KULT

Ugyanaz a hulla, de több évszázadban is felbukkan a Netflix sorozatában

Pedig igazi klasszikus is lehetett volna a Testek, a Netflix legújabb sikersorozata. Egyszerre egy kosztümös sci-fi krimi, cyberpunk és noir hangulattal övezve. Már ez önmagában felkelti a néző érdeklődését.


Kettős érzésem van a Testekkel kapcsolatban, egyrészt könnyen felkelti az érdeklődést, és a megvalósítás is igazán minőségi a büdzséhez mérten, másrészt ez a legnagyobb kihagyott lehetőség, amit az utóbbi időben láttam.

Paul Tomalin a sorozat atyja, aki tető alá hozta ezt a projektet, fogta Si Spencer 2014-es limitált képregényét, és egy-az-egyben adaptálta azt.

A limitált képregény olyan, mint a sorozatoknál a minisorozat kifejezés. Előre meghatározott a hossza – jelen esetben mind a sorozat, mind a képregény 8 részes –, és egy összefüggő történetet mesél el az összes szám, ellenben a hagyományos képregényeknél minden epizód másról szól. Alapvetően mint adaptáció működik a Testek, bemutatja az eredeti alapanyag történetét azoknak, akik nem szeretik a képregényt, mint médiumot.

El fogok árulni egy-két fordulatot a történetből, mert azok nélkül nem lehet elmondani, miről is szól a Netflix új üdvöskéje. Nem kell nagy spoilerekre számítani, az összes benne volt az előzetesekben. Történetünk szerint 2023-ban Shahara Hasan (Amaka Okafor) brit nyomozó talál egy holttestet egy lezüllött londoni sikátorban. A furcsa az egészben az, hogy a holttest meztelen, és a bal szemét érte egy lövés, de a lövedék nem került elő, és kimeneti sebet sem látni. Ezt követően történik egy időugrás, és 1941-ben találjuk magunkat, ahol is a korrupt rendőrt, Charles Whitemant (Jacob Fortune-Lloyd) szintén ebbe a londoni sikátorba rendelik, hogy tüntessen el egy holttestet az ismeretlen megbízóinak.

Ekkor jön a csavar: ez látszólag ugyanaz a meztelen, félszemű test, aki 2023-ban is megjelent. A két szál innentől fogva párhuzamosan megy előre,

majd bejön egy harmadik is, 1890-ben Alfred Hillinghead (Kyle Soller) londoni nyomozó találja meg ugyanazt a halottat, így már három idősíkon követjük az eseményeket, végül az utolsó főszereplőnk is megjelenik az első epizód végére. Iris Maplewood (Shira Haas) 2053-ban szintén a meztelen áldozattal találja szemben magát egy sikátorban, annyi különbséggel, hogy ő a fejlettebb technológia segítségével még életben tudja tartani a meglőtt egyént. Ebben a négy korban paralel módon követjük a nyomozást a gyilkos után.

Ebből a leírásból ki lehet találni, hová vezet a történet: időutazás és időmanipuláció. Az alapötlet nem rossz, a megvalósítás elsőrangú, viszont a sorozat túlságosan próbál képregényes lenni. Pedig szerintem nem áll neki jól a sok párhuzamos, képregénypaneles vágás. Úgy kell elképzelni a snittváltásokat, mint a képregény kockáit: egymás mellett beúsznak a képek, és átváltunk az új jelenetekre. Valahogy ez az egyetlen pontja a sorozatnak, amikor látszik, hogy képregény-adaptáció, és teljesen felesleges effektnek érződik, enélkül is érdekes lehet a történet. A sztori sokkal csavarosabbnak és okosabbnak gondolja magát, mint amilyen.

Felesleges a 8 rész, bőven belefértek volna egy 5-6 epizódba is, ha kicsit megvágják és sokkal feszesebb, izgalmas tempójú lenne.

Sok a név, mind a négy történet komoly odafigyelést követel ahhoz, hogy tisztában legyünk vele, éppen aktuálisan kiről is beszélnek a főszereplők. Nem mondom, hogy ez rossz, mert, amikor összeérnek a szálak, és ténylegesen látjuk az időmanipulálást, akkor bizonyos részek a nézővel maradnak. A probléma az, hogy ezeket tényleg az utolsó két-három részre tartogatták az alkotók. Addig csak fel-alá rohangáló nyomozós szálak vannak, több brit névvel, mint amennyit kellemes követni.

