Hetven felett, ötven év zenélés után is „Kell a barátság” – Török Ádám születésnapi koncertjén jártunk
A magyar rock-fuvolázás első lovagja egyszerűen elnyűhetetlen: 70 évesen, a színpadon töltött fél évszázad után is képes bármikor, bárhol összehozni egy nagyszerű bulit.
Azoknak, akik számára az elmúlt évtizedekben Ádám (Ádi, Gyugyó, Törökbácsi) és Mini összeforrt a Bem-rakparttal, először furcsán érezhették magukat a Gödör Klubban, ahol „Fekete Emberünk” kettős születésnapi óriáskoncertjét tartotta. Hiányzott a megszokott intim hangulat, az ismerős arcok, akik nemegyszer még egymás rendes nevét sem tudják, de ennél sokkal fontosabb kapocs a zene, nem találhatták meg rögtön egymást a tömegben (azért később csak sikerült…). Itt nem volt az a kedélyes ki-bejárás a zenészek öltözőjében, ami szintén hozzátartozott örök időktől fogva a koncertekhez. Igaz azonban, ide sokkal többen befértünk…
De aztán este 20.45-kor Nagy István (Nagyi) basszusán megszólalt a Kereszteslovag riffje, és innentől kezdve csak zene számított, az az Ariadné-fonal, amely immár több nemzedéket köt össze, és átvezet a mába egy 20. századi életérzést.
Három órába belesűríteni egy fél évszázados életmű lényegét nem kis feladat, Ádinak és barátainak azonban sikerült. Ismét csodálatosan idézték meg Bartókot a Kézdy Luca vezette vonósnégyessel, Papp Gyuszkó még egy elmélyült Allegro Barbaróval is megörvendeztette a hallgatóságot.
De a nagy jövés-menés a pódiumon még ezután indult meg: az újabb és újabb zenészek feltűnésével mindenki előkereshette emlékeiből a Mini vagy a R.A.B.B. egy-egy korszakát, a felejthetetlen koncerteket nemcsak a Bem-rockpartról, hanem a Tabánból, a Zichy-kastélyból, az Ifiparkból, a paksi Gasztro-blues Fesztiválról. Ádiról köztudott, hogy mindig is imádta a jammelést, amikor mindenki beszáll, aki csak él és mozog egy örömzenére.
Ádámok egymás közt: Törökbácsi és a Blues-kölyök
Hát éppen ilyen volt, amikor például a gitárokon a régi cimbora Horváth János „Sógi” és a még mindig csak 12 éves fenomén, Fehér Ádám osztozott, miközben Horváth Misi a szájharmonikát, Muck Feri pedig a szaxofont fújta. A progresszív korszak támadt fel Németh Lojzival és a Körbe-körbe mesés basszusszólójával, miközben a doboknál a rég nem látott Szivacs hozta a ritmust.
Kerekes Blanka virtuóz szólója
És nem hiányozhatott a szintén hetvenes Závodi „Zacskó” János hamisíthatatlan hajturbánjával, és Tátrai Tibusz sem, hogy új hangokkal gazdagítsák az olyan klasszikusokat, mint a Kell a barátság, a Gőzhajó. Kerekes Blanka Svájcból érkezett fuvolaművész, aki Török Ádámmal rendszeresen turnézik duó formàcióban, most is boldogan csatlakozott a csapathoz figyelemre méltó játékával.
Ezek után mi is lehetett volna más a befejezés, mint a Vissza a városba, a magyar hippi-nemzedék himnusza, amelyet a közönség tisztességben megőszült tagjai a fiatalokkal együtt énekeltek éjfél körül, a végkimerülés határán.
Török Ádám önmagához méltóan tette születésnapját ismét kollektív ünneppé. Ma is lenyűgöző a belőle áradó erő, energia. Ő és hallgatósága biztos pontok egymás életében. Kívánjuk neki, hogy még sokáig így maradjon!
Németh Károly, Závodi János, Tátrai Tibor és az ünnepelt
Azoknak, akik számára az elmúlt évtizedekben Ádám (Ádi, Gyugyó, Törökbácsi) és Mini összeforrt a Bem-rakparttal, először furcsán érezhették magukat a Gödör Klubban, ahol „Fekete Emberünk” kettős születésnapi óriáskoncertjét tartotta. Hiányzott a megszokott intim hangulat, az ismerős arcok, akik nemegyszer még egymás rendes nevét sem tudják, de ennél sokkal fontosabb kapocs a zene, nem találhatták meg rögtön egymást a tömegben (azért később csak sikerült…). Itt nem volt az a kedélyes ki-bejárás a zenészek öltözőjében, ami szintén hozzátartozott örök időktől fogva a koncertekhez. Igaz azonban, ide sokkal többen befértünk…
De aztán este 20.45-kor Nagy István (Nagyi) basszusán megszólalt a Kereszteslovag riffje, és innentől kezdve csak zene számított, az az Ariadné-fonal, amely immár több nemzedéket köt össze, és átvezet a mába egy 20. századi életérzést.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.
Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.
1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.
Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.
Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.
Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.
Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.
A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.
A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.
Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,
azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.
Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.
A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.
Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.
Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.
Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.
Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.
A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.
Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.
Mon Mothma (Genevive O’Reilly) lánya esküvőjén próbálja a lázadás pénzügyi hátterét stabilizálni kapcsolatainak köszönhetően. Syril Karn (Kyle Soller) is visszatér, aki a birodalmi aktatologatóból kisfőnökké avanzsált – a két évad között eltelt egy év és ez idő alatt elkezdte élvezni új szerepkörét. A törtető birodalmi tiszt Dedra (Denise Gough) egyengeti karrierjét, akivel az előző szezon óta egy párt alkotnak.
Ennek a szálnak a legnagyobb konfliktus forrása egy zseniális ebéd Karn kegyetlen édesanyjával.
Emellett megkapjuk az előzetesekben beígért Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) cameo-t, reméljük nagyobb szerepe lesz az ausztrál színésznek. Luthen Rael (Stellan Skarsgård) pedig továbbra is elvégzi a szükséges piszkos munkát a lázadás sikeréért, amihez senkinek nincsen gyomra. Akár egy esküvőn is tevékenykedik az öreg.
Az emlegetett lázadás pedig szépen, lassan építkezik, ez a sok történetszál már az első három részben szépen összeáll, ismerjük célokat, a motivációkat, minden karakter tökéletesen átalakul az alkotó Tony Gilroy víziójának megfelelően. Látjuk, melyik szereplő, hogyan fog bekapcsolódni a galaktikus konfliktusba. Nem viccelek, amikor azt írom, az Andor továbbra is egy csiszolatlan gyémánt.
Akik nem szeretik a Star Wars-t, azok is bátran próbálkozzanak vele, mert nem a szokásos Csillagok háborúját kapjuk, mint amire számítunk.
Talán ez volt a legnagyobb probléma az első évaddal is. Akik szerették a Star Wars-t, azok számára lassúnak és vontatottnak tűnt, akik pedig nem kedvelték a franchise-t, azok hozzá se mertek nyúlni. Pedig ez egy bámulatosan csavaros összeesküvés és lázadás története, apró sztorimorzsákkal elmesélve a karaktereken keresztül. A kisember küzdelmét mutatja be egy elnyomó rendszer ellen. Legyen az egy galaktikus birodalom vagy egy kegyetlen anya karaktere. Elképesztően hatásos és akkor még csak a történetről beszéltünk.
A látványra nincsenek szavak. Mintha ott lennénk Mon Mothma esküvőjén, vagy Bixékkel az ellátmány bolygón. Ja igen. A fekete ló, ami az első évadot sokaknak megkeserítette, sajnos még mindig itt van. Bixnek (Adria Arjona) továbbra sincsen igazán funkciója vagy célja azon kívül, hogy megint jól bántalmazzák szegényt.
A hölgy tényleg csak azért van jelen, hogy Andor aggódjon valakiért és egy célt adjon neki, hogy meg lehessen menteni.
Még akkor is, ha Bix talán már nem annyira törékeny, mint az első évadban volt, de még mindig nem ér fel a többi részletesen megírt, árnyalt karakterhez. Pedig Adria Arjona jó színésznő, ezt már a tavalyi A bérgyilkos, aki nem is volt-ban is bizonyította. Akit eddig zavart Bix, nem kecsegtetem, ugyan olyan rossz. Ám a többiek továbbra is lélegzetelállítóan autentikusak. Stellan Skarsgård hihetetlenül gyorsan vált a lázadás verőembere és a jólelkű műkincskereskedő szerepe között.
Diego Luna, mint egy svájci óra hozza Cassian Andor szerepét, akit talán egy mocskos Han Solonak lehetne leírni.
Mon Mothmát alakító Genevieve O’Reilly már nem csak külsőleg hasonlít az eredeti trilógia híres szenátorára, hanem ténylegesen, aktívan vezeti a lázadást a háttérből.
Minden apró részlet, amit a képernyőn látunk, egy élő, lélegző világot mutat be nekünk. Látjuk a tárgyak funkcióját, nem csak a háttérben látványos díszletként vannak jelen. A vizuális effektek hibátlanok és az eltelt egy év alatt a birodalmi rohamosztagosok is megtanultak célozni!
Nem gondoltam volna, hogy látni fogok Star Warsban bárkit meghalni rohamosztagosok pontos lövései által, de ez a nap is eljött!
Tony Gilroy úgy szővi a forgatókönyvet, mint a Banyapók a hálóját J.R.R. Tolkien könyveiben. Becsalja a nézőt a képernyő elé, elragadja és ott tartja az első pillanattól az utolsóig és továbbra is nagyon működik. Alig várom a folytatást!
Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.
A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.
Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
