TUDOMÁNY
A Rovatból

Kiderült, hogy miért csókolózunk – Már az ember előtti időkben is megvolt az oka egy új elmélet szerint

A világ kultúráinak 90 százalékában jelen van valamilyen csókszerű érintkezés – leggyakrabban szülők és gyerekek között, de előfordul rokoni, baráti kapcsolatokban, valamint szimbolikus gesztusként, például ceremóniákon is.


Sokan tesszük, legyen szó romantikus, családi, baráti vagy formális csókról, de hogy miért és hogyan alakult ki ez a szokás az emberi társadalmakban, arról a tudósok még ma is vitatkoznak – írja a New Atlas. Egy új elmélet szerint az ok a szőrzet fokozatos elvesztésére vezethető vissza, és évmilliókkal ezelőttre nyúlik vissza az eredete, amikor őseink még az ősmajmokhoz hasonló közösségekben éltek.

Adriano R. Lameira, a Warwicki Egyetem primatológusból lett evolúciós pszichológusa új elmélettel állt elő a csók eredetéről, mely szerint ez a viselkedés már az ősi majmok közösségi kapcsolataiban megjelent.

Az úgynevezett „groomer’s final kiss” (vagyis „a gondoskodás utolsó csókja”) elmélete arra utal, hogy az ősi majmok között elterjedt volt a bőrhöz közelítő szájkontaktus, ami nemcsak a paraziták eltávolítására szolgált, hanem a közösségi kötelékek erősítésére is.

Ahogy a Homo sapiens és az emberszabású majmok az evolúció útjára léptek, ez a kölcsönös tisztogatási viselkedés az embereknél egyre inkább visszaszorult – míg végül egyetlen elem, a csók, megmaradt belőle.

„A csók evolúcióját leginkább az emberszabású majmok biológiáján és viselkedésén keresztül érthetjük meg, akik őseink élő példái. A szárazföldi nem-emberi főemlősök, köztük az emberszabásúak esetében a leggyakoribb társas kötődést kifejező jel a tisztogatás”

– mondja Lameira.

A tudós szerint a kölcsönös, száj-száj közti csókok a kölcsönös tisztogatás szociális kontextusából eredhettek, amikor az ősemlősök egyszerre tisztogatták egymást.

„A 'groomer’s final kiss' elmélete szerint a kölcsönös száj-száj kontaktus eredetileg a kölcsönös tisztogatás során jelent meg, bár ez a típusú tisztogatás ritka a ma élő nagy emberszabásúaknál, összehasonlítva az egyirányú tisztogatással”

– írja Lameira.

Egy 2015-ös tanulmány 168 különböző kultúrát vizsgált, és azt találta, hogy mindössze 46 százalékukban jellemző a romantikus csók. Ugyanakkor körülbelül a világ kultúráinak 90 százalékában létezik valamiféle csókszerű érintkezés – többnyire szülők és gyerekek között, de rokoni, baráti körben és szimbolikus gesztusként is, például ceremóniákban.

„Annak ellenére, hogy a csók társadalmi szabályai különbözőek lehetnek, minden csók 'etikett' közös célja, hogy szabályozza az intim konnotációkat, amelyek a csókhoz kötődnek. A csók csak bizonyos kapcsolatokra és meghatározott társas helyzetekre korlátozódik, ami arra utal, hogy univerzális biológiai jelentés húzódik mögötte, amely túlmutat a kulturális hagyományokon”

– jegyzi meg Lameira.

A csók mechanikája – vagyis az, hogy ajkainkat egy felülethez nyomjuk és enyhe szívó hatást gyakorolunk – hasonló ahhoz, ahogyan a szárazföldi főemlősök eltávolítják a parazitákat társaik bundájából vagy bőréről. Ez az igény az emberi evolúció során fokozatosan eltűnt, ahogy egyre kevesebb testszőrzetünk lett, de a kötelékek erősítésére szolgáló szerepe megmaradt. „Egy tipikus főemlőshöz képest az emberek 89 százalékkal kevesebb tisztogatást végeznek, különösen higiéniai célokra” – jegyezte meg a kutató. „Ez összhangban áll azzal, hogy az emberi evolúció során elvesztettük a bundánkat.”

A szőrzet elvesztése mellett az emberi beszédkészség kialakulása is szerepet játszhatott abban, hogy a csók komplex rituáléja a társas kapcsolatokhoz képest visszaszorult.

„Az uralkodó elméletek szerint a társas tisztogatás funkcióját különböző, egymástól eltérő viselkedések váltották fel”

– írta Lameira, majd hozzáteszi: „De soha nem merült fel, hogy esetleg néhány ősi tisztogatási forma megmaradhatott, megtartva bizonyos társadalmi funkciókat.”

Egy 2023-as tanulmány megállapította, hogy az ajkak közötti csók már az ókori Mezopotámiában is létezett időszámításunk előtt 2500 körül, bár eredete nagyrészt elméleti marad, hiszen az ősi emberi és nem emberi viselkedések vizsgálata rendkívül nehéz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Budapestnél nagyobb jégtömb szakadt le az Antarktiszon – elképesztő, mit találtak alatta a tudósok
A kutatók olyan ökoszisztémára bukkantak, amely akár évszázadok óta rejtőzve fejlődhetett a jég alatt.


Januárban hatalmas jéghegy szakadt le az Antarktiszon található George VI selfjégről. Az A-84 névre keresztelt jéghegyet az Amerikai Nemzeti Jégközpont azonosította. A jégtömb körülbelül 30 kilométer hosszú, 18 kilométer széles, így a területe meghaladja az 540 négyzetkilométert – ezzel még Budapestnél is nagyobb, írja a Discover.

A jéghegy leválásával egy korábban érintetlen tengerfenéki terület vált láthatóvá. A Schmidt Ocean Institute kutatói módosították expedíciójuk útvonalát, és megvizsgálták az újonnan elérhető szakaszt. „Megragadtuk az alkalmat, azonnal változtattunk az expedíció tervein, és megvizsgáltuk a mélyben zajló folyamatokat” – mondta Patricia Esquete, az Aveirói Egyetem kutatója.

Nyolc nap alatt távirányítású merülőeszközzel térképezték fel a tengerfenéket, és különböző élőlényeket figyeltek meg: korallokat, polipokat, óriási tengeri pókokat és szivacsokat. Néhány élőlény 1200 méteres mélységben is előfordult.

„Nem számítottunk arra, hogy ilyen gyönyörű, virágzó ökoszisztémát találunk. Az állatok mérete alapján ezek a közösségek már évtizedek, sőt akár évszázadok óta léteznek”

– tette hozzá a kutató.

A kutatók szerint ezen a területen a tápanyagok bejutását évszázadokon át akadályozta a körülbelül 150 méter vastag jégtakaró. Úgy vélik, hogy az óceáni áramlatok biztosíthatták az élővilág fennmaradásához szükséges tápanyagokat, de további vizsgálatokra van szükség.

A felfedezés hozzájárul ahhoz, hogy a tudósok jobban megértsék az úszó jégselfek alatti élővilágot, amelyről eddig kevés ismeret állt rendelkezésre. A kutatás során valószínűleg több eddig ismeretlen fajt is azonosítottak, valamint olyanokat is, amelyek már ismertek voltak.

Az expedíció során gyűjtött adatok segíthetnek az Antarktisz jégtakarójának múltbéli viselkedésének feltérképezésében is. „Az antarktiszi jégveszteség világszerte jelentős mértékben hozzájárul a tengerszint-emelkedéshez. A munkánk azért kulcsfontosságú, mert hosszabb távú összefüggéseket tár fel ezekben a változásokban, és segít pontosabb előrejelzéseket készíteni, amelyek megalapozhatják a jövőbeni intézkedéseket” – mondta Sasha Montelli, a University College London kutatója.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
A Rovatból
A Holdba csapódhat egy hatalmas aszteroida, a Földről is látható lehet majd az ütközés
A 20 emeletes ház méretű égitest 2032 decemberében ütközhet a Holdnak. A becsapódás ereje 340 hirosimai atombombáénak felelne meg, és krátert vájna az égitest felszínébe.


A NASA új információkat közölt a 2024 YR4 jelű aszteroidáról, amely a számítások szerint

2032. december 22-én a Holdba csapódhat. A tudósok becslése szerint az ütközés ereje 340 hirosimai atombombának felelne meg, és körülbelül két kilométer széles krátert vájna a Hold felszínébe.

Az év elején a szakértők még csak 0,3 százalékos valószínűséggel számoltak a becsapódással, a legújabb mérések alapján azonban ez az arány 3,8 százalékra emelkedett. A James Webb űrtávcső segítségével a kutatók pontosabb adatokat kaptak az égitest méretéről is:

az aszteroida átmérője 53 és 67 méter közé tehető, ami egy nagyjából 20 emeletes épület magasságának felel meg.

A NASA hangsúlyozta, hogy az aszteroida nem jelent veszélyt a Földre, mivel nem képes megváltoztatni a Hold pályáját. A Live Science szerint előfordulhat, hogy kisebb törmelékek elérik a Földet, de ezek a légkörbe érve várhatóan elégnek, így nem okoznának kárt.

A becsapódás látványa viszont a Földről is érzékelhető lehet.

A James Webb űrtávcső májusban ismét megfigyeli az égitestet, így a kutatók tovább pontosíthatják a számításokat, és részletesebb képet kaphatnak a 2024 YR4 pályájáról és összetételéről.

2024 YR4 egy 40 és 90 méter közötti átmérőjű kisbolygó, Apollo-típusú (Földet keresztező) földközeli objektumnak minősül. Az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) chilei állomása fedezte fel 2024. december 27-én.

A 2024 YR4 elliptikus pályán kering a Nap körül. Keringési ideje körülbelül 3,99 év, keringési szöge pedig 3,41 fok a Föld pályájához (ekliptikához) képest.

Forrás: Blikk, Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Videó: kilőtték az űrbe Katy Perryt öt másik női űrutazóval együtt, élőben lehetett követni a starttól a visszaérkezésig
A popsztár és társai magyar idő szerint hétfő délután emelkedtek a magasba a Blue Origin rakétájával. A történelmi női űrutazás alig 11 percig tartott, mégis hatalmas élményt nyújtott.


Katy Perry is részt vett azon az űrmisszión, amely magyar idő szerint április 14-én, 15:30-kor indult a Blue Origin New Shepard nevű rakétájával. Az NS-31-es küldetés során az énekesnő öt másik nővel együtt emelkedett a magasba.

A repülés tagja volt Lauren Sánchez újságíró, aki a Blue Origin űrvállalatot is birtokló Jeff Bezos menyasszonya. Mellette utazott Gayle King televíziós személyiség, Kerianne Flynn filmproducer, Aisha Bowe korábbi NASA-rakétatudós és Amanda Nguyen bioasztronautikai kutató, valamint polgárjogi aktivista.

Ez volt az első olyan űrutazás Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova 1963-as, egyszemélyes küldetése óta, amelyen kizárólag nők vettek részt.

A repülés mintegy 11 percig tartott. A New Shepard rakéta több mint hét perccel az indulás után sikeresen földet ért, a legénységi kapszula pedig ejtőernyők segítségével tért vissza a Földre egy texasi sivatagban, a felbocsátás helyszínének közelében.

A kapszula ajtaját nagyjából tíz perccel a landolás után Jeff Bezos nyitotta ki. A résztvevők saját lábukon hagyták el az űreszközt. Míg más űrutazások után a legénység gyakran segítségre szorul a mozgásban, a mostani rövid időtartamú út nem jelentett nagy megterhelést.

A rakéta a világűr határának tekintett, 100 kilométeres magasságban húzódó Kármán-vonalat is elérte, így a résztvevők rövid időre megtapasztalhatták a mikrogravitáció, vagyis a súlytalanság állapotát.

A küldetéshez nem volt szükség pilótára, mivel az űreszköz teljesen önvezető. Az eseményt élőben közvetítették, a felvétel visszanézhető.

VIDEÓ: Az utazás


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Elképesztő magyar felfedezés: már az oxigénrobbanás előtt is voltak oxigént használó baktériumok
A legkorábbi oxigénhasználó baktériumok akár 900 millió évvel megelőzhették a légköri oxigén növekedését.


Elképesztő magyar kutatók jöttek rá, hogyan alkalmazkodott a földi élet az oxigénhez

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói is részt vettek abban a nemzetközi kutatásban, amely új megvilágításba helyezi az oxigén és a baktériumok kapcsolatát, derül ki a kutatási hálózat honlapjáról. A Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogyan fejlődtek a baktériumok, és mikor alakult ki náluk az oxigénhasználat képessége.

A kutatás alapját a körülbelül 2,33 milliárd évvel ezelőtt lezajlott Nagy Oxidációs Esemény adta, amely során a cianobaktériumok fotoszintézisének hatására jelentősen megnőtt a Föld légkörének oxigéntartalma. A folyamat pontos időzítése korábban a fosszilis leletek hiánya miatt nehézségekbe ütközött, ezért a kutatók most geológiai és genetikai adatokat is felhasználtak.

A vizsgálat során 1007 baktérium genomját elemezték, és összesen 84 olyan esetet találtak, amikor a baktériumok az anaerob – vagyis oxigénmentes – életmódról az aerob, oxigénhasználó életmódra váltottak. Ezek többsége a Nagy Oxidációs Esemény után történt, azonban legalább három ilyen átmenet jóval korábbra tehető.

A legkorábbi ezek közül közel 900 millió évvel előzte meg az oxigén jelentősebb légköri megjelenését.

A kutatók gépi tanulás segítségével azonosították az ősi aerob baktériumokat, majd bayesi statisztikai módszerekkel becsülték meg megjelenésük idejét. Feltételezésük szerint ezek a baktériumok a légkör oxigéndúsabbá válása után fejlődhettek ki.

A tanulmány szerint a ma élő baktériumok közös őse körülbelül 4,4–3,9 milliárd éve élt. A baktériumok főbb törzsei ennél később, 2,5–1,8 milliárd éve jelentek meg, míg számos ma ismert baktériumcsalád 0,75–0,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, nagyjából az állati és növényi élet megjelenésének idején.

A kutatók egy új megközelítést alkalmaztak, amely a genetikai, fosszilis és geokémiai adatok együttes elemzésén alapul. Ez a módszer segíthet jobban megérteni az élet korai fejlődését, különösen azoknak a mikrobáknak az esetében, amelyekről nem maradtak fenn fosszíliák. A kutatók szerint a módszer a jövőben más mikroorganizmusok tulajdonságainak vizsgálatára is alkalmas lehet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: