Pszichedelikus zenére bulizó sámánokat ábrázolhatnak a 2000 éves köveken talált rajzok
Egy dél-perui vulkanikus sziklán talált ősi metszetek sorozata 2000 évvel ezelőtti rituálét ábrázolhat, amikor a sámánok hallucinogén növények segítségével transzba estek. A cikcakkos vonalakkal és más geometriai formákkal körülvett, táncoló emberi alakokból álló kompozícióknak konkrét értelmezésük eddig nem volt, de most
Ezek a Kolumbusz előtti minták megtalálhatók a Toro Muerto-ban, amely Dél-Amerika egyik leggazdagabb sziklaművészeti gyűjteményét tartalmazza. A sivatagi szurdok több ezer sziklával van tele, amelyek közül mintegy 2,600 ősi sziklavéseteket tartalmaz.
A rajzokat elemezve a kutatók elmagyarázzák, hogy a műalkotások „a régióban egyedülálló táncoló emberi alakok képein leggyakrabban függőleges cikk-cakk, egyenes és kanyargós vonalak fogják közre az alakokat, amelyek szélessége változó, néha kísérő pontok vagy körök is megjelennek.”
Az új elmélet kidolgozói viszont rámutatnak a Toro Muerto rajzai és a kolumbiai Amazonas Tukano kultúrájának hagyományos művészete közötti feltűnő hasonlóságokra. Az utóbbi esetében a geometriai mintákat összekapcsolták a hallucinogén ayahuasca főzet által kiváltott látomásokkal, amelyet az őslakos amazóniai közösségek évezredek óta rituálisan fogyasztanak.
Ezeknek a rituáléknak az antropológiai elemzése ismételten kiemelte a zene fontosságát. Az ikaro néven ismert dalokat a sámánok éneklik, hogy kommunikáljanak az istenekkel és spirituális utazást tehessenek a kozmoszban.
A feltételezés szerint
Ugyanezt az értelmezést alkalmazva a Toro Muerto műalkotásaira, a tanulmány szerzői azt sugallják, hogy „a hullámos vonalakkal körülvett központi alakot valójában maguk a dalok veszik körül.”

Elismerve, hogy elméletük kissé spekulatív, a kutatók mindazonáltal arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a prehispán rajzok „a kultúra grafikusan megfoghatatlan szféráját illusztrálták: az éneket és a dalokat”, egyfajta ősi kottaként.
A zenei ábrázolások mögötti mélyebb jelentéssel foglalkozva a szerzők elmagyarázzák, hogy
A tanulmány a Cambridge Archaeological Journal folyóiratban jelent meg.