TUDOMÁNY
A Rovatból

A madárdal gyógyító hatással van a depresszióra és a szorongásra

A legújabb kutatások szerint a madárdal a stresszes városi környezetben élő embereknél javítja a koncentrációs készséget, és csökkenti a mentális fáradtságot.


Még a városi embertől sem idegen az az érzés, amikor cifra rigófüttyre, cinkék kedves dalára, vagy fecskék éles csivogására ébred és rögtön úgy érzi: már érdemes volt megérni ezt a napot. A természettel való kontaktusunkból eredő mentális jóllétünkben igen fontos szerep juthat a madaraknak – állapította meg az a két tanulmány, amely a Scientific Reportsban jelent meg.

A különböző kutatások már eddig is bebizonyították, hogy a természetközeliség és a vele való interakció jó hatással van testünk és nem utolsósorban agyunk egészségre. És a madarak különösen jó egészségforrások, mert dalukat akkor is halljuk, ha magasan repülnek, vagy elrejtőznek a fákon vagy a bozótban.

A madárdalt még azok is az élethez, az érintetlen természetes környezethez kötik, akiknek városi létük révén kevés a kapcsolatuk az erdőkkel, mezőkkel

– idézte a Washington Post Eric Stobbét, az emberi fejlődést kutató berlini Max Planck munkatársát, az egyik tanulmány szerzőjét. Ezt támasztja alá az a közelmúltbeli kutatás is, hogy még ha csak felvételről, fejhallgatóval hallgatjuk a madárdalokat, akkor is képesek változtatni negatív érzelmeinken.

Az egyik kísérlet során a tudósok azt kérték mintegy 1300 résztvevőtől, hogy naponta háromszor gyűjtsenek adatokat környezetükről és jóllétükről egy Urban Mind nevű okostelefonos alkalmazás segítségével. Nem hívták fel külön a figyelmüket a madarakra. Az applikáció egyebek mellett a résztvevők alvásminőségéről, a levegőminőség szubjektív értékeléséről is kapott információt.

A közel 27 ezer adat elemzése során a kutatók összefüggést találtak a madarak látványa vagy hangja és a jobb mentális állapot között, és hasonló eredményre jutottak a zöld területek és az élő víz esetében is. Ez az összefüggés független volt a résztvevők neveltetésétől, illetve foglalkozásától. Azt is megfigyelték, hogy a madárdalról beszámoló résztvevők mentális jólléte általában még órákkal a találkozás után is magasabb szinten volt.

Ryan Hammoud, a londoni King’s College pszichiátriai és ideggyógyászati doktorandusa, a tanulmány szerzője ezt „időtlen kapcsolatnak” nevezte. A madarak jótékony hatása pedig nemcsak az egészségeseknek tesz jót, hanem a depresszióval küzdőknek is.

Már csak ezért is fontos megvédeni a madarak élőhelyét, mert gyógyító hatásuk lehet egy olyan betegségben, amelyben gyakran csődöt mondanak a legjobbnak vélt gyógyszerek is.

A másik kísérletben, amelyet Stobbe dolgozott fel, legfeljebb hatperces audioklipeket hallgattattak egészséges páciensekkel, és megállapították, hogy a természetes zenék csökkenthetik a bennük szunnyadó szorongásos, paranoiás érzéseiket. A kutatók azt kérték online kapcsolaton keresztül 295 résztvevőtől, hogy értékeljék saját érzelmi állapotukat, majd végezzenek el egy tesztet, amely kognitív memóriájukat méri fel. Ezt követően véletlenszerű kiválasztás alapján hallgattattak velük madárdalokat, illetve közlekedési zajokat. Utána újra fel kellett mérniük érzelmi és kognitív állapotukat.

Azok, akik a legkülönbözőbb madárdalokat hallgatták (például nyolc különböző madárfaj hangakrobatikáit), a depresszív tünetek csökkenéséről számoltak be, de a szorongás enyhülését tapasztalták még azok is, akik csak kétfajta madár dalából kaptak ízelítőt. Akiknek viszont a különböző erősségű és zavarosságú utcai zajok jutottak, azoknak romlott a lelkiállapota.

