KULT
A Rovatból

Légtornázott, hokizott, vaddisznókra vadászott, pucérkodott, és pofon vágta Leonardo DiCapriót – Margot Robbie 34 éves

A Wall Street farkasa és a Barbie háromszoros Oscar-jelölt sztárja a szépség és a tehetség csodás keveréke, pedig eleinte nem vették komolyan. Ma már Hollywood egyik legjobban fizetett színésznője.


A szélesebb közönség még csupán tíz éve ismeri őt, Margot Robbie ugyanis ennyi ideje Hollywood egyik legnagyobb sztárja, akiben egyszerre megvan a lehengerlő szépség, a mindent elsöprő kisugárzás, nagyon nem mellesleg pedig a rendkívüli tehetség is. Erről számos filmje, valamint eddigi három darab Oscar-jelölése (az Én, Tonyáért, a Botrányért és a Barbie-ért) ad tanúbizonyságot.

E cikk írója még nagy, 2013-as áttörése, A Wall Street farkasa és az Időről időre előtt felfigyelt a fiatal ausztrál színésznőre, méghozzá a 2011-es Pan Am című, csupán egy évadot megélt sorozatban, amelyben olyan, akkor már ismert és népszerű színészek elől tudta ellopni jelenlétével a show-t, mint Cristina Ricci, Mike Votel, Kelli Garner, David Harbour, Ashley Greene vagy Goran Visnjic.

S bár a Pan Am nem lett túl sikeres, és az ABC gyorsan elkaszálta, arra mégis kiváló volt, hogy Martin Scorsese figyelmébe ajánlják… De kezdjük az elején!

Cirkusz, bűvésztrükkök, szörfdeszka

Margot Elise Robbie 1990. július 2-án született az ausztráliai Queensland állambeli Dalbyban, Doug Robbie egykori farmtulajdonos és cukornádmágnás, valamint Sarie Kessler fizioterapeuta gyermekeként. Ő a második legfiatalabb a négy gyermek közül, két idősebb testvére van, Anya és Lachlan, valamint egy öccse, Cameron. A szülei ötéves korában elváltak, így Margot-t (a keresztneve végén a t betűt nem ejtjük) és testvéreit az egyedülálló édesanyjuk nevelte, apjukkal csak minimális kapcsolatban voltak. A család egyébként Robbie nevelkedése nagy részében a nagyszülők Currumbin Valley-i farmján élt. Beszámolók szerint Margot rendkívül aktív és energikus gyerek volt, gyakran rendezett például különféle előadásokat és műsorokat a házukban.

Édesanyja ezért beíratta őt egy cirkusziskolába, ahol a trapézon jeleskedett, amiről nyolcévesen oklevelet is kapott. Az is korán kiderült, hogy üzleti érzéke is van, mivel gyerekként bűvésztrükköket talált ki, amelyeket közönség előtt is előadott, majd pénzt kért attól, aki meg akarta tanulni a trükkjeit.

Az első szörfdeszkáját egy garázsvásáron vette 10 éves korában.

„Akkor vagyok a legboldogabb, amikor szörfözöm, vagy amikor a farmon vaddisznókra vadászom... vagy amikor motorozom" – mondta korábban Margot, aki büszke arra, hogy vidéki lányként nevelkedett.

A középiskolájában, a Somerset College-ban azonban már drámát tanult, s ekkor már biztos volt benne, hogy színésznő szeretne lenni. Még mielőtt azonban szerepet kapott volna Ausztrália egyik legrégebb óta futó (1985-ben indult) és legnépszerűbb sorozatában, a Neighboursban (Szomszédok), tinédzserként három helyen is dolgozott: egy bárban volt pincér, takarított, és egy Subwayben vállalt munkát. Erre az időszakra így emlékezett vissza:

„Mindenféle melóm volt már. Dolgoztam éttermekben – a bárpult mögött és a konyhában is –, két évig egy kiskereskedésben, és voltam titkárnő is. A Subwayben pedig szendvicseket csináltam"

– magyarázta Margot, aki aztán az érettségi után néhány reklámfilmmel és kis független filmmel az önéletrajzában Melbourne-be költözött, hogy hivatásos színész legyen. Elmondása szerint egyébként a családja nem mindig támogatta a karrierjét:

„A családomnak semmilyen kapcsolata nen volt a szórakoztatóiparral, így amikor elkezdtem színészkedni, mindenki azt mondta, hogy persze, ez jó móka, kellemes időtöltés, de mikor fogsz végre igazi munkát kapni? És ez így ment évekig” – emlékezett vissza Robbie, aki hat hónappal azután, hogy megkapta az első nagyobb színészi szerepét, épp korábbi munkahelyének, a Subwaynek forgatott egy reklámfilmet.

„Kb. hússzor annyit fizettek, mint amennyit ott valaha is kerestem" – mondta.

A Szomszédokból a felhők közé

A középiskola elvégzése után Robbie egy hideghívás útján került be Ausztrália leghosszabb szappanoperájába, a Neighboursba (szereplőket kerestek a sorozatba, és találomra hívtak fel telefonszámokat, hogy felhívják a figyelmet a castingra). A sorozat egy kitalált melbourne-i külvárosban található zsákutca, a Ramsay Street lakóit követi. Robbie vendégszerepet kapott Donna Freedman, egy szabad szellemű, magabiztos, biszexuális tinédzser szerepében, és azonnal elbűvölte a közönséget. Végül három évig maradt a Neighboursban 2008 és 2011 között.

Amikor pedig épp nem a forgatásokon vett részt, színjátszó órákra járt, és egy beszédtrénerrel dolgozott együtt, hogy tökéletesítse amerikai akcentusát. Majd talált egy ügynököt, és 2011-ben Hollywoodba utazott. Éppen akkor érkezett meg az USA-ba, amikor elindult a sorozatos pilotszezon. Minden nagyobb tévécsatornánál meghallgatásra jelentkezett, és nem is kellett sokat várnia, míg elnyerte a Pan Am című repülős-romantikus vígjátékszéria egyik főszerepét.

Az Államokba költözve szinte azonnal csatlakozott egy amatőr hokiligához is, ahol jobbszélsőt játszott. „Ausztráliában mindig is jégkorongozni akartam, de ahol éltem, ott nem volt jég" – mondta Robbie, majd hozzátette: „Egyértelműen én voltam a legrosszabb a csapatban." Ekkor született meg a New York Rangers iránti rajongása.

Pofon vágta Leót

A Pan Amnek aztán sajnos egy évad után befellegzett, de Margot-nak nem volt ideje szomorkodni, mivel még abban a hónapban kiválasztották őt Martin Scorsese A Wall Street farkasa című filmjének női főszerepére. A film epikus történet a szexről, a drogokról és a kapzsiságról, s a hírhedt tőzsdeügynök, Jordan Belfort memoárján alapul. Scorsese állítólag Hollywood minden ismeretlen színésznőjének elküldte a forgatókönyvet, mert egy új arcot szeretett volna Naomi szerepére.

Robbie legnagyobb meglepetésére pedig őt is behívták, hogy együtt olvassa fel a szöveget a film sztárjával, Leonardo DiCaprióval. A meghallgatás során DiCaprio elkezdett improvizálni, Robbie pedig igyekezett lépést tartani vele.

„Arra gondoltam, még van néhány pillanatom ott a teremben, szóval valamit csinálnom kell. Ezért a következő jelenetnél, ami egy verekedés volt, egy kicsit elvesztem a pillanatban… A jelenet végén elvileg csak simán el kellett volna sétálnom, de ehelyett pofon vágtam Leót, és azt mondtam neki: »Ba**ódj meg!«" – emlékezett Robbie, majd így folytatta:

„Erre döbbent csend lett, ami egy örökkévalóságnak tűnt, aztán mindannyian nevetésben törtek ki. Azt mondtam: »Sajnálom!«, Leo pedig: »Ez zseniális volt. Üssetek még egyszer pofán!«"

Margot pedig negkapta a szerepet.

Megijedt a sztárságtól

A Wall Street farkasa, ahogy várni lehetett, az egekbe katapultálta Robbie karrierjét. A film 5

Oscar-jelölést kapott (köztük a legjobb filmek közt is), és több mint 400 millió dollárt hozott világszerte, Scorsese legtöbb bevételt hozó filmje lett. A még csupán 23 esztendős friss sztárunk a film kedvéért bevállalt egy teljesen meztelen jelenetet is, azonban a hatalmas siker ellenére azt fontolgatta, hogy abbahagyja az egészet…

"Valami történt. Túl nagy volt a változás és a figyelem, és az egész elég szörnyű volt. Emlékszem, azt mondtam az anyukámnak: »Nem hiszem, hogy ezt akarom csinálni.«, ő pedig csak nézett rám, teljesen szenvtelen arccal, és azt mondta: »Drágám, szerintem már túl késő, hogy ne csináld.« Ekkor jöttem rá, hogy az egyetlen út előre vezet" – mesélte Robbie, és kitért arra is, hogy a családját is féltette a gyorsan kialakult hírneve miatt: „Ha az anyukám meghal egy autóbalesetben, vagy, ha ledöntik az unokaöcsémet a bicikliről, mert valaki egy fotót akart csinálni rólam… Minek? Egy kép miatt? Veszélyes a népszerűség, és én féltem tőle.”

Mégis folytatta a karrierjét, mert tudta, hogy minden porcikájával erre vágyik, így A Wall Street farkasa utáni évek során olyan filmekben szerepelt még többek között, mint a Francia szvit (2014), a Z, mint Zakariás (2015), a Focus: A látszat csal, az Afganisztáni víg napjaim (2016), a Tarzan legendája (2016), a Viszlát, Christopher Robin (2017), az Én, Tonya (2017), amely meghozta élete első Oscar-jelölését, a Két királynő (2018) vagy A vágyak földjén (2018).

Vagyis elmondható, hogy a kihívást jelentő szerepeket kereste, és csak időnként bólintott rá az igazán fősodorbeli hollywoodi stúdiófilmekre.

Mint például a 2016-os Suicide Squad – Öngyilkos osztagra, amely, bár elég gyengére sikeredett, a kasszáknál nagy sikert aratott, és megajándékozta a filmvilágot Harley Quinn karakterével, akit aztán Robbie több más filmbe is tovább tudott vinni: a 2020-es Ragadozó madarakba és a 2021-es, az előző próbálkozásnál mérföldekkel jobban sikerült The Suicide Squad – Az öngyilkos osztagba. Vagy a 2019-es Volt egyszer egy… Hollywoodra, Tarantino legutóbbi filmjére, amiben éterien alakította a fiatalon elhunyt színésznőt, Sharon Tate-et. A második Oscar-jelölést 2020-ban, épp a Covid kirobbanása előtt kapta a Botrány című film mellékszerepéért, a harmadikat pedig idén a Barbie-ért, ezt viszont nem a színészi alakításáért (a mellőzéséért az Akadémia elég sok támadást kapott), hanem producerként.

„Uncsi” szerelmi élet

A több mint 10 éve őt követő kiemelt médiafigyelem ellenére Robbie elég ritkán beszél a magánéletéről, és nem fűződnek hozzá botrányok sem e téren. Bár 2013-ban szóba hozták Will Smith-szel, akivel együtt forgatta a Focus: A látszat csal című átverős filmet, ez csupán pletykának bizonyult. A hír akkor kapott szárnyra, amikor a Focus utolsó forgatási napján Robbie-t és Smith-t lefotózták, ahogy összebújtak egy telefonfülkében, és karonfogva készítettek játékos és kissé pikáns fotókat. A kiszivárgott képek után sok médium tényként írta meg, hogy viszonyuk van, amit később mindketten határozottan tagadtak.

Valójában 2013-ban a Francia szvit című filmje forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley brit rendezőasszisztenssel. 2014-ben aztán Londonban költözött, és még abban az évben ő és Ackerley romantikus kapcsolatba kezdtek.

Egy évvel később eljegyezték egymást, 2016 decemberében pedig egy, a sajtó és a nyilvánosság előtt titokban tartott privát esküvői szertartás keretében összeházasodtak az ausztráliai Byron Bayben. Azóta is együtt vannak, és a kaliforniai Venice Beach-en laknak, gyermekük azonban még nem született.

