MÚLT
A Rovatból

Három nő, akik még életükben halhatatlanok lettek

Frida Kahlo, Maria Callas és Agatha Christie is élő legendává vált tehetségüknek, kitartásuknak és elhivatottságuknak köszönhetően.


A művészek álmai indulhatnak egy hideg padlásról, egy kis faluból, egy unalmas gyerekszobából, vagy akár az iskolapadból. Teljesen mindegy, hol születik meg az álom, de többé nem tudnak nélküle élni.

Félemberek, ha elhanyagolják a tehetségüket, ha kiszorítják az életükből, ha nem foglalkoznak vele, ott van körülöttük egy folytonos hiányérzet. Lehetetlen helyzetű emberek alkottak maradandót.

Olyanok, akiknek az élet nehéz sorsot szánt, de a tehetségük gejzírként tört fel belőlük, és így olyan nyomot hagytak maguk után az úton, amik sosem tűnnek el. Megemlítenék 3 nőt, akiknek a művészetének a tüzét az élet, hatalmas viharokkal próbálta meg eloltani, de ők kiállták a megpróbáltatásokat és még életükben érte őket a halhatatlanság.

Egy összetört nő: Frida Kahlo

Hatéves korában gyermekbénulásban betegedett meg, amitől a jobb lába eldeformálódott. Tizennyolc éves korában egy villamosba ütközött a busz, amin utazott és szörnyű baleset érte. A testébe hátulról fúródott bele egy kapaszkodó rúd, medencecsont-törést, gerincsérülést és többszöri lábtörést szenvedett. Gyereke sosem született, többször elvetélt, rengeteg abortuszon esett át, ezekről árulkodik, a Henry Ford Kórház című képe.

fridakahlo

Élete során több mint 30 műtétet végeztek el rajta, a testi fájdalom végigkísérte egész életén. A szerelemben sem mondható túl szerencsésnek, igen viharos és szenvedélyes kapcsolat fűzte, a nála 21 évvel idősebb, szintén festő Diego Riverához. 25 éven át tartó házasságukat Frida úgy jellemezte: "Két súlyos balesetet szenvedtem életemben. Az egyik a busz, ami összetörte a testem, a másik Diego."

Kapcsolatukban hiába váltakozott a szenvedély, a harag, a fájdalom, és a szeretet, úgy, mint az évszakok, mégis élete végéig Diegoval maradt. A halála előtt azt mondta egy barátjának: "Csak három dolgot akarok az életben: Diegoval élni, folytatni a festést és kommunista párttagnak lenni."

Festészete önarcképekkel, portrékkal indult, amiket a sok magányosan töltött idejével magyarázott. Az első festő volt, aki leplezetlenül ábrázolta a női testet, annak minden lehetséges fájdalmával és gyönyörűségével. Soha senki nem vetett vászonra olyan könyörtelen és őszinte művészetet, mint ő. Képeivel arról is árulkodik, hogy a fájdalmával egyedül van az ember. Nem érzi más, nem értheti más – legyen az testi vagy lelki gyötrelem – hogy a szenvedés magánnyal párosul.

fridakahlo1

Még élete során ki tudott lépni a férje árnyékából, kiállítást nyitottak neki New Yorkban, Párizsban és a The Frame cimű festményét megvásárolta a Louvre. Sosem adta fel a festészet iránt szőtt álmait, akkor is festett, amikor ágyhoz volt kötve és hónapokon keresztül gipszben volt szinte az egész teste. Fejlesztette magát, olvasott, tanult és vászonra vetette csodálatos és megrázó művészetét.

Frida egy kivételes nő volt, egy erős egyéniség, aki aktívan politizált, festett és tanított, társasági életet élt amellett, hogy az élet mindent elkövetett azért, hogy borzasztó fájdalmak között, ágyhoz kényszerítse. Legendás mondata, ami mindenki számára példamutató lehet:

"Merj élni, meghalni bárki tud!"

Szénből gyémánt: Maria Callas

Édesanyjának köszönhette zeneszeretetét, hiszen kifinomult ízlésű nő volt, nem utolsó sorban, operarajongó, aki kinyitotta lányai számára a világot a művészetek felé. Édesanyja minden létező finomságot megadott a lányának, mivel az volt a mottója: "a jó hangot táplálni kell". Maria Callas ugyan kivételes tehetségnek bizonyult, külseje miatt sok helyről kapott visszautasítást.