A színészek jók, a nyomozókkal nincsen baj, bár kicsit „netflixes” érzése lehet a nézőnek, van minden etnikumból, illetve szexuális irányultságból, ez utóbbi kissé erőltetett. Nem nehéz kitalálni, hogy a reklámanyagokban és előzetesekben látható legismertebb színész lesz a főgenyó, Stephen Graham kicsit unottan hozza a karizmatikus, személyi kultuszt vezető, diktatórikus hatalom parancsnokát, Elias Mannixet.

Graham mostanában reneszánszát éli, az elmúlt pár évben szerepelt a Venom második részében, Tom Hanksszel A Greyhound csatahajóban, Jodie Comerrel A segítségben, és az utóbbi idők egyik legjobb feszültséggel teli konyhai thriller-sorozatában, a Forráspontban is zseniális alakítást nyújtott.

Bár sokak csak a Blöff Tommyjaként ismerik fel Grahamet, ami nem csoda, ezzel a szereppel tört be a filmiparba igazán.

Valahogy az egész sorozat nem áll össze nekem. Nincs egyetlen kiemelkedően rossz rész, hanem inkább kihagyott lehetőségek tömkelegét látjuk a képernyőn. A nyomozás lehetne sokkal izgalmasabb, a dráma húsbavágóbb, a cyberpunk-noir részek kidogozottabbak. Nincs feszültség, nem érezni a téteket, ugyanis mivel párhuzamosan látjuk a detektíveket, így tudunk meg információkat, melyeket ők nem tudhatnak, és így gyorsan érdektelenségbe fulladnak a szálak. Az utolsó két részre azért rendesen beindulnak a fogaskerekek, de ott újabb, más jellegű probléma merül fel.

Mondjuk ez gond minden időutazós történettel. Az időutazás, mint tudjuk a Vissza a jövőbe-filmek óta, mindig túlkomplikált és ellentmondásos.

Tele van logikai buktatóval, vagy nem elmagyarázott részletekkel, amiket nagyon fontos lenne kifejteni a nézőnek vagy a szereplőknek, de az írók csak felületesen átugranak rajtuk. Nagyon sok a lezáratlan kérdés és a tényleges „plot hole”. Ezt a kifejezést nehéz magyarra fordítani, cselekményrésként találtam rá talán jó magyar kifejezést: ez erős inkonzisztenciákat jelent a narratívában, olyan rések a történetben, amiknek nincs értelmük, és hibának érzi őket a néző. A „miért” kérdésekre talán kielégítő válaszokat kapunk, de a „hogyan”-okra semmiképpen sem.

Sajnos nem ér 8 órát az ember életéből a Testek. Pedig a felvetés jól hangzik, a színészek tisztességesek, csakhogy az első rész után egészen az utolsó két részig eltűnik a lendület. A végső megoldás egyébként kreatív, de túl sok idő, mire eljutunk odáig. A látványvilág a mai streamingszínvonalhoz képest ügyes, ami szinte egy csoda,

nagyon ambiciózus a négy idősíkban elmesélni egy történetet, főleg, hogy a kosztümös filmek a legdrágább hollywoodi zsánerbe tartoztak mindig is.

Több nagy stúdió ment tönkre kosztümös filmeknek köszönhetően, elég a TriStar Pictures-re gondolni, amit a kalózfilmek végkorszaka ölt meg, és a Sony vásárolta fel őket 1989-ben. A Testekben ráadásul két erősen eltérő múltbeli korszak is megjelenik, valamint egy közelebbi jövővel is találkozunk. A jelmezeket és a helyszíneket szerintem tökéletesen megoldotta az alkotógárda, talán a vizuális effektek terén érezhető egy kis spórolás, főleg a 2053-ban játszódó részeken érződik. Akinek felkelti az előzetes az érdeklődését, annak szerintem egy próbát megér a Testek, amely megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix streamingóriás kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Galkó Balázs
Fia közösségi oldalán jelentette be a hírt. A színész az utóbbi időszakban több egészségügyi problémával küzdött.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 25.



75 éves korában elhunyt Galkó Balázs színész. Halálhírét fia, Galkó Máté közölte a Facebookon.

„Apa-Balázs immár József Attila és Miki bácsi társaságában elmélkedik egy jobb világról. Búcsúztatásáról itt a facebookon értesítünk benneteket”

– írta a bejegyzésben, amit a Blikk vett észre.

Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.

Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kifogyunk a szuperlatívuszokból… visszatért a legjobb Star Wars, amit valaha láttunk: az Andor!
Ha szereted a Star Warst azért nézd, ha pedig nem, azért! Nincs kérdés, az utóbbi idők legjobb sorozatát tette le elénk Tony Gilroy és kis csapata.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 24.



Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.

A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.

Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.

Mon Mothma (Genevive O’Reilly) lánya esküvőjén próbálja a lázadás pénzügyi hátterét stabilizálni kapcsolatainak köszönhetően. Syril Karn (Kyle Soller) is visszatér, aki a birodalmi aktatologatóból kisfőnökké avanzsált – a két évad között eltelt egy év és ez idő alatt elkezdte élvezni új szerepkörét. A törtető birodalmi tiszt Dedra (Denise Gough) egyengeti karrierjét, akivel az előző szezon óta egy párt alkotnak.

Ennek a szálnak a legnagyobb konfliktus forrása egy zseniális ebéd Karn kegyetlen édesanyjával.

Emellett megkapjuk az előzetesekben beígért Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) cameo-t, reméljük nagyobb szerepe lesz az ausztrál színésznek. Luthen Rael (Stellan Skarsgård) pedig továbbra is elvégzi a szükséges piszkos munkát a lázadás sikeréért, amihez senkinek nincsen gyomra. Akár egy esküvőn is tevékenykedik az öreg.

Az emlegetett lázadás pedig szépen, lassan építkezik, ez a sok történetszál már az első három részben szépen összeáll, ismerjük célokat, a motivációkat, minden karakter tökéletesen átalakul az alkotó Tony Gilroy víziójának megfelelően. Látjuk, melyik szereplő, hogyan fog bekapcsolódni a galaktikus konfliktusba. Nem viccelek, amikor azt írom, az Andor továbbra is egy csiszolatlan gyémánt.

Akik nem szeretik a Star Wars-t, azok is bátran próbálkozzanak vele, mert nem a szokásos Csillagok háborúját kapjuk, mint amire számítunk.

Talán ez volt a legnagyobb probléma az első évaddal is. Akik szerették a Star Wars-t, azok számára lassúnak és vontatottnak tűnt, akik pedig nem kedvelték a franchise-t, azok hozzá se mertek nyúlni. Pedig ez egy bámulatosan csavaros összeesküvés és lázadás története, apró sztorimorzsákkal elmesélve a karaktereken keresztül. A kisember küzdelmét mutatja be egy elnyomó rendszer ellen. Legyen az egy galaktikus birodalom vagy egy kegyetlen anya karaktere. Elképesztően hatásos és akkor még csak a történetről beszéltünk.

A látványra nincsenek szavak. Mintha ott lennénk Mon Mothma esküvőjén, vagy Bixékkel az ellátmány bolygón. Ja igen. A fekete ló, ami az első évadot sokaknak megkeserítette, sajnos még mindig itt van. Bixnek (Adria Arjona) továbbra sincsen igazán funkciója vagy célja azon kívül, hogy megint jól bántalmazzák szegényt.

A hölgy tényleg csak azért van jelen, hogy Andor aggódjon valakiért és egy célt adjon neki, hogy meg lehessen menteni.

Még akkor is, ha Bix talán már nem annyira törékeny, mint az első évadban volt, de még mindig nem ér fel a többi részletesen megírt, árnyalt karakterhez. Pedig Adria Arjona jó színésznő, ezt már a tavalyi A bérgyilkos, aki nem is volt-ban is bizonyította. Akit eddig zavart Bix, nem kecsegtetem, ugyan olyan rossz. Ám a többiek továbbra is lélegzetelállítóan autentikusak. Stellan Skarsgård hihetetlenül gyorsan vált a lázadás verőembere és a jólelkű műkincskereskedő szerepe között.

Diego Luna, mint egy svájci óra hozza Cassian Andor szerepét, akit talán egy mocskos Han Solonak lehetne leírni.

Mon Mothmát alakító Genevieve O’Reilly már nem csak külsőleg hasonlít az eredeti trilógia híres szenátorára, hanem ténylegesen, aktívan vezeti a lázadást a háttérből.

Minden apró részlet, amit a képernyőn látunk, egy élő, lélegző világot mutat be nekünk. Látjuk a tárgyak funkcióját, nem csak a háttérben látványos díszletként vannak jelen. A vizuális effektek hibátlanok és az eltelt egy év alatt a birodalmi rohamosztagosok is megtanultak célozni!

Nem gondoltam volna, hogy látni fogok Star Warsban bárkit meghalni rohamosztagosok pontos lövései által, de ez a nap is eljött!

Tony Gilroy úgy szővi a forgatókönyvet, mint a Banyapók a hálóját J.R.R. Tolkien könyveiben. Becsalja a nézőt a képernyő elé, elragadja és ott tartja az első pillanattól az utolsóig és továbbra is nagyon működik. Alig várom a folytatást!


Link másolása
KÖVESS MINKET: