„Nekem szükségem van arra a szabadságra, amit én diktálok magamnak” – Csonka András őszintén mesélt egyedüllétről, a szabadságáról és a szingliségről
Csonka András az egyedulfekvok.hu-nak adott interjújában arról mesélt, hogyan alakult úgy az élete, hogy már közel harminc éve egyedül él. Mint mondta, ez az életforma mára teljesen természetessé vált számára. Volt ugyan néhány párkapcsolata, de soha nem jutott el addig, hogy összeköltözzön valakivel. Mindig szüksége volt a saját életterére.
– fogalmazott a színész.
Úgy véli, sokan hajlamosak sajnálni az egyedül élőket, pedig szerinte ez nem indokolt. Azt gondolja, hogy ez az állapot azoknak lehet nehezebb, akik érzékenyebbek, és fontos számukra, hogy valaki fizikailag is jelen legyen az életükben.
Csonka András arról is beszélt, hogy fiatalabb korában nem foglalkozott azzal, mi történik, ha megbetegszik, és nincs mellette senki, aki segítene. Idősebb korban viszont egyre inkább előtérbe kerülhet a kiszolgáltatottságtól való félelem.
„Ahogy haladunk előre az időben, a kiszolgáltatottságtól való félelem egyre erősödhet. Ez egy szorongást okozó tényező, ami nekem is eszembe szokott jutni. De az is igaz, hogy van, akinek van családja, és mégsem kapja meg a szükséges segítséget. Nem papírforma, hogy család esetén lesz, aki gondoskodik idős korában az emberről” – mondta a színművész.
Azt is elárulta, hogy 31 éves volt, amikor elköltözött otthonról. Édesapja hosszan tartó betegsége miatt sokáig nem akarta egyedül hagyni édesanyját, ezért maradt a szülői házban. Úgy érezte, hogy még akkor is vigyáznia kell rá, amikor már tudta, elérkezett az önállósodás ideje.
Mint mondta, a szülei nem nehezedtek rá a családalapítással. „Nem akartak befolyásolni, de nem is tudtak volna, mert ilyen téren nagyon makacs voltam” – tette hozzá.
Forrás: Blikk
