Jár és táncol, pedig amputálni kellett a lábát Máté Rolandnak
Őrült nagy szükségünk van kapaszkodókra – Máté Rolandnak pláne, hiszen az ismert tévésnek tavaly amputálták az egyik lábát.
Éppen egy éve a Szeretlek Magyarország mutatta be elsőként Roli történetét, cikkünk nyomán napi- és hetilapok, televíziók interjúztak vele.
Most itt a folytatás: Roli jár, táncol. Hogy hiányzik-e neki valami a régi életéből? Persze. Az, hogy hajnalban kiugorjon az ágyból, amikor inna egy pohár vizet vagy mosdóba menne… mégsem panaszkodik: műlábat húz, műsort vezet az Arénában, tollaslabdázik, és a testiséget is megéli. Néha azzal szédíti a lányokat, hogy cápatámadás érte. Máté Roland népszerűbb, mint valaha, blogjába több mint ötezren „kapaszkodnak”. Élőben tabudöntögető előadásokban beszél szexről, férfi-nő viszonyról, pozitív életszemléletről. Bárki tanulságos, vicces, erőt adó gondolatokat kaphat tőle.
Pedig Máté Roland szerint a dolgoknak biztosan nem így kellett volna történni. Talán emlékeznek a történetére, ő az a Vésztőről származó, Szegeden élő műsorvezető-rádiós, Jakupcsek Gabriella műsorának egyik szerkesztője, akinek egy péntek esti házibulit követően változott meg a sorsa:
„Lehet, hogy az én születésnapom már július 28: amikor tavaly meghalt a testem, a lelkem egy-egy darabja, meghalt a személyiségem egy darabja, de megszületett sok mindenben egy új ember… Forró júliusi hétvége, munka után lazulás… Nálam házibuli, barátok, ital, zene, tánc, tömény cigifüst, naná, hogy cigizni is imádtam. Mindenki táncolt, mint a 90-es években:D Buli a tetőfokán... ’simi’ egy gyönyörű lánnyal, mintha az életem múlt volna rajta…
Hajnali két óra körül elmentem a mosdóba és kezdetét vette az új életem…ez volt az utolsó péntek este, amikor még két lábam volt... Ha nekem tavaly ilyenkor még valaki azt mondja, hogy ’holnapra nem lesz lábad’… lehet, belehülyülök… kirohanok a világból. De ha másnap azt mondják az intenzíven, hogy ’Te pár hónap múlva a Balaton Soundon páváskodsz!’, akkor már fél lábbal, örömömben szaladok ki a világból…”
Szerencséjére a humorérzékét nem veszítette el az elmúlt kemény hónapok alatt:
„Nem ért még – legalábbis előttem – beszólás a fél lábam miatt. Persze ez rengeteg poénnak helyet ad, amit én simán jól veszek… a csajok is imádják, hogy a Karib-térségben egy cápa harapta le a lábam.”
De mi történt valójában a tévéssel, romantikus szépítés nélkül? Egy szórakozóhelyen rosszul lett, a tükörbe beverte a fejét, azt hitte, az italába tettek valamit. Valaki kihúzta a szabad levegőre, részegnek, drogosnak nézték, senki sem hívott mentőt. Amikor végre visszanyerte a látását, taxival hazament, másnap munka után otthon esett hasra a nappalijában. Járni már nem tudott, lábai elfeketedtek. A telefonhoz kúszott és mentőt hívott. Most így mesél:
„Egyik műtét jött a másik után, ágytálaztak, fürdettek, hetekig vízszintben feküdtem, beszart a vesém…aztán kerekes szék, rehab, …egyik gyógytorna a másik után…és míg élek, hálás leszek Andinak, a gyógytornásznak, aki megtanított újra járni… Megdönthetetlen lego vár lettem… egy kirakó, de nem zavar, nem ez számít... mert 5 másodperc alatt felkapom a lábam és megyek. Azóta lett saját kis műsorom, lett még fantasztikusabb életem. Uram, ég! Tartalmas egy év van mögöttem. Elvesztettem a lábam, de kaptam egy piszok jót helyette… Az életemből egy-két nem várt embert kiesett…
Letelt a megszokás időszaka: elfogadtam, van műlábbal születésnap, névnap, karácsony, szilveszter, munka, szex, meló… minden van. Itt kezdődik egy hedonista férfi igazi élete, 32 évesen… Ez kimondhatatlanul nagy boldog boldogtalanság, rohadtul boldog vagyok, de a lelkem valahol örökre boldogtalan marad, mert megfosztott egyik legféltettebb kincsemtől… a lábamtól. Szeretek így is mindent csinálni… Ha elkapom a fonalat, szerintem jobban megy mankó nélkül a tánc, mint a járás…ülve tollasozok és… hamarosan biciklizek.”
Roli mindig szupergyorsan szeretne fejlődni, fejben szárnyal, néha csalódik. De legtöbbször sikerrel jár:
„A jóslatok azt mondták, legalább másfél-két évig nincs tánc ... a fenét!!!... hát, lett, 10 hónap után! A születésnapom után egy nappal ugyanúgy buliztunk, mint egy évvel korábban...”
„A sors megírt nekem egy ekkora volumenű traumát, de hiba csúszott a gépezetbe, nem pontosan így kellett volna történnie… ezt én tudom, hiszem, érzem. Talán ezért is kegyes hozzám most ennyire a sors, hogy gyorsan fejlődtem, mert így akar kárpótolni az élet hibájáért… és amikor elkezdődött ez a história, még nem volt ez a fajta láb, amit én most használok és teljesen vízálló láb sem volt, de most már van.”

Szteroid és krémes
Kihívás a váltott lábbal lépcsőzés, az emelkedő és a lejtő… A lihegés és a szitokszavak pedig félreérthetők a nappalijából, de Roli „csak” izzadva, kifulladva edz ilyenkor. A gyógytornában Süti Andrea segíti.
„Felszaladt rám plusz húsz kiló, amiből már faragtunk le, de van még mit leküzdeni… ebben van nyolc hónapnyi kerekesszékes élet, sok szteroid, egy-két erősítő és persze nyilván én is tettem hozzá egy-két krémest!:) Naná, hogy lábazunk is, persze. Egy ilyen kurva nagy pofon az élettől megtanítja szerintem az embert élni …megtanulod mi a szavak igazi jelentése… megtudod, mi a szeretet, gondoskodás, emberség, a barát és a család igaz fogalma…és megtudod, ki vagy te igazán…”
Sokan élőben láthatták például Rolit, amikor szilveszter este bejelentkezett a tévében.
"Hatalmas köszönet minden szervezőnek, aki rám gondol egy-egy műsorvezetői feladat alkalmával, nagy bizalom ez, és az, hogy a szakma nem vetett ki magából. Talán ez kicsit meg is lepett… Jelenleg én vagyok az egyedüli műlábas pasi, aki képernyősként a médiában dolgozik… de hát miért ne lehetne műlábbal képernyős valaki, úttörő akarok ebben lenni, sőt kerekesszékkel is.”