„Műtét nélkül jó esetben két évem lett volna hátra” – Életmentő beavatkozáson esett át Both Zoltán vadállatbefogó

Both Zoltán nem mindennapi bevetéseiről számos alkalommal hírt adtunk már, a vadállatbefogó azonban néhány hete kényszerpihőn van – de ennek is hálás, mert sokkal rosszabbul is alakulhattak volna a dolgok.

„Egy hónapja kezdődött, először azt vettem észre, hogy zsibbadnak a végtagjaim és nyom a mellkasom, mellé pedig a vérnyomásom is magas volt” – emlékszik vissza.

A kezdeti halogatás után végül elment orvoshoz, aki elküldte őt kivizsgálásra, így került a kardiológiára. A szívultrahang pedig kimutatta, hogy nagy a baj: koszorúér-szűkülete van.

Az altatásban végzett beavatkozás során katéterrel egy apró ballont helyeztek fel neki, hogy kitágítsák az eret. Utána 3 napig bent tartották megfigyelésre, azóta otthon lábadozik, túl van az életveszélyen.

Szerencséjére az állatait el tudta látni, mielőtt bement a kórházba, és mivel a hüllők nem esznek minden nap, átvészelték az időszakot, amit bent töltött.

Zoli szerint mindez az elmúlt 25 év stresszes életvitelének eredménye: „Nem éppen úgy éltem, ahogy kellett volna, erről a könyvemben részletesen is írok. Úgy gondoltam, velem nem eshet meg semmi baj, ilyesmi csak a filmekben meg a körülöttem élő emberekkel történik.”

Bár három évvel ezelőtt még arról mesélt, hogy teljes életmódváltáson esett át és sikerült lefogynia, azóta újra felszedett 30 kilót, aminek szintén köze lehetett a történtekhez.

Most 3-4 hét pihenést írt elő neki az orvos, emellett szigorú diétára is fogták, de ezt nem bánja, mert „nem is volna baj, ha újra lepattanna rólam a felszedett 30 kiló.” Riasztást eddig nem kellett lemondania, ebből a szempontból szerencsésen alakult, hogy április közepén lehűlt az idő, így a hüllők egyelőre nem jöttek elő.

Bár a munkája nehezen összeegyeztethető a stresszmentes élettel, most nagyon szigorúan betart mindent, amit az orvos mondott.

„Szeretem az életemet, szeretnék felépülni és onnan folytatni, ahol abbahagytam. Azt remélem, hogy idén is tudok menni előadni iskolákba, nyári táborokba és mindenhova, ahová hívnak.”

Zoli szerint most már rajta múlik minden, és bár nagyon hiányzik neki a pörgés, muszáj lesz megtalálnia az egyensúlyt.

„Biztosan az is hozzájárult a történtekhez, amikor zsinórban napokig 3-4 órákat aludtam (vagy annyit se), mert egyik bevetésről mentem a másikra. Közben napi 7-8 kávé lecsúszott, persze feketén. Sokan mondták, hogy ez majd megbosszulja magát, és igazuk is lett.”

Különleges egybeesésnek tartja azt is, hogy szinte a műtéttel egy időben, április 1-jén lett 45 éves.

„Ezzel most már tényleg megkezdődött a B oldal. Innentől kezdve minden nap ajándék, és nagyon meg kell becsülnöm a lehetőséget, amit a sorstól kaptam, mert valószínűleg nem lesz több dobásom.”