A budai oldal gyöngyszeme Gül Baba türbéje - gyönyörű kiállítóhellyel gazdagodott
Lehet, hogy Gül Baba már életében ikonikus figura volt - de hogy halála után azzá vált, az egészen biztos. Erre bizonyíték az is, hogy máig legendák sora köthető a nevéhez, a halálához és a magyarországi tevékenységéhez, a sírhelye pedig Budapest egyik legnépszerűbb látványossága.
Rengetegen várták, hogy újra kinyisson a teljes megújulás és a környék rendezése után Gül Baba türbéje. Arról már korábban beszámoltunk, hogy milyen lett a Gül Baba utca a kockakövek cseréje után, és tavaly azt is megmutattuk, miként fest az épületegyüttes az átadás után.
Nemrég bent is körülnéztünk, és láthattuk, milyen izgalmas és mutatós kiállítótér nyílt a türbe köré épített egykori Wagner-villa alagsorában.
Gül Baba bektasi dervis költő volt, vagyis muszlim szerzetes. A bektasi rend a belső utakat kereső misztikusok csoportjaiból alakult, akik az üdvösséget lelki fejlődéshez kötötték (ezen a ponton hasonlóságot mutat keresztény és buddhista tanításokkal is) és különféle spirituális gyakorlataik voltak. Gül Baba nevének jelentése: a rózsák atyja; a Gül Baba nevet egyes források szerint a turbánján díszelgő rózsaszálról kapta, más magyarázat szerint eredetileg Kel volt a neve, ami kopaszt jelent, amit csak később változtattak Gülre, miután a sírja körül rózsák nőttek. A név származhat a dervissüvegen lévő gömb alakú szövetdarabtól is, amit szintén gülnek neveznek - ez a misztikus tudás, az Istenről szerzett bizonyosság jelképe.
Amikor Szulejmán 1541-ben megszállta Budát, a szultán a bektasi derviseket bízta meg azzal, hogy hozzanak létre egy medreszét, vallási központot a városban. A fennmaradt történet szerint Gül Baba ültette be a mai Rózsadombot a rózsáival, innen kapta a nevét a budai domb. A szultán és kísérete Buda megszállását a pár nap alatt dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony templomban tartott vallási szertartáson ünnepelte meg.
Egy legenda szerint Gül Babát több mint 100 éves korában érte a halál, egy másik történet szerint Szulejmán győzelmének ünnepnapján halt meg, 1541 szeptemberében.
Gül Baba díszes temetésén maga a szultán is részt vett, hogy lerója kegyeletét a tiszteletre méltó dervis előtt, és a sírhelyet, a türbét is az ő parancsára kezdték építeni 1543-ban a mai Rózsadomb keleti lejtőjén.
A sírhely a hódoltság idején a muszlimok egyik legészakibb zarándokhelyévé vált, ma is muszlim szent hely, amit szívesen keresnek fel például a török turisták. Emiatt nem illik cipővel belépni türbe épületébe, és ezért nem illik megzavarni azokat, akik esetleg éppen imádkoznak bent.
A türbe környéke is legendás helynek számított. Állítólag a 16. században azok a budai ifjak, akik el akarták kápráztatni a szerelmüket, a dervisrend rózsakertjébe lopóztak be, hogy onnan lopjanak virágot.
Buda ostromakor a bektasi dervisrend kolostora romba dőlt, de a türbe megmaradt. A jezsuiták kapták meg, akik kápolnává alakították, eredeti ablakát befalazva és új nyílásokat vágva rajta. 1770-ig, a rend feloszlatásáig használták a jezsuiták, azután a budai városháza gondozásába került, a kulcsot a 19. században a városházán tartották, és ha muszlim zarándok érkezett, kinyitották neki. Még akkoriban sem volt körbeépítve az épület, szőlők között állt a domboldalon.
A mai terület jelentősebb átalakítása Wagner János nevéhez fűződik. Ő a 19. század közepén vásárolta meg a szomszédos telket, és miután 1893-ban építési engedélyt kért két különálló, oszlopos folyosóval összekötött villa felhúzására, egyszerűen körbeépítette a türbét.
Sokan átkozták ezért Wagnert, csakhogy éppen a török szent hely köré épült villa menthette meg az épületet a pusztulástól a második világháborúban. Az 1942-re már állami tulajdonba került villa az 1944-45-ös ostrom alatt komolyan megsérült, de Gül Baba türbéje átvészelte.
A Wagner-villa romjait az 1970-es években lebontották, csak alsó, a domboldalt teraszosító támfalát hagyták meg, és a pinceszintet, amelyet a közelmúltban zajlott felújítás alatt új funkciókkal láttak el.
Utoljára 1912-ben történt nagyobb renoválás, azért volt szükség a felújításra, amihez a török kormány jelentős támogatást adott.
Budapest egyedülálló látványosságának a kezelője jelenleg a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány, céljuk pedig az, hogy a Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhely többféle feladatot is ellásson. Többek közt a Magyarországon található oszmán–török kulturális értékek megőrzése, az oszmán török kultúra értékeinek bemutatása, kulturális programok szervezése (mint amilyen Birinyi József népzenész, népzenekutató gyerkeknek és felnőtteknek tartott hangszersimogató foglalkozása volt, vagy a Gül Baba Jazz Nights az Opus Jazz Klubban), időszaki kiállítások szervezése és a kávézó, valamint az ajándékbolt üzemeltetése.
Az állandó kiállításon Gül Babát és korát idézik meg, az időszakos kiállításon pedig az nevű ebru egy tradicionális török festészeti technika alkotóinak műveit láthatjátok május végéig. Ezután a Herendi Porcelánmanufaktúra Gül Babához és az oszmán szimbólumokhoz kapcsolódó tárgyait állítják ki.
Szalai István, a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány vezérigazgatója azt mondta ottjártunkkor, hogy szeretné, ha a hely a II. kerület és az egész város kulturális életének helyszínévé válna, és minél többen fedeznék fel és látogatnák meg a türbét, a múzeumot és a kertet.
A kerttel kapcsolatban kiemelte, hogy a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának segítségével alakítják tovább, mert egyrészt szeretnék, ha az alapítvány logóján is látható rózsamotívumok a valóságban is megjelennének, másrészt ha sikerülne meghonosítani itthon is a Gül Babáról elnevezett rózsafajtát.