A nőkért mindent

Margot Robbie 2014-ben alapította meg többedmagával a LuckyChap Entertainmentet, amellyel szakmaialg elismert, és anyagilag sikeres filmek változatos palettáját hozta létre. A LuckyChap küldetése a női filmkészítők előtérbe hozása, valamint olyan történetek elmesélése, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos narratívákat, és sokszínű perspektívákat tárnak fel. Robbie vezetésével a cég olyan filmeket készített többek között, mint az Én, Tonya, a Ragadozó madarak, az Oscar-díjas Ígéretes fiatal nő, valamint 2023 világszerte legtöbb pénzt kereső filmje, a Barbie. A sorozatfronton pedig olyan címekkel rendelkeznek, mint a Dollface, az Egy szobalány vallomása vagy a Mike.

Robbie produceri szerepvállalása túlmutat a pénzügyi befektetésen; aktívan részt vesz a filmkészítés minden területén, a forgatókönyvfejlesztéstől az utómunkálatokig. Azzal pedig, hogy platformot biztosít az alulreprezentált hangoknak, és megkérdőjelezi az iparági normákat, Robbie jelentősen hozzájárul a filmkészítés fejlődéséhez.

Legközelebb egyébként az A Big Bold Beautiful Journey című drámában lesz látható, amely egy fantáziadús történet lesz két idegenről és a hihetetlen utazásról, amely összeköti őket.

A rendezője Kogonada (Columbus, Búcsú Yangtól), a szereplőtársai közt pedig megtaláljuk Colin Farrelt, Phoebe Waller-Bridge-et, Hamish Linklatert, Lily Rabe-et és Billy Magnussent.

Robbie egyszer megpróbálta szavakba önteni, milyen ebben a szakmában lenni: „Úgy próbálom elmagyarázni ezt a munkát és ezt a világot az embereknek, hogy a magasságok nagyon magasak, a mélységek pedig nagyon-nagyon mélyek. És azt hiszem, ha szerencsés vagy, akkor minden kiegyenlítődik középen."


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Megijedt a sztárságtól, amikor tiniként a szoknyája alá akartak fotózni – A 35 éves Emma Watson visszavonult, és új kihívásokat keres
Oscar-díj helyett inkább PhD-t akar szerezni, a sok pénzt hozó filmek főszerepei helyett pedig inkább a nők egyenjogúságáért küzd.


Emma Charlotte Duerre Watson 1990. április 15-én született Párizsban, Jacqueline Luesby és Chris Watson angol ügyvédek gyermekeként. A családi háttere intellektuálisan és kulturálisan egyaránt gazdag, francia és angol hatások alakították Emma korai éveit. Ötéves koráig élt az öccsével, Alexszel együtt a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben, a szülők azonban ötéves korában elváltak, így a gyerekek ekkor Angliába költöztek, hogy az édesanyjukkal éljenek Oxfordshire-ben, a hétvégéket pedig apjuk londoni házában töltötték (később született még három féltestvére – Toby, Lucy és Nina – az apja új házasságából). Oxfordban a Dragon Schoolba járt 2003-ig, eddigre azonban már ismert színész volt az első két Harry Potter-filmnek köszönhetően.

Egyébként kb. hatéves korától kezdve a színészet érdekelte a leginkább, és szülei beleegyezésével a Stagecoach Theatre Arts oxfordi intézményében, egy részidős színházi iskolában képezte magát, ahol éneklést, táncot és színészetet tanult.

„Mindig is szerettem ezt a világot. Sokszor szerepeltem iskolai színdarabokban, és gyakran léptem fel a családom előtt. De 9 éves koromban kaptam először igazi ízelítőt a hivatásos színészetből. Akkor még nem tudtam, hogy ez megváltoztatja az életemet” – mesélte Watson a Vogue-nak egy 2018-as interjúban.

Tízéves korában már fellépett a Stagecoach produkcióiban és iskolai darabokban, de a Harry Potter-franchise előtt soha nem játszott hivatásszerűen.

Hermione 10 éve

A színészi útja aztán 1999-ben, kilencéves korában drámai fordulatot vett, amikor elkezdődött a szereplőválogatás J.K. Rowling Harry Potter-könyvsorozatának filmadaptációjához. Watsont a drámatanára bátorította, hogy próbálja ki magát a castingon, kezdetben azonban nem volt tisztában a projekt nagyságrendjével: „Nem éreztem az elején, hogy milyen nagyszabású dolgokról van szó. A könyvekről sem tudtam sokat, de azt igen, hogy Hermione karaktere zseniális. Amikor a drámatanárom azt javasolta, hogy jelentkezzek a meghallgatásra, azt gondoltam, hogy szórakoztató élmény lesz, de nem igazán számítottam arra, hogy bármi is lesz belőle. Csak a tőlem telhető legjobbat akartam nyújtani. Majd folyamatosan kérték, hogy jöjjek vissza, és kezdtem úgy érezni, hogy valami igazán különleges dolog részese vagyok. Amikor pedig felhívtak, hogy megkaptam a szerepet, akkor döbbentem rá igazán: az életem soha többé nem lesz ugyanaz, mint eddig."

Watson, akit 2000-ben választottak ki több ezer lány közül Hermione Granger szerepére, ez a döntés pedig kulcsfontosságúnak bizonyult a karrierje szempontjából. Az első rész, a Harry Potter és a bölcsek köve 2001-ben került a mozikba, Watson alakítása pedig széles körben váltott ki elismerést. A fantasyfilmek sikere egyik napról a másikra sztárrá tette őt, az újonnan szerzett hírnév azonban számos kihívással járt együtt.

Bár Watson már fiatalon reflektorfénybe került, eltökélt szándéka volt, hogy a népszerűség nem árnyékolja be a színészet iránti szenvedélyét. A Harry Potter-filmek (nyolc epizód 2001-től 2011-ig) alatt próbált egyensúlyozni az iskolai tanulmányai, a magánélete és a szakmai karrierje között. A világsztársággal járó nyomás ellenére ugyanis nagyon komolyan vette a tanulmányait, és keményen dolgozott azért, hogy megőrizze életében a normalitás érzését. „Tudatos döntést hoztam: nem akartam, hogy az életem csak a Harry Potterről szóljon. Fontos volt számomra, hogy folytassam a tanulmányaimat, és a színészkedésen kívül más érdeklődési körökkel is foglalkozzam. Nem akartam, hogy egyetlen szerep vagy film határozza meg az életemet” – mondta erről.

Mindenkit leiskolázott

A Dragon School, vagyis az általános suli 2003-as befejezése után Watson az oxfordi Headington Schoolba ment tovább. A Harry Potter-forgatásokon való tartózkodása során őt és színésztársait, Daniel Radcliffe-et (Harry Potter), Rupert Grintet (Ron Weasley), Tom Feltont (Draco Malfoy) és a többi gyereket naponta akár öt órán át korrepetálták.

Emma aztán 2006 júniusában tíz tantárgyból tett záróvizsgát, amelyek közül nyolcat A* (csillagos ötös), kettőt A (ötös) eredménnyel zárt.

A gimnázium befejezése, vagyis az érettségi után szünetet tartott a tanulmányaiban, hogy 2009 februárjától a Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. és 2. részének forgatására koncentráljon, de azt állította, hogy utána tovább akar tanulni.

Később megerősítette, hogy a Brown Egyetemet választotta Providence-ben, Rhode Islanden. 2011 márciusában, 18 hónapos egyetemi tanulmányok után aztán bejelentette, hogy „egy vagy két félévre” halasztást kér. Végül az utóbbira került sor, elmondása szerint így négy helyett öt évbe telt, hogy megszerezze a diplomáját angol irodalomból a színészi munkái miatt. 2014. május 25-én diplomázott a Brown Egyetemen. Ennyi azonban nem volt neki elég. Kilenc évvel később, 2023-ban elkezdte a mesterképzését az Oxfordi Egyetemen, idén pedig teljesítette a követelményeket, és továbblépett, hogy megszerezze a PhD-jét.

A Varázsvilág után

Az utolsó HP-film, a 2011-es Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész után Emma nagy kihívás előtt állt: hogyan lépjen tovább a karrierjében, miután eljátszotta azt a karaktert, amely egy évtizeden át meghatározta őt. Úgy döntött, másféle szerepeket keres, és próbálja elkerülni a beskatulyázást. A poszt-Harry Potter-éra első filmje a 2011-es Egy hét Marilynnel lett a számára, bár abban még csak egy nagyobb mellékszerepeket alakított. Korábban a Harry Potter-epizódokon kívül csupán egy tévéfilmben szerepelt (2007: Ballet Shoes), és egy animációs filmben szinkronizált (2008: Cincin lovag). Az első főszerepét a 2012-es Egy különc srác feljegyzéseiben játszotta, amelyet Stephen Chbosky a saját regényéből írt és rendezett. Watson alakította Samet, egy összetett és sebezhető tinédzsert, aki a kamaszkor megpróbáltatásai között próbál navigálni. A szerep merőben eltért Hermionétól, és lehetővé tette Emma számára, hogy megmutassa az érzelmi mélységét és sokoldalúságát színésznőként. Sokan máig a legjobb alakításaként emlegetik.

A következő években Watson több filmben is szerepelt, köztük a Lopom a sztáromban (2013), az Itt a végében (2013), a Noéban (2014), A kolóniában (2015), a Regressionben (2015), A körben (2017) és a Kisasszonyokban (2019), bizonyítva, hogy képes alkalmazkodni a legkülönbözőbb műfajokhoz, a drámától a fantasyn át a pszichológiai thrillerekig. A Harry Potterekhez fogható legnagyobb sikerét a 2017-es A szépség és a szörnyeteggel, vagyis az 1991-es Disney-animáció élőszereplős feldolgozásával érte el, amelyben a főszerepelő Belle-t alakította, és amely több mint egymilliárd dolláros bevételt ért el szerte a világon. A 2019-es, Greta Gerwig-féle, 6 Oscar-díjra jelölt Kisasszonyok után azonban úgy döntött, egy időre visszavonul a színészkedéstől, és életének más aspektusaira, többek között a tanulmányaira és aktivista tevékenységeire koncentrál.

A sztárság amúgy is mindig megviselte, bár tisztában volt azzal, mekkora hatással van az emberek életére. „Találkoztam olyan rajongókkal, akiknek az arcom rá volt tetoválva a testükre, illetve olyan emberekkel is, akik a Harry Potter-könyvek segítségével vészelték át a rákot” – magyarázta a színésznő, akire a karrierje kezdete, vagyis kislánykora óta kiemelt médiafigyelem szegeződik.

A 18. születésnapján például a lesifitósok megpróbáltak a szoknyája alá fotózni, és számos zaklatás áldozata volt. A biztonsági aggályokra hivatkozva épp ezért nem is készít például szelfiket a rajongókkal, szívesebben beszélget velük szemtől szemben.

Aktívan a nőkért

Emma sok fontos társadalmi ügy mellé állt oda szenvedélyesen. Kiállt például a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak védelmében, az ENSZ jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett, és elindította a HeForShe nevű kampányt, amely arra ösztönzi a férfiakat, hogy vegyenek részt a nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelemben. „Mindig is hittem abban, hogy ha van egy platformod, akkor felelősséggel tartozol azért, amiben hiszel. Ez nemcsak a színészkedésről szól, hanem arról is, hogy használd a hangodat azért, hogy változást hozz létre a világban” – magyarázta a színésznő, aki emellett az oktatásra, a fenntartható divatra és a mentális egészségre összpontosító kezdeményezésekben is részt vett. Olyan ügyeket támogatott többek között, mint a Malala Alapítvány, amely a lányok oktatását segíti elő, 2016-ban pedig társalapítója volt a „Közös polcunk” nevű feminista könyvklubnak, ahol az egyenlőség, az identitás és a társadalmi igazságosság témáit feltáró olvasmánylisták felett kurátorkodott.

2019-ben Emma bekerült a Kering francia luxusdivat-konglomerátum igazgatótanácsába, ahol a divatipar fenntarthatóságáért és etikus gyakorlataiért szállt síkra. A Keringnél betöltött szerepe összhangban van a fenntartható divat iránti régi elkötelezettségével, s gyakran dolgozik együtt olyan márkákkal, amelyek a környezetbarát anyagokat és az etikus gyártási gyakorlatokat helyezik előtérbe.

Watson ugyanakkor beiratkozott egy kreatív írói programba is, feltett szándéka ugyanis, hogy a kamera mögötti szerepek felé is forduljon, szeretne forgatókönyveket írni és filmeket rendezni. Ki is próbálta már magát ezekben, a Pradának például készített egy reklámfilmet (2022: Prada Paradoxe), illetve már írt egy színdarabot is.

„Annyira örülök, hogy megtettem a színészkedéstől való eltávolodást, mert úgy érzem, hogy van saját hangom, kreatív terem és szuverenitásom, amikről korábban nem volt tudomásom” – mesélte erről.

Röviden együtt, vagy egyedül

Emma, bár már 35 éves, sosem volt 2 évnél hosszabb kapcsolata, és gyermekei sem születtek még. Egy interjúban azt mondta, a magánélete magánügy, így arról sosem szokott nyilatkozni, így általában akkor tudni csak, hogy van valakije, amikor megjelenik az illetővel egy hivatalos eseményen, vagy a fotósok elcsípik őket az utcán. 2015 és 2017 között pl. két éven át volt kapcsolatban a tech-vállalkozó William Knighttal, 2018 és 2019 között pedig a színész Chord Overstreettel (Glee – Sztárok leszünk, Acapulco) randevúzott. 2019-ben azt mondta magáról, hogy szingli, sőt, az „önpartner” kifejezéssel jellemezte magát, vagyis, hogy nem egyedülálló, hanem a saját maga társa. Aztán mégis jöttek további férfiak az életébe: 2021-től 2023-ig például az üzletember Brandon Greennel járt, a legújabb udvarlója pedig egy oxfordi iskolatársa, egy bizonyos Kieran Brown, akivel először 2024 júliusában látták csókolózni.

Az intenzív hírnévvel való megküzdésről egyébként fiatalkorától kezdve azt mondta, hogy a saját identitásában való gyökerezés segített neki végül „megtalálni a békét”, ebben pedig hatalmas segítségére volt a jóga. Emmát tehát már hat éve hiányolhatják a rajongói, és számukra rossz hír, hogy továbbra sem kereshetjük őt filmekben, sorozatokban, egyelőre nincsenek színészi előjegyzései. Nagyobb az esély arra, hogy a PhD-je megszerzése után forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként olvashatjuk majd a nevét egy-egy film stáblistáján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye
Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.


Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.

Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.

Sokkal inkább azért volt merész vállalás a hazai forgalmazás, mivel a témára nem igazán tud rezonálni egy átlag hazai moziba járó: 1930-as évek, amerikai délvidék, fekete közösség, blueszene… Soroljuk még? A felszínen, pontosabban a Bűnösök első felében ezt kapjuk, bár már ez sem piskóta.

Egy Chicagóban gengszterkedő ikerpár, Smoke (Michael B. Jordan) és Stack (Michael B. Jordan) térnek haza pénzzel kitömve gyapotültetvényes szülővároskájukba a sztori elején azzal a céllal, hogy a helyi, használaton kívüli malomból egy szórakozóhelyet rittyentsenek a város fekete közössége számára: exkluzív piák és kaják, nem utolsósorban pedig a legjobb zenészek asszisztálásával. A talpalávalóról többek között a helyi veterán muzsikus, Delta Slim (Delroy Lindo) gondoskodik, valamint az ikrek unokaöccse, a már fiatalon is profi gitáros-énekes Sammie. (az énekes-dalszerző Miles Caton filmes debütálása), történetünk kvázi főhőse. A sztori első felében Smoke és Stack ezt a nyitóbulit próbálják összehozni, annak minden részletére kitérve, miközben a városbeli múltjukkal és annak szereplőivel, traumáival is szembe kell nézniük újra.

Majd hirtelen kapunk egy több, mint éles váltást. Valami természetfeletti erő üti fel ugyanis a fejét, pontosabban egy vámpír egy fiatal fehér fickó, Remmick (Jack O’Connell) testében, aki szeretné meghívatni magát az ikrek bulijába egy vérgőzös este reményében…

Igen, ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen, a Bűnösök dramaturgiája ugyanis erősen megidézi az 1996-os Alkonyattól pirkadatigot, ám míg Robert Rodriguez menő filmje a puszta szórakoztatás jegyében fogant, addig a Bűnösökbe Coogler nem kevés tematikát sűrített bele. Természetesen benne van a rasszizmus kérdése, a Jim Crow-féle szegregációs törvények, ugyanakkor a zene és az „ördög” kapcsolata is igen hangsúlyos.

Klasszikus toposzok bukkannak itt fel, miszerint az igazán tehetséges zenészek, előadók azért lettek ennyire kiemelkedők, mert eladták a lelküket a vén patásnak? Egyáltalán a blueszene (és bármilyen új, az előző generáció számára furcsa/értékelhetetlen/meg nem értett muzsika) az ördögtől való? Hogy annak hívására az emberek, kiszakadva a valóságból, áhítatban adják át magukat buja vágyaiknak, mint a tánc, a szex, az alkohol és a drogok?

E világi és túlvilági ösztönök, kultúrák (a vámpírok által megtestesített ír bevándorlók), rasszok, sőt idősíkok összeütközése, van itt minden. Mindezt pedig egészen parádés jelenetek kíséretében kapjuk az arcunkba. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a bulin a múlt, a jelen (’30-as évek) és a jövő zenei stílusai keverednek, s mindhárom kor képviselői egyszerre és együtt ropják egy nagyszabású, közös, időkön átívelő partin az épphogy nem kakofóniába hajló egyvelegben, hiszen a zene egy univerzális, közös nyelv, amely összeköt embereket, időket, helyszíneket. De említhetjük még azt a szcénát is, amikor a bejutásukra váró, s emiatt kint rostokoló vámpírhorda a saját maga által előadott ütős ír népzenére ropja – ilyet sem látni gyakran mozgóképen. Minderre jön rá pedig az utolsó, hosszabb felvonásban a kemény hentelés, nem árulunk el azzal ugyanis nagy titkot, hogy a vérszívók természetesen beszabadulnak a buliba…

A Bűnösök egy furcsa, a tetten érhető inspirációi ellenére mégis mással össze nem hasonlítható műfaji egyveleg, egy amolyan zenés horror-gengszter-dráma, ami egyszerre nagyon dögös, izzasztóan fülledt, kifejezetten brutális és kegyetlen, ugyanakkor sokatmondó, színes és megható is.

A csúcshatás eléréseben pedig óriási szerepe van az operatőr Autumn Durald Arkapaw (Loki, Fekete Párduc 2, Az utolsó táncosnő) csodálatos képeinek s legfőképp a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Coogler állandó munkatársa, Ludwig Göransson elképesztő aláfestésének, amely a film teljes, 137 perces játékideje alatt egy lüktető, bizsergető, az alantas öszöntökre és az értelemre egyaránt ható csodás műfajmixszel ajándékozzák meg a nézőket. Az év egyik legkiemelkedőbb mozgóképe lesz, érdemes hát alkut kötni az ördöggel egy mozijegy erejéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Micsoda nap! – Új klipes dallal megy neki a FISH! a fesztiválszezonnak
Köztudottan a legjobb nap a koncertnap, így ez a dal is egy szerelmeslevél a közönséghez, jöhet a lábdob! - üzeni a banda a rajongóknak.


Új lemez készül a Fish! háza táján, amit egy hét alatt két bulival is megünnepelnek: a teltházas Dürer Kert mellett egy húsvéti, rozsdamaró-elő-elő-intimbuli a Barhole színpadán is, ami már belemutat az új korong számaiba.

Klippremierben érkezik az új dal, a Micsoda Nap, ahol elsősorban egy klasszikus Fish! buli pillanatait kapjuk, a tavalyi, szintén soldoutos A38-ról, minimál szövegvideó mellett.

Köztudottan a legjobb nap a koncertnap, így ez a dal is egy szerelmeslevél a közönséghez, jöhet a lábdob!

VIDEÓ: FISH! - Micsoda nap

A szavakat lehetne szaporítani, de minek, az együttes úgyis a színpadon beszél elnyúlt cikkek helyett, a Micsoda Nap pedig a már megjelent Kösz Szépen, és a kereken 4 másodperces Utolsó Szám mellett egy újabb előfutára mindannak, ami miatt érdemes várni az őszi időszakot is.

VIDEÓ: FISH! - Kösz szépen

VIDEÓ: Fish! - Az utolsó szám

A klip Matyovszky Benedek és Kum Dominik munkája, a köszönet pedig szóljon Egle Gyula Koppánynak, Botlik Mátyásnak és Vári Gábornak - üzeni a Fish!


Link másolása
KÖVESS MINKET: