Csúcsformában a ripacskodó Hugh Grant a Fortune hadművelet – A nagy átverésben
Nem volt könnyű a készre vágott Fortune-hadművelet: A nagy átverés című film útja addig, hogy a közönség elé kerüljön. Az eredetileg Five Eyes (Öt szem) munkacímen forgó kémes akció-komédiát még 2021 első felében forgatta le Guy Ritchie és stábja, a forgalmazó STX Entertainment pedig 2022. január 21-én tervezte bemutatni. Ezt a dátumot később 2022. március 18-ra módosították, remélve, hogy tavasszal már több embert vonzhat majd a sztori. Azzal azonban nem számoltak, hogy 2022 februárjában Oroszország hadműveletet indít Ukrajna ellen. Az addigra Operation Fortune: Ruse de guerre címűre keresztelt produkciót (a címváltoztatás nem kapott hivatalos indoklást, de állítólag az lehetett a baj, hogy szintén Five Eyes a neve annak a valóban létező titkosszolgálati együttműködésnek, ami az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália, Kanada és Új-Zéland között áll fenn) a stúdió kommentárja nélkül kivették a bemutatótervből. A hírek szerint pedig nem a Covid-járvány miatt törölték a premiert, hanem azért, mert ukrán nemzetiségű gengszterek szerepeltek benne a Hugh Grant által alakított gazfickó, Greg Simmonds csatlósaiként.

Végül tavaly ősszel az STX kitűzte a Fortune-hadművelet: A nagy átverés bemutatódátumát 2023. január 4-ére, s innen szerencsére már nem mozdult el, így világszerte mozikba kerülhet még január folyamán a film. Ráadásul nem vágták ki az ukrán maffiózókat a cselekményből, noha az orosz-ukrán háború továbbra is tart…
De vajon érdemes volt-e több mint egy évet várni a filmre? A sztori szerint Orson Fortune (Jason Statham), a rendkívüli képességekkel megáldott szuperkém titkos bevetésre indul. Az ügynöknek vissza kell szereznie egy ellopott veszélyes fegyvert (amiről ő maga sem tudja, micsoda), és közben meg kell akadályoznia, hogy ez a haláli eszköz a milliárdos fegyvernepper Greg Simmonds (Hugh Grant) kezébe kerüljön.
De vajon Danny képes lesz-e a kamerán kívül, igazi gyilkosok és gengszterek között is megőrizni a hidegvérét?

Még ma is gyakran hangzik el szóban és írásban egyaránt egy film jellemzésénél a „guyritchie-s” jelző, noha maga Guy Ritchie sem alkot mindig a saját stílusában. A Fortune-hadműveletről azonban kijelenthető, hogy sokkal inkább azt a vonalat képviseli, amit az író-rendezőtől A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőben (1998), a Blöffben (2000), a Spílerben (2008), Az U.N.C.L.E. emberében (2015) vagy az Úriemberekben (2019) már megszokhattunk. Ezúttal nem kísérletezik mással (több-kevesebb sikerrel), mint tette azt a Hullámhegyben (2002), a Revolverben (2005), a Sherlock Holmes-filmekben (2009, 2011), az Arthur király – A kard legendájában (2017), az Aladdinban (2019) vagy az Egy igazán dühös emberben (2021).
Sőt, a Fortune-hadművelet már-már annyira tipikus, hogy a Ritchie-rajongók nagy eséllyel némi hiányérzettel távozhatnak a mozikból. Igazából benne van minden, ami miatt szeretni lehet a filmjeit: a csavaros történet, a különféle, egymással szembenálló bandák, a hibbant és menő karakterek, a látványos akciók, a vicces szituk és persze a nagybetűs STÍLUS mind megvannak, de valahogy mégis egyfajta rutinos ujjgyakorlatnak érződik a film.
Emiatt azonban igazán emlékezetes jelenetek híján maradt az új akció-komédia.
Jason Statham persze hozza azt, amit megszokhattunk tőle: mindenkit pillanatok alatt lebunyóz, miközben odalök valami kúl dumát, és jó újra látni a vásznon Cary Elwest is (A herceg menyasszonya, Nagy durranás, Robin Hood – A fuszeklik fejedelme, Twister, Fűrész) egy hozzá illő szerepben, de a prímet mindenképpen Hugh Grant és Aubrey Plaza viszik. Az előbbi valósággal lubickol az öntelt, de fifikás Danny Francesco-rajongó fegyverkereskedő szerepében, utóbbi pedig az elmúlt évek kétségtelenül legmenőbb és legjobb dumájú kémcsaját formálja meg Sarah Fidelként. A Fehér Lótusz második évada, az Emily the Criminal és e film után kijelenthető, hogy erősen felemelkedőben van Plaza csillaga, amit vélhetően az Agatha: Coven of Chaos című Marvel-sorozat, valamint Francis Ford Coppola új rendezése, a Megalopolis is tovább fényeznek majd.

Guy Ritchie tehát, mondhatni, kissé visszafogta magát a Fortune-hadművelet: A nagy átverésben, magához képest csak takaréklángon pörög, de nála még a takarékláng is épp annyira megsüti azt a steaket, hogy ízletes legyen, és ne hagyjon rossz szájízt maga után. Reméljük, legközelebb azért valami merészebb fűszerkeveréket használ majd!