90 kiló fölött volt a testsúlya és nagyon erős, vastag, dioptriás szemüveget viselt. A Metropolitan első kéréseit vissza utasította, többek között azért, mert nehezen képzelte el magát a testalkatával, a törékeny Cso-cso-szán szerepében.

mariacallas

Feltörekvő karrierje alatt, kitört a második világháború, ami tett róla, hogy az énekesnő sorsa gyökeresen megváltozzék. A háború megviselte a családját, mint minden embert. Rengeteget nélkülöztek és éheztek, Callasnak mégsem sikerült leadnia, a háború alatti szegényes étrend mellet, egy dekát sem.

De 1954-ben egyszer csak megszületett a "La Divina", kirepült a bábból a csodálatos pillangó. A díva 92 kilóról 65-re fogyott. Rengeteg találgatás volt a fogyókúrája körül, voltak újságok, akik azt írták, hogy galandférget nyelt. Volt egy tésztagyár, ami azt állította, hogy az ő különleges tésztájuktól fogyott le – őket később Callas be is perelte. A művésznő a súlyvesztését az alacsony kalóriatartalmú ételekkel magyarázta. De nem csak lefogyott, hanem a megjelenése is megváltozott. Befestette a haját, hamvasan fénylő szőke dívaként tért vissza Chicagóból és ruhatárát is teljesen átalakította. Ma, hogyan is írhatnánk le ezt? Kezébe vette egy dietetikus, egy fodrász és egy stylist. A Díva kész!

Szerelmi élete is vihart kavart, első férjétől, aki egy nála sokkal idősebb, üzletember volt, 10 év házasság után elvált, mert szenvedélyesen szerelmes lett az akkori leggazdagabb görögbe, Onassisba. Kapcsolatuk, ugyan sok ideig tartott, de végül Onassis a meggyilkolt amerikai elnök özvegyét, Jackie Kennedyt vette feleségül.

Tehetsége, kitartása és szorgalma vitathatatlan. Évekig tartó gyakorlással küszöbölte ki éneklési technikájában a hibákat. Nem született olyan koloratúra, amit nem tudott elénekelni. Minden lehetséges szerepet eljátszott, annak ellenére, hogy a pályafutása alatt, sokszor éneklés közben borzasztó arcfájdalmak gyötörték, amit később meg is műtöttek, kitágították az arcüregeit. Kezdetekben voltak olyan előadásai, ahol szinte vakon járta be a színpadot, mert nem viselhetett szemüveget.

Maria Callas honoráriuma sokszor elérte az 1000 dollárt. Ő volt az első olyan sztár, akit azok is ismernek, akik nem operarajongók. Voltak hisztis díva allűrjei, figyelte a riválisait, ki hányszor hajol meg, és meddig tartják ki a magas C-t, de a legtündöklőbb csillag lett, a kis túlsúlyos szemüveges, beteges lányból, az opera világ egén. Életre keltette a magában lakó pillangót, amit a tehetségével tanított meg repülni.

Rejtélyes zseni: Agatha Christie

Szerinte a szülők ott követik el a legnagyobb hibát, hogy a gyerekeiket számtalan programmal kötik le, ahelyett, hogy hagynák őket egy kicsit unatkozni, mert a fantázia, az unalomból tör utat magának. Igen ám, de kevesen rendelkezünk olyan fantáziával, amilyennel ő.

Első 5 történetének a terjesztési jogát, egy szemfüles kiadó vette meg, amiért regényenként csak 25 fontot adott. Élete végéig mutatott a diszlexiára utaló jeleket, a helyesírása borzalmas volt, a kézírása pedig szinte olvashatatlan.

Ki gondolta, hogy író lesz belőle? Operaénekesnő akart lenni, de ez az álma nem valósult meg, így sodorta a sors az írás felé.

agatha

Az első világháború alatt, egy gyógyszer laboratóriumban dolgozott, amikor megszületett a fejében egy regény, ahol megmérgeznek valakit és született meg a világhírű detektív alakja, Poirot.

1926-ban megtudta, hogy férjének szeretője van és erre az időpontra tehető az írónő rejtélyes eltűnése. 11 napig keresték a hatóságok, de csak az üres autóját találták meg egy út mellett. Első számú gyanúsított a férje volt, nyilván ezt Agatha sejtette és ezzel akart bosszút állni a hűtlenségért. 11 napig egy szállodában bujkált, álnéven, pontosabban a férje szeretőjének a nevén. Fő a stílus és érzékletesség.

Volt férjét, számtalan módon és szerepben végezte ki a munkássága során.

Második férje régész volt, akit elkísért az ásatásokra, és ezek alatt az utak alatt is szabadjára engedte a fantáziáját. Agatha Christie a "krimi koronázatlan királynője" a 25 fontos jogdíjból igen csak kinőtte magát. Az elmúlt 90 évben műveit, több mint 100 nyelven kiadták és 300 millió példányban értékesítették.

Nagysága, írói termékenysége páratlan. Népszerűségét az is mutatja, hogy amikor a Függöny című regényben meghalt Poirot, – az újságírás történetében példátlan módon - a New York Times az első oldalon nekrológot jelentetett meg a szereplőről. Az Egérfogó című színdarabja tartja, a leghosszabb időn át játszott előadás rekordját. 1952-ben mutatták be, az Ambassadors Thetre-ben és Londonban még ma is játsszák.

Könyveinek nyelvezete hétköznapi, hogy mindenkinek könnyedén olvasható és érthető legyen, egyszerűen nagyszerű. A diszlexiás, rossz helyesíró Agatha Christie-t, eladott példányszámban, csak Shakespeare és a Biblia előzte le.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Nem színezi túl a valóságot, de ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni – S.E.R.E.G-kritika
Mire képes egy igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon? Megnéztük, hogyan indul a S.E.R.E.G.


Nem vagyunk elkényeztetve manapság (igaz, sosem voltunk) jó magyar sorozatokkal, főleg az agyontámogatott propagandafilmek korában. Na de mire képes egy hazai viszonylatban igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon?

Milyen más sorozat lehetne ma Magyarországon 900 millióval megtámogatva, mint egy tisztes katonai sztori, ahol apa-fia konfliktusokról és komoly, felelősségteljes férfiasságról témázgatnak?

Erős fenntartásokkal ültem neki tehát az első résznek. Kicsit vártam is, hogy mennyire lesz ez egy már-már parodisztikus mű, amilyen akár az Elk*rtuk is volt, vagy a Most vagy soha!. Ezzel szemben nem ez történik, hanem valóban megpróbáltak valami egészen korszerű, történetmesélésben is egészen helytálló sorozatot létrehozni.

A sorozat egyből egy rendkívül komoly harcjelenettel indít, ahol a főszereplő, Győrbíró (Csórics Balázs) makacsul, hősiesen felülírja a neki is kiadott parancsokat, majd önálló akciózásba kezd. Nem vagyok teljesen tisztában a katonai missziók törvényeivel, de tudtommal ennek a való életben sokkal szigorúbb következményei vannak, mint az, amilyen gyorsan túlteszi magát a sorozat ezen a felütésen. A harcjelenet egyébként szörnyen izzadságszagú, ahol páremberes lövöldözések mellett egészen komolyan vehetetlen halálok és effektek tűnnek fel. Mintha a kurd statiszták egy alsópolcos videójátékot imitálva hullanának el, az egyik gránát robbanásától való belassított elugrás pedig már-már komikus. Eszembe jut hirtelen a Sharknadónak egy felturbózott verziója, de a történet gyorsan tovább is áll.

Már Győrbíró házában vagyunk, aki a képek alapján a katonaság mellett lottózhatott is, amilyen lehengerlően szép családi házba sikerült berakni a főszereplőket. Megismerkedünk Marcival (Séra Dániel), akit a sorozat egy egészen céltalan figuraként próbál ábrázolni.

Maga a sorozat tehát két szálon fut, egyrészt a fiatal srác, aki az életét rendbe hozni jelentkezik tartalékos katonának, illetve az apáról, aki egy újabb misszióra próbál csapatot verbuválni.

Ez azért sem rossz, mert az izzadságszagú hőstetteket és a nagy, nemes dolgokat szépen ellensúlyozza az esetlen fiatal felnőtt története. Az előbb említett Marci mellett barátja, Jocó (Kövesi Zsombor) is szépen hozza a saját történetét, sok beszélgetés igazán emberi. Simán meg tudjuk kedvelni a karaktereket, és az is szuper, hogy a fiatalok nyelve végre nem megy át egy Amerikai Pite hasonmásversenybe, nem adtak a szereplők szájába „öcsisajtokat” és egyéb korszerűtlen kifejezéseket.

Egyelőre egy rész alapján, gyaníthatóan a missziós csapat összerakása a fő szál, ami viszont sokkal gyengébb, esetlen és logikátlan dialógusokkal. A színészek Kamarás Iván kivételével nem adnak sokat a karakterekhez, ami nem is biztos, hogy az ő hibájuk:

Sokkal inkább maguk a szerepek tűnnek kidolgozatlannak.

