Felnőtt és kilépett a nagyok árnyékából az új Hyundai i30
Tíz évvel ezelőtt érkezett az i30 első példánya Európába, s ár-érték arány tekintetében nagyot durrantott, hiszen akkora volt, mint egy Golf vagy egy Astra, tehát a kis családok igényét bőven kielégítette,
viszont jóval kedvezőbb ársávban játszott, ami így elérhetővé is tette a kocsit.
Éppen ezért sokan mertek az ismeretlen felé indulni, s vásároltak többek között ebből az okból dél-koreai autót, amely egy szerethető, ám innen nézve kissé bárgyú alkatú volt.
A második generáció már sokat férfiasodott, de a felnőtt kort a harmadik, 2017-ben bemutatott sorozat hozta el a típus életében.

Rendkívül formás lett ugyanis a legújabb i30, igazán egyedire sikerült az orrész, amit a hosszúra nyúló fényszóróknak és a kaszkádos hűtőrácsnak köszönhet a modell. Már az alapfelszereltségen is jár a LED-es nappali világítást, és rendelhetünk full Led fényszórókat is előre, valamint hátulra is akár. A karakteresség azonban elvész az A-oszlop mögött,
oldalról és hátulról is a Peugeot 308-at idézi a kocsi, de a vonalvezetésben, megoldásaiban felismerhető több európai modell is.
Őszintén: engem ez nem bánt, mivel összességében nagyon tetszetős a kép, s teljesen érthető a dél-koreaiak elmélete: ha valaki Európában szeretne autót eladni, akkor érdemes olyan elemeket magukévá tenni, amik már bizonyítottak. Tavaly félmillió autót adott el a márka az öreg kontinensen, mi ez, ha nem pozitív visszajelzés.

Az utastér is jelentőset fejlődött a korábbi évekhez képest, bár a vagány külsőhöz mérten valamivel menőbb dizájnt képzelnék el a belsőben. Persze nem azt mondom, hogy ez nem szép, de az analóg kilométeróra rajzolata például lehetne valamivel tovább gondolt, a középkonzol tetején ücsörgő érintőképernyős navi lehetne finomabb dobozban, a kapcsolókban pedig lehetne több anyag, mert így igencsak üres, műanyagos a hatásuk.
De az összkép tényleg egyre jobb, még ha minimális hiányosságok akadnak.

Az i30 három-három benzin- (100, 120, 140 Le) és dízelmotorral (95, 110, 136 Le) kapható, a tesztautónkban a legerősebb benzines dolgozott, mely az igazat megvallva nem egy aszfalt szaggató darab, bár hozzáteszem, normális autózás mellett jó választás,
ráadásul a fogyasztása sem egetverő: 7,5 liter körüli volt a teszthét alatt.
A motorhoz egy hétfokozatú, duplakuplungos automataváltó kapcsolódott, amely alapvetően kellemesen tette a dolgát, bár sok esetben, főképp dinamikus tempónál durvábban váltott a kelleténél. A futómű relatíve feszesre hangolt, így jól fekszi az utat a gép.

Az 1.4-es szívóbenzines motorral szerelt alapváltozat 4,99 millióról indul, ezt most félmilliós kedvezménnyel vásárolhatjuk meg, s természetesen már ehhez is jár a márkára jellemző 5 éves kilométer-korlátozás nélküli garancia.
A nálunk járt turbómotoros változathoz legolcsóbban másfél millió forinttal drágábban juthatunk, bár ehhez a motorhoz alaphangon már a második felszereltségi szint dukál. Ebből egyébként három van a modell esetében, bár jelenleg kapható még efölött két limitált szériás változat is, persze az alap példányokhoz képest magasabb áron.
A konkurensekhez képest azonban még mindig jobbak a feltételek,
így továbbra is igaz, hogy ár-érték arányban a dél-koreaiak a kategória élmezőnyében "fociznak". A Hyundai kínálatában is megjelentek már az asszisztens rendszerek, így igény szerint válogathatunk azok közül is.
Adatok
Hengerűrtartalom: 1353 cm3
Teljesítmény: 140 LE(103 kW)/6000
Nyomaték: 242 Nm/1500
Széndioxid kibocsátás: 120 g/km
Gyorsulás 0-100 km/h: 9,2 s
Végsebesség: 205 km/h
Tesztfogyasztás: 7,5 l/100 km
A modell alapára: 4.499.000 Ft