A Halloween véget ér: Michael Myers még mindig brutális
Hollywoodban ritka, hogy egy alkotó végig tudja vinni elképzeléseit és teljesen saját szemszögéből mutathat be egy történetet. David Gordon Greennel pont ez történt. Befejezett egy Halloween trilógiát úgy, hogy
Az első rész ügyes újraélesztése volt az 1978-as, eredeti Halloween-filmnek, a folytatás már kevésbé volt értékelhető, de a 2022-es művel a franchise méltó lezárást kapott.
A Halloween véget ér nevezhető iparos munkának, vannak jó pillanatai és nagyon mélypontjai is. A történet négy évvel a Gyilkos Halloween után játszódik. Haddonfield városát nagyon megviselte Michael előző vérengzése és már semmi sem tud visszatérni a régi kerékvágásba. Nem fogok spoilerezni, mert
és azt kell, hogy mondjam, emelem a kalapom. Viszonylag hamar leeshet egy gyakorlott horrorfilmrajongónak, hogy mire hajtanak a készítők, de ettől még öröm nézni. Ám senki ne tévesszen meg az illúzió: ez bizony Michael Myers és Laurie Strode utolsó tangója, egy vérgőzös, kegyetlen, néha-néha unalmas tánc.
Mi az, ami nem működik? Az előző részek tempója szinte teljesen hiányzik a filmből. Sokszor nagyon lassan kúszik előre a cselekmény, bőséggel meg lehetett volna rövidíteni, nem kellett a két óra, még akkor sem, ha egy ilyen sokrészes gyiloktúrát zár le. Ebben a részben
Rohan Campbell viszont nagyon jó volt, és hiteles a kicsit meghasonlott Corey Cunningham szerepében. Haddonfieldben szinte nincs egyetlen szimpatikus vagy normális ember sem, akinek drukkolni lehetne, ezért szinte nem is sajnáljuk, amikor eléri őket az elkerülhetetlen vég egy konyhakés képében.
Szerencsére azért több a pozitív jellemző, mint a negatív. A zene továbbra is zseniális,
Sokszor keveri bele az eredeti téma bizonyos motívumait új számokba, továbbra is várom, hogy rendezzen a nagy öreg, de addig is: a zenéje páratlan. A látványvilág hasonló az eddigiekhez, az operatőr továbbra is Michael Simmonds, aki ügyesen mutogatja nekünk a szörnyűségeket.
David Gordon Green rendezése az előző részekhez képest meglepően átlagos. Sok az unalmasabb, lassabb, üresebb párbeszédekkel teli rész. A felesleges jumpscare-ek sajnos visszaköszönnek az előző részekből. Tele van buta ijesztegetésekkel, amik csak azért vannak, hogy a nézők ugráljanak fel feleslegesen a székükben.
és nem a hülye szomszéd volt az, aki a sötétből kinyúlva egy hangos hangeffekt kíséretében a főszereplőnk vállához nyúl. Senki nem csinál ilyet a való életben, csakis a „slasher” horrorokban. És ott is már lerágott csont.
Az erőszak viszont gyomorforgató, és ezt mindenki maga tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki vagy sem. A nagyon lassú pillanatokat extrém erőszakkal kompenzálják, és a film utolsó harmadára méltó lesz a tempó az előző részekhez.
hogy aztán leüljön kicsit a lendület, majd folyamatosan adagolva a végére vérgőzös darálássá válik az egész.
Sokaknak nem fog tetszeni A Halloween véget ér. Közepes filmnek fogják titulálni, amiben van némi igazság, de én
Ügyes befejezés, kreatív csavarral, érdemi vérmennyiséggel, ugyan picit hosszú és lassú néha, de élvezhető. Én személy szerint talán jobban szórakoztam rajta, mint a 2018-as, első rebooton.
