Titokban járt Szentendrén Freddie Mercury - az 1986-os Queen-koncert műhelytitkai
A Queen 1986-os koncertje nem csak a még vasfüggöny mögött élő Magyarország, de a zenekar életében is az egyik legkülönlegesebb fellépés volt.
A koncertre kiadott hetvenezer belépőjegy két nap alatt fogyott el, a koncertről és a Budapesten töltött napokról forgatott film egy-egy jelenete pedig a magyarokban ma is kedves emlékeket ébreszt.
Az 1986-os, A Kind of Magic című albumukat bemutató Magic Tour egyik állomásaként a Népstadionban július 27-én lépett fel az addigra már elképesztően népszerű zenekar.
„Nem csak a magyaroknak volt nagy szenzáció ez az alkalom” - mondta a koncert szervezője, Hegedűs László, aki a Multimedia Organisation, illetve a Multimedia Concerts vezetőjeként olyan sztárokat hozott elsőként Magyarországra, mint a Queen, a Genesis, a U2, a Metallica vagy David Bowie. „Áttörést jelentett a korábbi kisebb vagy közepes méretű koncertekhez képest, mivel ez volt az első ilyen nagy stadionkoncert egész Kelet-Európában. A környező országokból is érkeztek jegyvásárlók, általános szenzáció volt mindenhol.”
A Queen tagjai Bécsből érkeztek szárnyashajóval, és egyébként nem is ott kötött ki a hajó, ahol eredetileg tervezték, mert ott túl sok rajongó várta a zenekart. Öt napig voltak Budapesten – jártak többek közt a Margitszigeten, és részt vettek egy gokartozáson a Hungaroringen, ami pont abban az évben készült el. Sztárallűrökre, különcségekre, extrém kérésekre Hegedűs László nem emlékszik. Szerinte ugyanis sztárallűrök inkább a médiában léteznek, úgy véli, jópofa témák a sajtónak, de ezeket rendszerint a marketing- és PR menedzserek kreálják, és a művész csupán a különcségek alanya, hogy legyen miről írni.
„Jópofa volt látni, hogyan működik valójában a dolog. A legnagyobb titokban megszerveztünk egy kirándulást Freddie számára Szentendrére. Úgy nézett ki, hogy három autó ment, az egyikben Freddie meg én, két barátom, akik vállalták, hogy elkalauzolják régiségboltokba, a másik kettőben a testőrök. Megérkeztünk Szentendrére három böhöm nagy fekete autóval, leparkoltunk. Ahhoz, hogy Freddie megmozduljon, 15 ember kellett, így kisebb tömeggel mentünk be az üzletbe. Ennek a híre villámgyorsan elterjedt Szentendrén, és mire kijöttünk, legalább háromszáz ember várta Freddie-t, aki adott néhány autogramot.
Ez még 3-4 helyen lezajlott, és a végére eszméletlen felhajtás volt körülötte, pedig ő csak elment néhány régiséget vásárolni. Ám amikor csupán egy baseball-sapkával álcázva magát eljött velem a Nagyvásárcsarnokba körülnézni, senki nem ismerte fel,
ő pedig kedvesen, szerényen nézelődött, úgy viselkedett, mint bármilyen más turista”
De a budapesti koncert története messzebbre nyúlik vissza. „Először az 1985-ös Live Aid koncerten, ahol önkéntesként dolgoztam, találkoztam Freddie Mercury-val” – meséli Hegedűs László. „A Hard Rock Caféban, a Live Aid backstage-ében Jim Beach és Brian May mutatott be neki, ott mondták el, az akkori, fantasztikusan sikerült koncertjük után, hogy
keressem meg őket, mert most fognak turnézni, és szívesen eljönnének Budapestre. Akkor már évek óta hajtottam a Queent hogy eljöjjenek, és ez volt az első komoly reménysugár.”
Magáról a koncertről nézői, hallgatói élményei nincsenek Hegedűs Lászlónak, hiszen szervezőként végigdolgozta az egészet. A Queen budapesti itt tartózkodásáról azonban sok kedves emléket őriz, például azt, amikor Freddie Mercury-val a Hotel Intercontinental lakosztályában éjszakába nyúlóan gyakorolták a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt. „Én voltam az egyik tesztalany, korrigálni kellett a kiejtését, újra, meg újra el kellett énekelnie. De volt egy nagyon jó hangulatú születésnapi buli is ott, a szállodában.
A koncertet később az erről készült filmen láttam.
Brian-nal beszélgettünk a közönségről, és engem meglepett, amikor azt mondta, hogy ők pontosan érzik, hogy a közönség mennyire tud angolul, mennyire érti a szöveget – és hát 1986-ban nagyon kevesen beszéltek nálunk angolul. Akik nem értik a nyelvet, máshol és másképp reagálnak: a szövegekben lévő poénokra nem, de az ismerős dallamokra, zenei motívumokra igen. Ez nem feltétlenül rossz, hanem talán még inkább érzelmi reakció, mint egy olyan közönség esetében, amelyik leveszi a szöveget, és annak értelmezésén keresztül is reagál.”
A Live in Budapest, majd később Hungarian Rhapsody címen ismert egyedülálló koncertfilm a fellépés teljes felvételét tartalmazza. A filmen a Queen budapesti kalandozásaiból is láthatók jelenetek, például a megérkezésük a hajóval, Freddie Mercury ingatlanügynököt parodizáló viccelődése a Parlament épületével, vagy a koncert előtt pár nappal, a Népstadion bejárásakor tartott pálinkakóstolással.
Hatalmas szenzáció volt a film is. Miért? „Először is azért, mert ekkora világsztárokkal a magyar filmgyártásban nem készült ilyen film soha, másodszor azért, mert részben ezzel fizettük a Quennek a fellépést, így olyan koncertet hoztunk Magyarországra amit különben nem tudtunk volna megfizetni. A nyugati forgalmazás joga náluk volt, a keleti forgalmazás a Varsói Szerződés országaitól a Szovjetunión át Kínáig pedig a magyar filmiparé” - magyarázza Hegedűs László.
Ráadásul a koncertfilmet a magyar filmgyártás színe-java készítette.
„A magyar operatőrök egy külön iskola, közülük többen világhírűvé váltak. A Queen koncertfilmben az összes, éppen játékfilmet forgató magyar operatőr részt vett Ragályi Elemér vezetésével.
Miután 16 kamerát használtunk, és nem is volt több 35 milliméteres nagyfilm készítéshez alkalmas kamera Magyarországon, ha akartak volna, sem tudtak volna aznap máshol dolgozni. De nem is akartak, szívesen és élvezettel vettek részt a forgatáson” - mondja Hegedűs László.
A filmgyár összes világítóberendezését használták a forgatáshoz, hogy a színpad hatalmas fényerejével szemben a nézőtér is jól látszódjon. A koncertet folyamatosan, több szögből rögzítették az operatőrök, így a forgatás során 40 kilométernyi filmszalagot használtak el. A film premierje 1986 december negyedikén volt és a videót a következő évben adták ki VHS-en. A budapesti koncert néhány dala felkerült a Live Magic koncertalbumra is.
A koncerttel kapcsolatban kollégánk, Göbölyös László arra is emlékszik, hogy három órán át kellett sorban állnia a jegyért, mert a sógoráék nagy Queen-őrültek voltak, de egy ember legfeljebb 4 darab jegyet vehetett. A beengedés pedig korrekten zajlott a nagy tömeg ellenére.
„Azonban ahhoz az iszonyatos felhajtáshoz képest, ami körülvette a zenekart, kissé csalódás volt számomra a koncert. Kétségtelenül igen látványos volt a körítés - bár meg sem közelítette az egy évvel későbbi Genesist - az lejött, hogy vérprofi zenészek valamennyien, de valahogy az egész mesterkéltnek hatott, és nemcsak Freddie közismert pozőrsége miatt. Hiányzott belőle egy igazi rock-koncert kiszámíthatatlansága, spontaneitása. Maga Mercury pedig nem volt akkor (már?) a topon, mint énekes, legalábbis aznap nem énekelt csúcsformában. Ahhoz képest, amiket hallottunk tőlük, élőben koránt sem tudtak olyan tökéletesen megszólalni.
Utólag persze más az egész buli megítélése, hiszen akkor még nem tudhattuk, hogy Freddie akkor már valószínűleg beteg volt, és azt sem, hogy ez lesz a Queen utolsó turnéja.”
