SZEMPONT
A Rovatból

Somogyi Zoltán: Magyar Péter most már látja, hogy van politikai közössége, van háttérországa

A Political Capital alapítója szerint Magyar Péter támogatói azt érzik, most valaki nagyon őszintén, mélyről, belülről fontos dolgokat mond ki, szemben az elmúlt 14 évben elfáradt ellenzékkel. Közben Magyar retorikája a Fidesz két tartópillérét rombolja.


Lezajlott április hatodikán Magyar Péter nagy demonstrációja. Még most is folyik a számháború, hogy 400 ezren vagy csak 25 ezren voltak kint a téren. Akárhogy is, az egyértelmű, hogy Magyar nem egész két hónap alatt a semmiből olyan politikai tényezővé vált, amit nem lehet megkerülni.

Hogyan sikerülhetett ez neki, és merre tovább? Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával beszélgettünk erről.

– Bár számháború zajlik arról, mennyien is voltak a Kossuth téren, az biztos, hogy sokan. Mindezt három hét erőteljes lejáratókampány után, ahol mindent bevetettek Magyar Péterrel szemben, amit csak tudtak. Mit mond el mindez a propaganda hatékonyságáról, és mit mond el Magyar Péterről?

– Kezdjük azzal, hogy mi történik: nem csak Magyar Péternél, hanem azon emberek lelkében is, akik kimennek tüntetni, és ezzel is támogatják Magyart. Ők azt érzik, hosszú idő után most először, hogy

valaki nagyon őszintén, mélyről, belülről fontos dolgokat mond ki.
.

Mintha a kormányzat mellett az ellenzék is elfáradt volna ebben a 14 évben. Nincsenek meg azok a jó reflexek, amelyek egy ellenzéki erőt ellenzéki erővé tesznek, és ezt a fáradtságot a választók is észlelik. És most ezzel nem korholom az ellenzéki erőket, mert magam sem tudnék jobbat elképzelni 14 év után, mint a fáradtságot, hogy már nem tudnék mit csinálni megannyi kudarcos év után. Már nincs az ellenzékben az a fajta szenvedély, meg lelkesedés, ami kellene ahhoz, hogy azok a választók, akik mélyen elégedetlenek ezzel a kormányzással, és ebből nagyon sokan vannak, „szolgáltatást kapjanak” tőlük, jövőképet mutasson számukra. És ugyanígy elfáradt a kormányzati propaganda is, mert az, ahogy Magyar Péterre reagálnak, nem tekinthető túl magas teljesítménynek. Nyilván nehezen tudják ezt az egészet kezelni, miközben érzik, hogy Magyar retorikája a közepében találja el a közösségüket fenntartó identitást. Ugyanis

Magyar Péter nem csinál mást, mint a Fidesz identitásából építi fel a saját politikáját. A nemzeti szimbólumoknak a visszahozása, a magyar embereket a kormánnyal szembeállító retorikája ezt teszi. És ezt még fűszerezi, hogy Gyurcsányt és Orbánt összekapcsolja.
.

Ezzel, így együtt, a Fidesz két tartópillérét rombolja. Az egyik a nemzeti politika. „Mi vagyunk a nemzetiek, a magyarok”, hallottuk eddig a fideszesektől, és „mindenki, aki nem mi vagyunk, azok nem nemzetiek, nem magyarok”. A másik pedig az ellenzék legyurcsányozása volt. Ebből épült a kormányzati propaganda. Ez viszont most nem lesz elég Magyar Péterrel szemben, sőt, kontraproduktív, ha ugyanazt fogják mondani, amit eddig.

– Az a szombati beszédből már valószínűsíthető, hogy a Magyar Péternek nincs több atombombája, bármit is jelentsen ez. Viszont a másik oldalon lehet még valami, amit esetleg elő tudnak rángatni vele szemben?