Szándékosan igyekeztem elsősorban sorozatként nézni, és csak másodsorban figyelni a szoftpropagandára, amit helyenként azért szépen elhelyeznek. Marci nézegeti a sereg honlapját, anyuka is elmondja, hogy a sereg megoldás lehet az ösztöndíj kifizetésére is, de még a katona apuka is a legkomolyabb motoron vereti, a tökéletesen kinéző családi házból reggel elindulva, ami a katonalét egy szép víziója. De valóban másodsorban van a „mi lehet jobb, mint katonának lenni” felkiáltás, a történetre ezerszer nagyobb hangsúlyt fektetnek. Természetesen a morális kérdések szépen megjelennek olyan hatásvadász vágóképekben, mint amikor a merengő Győrbíró egy boltból kijövő anyát pásztáz gyermekével.

Szerintem az egyik legtisztelhetőbb rész, hogy nem színezi túl a sorozat a valóságot, a katonai laktanyában az irodák, ahol Győrbíró is tengeti mindennapjait, még mindig tele van a kommunizmusból itt ragadt bútorokkal, a kórház folyosója, ahol Marci sebét összevarrják, pontosan olyan hányadékként néz ki, mint a legtöbb kórházi folyosó egyébként itthon.

Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy miért kell a címben a sereget S.E.R.E.G.-ként írni. Csak online tudtam meg, hogy Szolgálat-Erény-Rend-Erkölcs-Gondviselés lesz a megfejtés. Gondolom, a pöszékre való tekintettel a „Szereg” kicsit furán adta volna ki, más S-betűs szót meg nem lehet kitalálni a katonasággal kapcsolatban.

Összegezve, a S.E.R.E.G. nem egy pokolian jó sorozat, ugyanakkor azt gondolom, hogy ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni. A fiatalok szála üdítő, az átlagos tévénéző szerintem nagyon gyorsan meg tudja szeretni Marci karakterét, és már várja a következő adást, hogy vajon sikerül-e neki Galambost (Gál Réka Ágota) meghódítani. Gyanúsan arra is kíváncsiak leszünk, hogy Kamarás Iván hogyan és mennyire akar kiszúrni Csórics Balázs karakterével. Ezek miatt pedig néha még meg is lehet bocsátani azokat a rém kellemetlen propagandisztikus részeket is, amikbe az egészet becsomagolják. Láttunk ennél rosszabb sorozatot még Netflixen is, bár azt gondolom, hogy a S.E.R.E.G miatt nem fog a hétköznapi ember a tévé előtt toporzékolva várni hétköznap esténként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Felkavaró emlékek! Az űrből is jól látszott a szeptember 11-i terrortámadás füstje
Egy amerikai asztronauta, Frank Culbertson éppen a nemzetközi űrállomáson teljesített szolgálatot, amikor becsapódtak a repülőgépek a tornyokba. Az űrhajós felvételt készített a füstfelhőről.
Fotó: NASA - szmo.hu
2024. szeptember 11.



A tragédia évfordulóján ismét előkerült az az űrből készített videót, amin jól látszik a World Trade Center ellen elkövetett terrortámadás füstje. A NASA felvételén a hatalmas füstfelhő az űrből is jól kivehető volt.

Egy amerikai asztronauta, Frank Culbertson éppen a nemzetközi űrállomáson teljesített szolgálatot 400 kilométerre a Földtől, amikor becsapódtak a repülőgépek a tornyokba.

Az űrhajós szemtanúja volt a második torony összeomlásának 2001. szeptember 11-én.

Culbertson korábban már az Astronauts: Houston We Have a Problem című dokumentumfilmben beszélt arról a felejthetetlen napról. Így emlékezett vissza:

"Azonnal megpróbáltam szerezni egy videókamerát és egy ablakot, amely a megfelelő irányba néz. Az idő teljesen tiszta volt aznap. Könnyen kivehető volt New York: egy nagy fekete füstoszlop jött ki a városból, és ahogy ráközelítettem a kamerával, láttam ezt a nagy szürke foltot, amely beborítja Manhattan déli részét."

Az űrhajós azt is leírta, hogy a füst úgy nézett ki, mint valami furcsa virág, amelynek a szára dél felé áramlik.

(via Ladbible)


Link másolása
KÖVESS MINKET: