A virológus szerint nincs más választás, mint az állatok leölése, és utána amit csak lehet, el kell égetni: a szalmát, a szénát, még az éghető karámot is. Így is részben a szerencsén múlik a rettegett betegség elleni küzdelem sikere.
Már négy magyarországi állattartó telepen azonosították a száj- és körömfájást: Kisbajcs és Levél után Darnózseliben és Dunakilitiben is megjelent a vírus. A szlovák oldalon is több településen felbukkant. Utoljára 1973-nam végzett nagy pusztítást ez a betegség Magyarországon, akkor még a verebeket is kilőtték, hogy ne terjesszék tovább a kórt.
A magyar hatóságok most újabb szigorításokról döntöttek, fertőtlenítő szőnyeget tettek ki az M1-es és a 86-os főút találkozásánál, Mosonmagyaróvár határában, és nemsokára a lébényi M1-es felhajtónál is lesz egy hasonló. Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a honvédség kijelölt helyeken fertőtlenítési feladatokat lát majd el. Közben a szomszédos országok is szigorítanak, Ausztria szombattól ideiglenesen lezár 23 határátkelőhelyet, Szerbia pedig csak úgy engedi be a magyar járműveket, hogy fertőtlenítik azokat. Rusvai Miklós virológussal arról beszélgettünk, mennyire sikeresek az eddigi magyar intézkedések, és mi jöhet ezután.
– Miért tartanak ennyire ettől a betegségtől?
– Mert nagyon ragályos, ez a hasított körmű vagy párosujjú patás állatok egyik legsúlyosabb betegsége. Ez azt jelenti, hogy szarvasmarha, kecske, juh és sertés is fogékonyak a betegségre, és, ahogy a nevében benne van, a szájban és a lábvégeken, a csülkökön hólyagok megjelenésével jár, erős gyulladást idéz elő.
Mivel ez nagyon fájdalmas, az állatok nem képesek enni, mozogni, lefekszenek, nem mennek oda az itatóhoz, az etetőhöz, leromlik az állapotuk, és előbb-utóbb elpusztulnak.
Természetesen ez a betegség sem öl meg minden állatot, van, amelyik túléli. Akár fél évig is hordozhatja a vírust az állat, ha pedig időközben levágják, akkor a fagyasztott húsban, a különböző termékekben hetekig ott lehet. Trágyában, szőrben, csülökszaruban nagyon hosszan túlél a vírus, ami a gondozók, a személyzet ruhájára tapadva, gépjárművek kerekén, külsején, különböző eszközökön megtapadva átkerülhet másik gazdaságokba, vagy a szél is elviheti, és akár több kilométerrel odébb újabb fertőzést idézhet elő.
– Hogyan képzeljük el azt, hogy a szél által is terjedni képes ez a fertőzés?
– Például az állat nyála lecsöpög a talajra, vagy a szénára, szalmára, azt felkapja a szél, és adott esetben odébb viszi 5–10 kilométerrel. Vagy a telepen ott bóklászó galambok lábára ragad az istálló, vagy a karám pora, ahogy ott szedegetnek a gyommag után, és elviszik több kilométerre.
– Magyarországon és Európában mikor volt utoljára ezelőtt ilyen járvány?
– Nálunk a hetvenes években, Európában idén januárban volt Németországban egy járványkitörés: egy állatparkban tartott vízibivalyokon jelent meg. Az előtt pedig 2001–2002-ben az Egyesült Királyságban volt egy nagy járvány, amikor több mint 10 millió állatot kellett leölni, mire megfékezték a járványt.
– Ha a húsokban, fagyasztott húskészítményekben is eláll nagyon sokáig, akkor lehetséges az is, hogy vannak olyan, nem visszahívott termékek, melyekben ez a továbbiakban is ott van, és időzített bombaként várja, hogy valahol máshol is járványt okozzon?
– Reméljük, hogy nem. Eddig a Magyarországon felfedezett telepek, de a Szlovákiában felismert telepek is tejelő tehenészetek voltak, tehát nem húsmarhaállományok. És mivel ilyenkor az állatokat leölik és megsemmisítik, nem kerül a hús étkezési célú forgalomba, ezért ilyen veszély nincsen, hogy húskészítményekben konzerválva a vírus valahol mélyhűtőben lenne. Ennek a veszélye különben fennállhat, de elsősorban az érintett területek háztáji állományában lévő sertések azok, amelyek ebből a szempontból veszélyeztetettebbek, hiszen most az érintett határrégióban, tehát Győr-Moson-Sopron megyében, a Duna mentén egy 40 kilométer hosszú, 10 kilométeres sávban, ami Szlovákiával határos, az összes fogékony állatot le kell ölni, beleértve a sertéseket is.
Szigorú állatorvosi ellenőrzés mellett ezek utána fogyasztásra kerülhetnek, tehát ha az állatorvos mintát vett belőle, és nem találtak benne vírust,
akkor ezek a háztáji állományban tartott sertések például lefagyaszthatók, és később fölhasználhatók. Ha valaki zugvágásban levágja az állatát anélkül, hogy azt állatorvos látta és ellenőrizte volna, akkor elképzelhető, hogy a húsban ott marad a fertőzés, és később előkerül.
– Gondolom, nem elég az állatokat levágni, mert, ahogy elmondta, a járművek kerekén, a ruházaton, bármin képes tovább terjedni a vírus. Nyilván ezeket is fertőtleníteni kell, adott esetben az ott dolgozóknak a munkaruházatát meg is kell semmisíteni. Mik azok a másodlagos intézkedések, amik ahhoz kellenek, hogy a járványt kordában tartsák?
– Az érintett telepeken bizonyos tárgyakat, anyagokat égetéssel megsemmisítenek, tehát a lombot, szalmát, a szénát, az éghető karámot meg lehet semmisíteni. A padozatot nagyon alapos takarítás után klóros vagy egyéb nagyon agresszív fertőtlenítő anyaggal fertőtlenítik, ugyanígy a gépjárművek külsejét, kerekét szintén nagyon szigorú fertőtlenítésnek vetik alá, amelyek például a tetemeket szállítják az elföldelés helyére.
– Mi van az ott dolgozók ruházatával?
– Egyfajta szkafandert visel mindenki, ami a betegség felismerésétől kezdve kötelező.
– Meddig kell tartani egy ilyen biztonsági intézkedésnek ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy rendben van, ezt megfékeztük, nem terjed tovább?
– Ha három hónap eltelik úgy, hogy nincs újabb járványkitörés, akkor lehetünk nyugodtak.
– Az, hogy már Darnózselin és Dunakilitin is megjelent a vírus, azt is jelenti, hogy újraindul a három hónap zárlat?
– Így van, tehát elvileg július 2-án fog lejárni.
– Magyar Péter keményen kritizálta a kormányt, szerinte az M1 minden fel- és lehajtójánál fertőtlenítő pontra, és az országon átmentő teherforgalom korlátozására lenne szükség. Mennyire szigorúak a magyar intézkedések a szlovákokhoz képest?
– Azonos az intézkedéssorozat mind a két országban, és Magyarország ugyanúgy fertőtlenítő- és beléptető kapukat állított fel a Szlovákiával közös határátkelőkön, ezenkívül egyéb korlátozások is vannak. Az M1 felhajtóira is elvileg csak fertőtlenítés után lehet felmenni. De mondhatnám azt is, hogy
a Duna mentén egy 10 kilométeres sávban az összes háztáji, fogékony állatot le kell vágni, tehát legalább olyan szigorú, ha nem szigorúbb korlátozó és járványvédelmi intézkedések vannak, mint Szlovákiában.
Ami nagy különbség, hogy a magyar gazdák sokkal együttműködőbbek. Míg a szlovákoknál tiltakozások, útlezárások nehezítik a járványvédelmi munkát, nálunk ilyen nem volt tapasztalható.
– Elégséges lehet ez a 10 kilométeres övezet?
– Erre nehéz mit mondani, hiszen eddig már többször is ennél nagyobb távolságra ugrott a vírus. Ennyi az előírás, de természetesen azok, akik jártasak – és az állatorvosok ilyenek –, azok nyilván ennél szélesebb területen is fokozottan figyelnek.
Most az egész ország állatorvos-garnitúrája rendkívül kihegyezett erre a problémára, mert senki nem szeretné, ha ez a betegség tovább terjedne.
Egyelőre nagyon örülünk, hogy megyehatárokon belül sikerül tartani, de erre nincs garancia.
– Ha a korábbi kettő helyett most már négy helyen igazolt ez a fertőzés, akkor következhet ebből egy láncreakciószerű terjedés? Ön mire számít?
– Mindenre van tapasztalat, tehát arra is, hogy nem sikerült féken tartani a járványt, de arra is, hogy nagyon jól sikerült kontrollálni. Tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de sajnos részben szerencse. A meteorológiai viszonyoktól kezdve sok minden közrejátszik abban, hogy mennyire tud sikeres lenni a járványvédelmi munka.
Az emberi fegyelmezettség, a gazdák és a hatóságok közötti együttműködés zavartalansága és zökkenőmentessége, hogy mennyire törvényt és szabályt tisztelő adott esetben a lakosság
– ezektől a tényezőktől is mind-mind függ a siker.
– Megtörténhet, hogy egész megyékre, vagy akár az egész országra el kell elrendelni ezeket az intézkedéseket?
– Csak akkor, ha újabb gócok lépnek fel. Az pedig, hogy milyen intézkedések történnek, és milyen szervezetek bevonásával, abszolút a kormány hatásköre. Ha úgy döntenek, a katonaságot is bevethetik, vagy bármilyen más eszközt a járvány megfékezésére. Erre lehetőség van, és a múltban, vagyis az 50 évvel ezelőtti járványok időszakában, ilyenre rendszeresen sor is került.
– Az ország összes telepe állandó állatorvosi kontroll alatt van, ugyanúgy mossák a járműveket, ellenőrzik a ki- és belépőket?
– A szoros állatorvosi ellenőrzés megvan, de a kötelező fertőtlenítés az ország többi megyéjében jelenleg sajnos nincs elrendelve.
– A „sajnos”-ból én azt hallom ki, hogy ön úgy gondolná, hogy jobb lenne, ha így csinálnák...
– Járványtani szempontból jobb lenne, de attól tartok, hogy ez tarthatatlan lenne gazdasági és munkaerő-szükségleti okokból. Gondoljon bele:
egy négyszáz juhot tartó, egyedül dolgozó gazda hogy tudná ezeket a feltételeket megteremteni, ha nincs olyan embere, akivel például naponta fertőtleníteni tudná a traktort, meg minden egyebet, amit ő használ.
A traktort, a saját kocsiját, a pótkocsit, az összes járművet a keréktől a tetőig fertőtleníteni óriási költség. Miközben ezeknek az állatoknak a tartása már most is éppen a gazdaságossági határon van, főleg azért, mert az országból nem mehet ki exportra semmi három hónapig.
Azok a gazdák, akik például olaszországi exportra bárányokat akartak volna eladni húsvétra, az éves bevételük akár 60–70%-át elveszítik.
Akik hízó bikát tartottak közel-keleti exportra, azok kénytelenek túltartani az állatokat, és ki tudja, hogy el tudják-e majd adni három hónap múlva is? Ugyanez van a sertéstartóknál is, hiszen egy most 100 kilós sertés piacképes, de 3 hónap múlva, amikor feloldják a zárlatot, már nem fog tudni a 130 kilós, elzsírosodott sertéssel mit kezdeni, mert manapság a sovány hús a kelendő. A vágóhidak nem, vagy csak csökkentett áron fogják átvenni tőle, és dömpingáron kényszerül odaadni majd a termékét, hiszen három hónap múlva egyszerre szabadul rá a húsiparra mindaz a hús, ami most zárolás alatt van.
– Emberre ez egyáltalán nem veszélyes, meg sem települ emberen, vagy mi is tudunk hordozója lenni ennek a vírusnak?
– Az embert megfertőzi, de nagyon enyhe tüneteket okoz, és csak nagy koncentrációban. Húsipari dolgozóknál, akik fertőzött hússal dolgoztak, vagy laboratóriumi állatorvosoknál, akik koncentrált vírusokkal találkoznak, ilyen esetekben írtak le emberi fertőződést. A betegség emberen hőemelkedéssel, a száj környékén és a kézen hólyagok megjelenésével jár, de súlyos következményei nincsenek.
– Az emberek adott esetben viszont tovább tudják vinni a fertőzést az állatoknak is?
– Erre nincsen bizonyíték. Elvileg az emberben nem termelődik olyan mennyiségben a vírus, hogy tovább tudná adni a fertőződést. Vagyis ha az ember fertőződik is, akkor elvileg nem jelent az állatokra veszélyforrást. Nagyobb veszélyforrás a ruhára, kézre tapadt vírus, mint az, hogy beteg embertől kerül vissza az állatba.
– Vannak olyan vélemények, hogy bezzeg a 70-es, 60-as években ilyenkor az állatoknak csak a lábát és a nyelvét mosták le rendszeresen valamilyen fertőtlenítő anyaggal, és nem kellett leöldösni őket. Ez csak egy városi legenda, vagy megelőzésre használható lenne most is egy ilyen módszer?
– Ez soha nem olyan hatékony, mint az állatok leölése. Valóban most is felmerül az, hogy esetleg elég csak az állatokat mindenféle oldatokkal fertőtleníteni. Azonban a belsejében a vírus akkor is ott marad,a vérben ott kering, nem csak a látható felületeken található, attól eltekintve, hogy tüneteket csak ott okoz. De például a bendőben is vannak hólyagos elváltozások és fekélyek. Az állat belsejében pedig nem tudunk fertőtlenítést végrehajtani. Másrészt
a hetvenes években még vakcinázták az állományt, hiszen ez ellen a betegség ellen létezik vakcina, de manapság azokból az országokból nem importál senki, ahol vakcinázást alkalmaznak.
Tehát ebben az esetben mindaddig, amíg a vakcinázást fenntartjuk, plusz még három évig a legfontosabb exportpiacaink kiesnek. Ha egy ország belekezd a vakcinázásba, az ugyan a betegség okozta károktól mentesül, de három évig kiesik a nemzetközi kereskedelmi forgalomból. Ezt mérlegelve a legtöbb ország inkább azt választja, ami Angliában is volt, hogy inkább több mint 10 millió állatot leölnek, de nem kezdenek el vakcinázni, nehogy kizárják magukat évekre a nemzetközi kereskedelemből.
– Ez a bizonyos oldatos módszer prevencióra sem jó?
– Jó lehet, de rendkívül munkaigényes. Gondoljon bele, hogy minden állatnak a lábvégeit, a szájüregét naponta vagy naponta többször kezelni kellene.
Arról feledkeznek meg az ezt a módszert ajánlók, hogy nincs elég munkaerő a mezőgazdaságban.
Nem véletlen, hogy a kisbajcsi tehenészetben, ahol először felbukkant a vírus, egyiptomi vendégmunkások dolgoztak, mert magyar munkaerő a mezőgazdaságban már alig van.
– Erre létezik biztosítás? A biztosítók ilyenkor fizetik a gazdák kárát?
– Állami kártalanítás jár a leölt állatokért. Nem túl bőkezű, de a nulla veszteség elérhető.
– Ha Európában viszonylag ritka ez a betegség, akkor hogyan jelent most meg? Vagy a vírus lappang a vadállományban?
– Bár a szarvas, az őz, a muflon és a vaddisznó is érzékeny a vírusra, de a vadállományban nem önfenntartó a vírus, vagyis ha a háziállatokban nincs ott, akkor a vadállományból előbb-utóbb kipusztul.
– Akkor hogy került most ide?
– Valószínűleg az egyiptomi vendégmunkások hozták Kisbajcsra.
– Ezt lenyomozták?
– Ezt nem lehet bizonyítani, egyszerűen csak ez a gyanú. Ugyanis ennél észszerűbb magyarázatot egyelőre nem tudunk, viszont ezt bizonyítani nem lehet. Egy biztos:
annak a vírusnak, ami előfordul most ezekben a járványokban, a genetikai elemzések szerint a legközelebbi rokonsága Pakisztánban, Afganisztánban, Törökországban és a Közel-Kelet országaiban néhányszor már előfordult.
Tehát a genetikai nyomozás alapján is arra lehet következtetni, hogy valahonnan onnan jött ez a járvány.
– Az Ázsiából érkező vendégmunkások esetében nem lehetne előírni egyfajta orvosi vizsgálatot, kötelező fertőtlenítést, ami megelőzheti az ilyen eseteket?
– Elő lehet-e írni, hogy az unokatestvére nem látogathatja meg, aki most jött Kairóból? Ők maguk nyilván nagyon szigorú szabályoknak kell, hogy megfeleljenek, főleg a felvételnél vagy amikor alkalmazázák őket. De ha utána mondjuk egy kis hazait kapnak, vagy valaki meglátogatja őket, aki a ruháján hozza otthonról a vírust, azt nem lehet kivédeni.
Azok az országok, ahonnan ezek a vendégmunkások érkeznek, kivétel nélkül mind súlyosan fertőzöttek.
Akár a Fülöp-szigetek, akár Vietnám, akár az arab országok, bármelyiket nézzük, ezeken a területeken a vírus sűrűn előfordul.