Ezekból a kísérletekből is kitűnik, mennyire fontos egészségünk szempontjából a természettel való kapcsolat. Tudományos feltételezések szerint az egyik fontos jótékony hatás a koncentrációs készségek javulása, valamint a mentális fáradtság csökkenése azoknál, akik stresszes városi környezetben élnek.

Az olyan természetesen stimulációk, mint a madárdal, egyfajta „lágy bűvöletbe” vihetnek minket, amely megragadják a figyelmünket, ugyanakkor fel is töltenek bennünket.

Hammoid emlékeztet azokra a korábbi kutatásaikra, hogy még a zöldnövényekkel teli belső terek is csökkenthetik a vérnyomást és a stresszt jelző magas kortizol-szintet. Mindkét tanulmány javasolja a madárdal klinikai alkalmazását is az említett betegségek gyógyítására, de a megelőzési technikának is megfelelőnek tartják.

Bár azt még nem tudjuk, hogy a madarak éneke hogyan hat az agyunkra, de képalkotó eljárással folytatott tanulmányokkal ki tudták mutatni az agy stresszcsökkentő válaszait a természettel való más érintkezések nyomán. A természetben való séta például enyhíti a túlzott töprengésre való hajlamot, amely depresszióhoz és más mentális betegségekhez vezethet azáltal, hogy csökken az ezzel összefüggő prefrontális agykéreg tevékenysége. Zöld területek látása a hátsó cinguláris agykérget szólítja meg, ez a terület felelős a stresszre adott viselkedési válaszokért.

Ha kimegyünk a szabadba, hogy madarakat lássunk, ez egyúttal fizikai aktivitásra is ösztönöz, amelynek önmagában is megvannak a mentális egészségre gyakorolt jó hatásai.

Stobbe azt tanácsolja, hogy ne csak „háttérzeneként” fogadjuk be a madarak szívből jövő énekét, hanem figyeljünk is rájuk, mert ezáltal jobban hatnak és megszépítik a természetben töltött időnket.

Ma már számos olyan okostelefon-alkalmazás létezik, köztük a Cornell egyetem ornitológiai laboratóriuma által gyártott Merlin Bird ID vagy a BirdNet, amelyek segítségével az énekük alapján be lehet azonosítani az egyes madarakat. Olyan applikációk is vannak, amelyek nemcsak a madarak formáját, színét, méreteit mutatják meg, élőhelyüket, sőt vonulási útvonalaikat is, ezáltal még jobban részt vehetünk az életükben.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Budapestnél nagyobb jégtömb szakadt le az Antarktiszon – elképesztő, mit találtak alatta a tudósok
A kutatók olyan ökoszisztémára bukkantak, amely akár évszázadok óta rejtőzve fejlődhetett a jég alatt.


Januárban hatalmas jéghegy szakadt le az Antarktiszon található George VI selfjégről. Az A-84 névre keresztelt jéghegyet az Amerikai Nemzeti Jégközpont azonosította. A jégtömb körülbelül 30 kilométer hosszú, 18 kilométer széles, így a területe meghaladja az 540 négyzetkilométert – ezzel még Budapestnél is nagyobb, írja a Discover.

A jéghegy leválásával egy korábban érintetlen tengerfenéki terület vált láthatóvá. A Schmidt Ocean Institute kutatói módosították expedíciójuk útvonalát, és megvizsgálták az újonnan elérhető szakaszt. „Megragadtuk az alkalmat, azonnal változtattunk az expedíció tervein, és megvizsgáltuk a mélyben zajló folyamatokat” – mondta Patricia Esquete, az Aveirói Egyetem kutatója.

Nyolc nap alatt távirányítású merülőeszközzel térképezték fel a tengerfenéket, és különböző élőlényeket figyeltek meg: korallokat, polipokat, óriási tengeri pókokat és szivacsokat. Néhány élőlény 1200 méteres mélységben is előfordult.

„Nem számítottunk arra, hogy ilyen gyönyörű, virágzó ökoszisztémát találunk. Az állatok mérete alapján ezek a közösségek már évtizedek, sőt akár évszázadok óta léteznek”

– tette hozzá a kutató.

