SZEMPONT
A Rovatból

Zaklatás miatt öngyilkos diák, gázpisztollyal fenyegetőző iskolások - a szakértő szerint már egy ötperces beszélgetés is számít

Sokkoló adat, hogy a magyar gyerekek 85%-a már legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazást. Stáhly Katalin, a Hintalovon Alapítvány szakembere azt mondja, az online világ csak tovább ront a helyzeten, de vannak jól működő megoldások.


Egy sümegi diák nemrég a vonat elé vetette megát, mert iskolatársai folyamatosan piszkálták a súlya miatt. A kamaszfiút Big Macnak csúfolták, és bántalmazásokat többször videóra is vették, majd feltöltötték az internetre. Szülei semmit sem tudtak arról, mi történik.

Budapesten 13–14 éves gyerekeket fenyegettek gázpisztollyal, térdeltettek le és bántalmaztak iskolatársaik. Erről szintén több alkalommal is mobilfelvételeket készítettek, hogy azokat egy kihívás keretében meg tudják majd osztani az egyik közösségi oldalon.

A Guardian pedig hétfőn arról írt, hogy brit iskolákban már a mesterséges intelligencia segítségével hoznak létre megszégyenítő, szexuális zaklatást megvalósító hamis képeket az iskolatársaikról diákok.

Az egyre gyakoribbnak és súlyosabbnak tűnő iskolai zaklatásokról, bántalmazásokról Stáhly Katalin pszichológussal, a Hintalovon Alapítvány munkatársával beszélgettünk.

– Az csak optikai csalódás, hogy ilyen sok a zaklatásos eset? Vagy mindig volt ennyi, de most a sajtó jobban foglalkozik ezekkel?

– A sajtó egyáltalán nem ír meg minden esetet, néha fölkap egyet-egyet, de az valóban igaz, hogy az iskolai bántalmazás egyre többször fordul elő. A sajtó a legtöbbet a tragédiába torkolló esetekkel foglalkozik, miközben tudjuk, hogy az iskolai bántalmazás komoly, napi szintű problémát jelent az iskolákban, és más közösségekben is.

Hazai kutatásokból is tudjuk, hogy a gyerekek nagyon nagy része, 85%-a már legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazást,

kétharmadukat pedig rendszeresen érte bántalmazás. Ezek nagyon nagy számok.

– Pontosan mit értünk iskolai bántalmazás alatt?

– Akkor beszélünk iskolai bántalmazásról, amikor társas közegben szándékosan, ismétlődően, valamilyen hatalmi erőfölényt kihasználva viselkedik bántóan egy vagy több gyerek a másikkal. A bántalmazásnak nem csak két szereplője van, az áldozaton és a bántalmazón kívül fontos a szemtanúk szerepe is, akik azzal is a bántalmazót támogatják, ha nem tesznek semmit. Közbelépésük nagyon fontos a bántalmazás megállításában, de a megelőzésben is közösségnek van a legnagyobb szerepe. Azok a gyerekek, akik valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek, nagyobb eséllyel lesznek bullying helyzet áldozatai. Ne felejtsük el, hogy nagyon nagy zsúfoltságban élünk.

Harminc gyerek van nap mint nap összezárva egy osztályteremben, az megterhelő a gyerekeknek és a felnőttnek is.

De az, hogy ezek a helyzetek kialakulnak, nem jelenti azt, hogy ez ellen ne lehetne tenni. Szerencsére nem magától értetődő, hogy ahol ilyen sok ember van, ott biztos, hogy bántalmazássá fajul egy konfliktus. Az, hogy nem értünk egyet, hogy mást gondolunk bizonyos helyzetekről, az természetes, és fontos része az együttélésnek és együttműködésnek. De amikor rendszeresen, hosszú időn keresztül ugyanazzal a gyerekkel szemben alakul ki ellenségeskedés, mindig őt bántják, akkor már iskolai bántalmazásról beszélünk.

– A pedagógusnak valószínűleg az is a feladata, hogy ezt idejekorán észrevegye. Mekkora esélye van erre?

– Az iskolai bántások nagy része az iskolaudvaron, a folyosón történik, ritkábban ott, ahol kevesen vannak, mondjuk az iskolai mosdóban. Azt is tudjuk, hogy ezeken a helyszíneken, mint az iskolaudvar és a folyosó, nagyon sok gyerek van, és nagyon kevés a tanár a gyerekek számához képest. Az, hogy mindent észrevegyenek a tanárok, nem mindig tud megvalósulni. A bullying megelőzése és kezelése szempontjából is nagyon fontos az osztálytanítók vagy osztályfőnökök munkája, akik sok időt töltenek a gyerekekkel.

Fontos, hogy osztályszinten legyen lehetőségük beszélni a bántalmazásról, mert nagyon sokszor van az, hogy egy osztályban kialakul egy bántalmazó helyzet, de a gyerekek nem tudják, hogy ez már bántalmazás,

vagy maga a bántalmazott sem tudja ezt jól megfogalmazni, csak azt érzi, hogy neki ez nagyon rossz. A bántalmazó sincs minden esetben tisztában azzal, hogy mennyire bántó a másiknak, amit csinál, vagy mond. Egészen kicsi kortól lehet a gyerekekkel beszélni arról, hogy mit nevezünk bántalmazásnak, hogy, a gúnyolódás, a bántó szavak használata, a kirekesztés, a fenyegetés nincs rendben. Fontos a gyerekekkel együtt tisztázni, hogy hol vannak a határok, hogyan lehet és hogyan nem lehet egymással viselkedni, és milyen következménye lehet az iskolai bántalmazásnak az áldozatra, a bántalmazóra és az egész közösségre nézve.

– Sajnos nincsen mindenhol iskolapszichológus, mások is közbeléphetnek ilyenkor?

– Nagyon nagy szükség lenne az iskolapszichológusra, sokkal többre, mint amennyien ma dolgoznak a rendszerben. De nem csak az iskolapszichológus tudja észrevenni, ha a gyerek nincs jól. Fontos, hogy legyen több olyan felnőtt az iskolában, legyen az akár a zenetanár vagy az osztályfőnök vagy bárki, akivel tényleg úgy érzik a gyerekek, hogy hozzájuk fordulhatnak, őszintén beszélgethetnek, van rá idő és hely, meghallgatják a gyerekeket és komolyan veszik, ha valamilyen problémát vagy bajt osztanak meg velük.

Az iskolarendszerből hiányzik ez az idő. Nagyon feszített a tempó, és amikor egy gyereken észreveszi egy tanár, hogy már egy ideje rosszabb a kedve, nem azokkal barátkozik, akikkel eddig, vagy eltávolodik a barátaitól, akkor sokszor nehezen tud alkalmat és időt találni arra, hogy külön foglalkozzon vele.

De szerintem azért nincs olyan, hogy semmi lehetőség sincs erre. Egy ötperces beszélgetés is számít, de már az is számít a gyerekeknek, hogy ha azt érzik, hogy van olyan felnőtt, aki észreveszi azt, hogy nincsenek jól, és legalább megkérdezi, hogy hogy vagy?

– Mik a figyelmeztető jelek?

– Az iskolai bántalmazásnak egyik következménye lehet, hogy leromlik a gyerek tanulmányi eredménye, vagy megváltozik a viselkedése. Ha egy addig nagyon cserfes, a világra nyitott, érdeklődő gyerek hirtelen visszahúzódóvá válik, inkább nem szólal meg, nem jelentkezik úgy, ahogy addig jelentkezett, arra figyelni kell. De akár ennek néha még az ellenkezője is előfordulhat, hogy az addig nagyon visszahúzódó gyerek hirtelen elkezd nagyon harsányan bekapcsolódni a társaság életébe. Azaz leginkább a változáson van a hangsúly. A viselkedés mellett a ruházkodásból, vagy a rá eddig jellemző szokások megváltozásából mind lehet arra következtetni, hogy itt valami baj lehet, akkor is, ha ő amúgy erről nem beszél.

– Mennyire segíthet a megelőzésben például az, hogy időről-időre felmérik az osztályok szociometriai struktúráját, feltérképezik, hogy kik azok a gyerekek, akik a periféria felé sodródnak, hogy különösen figyeljenek rájuk? Van-e ilyen protokoll, csinálják-e?

