Nem érné felkészületlenül a NASA-t, ha kiderülne, hogy a Föld felé tart egy aszteroida – írja a LadBible. A cikk szerint miután meggyőződtek az amerikai űrkutatók arról, hogy a felfedezett aszteroida a pályája alapján egész biztosan találkozik a Földdel, először annak az országnak szólnának, amely területén a becsapódás várható. Ezután az Egyesült Államok kormánya bejelentené a tényt a nyilvánosságnak, valamint formálisan tájékoztatná erről az ENSZ-t.
Ha ekkor még lenne idő a cselekvésre, akkor lényegében két megoldás jöhet szóba. Ha több, mint öt év van a becsapódásig, meg lehet próbálni eltéríteni az aszteroidát. Ha kevesebb, akkor a megsemmisítéssel lehet próbálkozni.
Ha viszont már csak néhány hónap van az ütközésig onnantól, hogy észlelték a Föld felé tartó égitestet, akkor lényegében nincs mit tenni.
Ha fel is robbantják, a darabjai még akkor is elérnék a bolygót. Ugyanakkor a LadBible mindenkit megnyugtat: az űrkutatók jellemzően évtizedekkel előre meg tudják mondani, melyik égitest merre tart. A Nemzetközi Aszteroida Figyelmeztető Hálózat (IAWN) pedig folyamatosan figyeli az eget.
Nem érné felkészületlenül a NASA-t, ha kiderülne, hogy a Föld felé tart egy aszteroida – írja a LadBible. A cikk szerint miután meggyőződtek az amerikai űrkutatók arról, hogy a felfedezett aszteroida a pályája alapján egész biztosan találkozik a Földdel, először annak az országnak szólnának, amely területén a becsapódás várható. Ezután az Egyesült Államok kormánya bejelentené a tényt a nyilvánosságnak, valamint formálisan tájékoztatná erről az ENSZ-t.
Ha ekkor még lenne idő a cselekvésre, akkor lényegében két megoldás jöhet szóba. Ha több, mint öt év van a becsapódásig, meg lehet próbálni eltéríteni az aszteroidát. Ha kevesebb, akkor a megsemmisítéssel lehet próbálkozni.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Egy észak-írországi dokumentumfilm forgatásán döbbenetes felfedezést tettek a kutatók.
Egy különleges gombafaj képes befolyásolni a pókok viselkedését, és haláluk előtt „zombivá” változtatja őket.
A Popular Science beszámolója szerint kutatók egy dokumentumfilm készítése közben bukkantak rá egy eddig ismeretlen gombafajra, amely képes manipulálni a pókokat. A különös élőlényt Sir David Attenborough világhírű természettudós után nevezték el Gibellula attenboroughii-nak. A felfedezésről szóló tanulmányt a Fungal Systematics and Evolution szaklap január 24-én publikálta.
A gomba hatására a pókok elhagyják a hálójukat vagy búvóhelyüket, majd furcsa módon kezdenek viselkedni, mielőtt elpusztulnak.
Ez elsősorban a Metellina merianae nevű pókfajt érinti, amely főként sötét és nedves élőhelyeken fordul elő Európában, de a barlangi keresztespók is veszélyben lehet.
A Gibellula attenboroughii működése nagyban hasonlít az Ophiocordyceps gombákéhoz, amelyek a brazil esőerdőkben élő hangyák viselkedését módosítják. Ezek a gombák képesek irányítani áldozataikat, hogy elősegítsék saját terjedésüket. A tudósok további kutatásokat terveznek, hogy pontosan megértsék, hogyan manipulálja ez az újonnan felfedezett gomba a pókok viselkedését.
Egy észak-írországi dokumentumfilm forgatásán döbbenetes felfedezést tettek a kutatók.
Egy különleges gombafaj képes befolyásolni a pókok viselkedését, és haláluk előtt „zombivá” változtatja őket.
A Popular Science beszámolója szerint kutatók egy dokumentumfilm készítése közben bukkantak rá egy eddig ismeretlen gombafajra, amely képes manipulálni a pókokat. A különös élőlényt Sir David Attenborough világhírű természettudós után nevezték el Gibellula attenboroughii-nak. A felfedezésről szóló tanulmányt a Fungal Systematics and Evolution szaklap január 24-én publikálta.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Figyelmeztetnek a tudósok: egy aszteroida 2032-ben akár el is találhatja a Földet
A csillagászok gőzerővel dolgoznak azon, hogy pontosan meghatározzák a 2024 YR4 nevű aszteroida pályáját. A kutatók bíznak benne, hogy a következő hónapokban kiderül, valójában kicsi az esély a becsapódásra.
A 2024 YR4 jelzésű aszteroidát tavaly december 27-én fedezte fel a chilei ATLAS teleszkóp. A szakemberek szerint az objektum 40 és 90 méter közötti átmérőjű lehet, ami egy 15-30 emeletes ház méretének felel meg. Bár ez jóval kisebb, mint az a 10 kilométeres aszteroida, amely 66 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok kihalásához vezetett, a csillagászok mégis komolyan foglalkoznak vele.
A jelenlegi számítások szerint a 2024 YR4-nek körülbelül 2 százalék esélye van arra, hogy 2032-ben eltalálja a Földet.
A kutatók ezért minden lehetséges eszközzel vizsgálják az objektumot, mert április után már nem lesz látható a teleszkópok számára.
A NASA által finanszírozott aszteroidamegfigyelő program egyik fontos eszköze, a James Webb űrteleszkóp hamarosan az aszteroida irányába fordul. A kutatók bíznak benne, hogy a teleszkóp infravörös érzékelői pontosabb képet adnak az égitest méretéről és pályájáról. Ez kulcsfontosságú lehet annak megállapításában, hogy milyen kockázatot jelenthet a jövőben.
A történelem során több kisebb aszteroida is komoly károkat okozott. A CNN emlékeztetett rá, hogy 1908-ban egy 30 méteres aszteroida csapódott Szibériába, és 2150 négyzetkilométeren letarolta a fákat. 2013-ban pedig egy 20 méteres égitest robbant fel Oroszország fölött, amely 7000 épületben tett kárt és több mint ezer embert megsebesített.
A kutatók szerint, ha a 2024 YR4 az előzetes becslések alapján inkább a nagyobb, 90 méteres tartományba esik, akkor egy esetleges becsapódás helyszínétől akár 50 kilométerre is hatalmas pusztítást okozhatna.
A James Webb teleszkóp március elején kezdheti el a megfigyeléseket, és a szakemberek remélik, hogy ezekből pontosabb adatokhoz jutnak.
A 2024 YR4 jelzésű aszteroidát tavaly december 27-én fedezte fel a chilei ATLAS teleszkóp. A szakemberek szerint az objektum 40 és 90 méter közötti átmérőjű lehet, ami egy 15-30 emeletes ház méretének felel meg. Bár ez jóval kisebb, mint az a 10 kilométeres aszteroida, amely 66 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok kihalásához vezetett, a csillagászok mégis komolyan foglalkoznak vele.
A jelenlegi számítások szerint a 2024 YR4-nek körülbelül 2 százalék esélye van arra, hogy 2032-ben eltalálja a Földet.
A kutatók ezért minden lehetséges eszközzel vizsgálják az objektumot, mert április után már nem lesz látható a teleszkópok számára.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Újabb eredmények születtek a csernobili kutyák mutációjával kapcsolatban
Az eredmények szerint az ukrán település kutyáinak genetikai eltérései nem a sugárzás közvetlen hatására, hanem más környezeti tényezőkre vezethetők vissza, állítja egy friss tanulmány.
Csernobil kutyáinak genetikai eltérései mögött valószínűleg nem a sugárzás áll – derül ki egy friss kutatásból, amit a The Independent idéz.
Norman Kleiman, a Columbia Egyetem kutatója szerint sokan úgy gondolják, hogy a csernobili baleset Ukrajna egy elhagyatott sarkában történt, de a következmények ennél jóval messzebbre mutatnak. Nemcsak a sugárzás, hanem rengeteg más mérgező anyag – például nehézfémek, ólompor, növényvédők, azbeszt – is bekerült a környezetbe, főként a baleset utáni helyreállítási munkálatok során.
A helyi kutyapopulációt már régóta vizsgálják, és korábbi elemzések kimutatták, hogy a genetikájuk eltér a világ más részein élő kutyákétól.
Egyes helyspecifikus gének a DNS-károsodás javításához is köthetők.
Matthew Breen, az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatója és csapata arra kereste a választ, hogy az alacsony szintű, de hosszú távú sugárzás vagy más mérgek – például az ólom – hozzájárulhatnak-e ezekhez az eltérésekhez. Ehhez a kutyák genomját alaposan átvizsgálták.
Az eredmények szerint
a csernobili városi kutyák genetikailag hasonlók az orosz, lengyel és környékbeli populációkhoz, így kontrollként használhatták őket a sugárzásnak jobban kitett egyedek vizsgálatánál.
A kutatók különösen a szaporítósejtek DNS-ében kerestek eltéréseket, amelyek generációról generációra öröklődnek. Breen szerint a mai kutyapopuláció legalább 30 generációval él az 1986-os baleset utáni állományhoz képest. Ha a mutációk túlélési előnyt jelentettek volna, még ma is nyomuk lenne, de erre nem találtak bizonyítékot.
„Lehetséges, hogy kezdetben rendkívüli volt a szelekciós nyomás, aztán az erőmű környéki kutyák elkülönültek a városi populációtól”
– mondta Megan Dillon, szintén az Észak-Karolinai Egyetemről.
A kutatók nem hagyják abba a munkát. „Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy továbbra is tanulmányozzuk az ilyen nagyszabású katasztrófák környezeti és egészségügyi hatásait” – mondta Kleiman.
Csernobil kutyáinak genetikai eltérései mögött valószínűleg nem a sugárzás áll – derül ki egy friss kutatásból, amit a The Independent idéz.
Norman Kleiman, a Columbia Egyetem kutatója szerint sokan úgy gondolják, hogy a csernobili baleset Ukrajna egy elhagyatott sarkában történt, de a következmények ennél jóval messzebbre mutatnak. Nemcsak a sugárzás, hanem rengeteg más mérgező anyag – például nehézfémek, ólompor, növényvédők, azbeszt – is bekerült a környezetbe, főként a baleset utáni helyreállítási munkálatok során.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Szerdán volt legközelebb a bolygónkhoz, de fényessége csúcsát csak vasárnap este éri el - írja az Időkép.
Ezekben a napokban egy nagy aszteroida tartózkodik csillagászati szemmel nézve viszonylag közel a Földhöz. A 887 Alinda nevet viselő aszteroida 100 éve nem volt ilyen közel a bolygónkhoz.
Ezt az aszteroidát egy német csillagász, Max Wolf fedezte fel a Heidelbergi Obszervatóriumban 1918. január 3-án. Ezeknek az égitesteknek az átmérője nagyon vátozatos, a 940 km-es átmérővel rendelkező Cerestől a néhány méteres kövekig terjed.
Az 1 km-nél nagyobb átmérőjű aszteroidák csak kis százalékban kerülnek földközelbe, így a becslések alapján nagyjából 4,2 km átmérőjű 887 Alinda igazi ritkaságnak számít.
A Virtual Telescope Project becslései szerint ez az aszteroida egyike annak az 5 nagy aszteroidának, melyek mostantól számítva 2200-ig 15 millió kilométernél közelebb kerül a Földhöz. A csillagászok nem tekintik potenciális veszélyes aszteroidának a 887 Alindát, viszont a pályája excentrikus, ezért egyszer-kétszer meglehetősen közel kerülhet bolygónkhoz. Az elmúlt 100 év legközelebbi találkozására szerdán, azaz január 8-án került sor, amikor is az aszteroida csak 0,08220 csillagászati egységre volt bolygónktól, ami nagyjából 12,3 millió kilométert jelent, ez a Föld-Hold távolság 32-szerese. Ez csillagászati szemmel nézve nem számít nagy távolságnak.
Azonban nem akkor volt a legfényesebb, mikor a legközelebb volt a Földhöz.
A 887 Alinda fényessége január 12-én 18 óra 30 perc körül éri el csúcsát, így ekkor egy egyszerű távcső is elég lehet az aszteroida megfigyeléséhez, ahol azt a felhőzet lehetővé teszi.
Az Orion és az Ikrek csillagképben kell majd keresnünk. Ha erről lemaradunk, akkor 62 évet kell várnunk, hogy újra földközelbe kerüljön ez az aszteroida. Egyébként pedig egy ilyen fényes és nagy objektum évtizedenként csak egyszer kerül közel bolygónkhoz a jelenlegi ismereteink szerint.
Szerdán volt legközelebb a bolygónkhoz, de fényessége csúcsát csak vasárnap este éri el - írja az Időkép.
Ezekben a napokban egy nagy aszteroida tartózkodik csillagászati szemmel nézve viszonylag közel a Földhöz. A 887 Alinda nevet viselő aszteroida 100 éve nem volt ilyen közel a bolygónkhoz.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
