Hogyan szerettessük meg a természetjárást kisgyerekekkel?
A természetben csatangolást nem lehet elég korán kezdeni. Arról nem beszélve, hogy a szülőknek mekkora szükségük van egy kis feltöltődésre a hétköznapi fáradalmak közepette. Különböző korosztályú gyerekekkel más- más kihívásokkal kell szembe néznünk. Cikkünkben a babákkal és az óvodás korosztállyal foglalkozunk elsősorban. Minden ember különböző, és ez alól nem képeznek kivételt a legkisebbek sem, emiatt konkrét recept e tekintetben sem létezik.
Ha túlterheljük őket információkkal, érdeklődésük és energiájuk is hamarabb alább hagy.
Amikor még nem szaladgál a kicsi, akkor is fontos, hogy jó levegőn, zöld környezetben, nyugodt szülők, nagyszülők között nézelődhessen, ismerkedjen az őt körülvevő világgal. Akár babakocsival járható útvonalat választunk, akár hordozóval vágunk neki a sétának, figyelembe kell vennünk egy-két dolgot ahhoz, hogy kellemesen tölthessük az időt. Hogy miben visszük a gyereket, az ízlés kérdése. Babakocsiból érdemes nagyobb kerekűt választani, ha nem csak aszfalton megyünk, hordozásnál pedig a cipelendő súlyt kell átgondolnunk ahhoz, hogy ne váljon túlélőtúrává, hogy kimozdulunk.
Az útvonal hosszának tervezésénél igazodjunk a baba napirendjéhez. Ha bármilyen ételt melegíteni kell, ne felejtsünk el magunkkal forró vizet vinni egy termoszban, illetve egy tálkát, amibe kiönthetjük, és beleállíthatjuk a bébiételes vagy cumisüveget. A piknik pokróc ez esetben további funkciókat lát el: pelenkázó asztalként is szolgál, és kinyújtózkodó felületként. Semmiképp se feledkezzünk meg arról, hogy a babakocsiból és a hordozóból is ki kell venni, és le kell fektetni időnként a gyermeket vízszintes helyzetbe.
Mindenképp figyelembe kell venni először is a gyerekek teherbírását. Mennyire szeretnek és tudnak gyalogolni. A családos túrák célja ezzel a korosztállyal még nem a teljesítmény, hanem az élmény maga, ezt nem szabad elfelejtenünk. Azt sem szabad csalódásként megélni, ha annyira elkalandoztak a tervezett távolság negyedénél, hogy végül vissza kell fordulni, mert elment az idő.
Nekünk is könnyebbség, ha előre tudjuk, mi az, amit ők is nagyon meg szeretnének nézni.
Ha összeszervezzük az utat másokkal, az további motiváció lehet, különösen, ha más gyerekek is jönnek. Mikor már ott vagyunk, több gyerekkel nagyobb az esélye annak, hogy valamelyik lelkesíti a többieket.
Ovis korú gyerekekkel könnyebb dolgunk lesz, ha nem győzködjük őket unalmas érvekkel az egészségről és a természettel kapcsolatos tapasztalatok megszerzéséről, hanem az egész programot a saját érdeklődésüknek megfelelően kommunikáljuk.
Ők is nagyon hálásak érte (és nekünk sem kell annyi holmit vinni és számon tartani), ha saját hátizsákkal indulnak útnak. Segítsünk nekik összepakolni. Adhatunk ötleteket, mikre lehet szükségük. Eltehetnek távcsövet, iránytűt, nagyítót, kedvenc plüssállatot vagy figurát. Könnyebbséget jelenthet, ha megbeszéljük, hány dolgot lehet elpakolni, hogy biztosan minden meglegyen hazafelé is, és könnyen elbírják a csomagjukat.
Útközben pedig a feladatok jelentik a legjobb orvosságot fáradtság ellen. Szerencsére a lehetőségek száma végtelen, például rengeteg dolgot lehet a gyerekekkel kerestetni, a legváltozatosabb ürügyekkel: odúkat, vakondtúrásokat, piknikező helyet.
Hátizsákunknak tartalmaznia kell néhány dolgot, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy biztonságban tudhassuk a családot.
Sok víz és szendvics mellett érdemes az elemózsiás részlegbe tenni gyorsan energizáló finomságokat, amit szeretnek a gyerekek. Gyorsabban átlendülhetnek a holtpontokon, ha teszünk el magvakat, sütit, csokit, vagy egy kis gyümölcslevet.
Ne feledkezzünk meg az óvintézkedésekről se: váltóruhát és esőkabátot ilyenkor tényleg pakoljunk el!
Biztos, ami biztos, ellenőrizhetjük csomagunkat direkt kirándulással kapcsolatos információkat nyújtó honlapok ajánlásai alapján.
Ha a cuccok összepakolva, a telefonok feltöltve, a gyerekek lelkesítve, időjárás-jelentés elolvasva, kalandra fel!
Fotók: unsplash.com, pixabay.com