– A bullyinghelyzetnél vagy az online bántalmazás kapcsán is a prevenció a kulcs. Nagyon-nagyon sokat lehet tenni a bántalmazás megelőzéséért, és amit ön mond, hogy időről-időre szociometriával feltérképezni a társas kapcsolatokat, az valóban nagyon hasznos, hiszen sok esetben előre jelez egy alakuló társas problémát. A szociometriai felmérés mellett azonban fontos szempont, hogy olyan közeget teremtsünk a gyerekek köré, ahol egyértelmű, hogy hol vannak egymás határai, hogy mi az, amit megtehetünk egymással, és mi az, amit nem. És azt hiszem, hogy nemcsak a határ, hanem a következmény is fontos. Tehát ha egy gyerek nagyon csúnyán bánik a másikkal, akkor a legtöbbször az a legfontosabb és egyetlen következménye a viselkedésének, hogy bocsánatot kell kérnie attól, akit bántott. Persze van az a helyzet, amikor a bocsánatkérésnek van létjogosultsága, sőt, nagyon jó lenne, de az nagyon fontos, hogy a gyerekből érkezzen a bocsánatkérés, mármint attól, aki megbántotta a másikat. Mert ezekből a helyzetekből, amikor odaküldjük a gyereket, hogy kérj bocsánatot, ritkán lehet a gyerek őszinte bocsánatkérését hallani.

Pontosan tudja mind a két fél, hogy ez most csak egy színjáték azért, hogy legyen már vége ennek a helyzetnek. A jóvátétel lenne fontos, hogy hogyan teheti jóvá a gyerek azt, amit amúgy rosszul tett.

Az egyik legjobb példa, ha közösen beszéljük meg a gyerekekkel, hogy ebben a helyzetben ti mit gondoltok, mi az igazi jóvátétel. Aki ezt iskolai szinten csinálja, nagyon jó tapasztalatokról számol be, hogy a legjobb megoldásokat mindig a gyerekek hozzák, mert ők érzik, ők voltak már ilyen helyzetben, tudják, hogy nekik mi esne jól, szóval a gyerekeket ne nagyon hagyjuk ki abból, hogy hogyan kezeljük ezeket az eseteket. A Hintalovon Alapítvány Nemecsek programja, pontosan ezzel foglalkozik, gyerekvédelmi útmutató kidolgozásában segíti az iskolákat, de nemcsak az iskolákat, hanem minden olyan közösséget, ahol előfordulhat bántalmazás, mert ez a zenei táborban a délutáni sakkfoglalkozáson, és az úszóedzésen is pontosan ugyanúgy fordulhat elő, ahogyan az iskolában. A gyerekvédelmi útmutató egy olyan dokumentum, amelyben az iskola leírja, hogy mi mindent tesz a bántalmazás megelőzéséért, milyen elvek mentén és hogyan kezel egy már kialakult bántalmazó helyzetet. Fontos, hogy ezt a dokumentumot mindenki ismerje, azaz tudják a szülők, tudják a pedagógusok, és tudják a gyerekek is, és erre hivatkozni is lehet, hogy mi itt, ebben az iskolában, ebben a közösségben így gondolkodunk a gyerekek biztonságáról, ezt és ezt tesszük a közösség védelméért, és amikor helyzet van, akkor egyértelmű, hogy mit kell tenni.

– Használják például a pszichodrámát érzékenyítésre? Például olyan helyzeteket teremteni osztályfőnöki órán, hogy eljátszanak egy hasonló helyzetet, és mindenki elmondja, hogy abban a pillanatban mit érez. Segíthet, ha átérzik, mit érezhet egy bántalmazott?

– A dráma egy olyan eszköz, amely nagyon segíti az érzelmek átélését, hiszen pontosan erre való, hogy megtapasztaljuk, átéljünk olyan helyzeteket amelyekbe amúgy nem kerülünk. Nagyon sokszor használjuk ezt az eszközt, amikor pedagógusokkal dolgozunk, és bántalmazási helyzeteket modellezünk. Egy rövid drámajáték keretében a pedagógust tesszük be a gyerek szerepébe, a másikat az igazgató szerepébe, a harmadikat a szülő szerepébe, azzal a céllal, hogy egy kicsit átéljék, hogy milyen lehet szülői, vezetői, vagy tanulói szerepből látni és átélni egy adott helyzetet. A játékot követően pontosan az a kérdés, hogy

hogy érezted magad a szerepedben, mi volt nehéz, mi volt meglepő, mikor érezted azt, hogy teljesen tehetetlen vagy?

A legérdekesebb tapasztalatunk, hogy a gyerekek szemszöge ad szinte a legtöbbet hozzá egy ilyen játékhoz. Egy ilyen élmény nagyon segíti a mentalizációt, azt a képességet, amelynek segítségével mások viselkedését, érzelmi állapotát értelmezzük.

Azt gondolom, hogy nagyon sok eszköz és segítség áll az iskolák rendelkezésére ahhoz, hogy megelőzzék, vagy jól kezeljék az iskolai bántalmazást. Nagyon hasznosak a továbbképzések, vagy a külsős szakemberek által tartott képzések a pedagógusoknak, de nem ezek adják az egyetlen megoldást. Sok olyan eszköz van most is a pedagógusok kezében, amivel bármikor élni tudnak: a gyerekek bevonása a helyzetek kezelésébe, az együttműködés hangsúlyozása a versenyhelyzetek helyett, a projektgyakorlatok használata, amelyekben a gyerekek egymás segítségére vannak utalva - csak néhány olyan eszköz, amelyekkel az iskolai bántalmazás prevencióját gyakoroljuk, csak nem nevezzük annak. A kerekasztal az iskolai biztonságért honlap, a www.kerib.hu 16 olyan magyar szervezetet gyűjt össze, amelyek az iskolai bántalmazással foglalkoznak, nagyon sok szakmai segítséget talál, aki ott körülnéz.

– Mi a helyzet a pedagógus példamutató magatartásával? Mennyiben lehet adott esetben katalizálni a bántalmazó viselkedést, vagy megakadályozni? Például, ez sajnos konkrét eset, egyik gyerek súlyos depressziós epizódon ment keresztül, és emiatt gyógyszeres kezelést kapott, az osztályfőnök az osztálytársaknak azt mondta, hogy a gyermek gyógyszerfüggő, és egész életében nem fog tudni kilépni ebből a gyógyszerfüggésből. Ez a megbélyegzés a felnőtt részéről vezethet bántalmazáshoz?

– Rendkívül káros egy ilyen felnőtt magatartás, ami nemhogy nem segíti azt, aki amúgy is bajban van, - mert aki depressziós, az bajban van- hanem még az iskolai helyzetét vagy a közösségben elfoglalt pozícióját is hosszú távon rombolja. Az osztályfőnök, az edző, és azok a felnőttek, akikkel a gyerekek vannak, jó értelemben véve vett tekintélyszemélyek, tehát olyanok, akik a mintát, a példát adják, akik engedélyt adnak arra, mit lehet tenni egymással, és gátat szabnak annak, amit meg nem lehet tenni. Azaz

nagyon fontos az osztályfőnökök és a tanárok mintaadó, példamutató szerepe,

egy jó tanár nagyon össze tudja kovácsolni a gyerekek közösségét, miközben az elfogadást, az egymás tiszteletét is tőle tanulják.

– Nemrég írt meg a 24.hu egy súlyos esetről, ahol csoportosan követték el a bántalmazást, még gázpisztoly is előkerült. A dolog most ott tart, hogy van 13 éves, 14 éves elkövető, és a jelenlegi Btk. szerint 12 éves kortól büntethetőek a gyerekek. Mennyire célravezető 12-14 év között rendőrséggel és bírósággal szankcionálni?

– A Btk. szerinti 12 éves büntethetőségi korhatár csak 6 bizonyos bűncselekmény esetén érvényes, amelyek a legsúlyosabb bűncselekmények. Én onnan közelíteném meg ezt az egész kérdést, hogy az, aki bántalmazó módon viselkedik, amellett, hogy természetesen meg kell védeni a bántalmazottat és fellépni a bántalmazóval szemben, de mindenképpen azt is érdemes feltérképezni, hogy a bántalmazó miért tette azt, amit tett, miért így viselkedett?

Neki milyen segítségre van szüksége? Vagy még inkább milyen segítségre lett volna szüksége korábban? Általában nem jókedvéből lesz bántalmazó valakiből.

Fontos, hogy minden cselekménynek legyen következménye, de a büntetőeljárások, meg egyáltalán az igazságszolgáltatás rendszere nem alkalmas arra, hogy a segítséget adjon a bántalmazónak, hogy ki tudjon lépni ebből a szerepből. Az csak szankcionál, tehát egy következményt állapít meg már a 14 éves gyerek kapcsán is arra, hogy milyen büntetést kapjon. Az sem könnyű helyzet, hogy itt most csupán a koruk miatt különbözőképp lesznek szankcionálva ezek a gyerekek, azaz a 14 év alattiakkal nem kerülnek bíróság elé, de a 14 évesek meg már igen. Ezzel nehéz mit kezdeni, az iskolai közösségnek ezt jól elmagyarázni. Azt hiszem, hogy közösségi szinten kell az iskolában is ezt jól kezelni, és jól elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mi történt, mi az áldozat, mi a bántalmazó helyzete, szerepe, valaki miért viselkedik úgy, ahogy viselkedik.

– Tényleg szaporodnak ezek az esetek?

– Különösen az online világnak a gyorsaságával és az anonimitásával, arctalanságával valóban szaporodnak az iskolai bántalmazás esetei. A bántalmazások nagyon nagy része most már online történik. Ott viszont súlyosabb bántalmazóvá válik az is, aki amúgy az offline világban nem biztos, hogy ezt megtenné, mert ott látja az áldozat reakcióit, látja, ahogy sírva fakad, akit bánt, és ez esetleg gátat szab annak, hogy ő bántalmazó módon viselkedjen. Ez a gát sokszor nincs meg az online világban, nem látni a reakciókat, és sokkal félreérthetőbb a viccelődés, sokkal hiányosabb a kommunikáció eszköztára, hiszen nem érzékelhető a hanglejtés, a mimika, a hangsúly, a gesztusok használata és számos olyan eszköz, amely élő szóban gazdagítja a kommunikációnkat, és ezáltal árnyaltabbá is teszi azt. Az online világ 0-24 órában elérhető, minden gyorsabban zajlik, és sokkal nagyobb közönsége van annak, ami ott történik,

– Az áldozat hosszú ideig nem is képes elmondani azt, hogy mi történt vele. Ezzel lehet-e valamit kezdeni? Hogyan lehet megtalálni a lappangó eseteket? Mert ez a látens szakasz nagyon veszélyes is lehet, mert ez alatt folytatódhat a bántalmazás, mélyülhet a seb, és esetleg ez alatt születhet meg mondjuk egy öngyilkossági elhatározás a bántalmazottban.

– Nagyon fontos észrevenni, ha valaki elkezd távolodni a kapcsolataiból, a közösségeiből, és elkezdi önmagát kirekeszteni. Van, amikor a gyerekek kirekesztenek más gyerekeket, de az, amikor valaki úgy húzódik hátra, hogy már saját magát hibáztatja mindenért, az nagyon veszélyes is lehet. Egy bántalmazó helyzetben az áldozat nagyon hamar azt érezheti, hogy én vagyok a rossz, én csináltam ezt, és az egész miattam történik. Egyre jobban izolálódik a kortárs kapcsolataitól. Valóban igaz, hogy nagyon fontos ezeket a helyzeteket észrevenni, a gyerekeknek is, de főleg nekünk, felnőtteknek.

Ha egy gyerek például elejtett megjegyzéseket tesz, hogy én már nem vagyok jó senkinek, velem már ne is foglalkozzatok, akár messenger üzenetekben, akár szóban, vagy akár öngyilkos gondolatai vannak, és ezt esetleg megfogalmazza, akkor azt ne vegyük semmiképpen félvállról.

Gyerekként, barátként nagyon nehéz ebben jól segíteni, de fontos azt közvetítenünk a gyerekek felé, hogy merjenek szólni, ha egy barátjuk bajban van. Fontos, hogy a barátok is tudják azt, hogy lehet felnőttnek szólni vagy lehet felnőttnek jelezni, és ne csak személyesen, szóban lehessen - mert az lehet, hogy nehéz -, hanem legyen egy postaláda, amibe üzeneteket lehet bedobni, legyen anonim jelzési lehetőség is legyen, egy e-mail cím, ahova lehet írni, hogyha valaki bajban van. Ezek nagyon fontos lehetőségek, akár közösségeken, iskolákon belül, hogy a jelzés lehetőségét minél szélesebbre tárjuk a gyerekek körül, és ha felnőttként nekem van ilyenről tudomásom, hogy ilyen gondolatokat fogalmaz meg egy gyerek, akkor akár kérjem a gyerekvédelem segítségét. Az iskolai szociális segítők többek között ilyen helyzetekben tudnak segíteni, ha pedagógusként egy ilyen jelzés érkezik felém, akkor én pedagógusként nyugodtan hívjam fel az iskolai szociális segítőt, ha nincs iskolapszichológus.

Utólag sokszor kiderül, hogy az öngyilkosságot elkövető gyerekek adták többféle jelét annak, hogy mire készülnek, csak esetleg nem figyeltek rájuk eléggé,

vagy nem vették komolyan, vagy azt gondolták - talán még a felnőttek is -, hogy hát mondanak ilyet a gyerekek, mondjuk tizenévesként. Ne essünk bele ebbe a csapdába, inkább aggódjuk túl a dolgokat, minthogy ne aggódjunk eléggé.

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged vagy rokonodért, ismerősödért aggódsz, hívd a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámot, vagy látogass el ERRE AZ OLDALRA, ahol többféle segítséget kaphatsz.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Beszóltak a fidelitasosok: A Fideszt elkezdték azzal azonosítani, hogy az idősek pártja
Kifejezetten türelmetlennek ható észrevételeket is megfogalmaztak a fiatal fideszesek, akik azt is elmondták, mit szeretnének.
FM. Kép: Youtube - szmo.hu
2024. július 02.



„Most nem a legjobb brand talán a Fidesz, ettől függetlenül, nekünk ki kell tartanunk” – többek között ezt mondták a Mandinernek a Fidelitas nyári szabadegyetemének résztvevői.

„A Fideszt elkezdték azzal azonosítani, hogy az idősek pártja”

– hangzik el a videóban. Kifejezetten türelmetlennek ható észrevételeket is megfogalmaztak a fiatal fideszesek. Egyikük például így fogalmazott:

„Szükségünk van megújulásra, szükségünk van új, fiatal politikusokra. Szükség van arra, hogy odaengedjenek olyan fiatal tehetségeket az asztalhoz, akik tudnának változtatni egy kicsit.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Zacher Gábor a drogos gumicukrokról: akik erre a zacsira 15 ezer forintot adtak ki, minimum sejthették, hogy mit vesznek
Szankcionálni azonban addig nem lehet sem a terjesztőt, sem a fogyasztót, amíg a szer nincs rajta a pszichoaktív anyagok listáján. A toxikológus szakember szerint jól lesznek, nem lesz bajuk.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. július 01.



Mi is beszámoltunk arról, hogy egy Váci utcai kendershopból turisták olyan gumicukrot vásároltak, amely fogyasztása után kómaszerű állapotba kerültek. A készítményből egy zacskó 15 ezer forintba került, a bolt készletét azóta a rendőrség lefoglalta. Felmerült annak a lehetősége, hogy a cukorból fogyasztók akár maradandó károsodást is szenvedhetnek.

Az eset ezért is megrázó, mert nem dealertől, hanem a város kellős közepén, legális kereskedőtől juthattak hozzá a veszélyes anyaghoz a turisták. Zacher Gábor toxikológustól arra voltunk kíváncsiak, mennyire vagyunk veszélyben, egyáltalán mi ez az anyag, ami ilyen állapotot képes előidézni?

– Itt egy bizonyos THCJD nevű anyagról van szó, amelyik még egyelőre nincsen rajta az új pszichoaktív anyaglistán, azaz amíg ez így van, addig ez az anyag legális. Viszont valószínűleg, amikor megvették ezt a gumicukrot,

minimum gyanúsnak kellett lennie, hogy tizenötezer forintba kerül egyetlen zacskó gumicukor, és már eleve rá volt írva, hogy tartalmazza ezt a bizonyos THCJD-t.

Amit tudni kell erről az anyagról, hogy ez egy olyan kannabinoid, ami jelen van a növényben, de nagyon kis mennyiségben, nem is ebből szokták általában előállítani, hanem egyéb más forrásból, kémiai úton állítják elő ezt a vegyületet. Ami fontos ebben, hogy az oldallánca ennek a THC JD-nek hosszú, sokkal hosszabb, mint maga a THC. A THC öt szénatomos, a JD pedig 8 szénatomos oldallánc. Azt kell tudni, hogy minél hosszabb egy oldallánc, annál intenzívebb a hatása. Ennek a következménye volt az, hogy akik ezt megvették és használták, nagyon-nagyon furcsa állapotba kerültek.

– Tehát ez egy legális, boltban legálisan árusítható szer?

– Egyenlőre legális.

– Tehát ami történt, ezt semmilyen módon büntetőjogilag nem lehet szankcionálni?

– Még nem, hiszen ha esetleg ezt holnap ráteszik az új pszichoaktív anyaglistára, mivel ez az eset előtte volt, amikor a törvény még más volt, ezért sem az eladó, sem a vásárló nem büntethető.

A jogi kiskapuk királyai: a designer drogok

A kábítószer-piac szürke farkasai, a designer drogok újra és újra feltűnnek a színen, csakúgy, mint egy rossz horrorfilmben, ahol a szörny sosem hal meg végleg. Ezek a szerek nem mások, mint a klasszikus drogok, például a marihuána, kokain, amfetamin és heroin mesterien módosított változatai, melyek létrehozását csak egyetlen cél vezérli: a jogi szabályozás áthágása. Ha az új molekulák, akár csak egy atommal különböznek elődeiktől, már nem esnek az eredeti tiltások alá, és így, legalábbis egy időre szabad prédává válnak a fogyasztók számára.

De mit is jelent ez a gyakorlatban? A drogtervezők apró kémiai változtatásokkal létrehoznak egy új szert, ami még nem szerepel a tiltott anyagok listáján. Ez egyfelől lehetőséget ad a terjesztőknek, hogy „legálisan” adják el ezeket az anyagokat, másfelől a fogyasztók is kevésbé érzik kockázatosnak a használatukat, mivel „technikailag” nem számítanak illegálisnak.

Azonban az új molekulákban rejlő veszélyek gyakran ismeretlenek még a tudomány számára is, és bár a klasszikus drogok hatásai is borzalmasak, ezek az új szintetikus szerek akár még veszélyesebbek is lehetnek. Sok esetben az ezen anyagok által okozott egészségkárosodások súlyosabbak és kiszámíthatatlanabbak, mint a régi megszokott szereké”.

Ebben a vesenyben, ahol a törvényhozók és a dizájner laborok macska-egér játékát látjuk, a valódi kérdés az, hogy meddig tarthat ez így. Mindaddig, amíg a szabályozók újra és újra be nem iktatják az újonnan kifejlesztett szereket a tiltólistára, addig a fogyasztók – akik gyakran a legalitás csalóka biztonságába ringatják magukat – egyre nagyobb kockázatokat vállalnak.

– Mennyire bevett dolog, hogy ilyesmiket boltban árulnak? Nem kellett volna rögtön gyanút fogni, a tizenötezer forintos áron?

– Azt gondolom, hogy akik ezt megvették, akik erre a zacsira 15 ezer forintot adtak ki, minimum sejthették, hogy mit vesznek. Az ember normál gumicukorból több tíz kilót meg tudna vásárolni ennyi pénzért. Biztos, hogy valami turpisság lehetett ebben a dologba, már abból a szempontból, hogy tudhatták a vásárlók, hogy itt nem hagyományos gumicukorról van szó, hanem valamivel ez fel van ütve. Az utóbbi időben egyre többfelé lehet ilyennel találkozni, hogy akár gumicukorba teszik bele ezeket a szereket. Ugye ott a felszívódás szájon keresztül lassabb.

De ha mondjuk ezt a folyadékot egy ilyen elektromos cigarettába tették volna bele, akkor már a második slukk után kifejtette volna a hatását.

– Aki eladta, mennyire lehetett jóhiszemű?

– Valószínűleg az eladó is pontosan tisztában volt vele, hogy ez nem egy normál haribo, hanem itt azért egy kicsit másról van szó. Kérdés az, hogy a zacskóra rá volt-e esetleg írva az, hogy ebben van esetleg ez a bizonyos vegyület.

– Meg akartam kérdezni, hogy mennyire kell aggódnunk. De azt látom most, hogy ha nem akarunk irreális áron gumicukrokat venni, akkor annyira azért nem kell...

– Én azt gondolom, hogy aki mondjuk ilyet vesz és kiad érte mondjuk 15 ezer forintot, az valószínűleg sejti azt, hogy ezt nem a Lidlben fogja megvenni haribo gumicukorként.

– Viszont akik pórul jártak, ők most a toxikológián vannak.

– Jól lesznek, meg fognak gyógyulni. Különösebb bajuk nem lesz tőle. Kiürül a szervezetükből, és aztán mehetnek tovább turistáskodni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pintér Bence a győri győzelméről: Ha a Fidesz most háborút kezd a városban, azzal ők járnak rosszul
A leendő ellenzéki polgármester nem készül harcra, szerinte a Fidesznek sem érdeke, hogy Győrben rosszul menjenek a dolgok, és középtávon teljesen elveszítse a várost. Dézsi Csaba Andrásról azt mondja: egy bukott ember.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. július 01.



Fontos Fideszes bástya volt Győr, ahol most ellenzéki győzelem született, ami a polgármester személyét illeti. Pintér Bence, a Tiszta Szívvel a Városért Egyesület, az LMP-Zöldek és a Momentum jelöltje 31,15 százalékkal győzte le az eddigi polgármestert, Dézsi Csaba Andrást, aki 30,39 százalékot kapott. Mindezt színesíti, hogy a korábbi fideszes polgármester is indult, a szexbotránba keveredett Borkai Zsolt, aki pedig 27,02 százalékot kapott. Azaz valószínűleg a két fideszes kötődésű jelölt között megoszló szavazatoknak köszönhette Pintér Bence relatív győzelmét.

Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a képviselőtestületben 14 fővel egyértelmű többséget szerzett a Fidesz-KDNP, azaz az ellenzéki polgármesternek fideszes képviselőtestületi többséggel társbérletben kell kormányoznia a várost. A leendő polgármester kérdeztük a kilátásokról.

– Rémálom ez a győzelem, ahogy elnézem a leendő testület összetételét. Októbertől hogyan tudja elképzelni az együttműködést egy ilyen testületi összetétellel?

– Nem hívnám rémálomnak. Nyilván a győriek tudatosan döntöttek emellett, egyértelmű a választási eredmény. Polgármestert szerettek volna váltani, de helyi képviselőkkel úgy tűnik, elégedettek voltak.

Én azt gondolom, hogy ezt tiszteletben kell tartanunk. Nekem is, de a fideszes közgyűlési többségnek is, hogy ezt a felállást szerették volna a győriek.

Ebben, illetve a béke üzenetében bízva, amit a Fidesztől a kampány során hallottunk, azt gondolom, hogy a közös együttműködésre és a békére kell törekednünk Győr érdekében. Úgyhogy nem aggódom emiatt, szerintem meg tudunk egyezni mindenben, hiszen a programunkban olyan pontok vannak, melyeket úgy gondolom, minden jóérzésű lokálpatrióta tud támogatni.

– Mennyiben különbözik az önök programja a testületben többségbe került Fidesz-KDNP programjától?

– Szerintem nagyon sok elemben egyezik. Nyilván vannak olyan irányok, amiket mi kevésbé tartottunk jó ötletnek, de ezeket a Fideszben is Dézsi Csaba András polgármester szabta meg az elmúlt években. Azt gondolom, hogy a Fidesznél is történnie kell egy újratervezésnek, hiszen az a fajta városvezetési stílus, és azok az elképzelések, amiket ő képviselt, ezen a választáson megbuktak.

– És ezt Dézsi Csaba András is tudomásul vette? Azért eléggé kétértelmű posztban gratulált önnek...

– És azóta is nyilatkozik folyamatosan. Azt gondolom, hogy Dézsi Csaba Andrásnak, aki egyébként a nádorvárosi körzetet megnyerte, képviselőként végre be kell látnia ezt a tényt.

– Tétényi Éva volt esztergomi polgármester is fideszes többséggel próbálta vezetni a várost. Ott hamar kiderült, mit tud tenni adott helyzetben a közgyűlési többség a polgármesterrel.

– Ez a választás egyszerre volt európai parlamenti választás is, és önkormányzati választás, ha a kettőt együtt nézzük, akkor az látszik, hogy bár relatív értelemben fideszes többség van az EP-választás eredményeit nézve, hiszen 40 százalékot ért el a Fidesz, de nagyon közel volt a Tisza Párt támogatottsága, és ha mellé rakjuk a kisebb pártokat is, akkor azt látjuk, hogy Győrben sincs valójában fideszes többség. Azt gondolom,

ha a Fidesz most háborút kezd a városban, azzal ők járnak rosszul, hosszú- vagy középtávon.

Ha racionálisan végiggondolják ezt, szerintem arra fognak jutni, hogy Győr van olyan jelentős és fontos városa az ország gazdasági szempontjából is, hogy ennek a városnak működnie kell, jól kell működnie, és jobban kell működnie, mint eddig.

– Mi az, amiben nem működött jól Győr?

– Az elmúlt öt évben nagyon ötletszerű fejlesztési elképzelések voltak. Nyilván egyrészt örökségként maradt a Borkai-korszakból egy sor dolog, amit Dézsi Csaba András leállított, viszont helyette nem sikerült megtalálni azokat az irányokat, amerre a városnak mennie kellene. Ezek a nagy dolgok. A kis dolgok tekintetében pedig azt láttuk, hogy nagyon sok olyan, a mindennapokat befolyásoló ügy veszett el a nagy gondolkozások közepette, ami szerintem fontosabb. Arra gondolok, hogy Dézsi Csaba Andrásnak kezdettől fogva volt egy álma, hogy egy 600 milliárd forintba kerülő kulturális negyedet építsen fel a belváros határában, ami egy szép álom, és nyilván a „merjünk nagyot álmodni” szlogenjében, ez működik, de mindeközben

olyan alapvető fontosságú önkormányzati feladatok kerültek veszélybe, mint például az óvodahálózat fenntartása. Egyre kevesebb az óvónő Győrben, mert az óvónőket nem fizeti meg a város, illetve ezen a területen kezdte a spórolást akkor is, amikor az energiaválság idején spórolni kellett.

Továbbá Győrben szerintem a közösségi közlekedési hálózat is hiányos, foghíjas és fejlesztésre szorul, de ugyanez igaz a bérlakásrendszerre, ezt is át kell világítanunk, át kell néznünk, hiszen Győrnek óriási ingatlanvagyona van, amit jelen pillanatban nem használ ki úgy, hogy az a győri lakhatási válságon enyhítsen. Igazából az első számú probléma az, hogy Győrben van pénz, Győrnek magasak az adóbevételei, de nagyon sok olyan helyen folyt el ez a pénz, amit egyszerűen el kell zárni. Nyilván beszélhetünk korrupciós ügyekről, de nemcsak arról, hanem olyan költésekről, amik teljesen fölöslegesek voltak. Például 2022-ben az energiaválság idején a város bezárta az összes városi intézményt az uszodáktól a könyvtáron át a színházig, nem lehetett működtetni ezeket, mert nem volt pénz.

Eközben pedig a polgármesternek havonta egymillió forintért luxusautót bérelt a város.

Az ilyen visszásságokat szeretném megszüntetni.

– Változatlanul azt kell kérdeznem, hogy milyen érdeke lesz a Fidesznek abban, hogy együttműködjön ezeknek a dolgoknak a megoldásában?

– Én is sok szavazatot gyűjtöttem be Győrszentivánon. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a győriek akaratát, hiszen Szentivánon rengeteg fideszes szavazó szavazott át a helyi civil jelöltre, illetve rám polgármesterként. Ismétlem magam, de nem tudom máshogy megfogalmazni, ha a Fidesz ilyen jellegű háborúba kezd, azzal középtávon elveszíti teljesen a várost, miközben

ha be tudjuk mutatni az országnak, tud működni egy város úgy, hogy nem fideszes a polgármester, de fideszes a többség a közgyűlésben, akkor azzal példát mutathatunk.

Nyilván lesznek ütközési pontok, ez nem kérdés, de ez a demokrácia. Azt gondolom, hogy az eddigi rend nem folytatható. Eddig a polgármester kitalált valamit, és utána ezt a közgyűlés, mint egyfajta szavazógépezet, megszavazta, mindenféle szakmai szempontot vagy akár a választók akaratát figyelmen kívül hagyva. Itt volt például a Győrszentiván városrész mellé tervezett ipari park ügye. Az szerintem nagyon jól jelezte ezt az egész problémakört. Kitalált valamit a városvezetés meg a kormány, egybeestek valamilyen érdekek.

Csupán a helyi lakosokat felejtették el megkérdezni, hogy ők egyébként örülnek-e egy 400 hektáros új ipari parknak a településük mellett az iskolától légvonalban 800 méterre.

A győrszentiváni eredmény jól mutatja, mi ennek az eredménye: a helyi civilek jelöltje 70 százalékkal nyerte meg a választást.

– Azt mondta, hogy az előző ciklusban úgy ment, hogy Dézsi Csaba András kitalált valamit, és a közgyűlés azt szavazógépként megszavazta. De ez a 14 fős szavazógép most is a rendelkezésére áll.

– De nem hinném, hogy Dézsi Csaba Andrásnak. Mondjuk ki, Dézsi Csaba András egy bukott ember, mert miközben a Fidesz Győrben 40 százalékot szerzett az EP választáson, a képviselők összesen 36 százalékot szereztek meg az elérhető szavazatokból, Dézsi Csaba András 30 százalékot szerzett meg.

Tehát ez szerintem egy nagyon-nagyon egyértelmű üzenet arról, hogy Dézsi Csaba Andrásból polgármesterként nem kért a város.

A nádorvárosiak képviselőként 1994 óta most már sokadjára választották meg képviselőnek, tehát ezt a jelek szerint jól csinálja. Én ebben számítok továbbra is a munkájára, és számítok rá is abban, hogy békét teremtsünk a városban.

– Ki vezeti most Győrben a Fideszt?

– Először a Fideszt kell megkérdezni. Nem vagyok benne biztos, hogy ők ezt most meg tudják mondani.

– Mi az Ön terve, hogyan készíti elő októbertől a működést úgy, hogy a fideszes testületttel képes legyen együtt dolgozni, hogy ne bénítsák meg Győrt?

– Kétirányú a dolog. Az egyik nyilván az, hogy a Fidesszel meg kell állapodnunk abban, hogy hogyan fog működni a város. Nyitott vagyok arra, hogy az alpolgármesterek között legyen fideszes alpolgármester is. Ez garanciája lehet annak, hogy jól tudjunk együttműködni. Azt gondolom, hogy

a Fidesznek rendeznie kell a sorait, mert valóban érdekes helyzet van, hogy választást nyertek, de mégsem.

Ezt a helyi Fidesznek is fel kell dolgoznia, gondolom, a központban is fognak ezen gondolkozni. Én ezt az időt mindenképpen meghagyom a Fidesznek, hogy átgondolja, hogy mi a helyzet Győrben. De a nyár folyamán a felkészülés is elkezdődik. A városnak számos intézménye, cége van, továbbá a városban vannak az önkormányzattól független piaci szereplők, egyesületek, egyházak. Ezeket a következő hónapokban szeretném végiglátogatni, szeretnék bemutatkozni, ahol nem ismernek, mert nagyon sok helyen, mint újságírót már ismertek, de polgármesterként még nem. Tehát ezt a kört meg fogjuk futni, és mindenhol elmondjuk, hogy mit tervezünk, és meghallgatjuk azt is, hogy kinek milyen elképzelése van, mi az, ami nem működött jól az elmúlt években, és mi az, ami jól működött. Ez is nagyon fontos, hiszen ami jól működik egy adott területen, ahhoz nem kell hozzányúlni. Ezekre mindre kíváncsiak vagyunk, és ezeket a tapasztalatokat összegezve fogunk nekifutni októberben a munkának.