A kutatók szerint ezen a területen a tápanyagok bejutását évszázadokon át akadályozta a körülbelül 150 méter vastag jégtakaró. Úgy vélik, hogy az óceáni áramlatok biztosíthatták az élővilág fennmaradásához szükséges tápanyagokat, de további vizsgálatokra van szükség.

A felfedezés hozzájárul ahhoz, hogy a tudósok jobban megértsék az úszó jégselfek alatti élővilágot, amelyről eddig kevés ismeret állt rendelkezésre. A kutatás során valószínűleg több eddig ismeretlen fajt is azonosítottak, valamint olyanokat is, amelyek már ismertek voltak.

Az expedíció során gyűjtött adatok segíthetnek az Antarktisz jégtakarójának múltbéli viselkedésének feltérképezésében is. „Az antarktiszi jégveszteség világszerte jelentős mértékben hozzájárul a tengerszint-emelkedéshez. A munkánk azért kulcsfontosságú, mert hosszabb távú összefüggéseket tár fel ezekben a változásokban, és segít pontosabb előrejelzéseket készíteni, amelyek megalapozhatják a jövőbeni intézkedéseket” – mondta Sasha Montelli, a University College London kutatója.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
A Holdba csapódhat egy hatalmas aszteroida, a Földről is látható lehet majd az ütközés
A 20 emeletes ház méretű égitest 2032 decemberében ütközhet a Holdnak. A becsapódás ereje 340 hirosimai atombombáénak felelne meg, és krátert vájna az égitest felszínébe.


A NASA új információkat közölt a 2024 YR4 jelű aszteroidáról, amely a számítások szerint

2032. december 22-én a Holdba csapódhat. A tudósok becslése szerint az ütközés ereje 340 hirosimai atombombának felelne meg, és körülbelül két kilométer széles krátert vájna a Hold felszínébe.

Az év elején a szakértők még csak 0,3 százalékos valószínűséggel számoltak a becsapódással, a legújabb mérések alapján azonban ez az arány 3,8 százalékra emelkedett. A James Webb űrtávcső segítségével a kutatók pontosabb adatokat kaptak az égitest méretéről is:

az aszteroida átmérője 53 és 67 méter közé tehető, ami egy nagyjából 20 emeletes épület magasságának felel meg.

A NASA hangsúlyozta, hogy az aszteroida nem jelent veszélyt a Földre, mivel nem képes megváltoztatni a Hold pályáját. A Live Science szerint előfordulhat, hogy kisebb törmelékek elérik a Földet, de ezek a légkörbe érve várhatóan elégnek, így nem okoznának kárt.

A becsapódás látványa viszont a Földről is érzékelhető lehet.

A James Webb űrtávcső májusban ismét megfigyeli az égitestet, így a kutatók tovább pontosíthatják a számításokat, és részletesebb képet kaphatnak a 2024 YR4 pályájáról és összetételéről.

2024 YR4 egy 40 és 90 méter közötti átmérőjű kisbolygó, Apollo-típusú (Földet keresztező) földközeli objektumnak minősül. Az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) chilei állomása fedezte fel 2024. december 27-én.

A 2024 YR4 elliptikus pályán kering a Nap körül. Keringési ideje körülbelül 3,99 év, keringési szöge pedig 3,41 fok a Föld pályájához (ekliptikához) képest.

Forrás: Blikk, Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Videó: kilőtték az űrbe Katy Perryt öt másik női űrutazóval együtt, élőben lehetett követni a starttól a visszaérkezésig
A popsztár és társai magyar idő szerint hétfő délután emelkedtek a magasba a Blue Origin rakétájával. A történelmi női űrutazás alig 11 percig tartott, mégis hatalmas élményt nyújtott.


Katy Perry is részt vett azon az űrmisszión, amely magyar idő szerint április 14-én, 15:30-kor indult a Blue Origin New Shepard nevű rakétájával. Az NS-31-es küldetés során az énekesnő öt másik nővel együtt emelkedett a magasba.

A repülés tagja volt Lauren Sánchez újságíró, aki a Blue Origin űrvállalatot is birtokló Jeff Bezos menyasszonya. Mellette utazott Gayle King televíziós személyiség, Kerianne Flynn filmproducer, Aisha Bowe korábbi NASA-rakétatudós és Amanda Nguyen bioasztronautikai kutató, valamint polgárjogi aktivista.

Ez volt az első olyan űrutazás Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova 1963-as, egyszemélyes küldetése óta, amelyen kizárólag nők vettek részt.

A repülés mintegy 11 percig tartott. A New Shepard rakéta több mint hét perccel az indulás után sikeresen földet ért, a legénységi kapszula pedig ejtőernyők segítségével tért vissza a Földre egy texasi sivatagban, a felbocsátás helyszínének közelében.

A kapszula ajtaját nagyjából tíz perccel a landolás után Jeff Bezos nyitotta ki. A résztvevők saját lábukon hagyták el az űreszközt. Míg más űrutazások után a legénység gyakran segítségre szorul a mozgásban, a mostani rövid időtartamú út nem jelentett nagy megterhelést.

A rakéta a világűr határának tekintett, 100 kilométeres magasságban húzódó Kármán-vonalat is elérte, így a résztvevők rövid időre megtapasztalhatták a mikrogravitáció, vagyis a súlytalanság állapotát.

A küldetéshez nem volt szükség pilótára, mivel az űreszköz teljesen önvezető. Az eseményt élőben közvetítették, a felvétel visszanézhető.

VIDEÓ: Az utazás


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Elképesztő magyar felfedezés: már az oxigénrobbanás előtt is voltak oxigént használó baktériumok
A legkorábbi oxigénhasználó baktériumok akár 900 millió évvel megelőzhették a légköri oxigén növekedését.


Elképesztő magyar kutatók jöttek rá, hogyan alkalmazkodott a földi élet az oxigénhez

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói is részt vettek abban a nemzetközi kutatásban, amely új megvilágításba helyezi az oxigén és a baktériumok kapcsolatát, derül ki a kutatási hálózat honlapjáról. A Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogyan fejlődtek a baktériumok, és mikor alakult ki náluk az oxigénhasználat képessége.

A kutatás alapját a körülbelül 2,33 milliárd évvel ezelőtt lezajlott Nagy Oxidációs Esemény adta, amely során a cianobaktériumok fotoszintézisének hatására jelentősen megnőtt a Föld légkörének oxigéntartalma. A folyamat pontos időzítése korábban a fosszilis leletek hiánya miatt nehézségekbe ütközött, ezért a kutatók most geológiai és genetikai adatokat is felhasználtak.

A vizsgálat során 1007 baktérium genomját elemezték, és összesen 84 olyan esetet találtak, amikor a baktériumok az anaerob – vagyis oxigénmentes – életmódról az aerob, oxigénhasználó életmódra váltottak. Ezek többsége a Nagy Oxidációs Esemény után történt, azonban legalább három ilyen átmenet jóval korábbra tehető.

A legkorábbi ezek közül közel 900 millió évvel előzte meg az oxigén jelentősebb légköri megjelenését.

A kutatók gépi tanulás segítségével azonosították az ősi aerob baktériumokat, majd bayesi statisztikai módszerekkel becsülték meg megjelenésük idejét. Feltételezésük szerint ezek a baktériumok a légkör oxigéndúsabbá válása után fejlődhettek ki.

A tanulmány szerint a ma élő baktériumok közös őse körülbelül 4,4–3,9 milliárd éve élt. A baktériumok főbb törzsei ennél később, 2,5–1,8 milliárd éve jelentek meg, míg számos ma ismert baktériumcsalád 0,75–0,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, nagyjából az állati és növényi élet megjelenésének idején.

A kutatók egy új megközelítést alkalmaztak, amely a genetikai, fosszilis és geokémiai adatok együttes elemzésén alapul. Ez a módszer segíthet jobban megérteni az élet korai fejlődését, különösen azoknak a mikrobáknak az esetében, amelyekről nem maradtak fenn fosszíliák. A kutatók szerint a módszer a jövőben más mikroorganizmusok tulajdonságainak vizsgálatára is alkalmas lehet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: