Egy elsüllyedt kontinens, Izlandia húzódhat Izland alatt - állítja egy kutató
Nemrégiben látott napvilágot az a tanulmány, amely új földrész létezését veti fel. Gillian R. Foulger elmélete szerint az Izland alatt húzódó óceáni kéreg valójában földrész, nevezetesen Izlandia. Az itt megtalálható óceáni kéreg körülbelül hétszer vastagabb az átlagosnál, amit a szerző elsüllyedt kontinensnek titulál, amely Grönlandtól egészen a Brit-szigetekig terjed.
Ez az új elmélet szembemegy az eddig széles körben elfogadott állítással, miszerint a sziget alatti vastag földkéreg erőteljes magmás tevékenység során alakult ki.
"A földkéreg a Föld öveinek külső burka, amelynek két fajtája van, óceáni és kontinentális. A kettőnek lényegesen eltér az összetétele" - magyarázza Harangi Szabolcs vulkanológus, az ELTE tanára, az MTA levelező tagja.
"Az óceáni földkéreg magmás tevékenység által keletkezett, kifejezetten bazaltból áll. Ez jelenleg is folyamatosan keletkezik az óceáni hátságok mentén. Két kőzetlemez szétsodródásánál a keletkező repedésekbe nyomul be a magma, amely megszilárdul, így jön létre az új kéreg. A kontinentális földkéreg azonban szubdukciós övezetekben keletkezik, amilyen például a Csendes-óceánt körülölelő Tűzgyűrű. Ezeken a területeken kőzetlemez-alábukás, és az ehhez kapcsolódó magmás tevékenység révén jön létre az új földkéreg. Ezeket viszont általában nem bazaltos magma, hanem fejlettebb, andezites magma építi fel."
"Az egyik oka ennek az lehet, hogy itt sokkal több magma keletkezik, mint az óceáni hátságok alatt általában. Létezhet a mélyben egy úgynevezett köpenycsóva - nagy mélységből érkező kőzet feláramlás, - ahol a hőmérséklet 150-200 Celsius fokkal magasabb a környező földköpeny hőmérsékleténél. Ezért ennek a kőzetanyagnak jóval kisebb a sűrűsége és ezért lassan felfelé nyomul. Vannak azonban, akik kritizálják ezt az 1971-ben született modellt. Mivel a földköpenybe senki nem lát le, így ezek nem közvetlen megfigyelésen alapuló teóriák, erről csak közvetett, geofizikai eszközökkel nyert információink vannak" - mondja Harangi Szabolcs.
Jelenleg ez a szélesebb körben elfogadott modell, amellyel szembemegy Gillian R. Foulger alternatív teóriája, miszerint nem léteznek ilyen köpenycsóvák. Foulger a kilencvenes évek közepétől végez kutatásokat Izlandon, és tudományos eredményei alapján egyre inkább megkérdőjelezte a legelfogadottabb elképzelést.
"Gillian geofizikus, aki megfigyelései alapján elvetette a köpenycsóva elméletet Izland alatt. Úgy véli, hogy a térség alatt egy lesüllyedt kontinentális kéregdarab található, amely elmélete szerint Grönlandtól Skóciáig húzódik. E kontinentális kéregdarab az Atlanti-óceán medencéjének szétnyílása során, mintegy 60 millió éve szakadt le, az akkor egységes Pangea kontinens szétszakadása során.”
Ez alapján elképzelhető, hogy Izland alatt egy hibrid földkéreg van, amelynek magja kontinentális jellegű, de átjárta az óceáni földkérget is építő magma. A tanulmány kitér arra is, hogy a modellt hogyan lehetne igazolni.
"Néhány éve norvég kutatók Izland déli rész alatt már feltételeztek kontinentális kérget. A mostani tanulmány azonban majdnem egymillió négyzetkilométeres kontinenst feltételez az óceán alatt. A norvégok anno a bazaltok kémiai összetételét vizsgálták, amely szintén kontinentális földkéreg anyag magmába történő beolvasztását jelezte, de találtak 60 millió évnél idősebb cirkon kristályokat is. Ez az ásvány alapvetően a kontinentális földkérget felépítő kőzetekben van. Ezek keletkezési kora is arra utalt, hogy egy idős kontinentális földkéreg kőzetből származik."
"Az Izlandon talált cirkonkristály kora azonban ennél jóval több volt. Ez biztosan kontinentális kéreganyagból származik. Gillian R. Foulger is azt vetette fel, hogy a geofizikai mérések mellett sok-sok kőzetmintát kell venni a helyszínen, cirkonkristályokat keresni, és azoknak meghatározni a korát, ami alátámaszthatná az elméletet."
"Izland roppant összetett és bonyolult felépítésű, hiszen átvonul rajta egy kőzetlemez határ. Több területen jóval bonyolultabb a helyzet annál, minthogy egy egyszerű modellel meg lehessen magyarázni. Ilyen kutatásokhoz hatalmas anyagi forrásra lesz szükség. A hipotézist azonban lehet tesztelni, a szakmai vita, az olykor meghökkentőnek tűnő felvetések pedig fontos részei a tudományos gondolkodásnak" - véli Harangi Szabolcs.