– Fel vannak erre készülve szakemberekkel, érvekkel, háttéranyagokkal, hogy kompetens módon tudjanak tárgyalni a a győri ipari komplexum képviselőivel?

– Szoktam mondani, hogy az elmúlt öt évben a városvezetés egy egyszemélyes showműsor volt. Ez nálunk nem így van. A kampány során és a továbbiakban is tartani fogjuk azt az ígéretünket, hogy ez egy csapatmunka. Jelenleg nekem van egy csapatom, akikkel együtt indultunk a választáson, és elértünk valamit. Ebben nagyon sok értékes szakember van. Tehát rájuk mindenképpen támaszkodni fogok. Ugyanígy fogok támaszkodni a Városháza szakembereire. Nyilván a Városháza működését is közelebbről meg szeretném ismerni a következő hónapokban, hogy ki van ott és mit csinál, és egyre tágítani azt a csapatot, amelynek a munkájára tudok támaszkodni. A kérdésre konkrétabban válaszolva azt gondolom, hogy

Győrben az elmúlt öt évben nem jó irányba ment a városvezetés és az ipari szereplők kapcsolata. Az Iparkamarával, az egyik legnagyobb győri céggel, az Audival nem volt felhőtlen a viszony.

Ennek sok oka volt, nyilván nem mindegyiket ismerem, de mi egy új helyzetet teremtünk most. Tiszta lappal indulunk, szerintem mi is és mindenki más is. Szerintem alapvetően Győr város érdekei egybe szoktak esni az ipari szereplők érdekeivel.

– Dézsi Csaba Andrással a választási győzelme óta beszélt-e személyesen, találkoztak-e?

– Nem találkoztunk, nem beszéltünk.

Én nála le vagyok tiltva, nem is tudnám őt felhívni. Várom, hogy Dézsi Csaba András felhívjon.

Azt gondolom, hogy nála pattog a labda.

– Ha nem lesz mégsem béke, és mégis egy esztergomi típusú patthelyzet alakul ki, akkor mi lesz?

– A háborút nem mi fogjuk elkezdeni, ha lesz háború. Én abban bízom, hogy nem lesz. Nyilván, ha ilyen helyzet áll elő, akkor mi itt vagyunk, és harcolni fogunk, de nem szeretnék harcolni. Ha előáll egy ilyen helyzet, akkor mi itt vagyunk, a képviselőinkkel továbbra is csapatban dolgozunk, és állunk elébe bármilyen kihívásnak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pikó András: Bement az ember, mondta, hogy rászoruló, elhittük neki, megkapta a pénzt
Az újrázó józsefvárosi polgármester és csapata arra a legbüszkébb, hogy egyetlen fillér sem maradt a költségvetésben, amit a rászoruló családok megsegítésére szántak. És rengeteget spóroltak a közbeszerzéseken.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. június 29.



Öldöklő harc ment Józsefvárosért 2019-ben, amikor a korábban Kocsis Máté, akkor már Sára Botond által vezetett kerületben is erős ellenzéki összefogással Pikó András győzött a Fidesszel szemben. De nemcsak ő, hanem az egyéni választókerületekben is biztos többséget szerzett az akkori összefogás. Ezt az eredményt ismételte meg Pikó András most is, nagyobb szavazataránnyal, ugyanolyan többséget szerezve a képviselőtestületben is. Pedig ez a második alkalom nehezített pálya volt.

A helyi MSZP ugyanis saját képviselő-jelölteket indított el minden körzetben.

Mindezt azért, mert nem fogadták el, hogy a polgármester az addigi szocialista képviselők munkáját nem tartotta jónak, ezért nem őket indította a csapatában. Az eredmény végül még egyértelműbb győzelem lett, a szocialisták pedig egyetlen képviselőt tudtak bejuttatni, őt is csak kompenzációs listáról.

Miközben, ide tartozik a Palotanegyed is, fényűző épületekkel és a Nemzeti Múzeummal, Józsefváros Budapest nem éppen gazdag kerületei közé tartozik, így a megoldandó problémák sem egyszerűek. Pikó Andrással beszélgettünk arról, miként maradhat talpon ilyen körülmények között a kerület.

– Hogyan lehetett ilyen kormánypárti ellenszélben hatékonyan működtetni a kerületet? Kívülről úgy tűnt, hogy szinte a semmiből kell nemcsak működtetni, de fejleszteni is Józsefvárost.

– Természetesen nem nulla forintból gazdálkodtunk. Talán az a különbség, hogy mi a Fidesszel szemben megbecsüljük a ránk bízott pénzt, és azt teljes egészében Józsefvárosra költjük. A kerületi költségvetés 40 milliárd forint fölött van. Ebben benne van az iparűzési adó, benne vannak az ingatlanértékesítésből származó bevételek, és az állami normatíva, amely folyamatosan csökken, arányaiban egyre kevesebbre elegendő. Nem fedezi a ránk bízott feladatok ellátását. Azonban, amivel mégis megteremtettük magunknak a fejlesztési lehetőségeket,

az a nagyon szigorú antikorrupciós politika és az átláthatóság. Ez forintosítható is, az elmúlt ciklusban hozzávetőlegesen 5 milliárd forintot jelentett.

Azaz ennyivel költöttünk kevesebbet, vagy ennyit spóroltunk meg a Fidesz időszakához képest. Két nagyobb tételt tudok mondani. Nyilván vannak kicsik, amelyek részben szimbolikusak, például nem tartunk fenn autóflottát. Egy autó a józsefvárosi önkormányzatnak bőven elegendő. Az egyik nagy tétel a közbeszerzések átalakítása volt, megszüntettük a meghívásos közbeszerzéseket. Mindenütt nagy verseny van, bár ez nem jelenti azt, hogy kicserélődtek volna a szereplők, mert építeni sok esetben csak a Fideszhez közel álló cégek, vagy azok a beszállítói tudnak. Viszont a verseny azt eredményezte, hogy

körülbelül 25-30 százalékkal olcsóbban építünk. Lehet, hogy ugyanazok építenek, újítanak fel, de inkább a 2020-as vagy 2019-es áron.

A másik nagy tétel pedig, hogy volt néhány, a költségvetést durván megterhelő közbeszerzésünk, a legdurvább a közétkeztetés volt. Ott azzal, hogy felmondtuk a Fidesz által örökül hagyott közbeszerzési szerződést, és újat kötöttünk, két év alatt másfél milliárd forintot spóroltunk, és azóta is folyamatosan megtakarítunk ezáltal. Viccesen szoktam mondani, hogy ha felküldtük volna a gyerekeket a Karmelitába, akkor is jobban jártunk volna, mert ott is olcsóbb az étel, mint amennyit mi fizettünk.

– Emiatt azonban önöket elmarasztalták és bírságot kellett fizetniük.

– Ez mindig véleményes, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság mennyire tekinthető függetlennek a Fidesztől. Mi vitattuk azt, amit ők állítottak, kaptunk egy ötvenmilliós büntetést. Ezzel szemben áll két év alatti másfél milliárdos megtakarítás. Szerintem ez a józsefvárosiak érdekét szolgálta.

– Korábban beszélgettem Kovács Gergő kutyapártos leendő polgármesterrel, ő azt mondta, hogy náluk a XII. kerületben eddig nem volt részvételi iroda. Önök viszont már megcsinálták, és van öt évnyi tapasztalatuk, hogy ez mit jelent, és hogyan működik. Mennyire tudnak erről a józsefvárosiak, és hogy vesznek részt ebben?

– A részvételi iroda annak az intézményes letéteményese, hogy mi az önkormányzást részvételi alapon, vagy részvételi működésben képzeltük el. Amit csak lehet, és ahol értelmes ez a dolog, ott különböző módon és különböző technikákkal, de kikérjük a kerületben élők véleményét. Ennek a legismertebb formája minden évben a részvételi költségvetés.

Az országban erre, a költségvetésünkhöz képest mi fordítjuk a legtöbbet, most már 200 millió forintot.

És itt elég rendesen aktívak is a polgáraink, akik különböző ötleteket adnak be, és azokat folyamatosan valósítjuk meg. De amikor nagyobb kérdés merül fel, például rendeletmódosítás, vagy új rendeletet alkotunk, akkor azt is társadalmi vitára, vagy véleményezésre bocsátjuk. Így volt ez például olyan esetekben, mint a filmforgatások szabályozása, ott azokon a területeken, amelyek leginkább érintettek, azaz a Palotanegyed környékén kérdeztük meg a lakókat, hogy milyen megoldásokat javasolnának, de ugyanígy kérdeztünk az ötéves vagyongazdálkodási tervünkről is. Amiről csak lehetett, mindenről kérdeztünk, a döntéseinkről, a döntéselőkészítésben és a döntés folyamatában is. Ezenkívül a mindennapi működésünk a közösség, a józsefvárosiak felé nyitott működés. A politikusokkal, meg a hivatal vezetőivel, minden hónapban legalább egy közösségi részvételi fogadóórát tartottunk. Ezek olyanok, mintha kis közmeghallgatások lennének. Józsefvárosnak van 12 városrésze. Minden hónapban elmentünk egybe, és a következő évben, amikor visszamentünk, akkor azzal kezdtük, hogy beszámoltunk, hogy az előző évben felvetődött témákban milyen előrelépések voltak.

Sokat és direktben kommunikálunk a józsefvárosiakkal.

Ezzel együtt ez nem egy csodaszer. Mondok egy példát, amiből kiderül, hogy hol vannak ennek a határai. A Józsefváros nem egy nagyon gazdag kerület, nem is nagyon gazdag emberek lakják. Itt aztán tényleg van helye az önkormányzati támogatásoknak, segítésnek. Mégis azt láttuk, hogy az elmúlt időszakban a szociális támogatásokra fordított pénzeknek körülbelül a negyven százaléka bent maradt a költségvetésben. Nem tudtuk odaadni, nem találtunk hozzá kérelmezőt. Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy mi lehet az oka. Megvizsgáltuk, és kiderült, hogy

a legnagyobb gond az volt, hogy nem jutottunk el a leginkább rászorultakhoz, akiket sem az újsággal, sem a közösségi médiával nem lehet elérni.

Az is gondot jelentett, hogy a legtöbb támogatás eseti jellegű volt, sokszor kellett igényelni, túl nagyok voltak az adminisztratív terhek a kapható és bizonytalan nagyságú támogatáshoz képest. Más megoldásokat kellett találni. Például azt, hogy az új, rendszeressé tett szociális támogatásainkról, köztük a lakhatási támogatásunkról tudjanak a rászorulók, egy jó értelemben vett trükkel oldottuk meg. Beraktunk a támogatások közé egy tízezer forintos, úgynevezett azonnali inflációs támogatást, amit a legkönnyebben lehetett igényelni, nem volt hatalmas bürokrácia hozzá, bement az ember, mondta, hogy rászoruló, elhittük neki, megkapta a pénzt. De cserébe egy valamit kértünk, hogy

legyen szíves, nézze meg, milyen támogatásokra jogosult még, és lépjen be a mi támogatási rendszerünkbe, tehát ha ismerjük az életkörülményeit, azt is megtudjuk, hogy milyen további támogatásokra lehet még jogosult. Így az elmúlt időszakban több mint ezer új ügyfele lett a családtámogatási irodánknak.

Mindezt csak azért mondtam el, hogy részvételiség ide vagy oda, közösségi működés ide vagy oda, nagyon-nagyon nehéz megszólítani az embereket. Ez az egyik lehetőség, de emellett még sok minden mást kell csinálni. Mi ebben hiszünk, azzal együtt, hogy azt tapasztaljuk, hogy az emberek még mindig inkább részesülni akarnak a politikai döntésekből, és nem részt akarnak benne venni.

– Szó esett a lakhatási támogatásról. Van ennek kimutatható, mérhető eredménye? Például, hogy mennyi családot mentett meg ez az intézkedés a hajléktalanná válástól?

– Novemberben vezettük be, tehát éppen csak az elejénél tartunk. Egy év után érdemes lesz majd megnézni. Azt látjuk, hogy nagyon népszerű. A 2023.11.01 és 2024.02.29 közötti négy hónapban rendszeres támogatások keretében az önkormányzat közel kétszer annyi támogatást nyújtott, mint az azt megelőző 22 hónapban összesen. Az új bejövő ügyfeleink jelentős része emiatt jön be. Ez olyan rendszeres, havi támogatás, amely a jövedelmi viszonyokhoz igazodik. A legnagyobb támogatási összeg havi 50 ezer forint, ami már érzékelhető, a legalacsonyabb pedig havi háromezer forint. Általában ennél azért jóval többet szoktunk kihelyezni. Mi úgy látjuk, hogy a sikert az is mutatja, hogy meg kellett emelnünk az erre szánt költségvetési keretet félmilliárd forintra 130 millióról. Akkor azzal számoltunk, hogy körülbelül majd egy-két év múlva fogunk eljutni oda, hogy minden pénzt kiadtunk. Most úgy látjuk, hogy nem kell két-három évet várni.

Tehát azt a problémát, amivel szembesültünk, hogy a szociális támogatásra fordított összegeink 40 százaléka bennmaradt, szerintem idén meg fogjuk oldani.

Az az első pillanatban meglepő, de logikus helyzet állt elő, hogy a támogatások kihasználatlanságára nem a keret csökkentésével, hanem növelésével reagáltunk és ezáltal a kihasználtság és a célzás is sokat javult.

– A szociális munkások ismerik, hogy mik a hajléktalanná válásnak a lépcsőfokai és az útja. Ennek a programnak az is a célja, hogy ezt elkerüljék. Elégséges eszköz ez a hajléktalanság megelőzésére?

– Ez közvetlen támogatás, az egzisztenciálisan nehéz helyzetbe került emberek számára. Emellett szintén nagyon fontos, hogy mi a lehető leghamarabb hoztunk döntést az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalmáról. Tehát egyrészt megpróbáljuk megoldani azt, hogy ne kelljen senkit sem kilakoltatni. Vannak olyan esetek, amikor ez elkerülhetetlen, viszont abban az esetben pedig azt vállaltuk, hogy minden ilyen ember esetében keresünk számukra valamilyen lakhatási megoldást. Ez nem lakást jelent, hanem elhelyezést. Van, ahol anyaotthont, van, ahol hajléktalanszállót, van, ahol mást. Általában ezt sikerül megoldani, de visszatérve arra, amit kérdezett, ott nemcsak a konkrét lakhatási támogatás a kezünkben lévő eszköz, hanem

kidolgoztunk egy előremutató hátralékkezelési rendszert, ahol azok az emberek, akik nehéz helyzetbe kerülnek és hátralékot halmoztak fel, az önkormányzat segítségével kezelni tudják ezt. Tehát ha ők részt vesznek a saját hátralékuk ledolgozásában, akkor az önkormányzat ehhez jelentős támogatást ad.

– Annak idején híres és példamutató volt Józsefvárosban a tűcsereprogram, amit aztán Kocsis Máté megszüntetett. Önök ezt újraindították?

– Van tűcsereprogram, egyházi szervezetek csinálják. Mint önkormányzat nem támogattunk tűcsereprogramot. Azzal kellett ugyanis szembesülnünk, hogy Józsefváros lakossága elutasít minden tűcsereprogramot. A helyzet az, hogy a demokratikusan megválasztott önkormányzat nem hozakodhat ilyen programmal elő, mert nincsen meg hozzá semmilyen társadalmi támogatás.

Ez egy rettenetes következménye annak, amit Kocsis Mátéék ezzel a programmal csináltak.

Nem lehet értelmesen beszélni arról, hogy a drogprevenciónak milyen eszközei azok, amelyek hasznosak, használhatóak és jók.

– Megpróbálták?

– Aki ezt fölveti, azonnal a népharaggal találja magát szemben. Én ezt tudomásul vettem, nem is vetem föl, nincs is ilyen szándék az önkormányzat részéről.

– Ezt úgy értsem, hogy örök időkre lekerült a napirendről?

– Belátható időn belül biztosan nem vethető föl. Úgy látom, hogy

ahogy a hajléktalanság kérdését, úgy a szenvedélybetegségek, a drogfogyasztás kérdését is a Fidesz politikai fegyverként és bunkósbotként használja az ellenfeleivel szemben,

ami azért rettenetesen visszás, mert olyan társadalmi problémák miatt mutogat másokra, amelyekért a kormány felelős. Maga a Fidesz volt az, amely zéró toleranciát hirdetve 2020-ra megígérte azt, hogy megszűnik Magyarországon a drogfogyasztás. Ehhez képest azt látjuk, hogy soha ennyi szerhasználó nem volt még, a kezeletlen szenvedélybetegek száma növekedett, a köztéri jelenlétük pedig nagyon sok gondot okoz szinte minden belvárosi kerületben. A rendőrség nem tudja utolérni azt a folyamatot, ahol a legnagyobb drogfogyasztást az otthon kotyvasztott, ki tudja, milyen szerek jelentik, amitől rettenetesen gyorsan beállnak a fogyasztók és nagyon agresszívak lesznek. Tűt már szinte alig használ valaki, és még mindig ott tartunk, hogy rázzák az öklüket, ha bárki kimondja azt a szót, hogy tűcsereprogram, mert egyszerűen nem lehet erről értelmesen beszélni.

– Van-e még valami olyan terület, ami tabusítva lett, pedig fontos lenne róla beszélni?

– Ilyen szerintem a hajléktalanság kérdése. A hajléktalanságot nem Józsefvárosban teremtik, nem itt vannak a kialakulásának az okai, hanem szerte az országban. Nagyon összetettek a vidéki szegénység kialakulásának okai. A szociális ellátórendszerek összeomlása, a munkanélküliség, az ipar leépülése mind-mind oda vezet, hogy rengeteg ember válik hajléktalanná, persze mindezek mellett jelen lehetnek magánéleti problémák is egy ilyen helyzetben.

Hatékonyabb országos szociálpolitika nélkül sosem fognak eltűnni a hajléktalan emberek az utcáról. Aki ezt állítja, az egyszerűen hazudik.

Ezek az emberek az ellátásért a fővárosba vagy a nagyobb városokba jönnek. Józsefvárosban évtizedek óta annyi hajléktalanellátó van, mint a fél Dunántúlon. Több mint egy tucat. Természetes, hogy ezek a kerületek, nem csak mi, hanem a XIII. kerület, a IX. kerület és a X. kerület a fővárosban sokkal többet szenved ettől. A legtöbbet pedig a hajléktalan emberek szenvednek a saját állapotuktól. De erről érdemben, értelmesen beszélni, hogy mit lehet ezzel csinálni, nem nagyon lehet. Én csak egyszer tudtam az elmúlt öt évben beszélni erről érdemi módon, akkor, amikor a fővárosi hajléktalanstratégiát vitattuk és alkottuk meg. Egészen odáig nem is lesz mód erről értelmesen beszélni, amíg van olyan politikai érdek, hogy a nyomorpornóval folyamatos felháborodást keltsenek, uszítsanak a hajléktalan emberek vagy a szenvedélybetegek ellen.

– Ezek szerint marad a prevenció, például a lakhatási támogatások...

– A megelőzés fontos, emellett bízunk abban, hogy a főváros végre eljut oda, hogy a hajléktalanstratégia végrehajtása elkezdődik. Ez nagyon sok mindent megoldana, például a nagyon koncentrált intézményrendszer dekoncentrálását. Nagyon igazságtalan Józsefvárossal és a többi érintett kerülettel az, hogy csupán ők végzik a fővárosi hajléktalanellátást, nekünk kell ezzel foglalkozni, miközben

vannak olyan területek és kerületek, amelyeknek nem kell kivenni a részüket ebből az egyébként fővárosi feladatból.

Nincsen józsefvárosi, mármint önkormányzati hajléktalanszálló, csak fővárosi, alapítványi, vagy egyházi intézmények vannak, de mégis a józsefvárosi polgármestert és az önkormányzatot találják meg azok, akik azt mondják, egyébként érthető felháborodással, hogy ez így nem tartható. És nem azért, mert a hajléktalanokat gyűlölnék. Persze lehet elemi gyűlöletet kelteni, de az emberek többsége józanul azt gondolja, hogy ezek nehéz helyzetben lévő, szerencsétlen emberek, akiknek támogatás kell, és valamilyen normális megoldás az életükre. A hajléktalan kérdést nem lehet rendőrhatósággal megoldani. Szélsőséges kommentelők írják, hogy pakolják fel őket egy platós kocsira, és vigyék vissza őket, ahonnan jöttek. Ez nyilvánvalóan nem megoldás. Éppen ezért a mi józsefvárosi polgáraink várják azt, hogy végre legyen megoldás, de

addig nem lesz megoldás, amíg csak az önkormányzat gondolkodik ezen, amíg erre nincsen határozott kormányzati szándék, és nincsen egy olyan háttér, amely az okokat szünteti meg.

A legfontosabb egy országos bérlakáspolitika megteremtése volna, hiszen a hajléktalanság ellen a valódi megoldást nem a szállók jelentik, hanem a lakhatás biztosítása azok számára, akik nem tudják a piaci albérleti árakat megfizetni. A magunk erejéhez mérten ebben is igyekszünk tenni, létrehoztuk a józsefvárosi lakásügynökséget és minden éven biztosítunk néhány lakást a családok átmeneti otthonából vagy a LÉLEK programból kikerülők számára. Civil és egyházi szervezetekkel is együttműködünk, hogy segítsük a hajéktalanságból kikerülést.

– Érdekes megfigyelni azokat a nagyon hasonló jelenségeket, melyek a 9., a 12. és a 8. kerületben történtek. Tehát azt, hogy az ellenzéki polgármesterre ráindította vagy az MSZP vagy a DK a saját jelöltjeit, és ezek a partizánakciók ettől egyig nagyon súlyos büntetésbe torkollottak a választók részéről. A VIII. kerületben egyetlen szocialista képviselő jutott be ezután az akció után, kompenzációs listáról. Mond-e valamit az ellenzéki együttműködés jövőjéről?

– Szerintem nagyon sokat mond, de talán visszatetsző lenne, ha én mondanám ki azokat a következtetéseket, amelyeket szerintem ezen pártok vezetésének kell levonni. Szerintem nem látták reálisan a saját helyzetüket, nem látták reálisan azt sem, hogy helyben mennyi munkát tettek az elmúlt öt évben a saját párttagjaik, akár az újraválasztásukba, akár az önkormányzat munkájába. Én pontosan láttam ezt. Az én döntéseim mögött ilyen megfontolások is voltak.

Nem ismerte fel jól a helyzetet szerintem, aki azt gondolta, hogy a 2019-es győzelmek eredményéből meg lehet élni egészen az idők végezetéig. Akkor egy teljesen más helyzetben nyertek valamennyi pozíciót.

Aki ugyanennyi pozíciót követel csak azért, mert öt éve ennyit szerzett, az szerintem nem ért a politikához. Minden egyes választás egy új meccs. Jött a Tisza Párt, teljesen átalakult a meccs képe, erre mind-mind reagálni kell, és azt gondolom, hogy azok a pártok, akiket most megbüntetett a választó, mindezeket az adaptációs kötelező köröket nem végezték el. Nemcsak a munka hiányzott, de a helyzetfelismerés is, és talán ennél több is, de idáig nem akarok elmenni. Valóban, nemcsak nálunk, nemcsak a Ferencvárosban, vagy a Hegyvidéken, de a Terézvárosban is, Soproni Tamásra ráindultak a szocialisták. Nagyon nehéz szerintem nyerni helyben dolgozó és beágyazott polgármesterekkel szemben, vagy olyan helyi politikusokkal szemben, akik, mint Kovács Gergő a XII. kerületben, aki öt éven keresztül jelen volt, folyamatosan dolgozott, jó ügyekbe állt bele. Ki gondolta volna, hogy kutyapártos polgármester fogja váltani Pokorni Zoltánt, aki önmagában egy intézmény volt? Ennyit változott a világ, és ezzel kell szembenézni. Munka nélkül a politikában sincsen sem teljesítmény, sem siker.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk