az ünnepségekhez egy amfiteátrum is épült.



A várost először „Gorsium”, illetve „Gorsio sive Hercule” néven a 3. században említik írásos dokumentumok.
Ugyan több támadás is érte, de hosszú évtizedeken keresztül virágzó és gazdag település volt. Később 258-ban egy polgárháborús veszélyhelyzetben a városi tanács a pénztárat elásatta. A 3134 db dupla denár az ásatások során került elő.



A 260-as barbár támadásban letarolták a várost. Az egész Pannóniát sújtó fosztogatások nyomán szinte alig maradt belőle valami.
A 3. század végén Diocletianus császár utasítására kezdték meg az újjáépítést, majd új nevet is kapott, Herculiának nevezték el. Újra kiemelt településsé vált, és új virágzásnak indult. Palotákat, laktanyákat, üzleteket, bazilikát és temetőt építettek.


Hanyatlása a 4. században kezdődött. A közbiztonság romlása miatt egyre többen menekültek a városfalak közé, és elszaporodtak az igénytelenebb házak. A lakott terület pedig egyre csökkent.
A honfoglaló magyarok inkább egy közeli helyen telepedtek meg, és a város helyén már csak kisebb községek maradtak meg, bár azokban a 16. századig folyamatosan éltek. A legnevezetesebb a Föveny nevű hely volt, mely arról lett híres, hogy innen szállították a királyi és egyházi építkezésekhez Székesfehérvárra a köveket.



A törökök idején ez a falu is elpusztult, a terület elhagyatottá vált. A 18-19. században nem lakták, a későbbi tulajdonos Zichy-grófok is csak a kőbányákat hasznosították.



Itt nyílt meg az ország legnagyobb régészeti parkja, melyet egy könnyű sétával két óra alatt körbe lehet járni.



Gorsiumban, az ókori élettel, egy virágzó város megmaradt emlékeivel találkozhatunk. Az épületek falmaradványai, oszlopai között megállva elképzelhetjük, amint a katonák, vagy a hivatalnokok végezték feladataikat. De elmerenghetünk az úton állva azon is, hogy hogyan sétáltak itt a régi családok, hogy cseverésztek a nők, vagy szaladoztak körülöttük a gyerekek.

Még a konyhába és a lakomateremben is bepillanthatunk. A rómaiak életében ugyanis fontos szerepe volt az étkezésnek.

Az agyagból készült főzőedényt vagy közvetlenül a parázsra, vagy vaslábakon álló tartókra, vasrostélyra helyezték. Külön melegen tartó lap is volt. A vizet a település kútjáról hordták kétfülű kancsókban.
A római konyha alapjai voltak a halszószok, a borkészítmények, a fűszerek, a rántásliszt és a sajtok. Érdekesség volt, hogy sót valószínűleg nem használtak, helyette a halszószt keverték az ételbe. Ehhez apró tengeri halakat, szardellákat zúztak össze, majd a napon bomlasztották. Ezt aztán vízzel, olívával, ecettel vagy borral keverték össze.
Sok húst ettek, ezek erős ízéhez szószokat kínáltak. Ezek alapanyaga az olívaolaj, a méz, a bors, a bor, a fűszerek és gyümölcsök voltak.
A sütéshez-főzéshez előszeretettel használtak bort, mustot, vagy ezek sűrítményét. Az ital kellemes ízt adott az ételnek.
A római konyhára nagyon jellemző volt a sokféle és nagy mennyiségű fűszer használata. Kedvelték a koriandert, borsot, köményt, hagymát, zellert, kakukkfüvet, mentát, fahéjat és a sáfrányt is.
Az étkezés asztaloknál történt, de félig fekvő, könyöklő helyzetben ettek. Az ennivalót falatkákra kockázva szolgálták fel, és mivel elsősorban kézzel ettek, az étkezés közben többször is körbehordtak illatosított kézmosóvizet a részükre. Emellett kéztörlő kendőt is használtak.
Az ünnepi vendéglátásnak saját rituáléja volt. Az elején italáldozatot mutattak be Jupiternek. Majd bekenték olajjal magukat, fejükre koszorút tettek és utána helyezkedtek el a szigorú etikett szabályozta helyükre.



A feltárások során rábukkantak egy temetőre is. A sírkövekből, emlékszobrokból is számos darabot megnézhetünk és tiszteleghetünk előttük az emléküknek.




És ha szerencsénk van, és szép az idő, akkor a teátrum hátteréül szolgáló, 12 méter magas városfalon kialakított kilátóba felmászva gyönyörködhetünk a környék szépségében is. A lábunk alatt pedig megszemlélhetjük e régvolt város romjait, melyek ugyan töredezve, hiányosan, de sokat mesélnek őseinkről.



A séta végén érdemes benézni a látványtárba és kőtárba. Az érdekes használati tárgyak, edények, ékszerek mellett láthatók itt építkezéshez használt cserepek, oszlopok, díszítések, de még egy vízvezeték-cső is.



A Gorsiumról még több infót ITT találsz.
Ha érdekes volt, oszd meg másokkal is!