– Ezt érdemes egy kicsit boncolgatni, mert való igaz, hogy ez elterjedt, nincs atombombája, de azért Európa közepén, ahol élünk, ha valaki előáll egy hangfelvétellel, amin az igazságügyi miniszter elmondja, hogy a másik minisztertársa nem tudta százszázalékos hatékonysággal befolyásolni az ügyészséget, és kihúzni a dokumentumokból olyan dolgokat, amik a kormány számára kedvezőtlenek, csak kilencven százalékosan – az egy atombombával felérő hanganyag.

Ha egy ilyen nyilvánosságra kerül Európa közepén, azért ez eléggé atombomba-szerűnek tűnne.

Az, hogy nincs atombomba a kezében, csak azért gondoljuk, mert már megszoktuk azt a fajta politikai közéletet, ahol semminek nincs semmiféle következménye. Azt viszont nem tudjuk, hogy hány ember lelkében van mégis az ilyennek következménye. Például annak, hogy a közállapotok azért nem változnak, mert nincsen botrány a botrányból. Egyre többen vannak, akik frusztrálódnak ettől, és ők, ha megtehetik, ott vannak például a Magyar-féle tüntetésen is.

– Tegnap elmaradt a Magyar Péter-féle párt bejelentése, pedig sokan várták. Ennek technikai okai lehetnek?

– Ő azt állítja, hogy nem akar támadási felületet adni most a kormánynak ezzel... Azért lehetnek itt más okok is, hiszen április 20-án el kell kezdeni az ajánlások gyűjtését, ahhoz pedig kellene, hogy legyen párt, és azt hirdessék is minden módon. Lehet például az az oka, hogy nem tudott megállapodni még az átvételről, vagy általában együttműködésről egy már létező párttal, amire szüksége van az induláshoz. De az is lehet ok, hogy esetleg elgondolkodott Bajnai Gordon és Márki–Zay Péter sorsán.

Mert ha ő pártot csinál, abban a pillanatban rögtön a pártok között találja magát, és nem lesz más, mint egy párt a sok versenytárs párt között.

Márki–Zay Péter, aki ugyanúgy a konzervatív táborból jött egyébként, például ott rontotta el, hogy amint kiválasztották, mint miniszterelnök-jelöltet, rögtön azért küzdött, hogy legyen pártja, meg frakciója a Parlamentben. Innentől kezdve el is rontotta az egészet, ahogy Bajnai Gordon is egyből pártot akart csinálni, és ő is elrontotta ezzel.

– Itt nyilván az a tét, hogy az európai parlamenti választásokon indulhasson, ott pedig csak párttal lehet. Most viszont már jönnek egymás után a határidők, be kell jelenteni, aláírásokat kell gyűjteni, listát kell állítani, stb.

– Igen, van ennek egy menetrendje. Illetve, nem ártana bemutatnia a lista első öt helyén szereplő összes többi figurát. Meglátjuk pár napon belül, hogy mennyire lesz ez meg.

– Az ön által említett április 20-ig nem egész két hét van. Magyar Péter most mondta, hogy országjárásra indul. Ezt is majdnem minden ilyen kezdődő formáció eddig megcsinálta. Bejelentette, hogy itt a párt, és ők most országjárásra indulnak. Na de kikkel?

– Az, hogy néhány ismert művész odaállt mellé, persze fontos, de még nem állt mellé politikus. Az országjáráshoz szervezet kell, és politikusok, nem csak egyedül ő maga. Elmehet egyébként vidékre, és tarthat vidéken is nagygyűléseket, és ott is, valószínűleg sokan fognak megjelenni. De az még nem azt jelenti, hogy építeni tudja a saját politikai közösségét. De továbbra is mondom, simán lehet, hogy ez a pártalapítás túl korai. Amikor az első nagygyűlésén bejelentette a mozgalmát, akkor hiányzott az a közösségi oldal, ahol utána lehetett volna ennek a mozgalomnak nézni.

Olyan, mintha futna az események után, mert minden nagyon gyorsan történik. A gyorsaság az neki nyilván hátrány, mert nagyon gyorsan kell építkezni. Azonban óriási előny is,

mert hónapokkal ezelőtt még senki nem tudta, hogy ki Magyar Péter. És még máig nem tudjuk, hogy ki Magyar Péter. És amíg ez így van, addig azért könnyebben tud a politikában mozogni, mert nehezebb támadni olyan valakit, akit nem ismerünk, mint olyat, akit ismerünk.

– Tegnap láttunk egy elég professzionális színvonalon megszervezett tüntetést. Nekem például az is feltűnt, hogy milyen jó minőségű közvetítése volt a neten. Azt gondolom, hogy ez azért nem két fillér. Arról is megy a számháború, hogy ez hány tízmillió forintba kerülhetett, vagy mégsem, mert adományokból és önkéntes munkából állt össze. De önkéntesből is rengeteg kell ahhoz, hogy egy ilyen dolgot megcsináljanak, egy stábot kell koordináljanak.

– Az, hogy mekkora volt a tömeg, azt nem tudjuk, nem tudhatjuk, mert különböző tippek vannak, de hogy körülbelül mennyibe került egy ilyen rendezvény, azt azért nagyságrendileg meg lehet tippelni. Ez egy 30-40 millió forintos esemény volt. Nyilvánvaló, hogy az egy kérdés, honnan van ez az összeg. És ha ő egy másik Magyarországot akar, akkor egyrészt kommunikálnia kellene, hogy honnan van, másrészt viszont ha ebből az országból indulunk ki, ahol mindenki más meg eltitkolja, mert például a CÖF elhazudja, a megafonosok is elhazudják, akkor miért pont Magyar Péternek kellene elmondania. Innentől ez egy játékelméleti kérdés, hogy minek szálljon be hátránnyal valaki a csatába.

Persze attól még jó kérdés, hogy honnan van a pénz. 200 millió forint a határa talán annak az összegnek Magyarországon, ami még akár államfüggetlen vállalkozói körökből is gyorsan összegyűjthető politizálásra.

Tehát, nem valószínű, hogy az első tízmilliók megszerzésével gond van, amely biztosítja az első tüntetések sikerét. Ami viszont világosan látszik, hogy azért távolról sem volt annyira professzionális a rendezvény. Úgy hallottam a tüntetésre kijutott barátaimtól, hogy ők semmit nem hallottak, mert probléma volt a kihangosítással. Elindult a tömeg egy másik utcán keresztül, mint ami egyébként meg volt tervezve, mert probléma volt a logisztikával. Nyilván azért is, mert emberek csinálják, és nagyon gyorsan kellett ezt az eseményt létrehozni. Ugyanakkor a közvetítéssel nem volt gond, aki távolból követte az eseményeket, annak hallható volt és átütő az esemény.

– Hány önkéntessel lehet ezt így összerántani?

– Azt gondolom, hogy egy ilyen rendezvényhez 50-100 önkéntes kell, az szinte biztos.

– És őket is még valahogy koordinálni kell, hogy ne mindenki menjen a feje után. Ez azért nagy munka. Érdekes volt számomra az is, hogy elindult a weboldal, és elindult egy kommunikációs csatorna a Discordon, úgy tűnik, hogy más módszereket használ Magyar Péter, mint amit eddig megszoktunk, vagy más csatornákat keres. Tudunk-e következtetni az ő leendő stílusára, irányára, dinamikájára, építkezésére?

– Azt lehet látni, hogy azokkal a politikai szkilekkel rendelkezik, amelyek hosszú távon sikeressé tudják tenni őt. Azt mondja rá a propaganda, hogy pszichopata. Ez talán a leggyengébb kritika, hiszen ez akárkire, aki hosszú távon politizálásra adja a fejét, elmondható. A pszichopata, vegyünk egy általános meghatározást, nem fél, nem szorong, és nem tanul. Ebből az első két tulajdonság minden jó politikusra alkalmas kell, hogy legyen.

A kérdés az, hogy Magyar Péter tud-e tanulni, tehát azt jelenti, hogy tudja-e, érti-e azt, hogy ha egy irány mondjuk valamiért rossz, akkor tud-e azon módosítani?

De ez majd a jövő kérdése. Annyira friss a politikában, hogy még alig látunk belőle valamit.

– Viszont azt látjuk, hogy az európai parlamenti képviselői helyekre egy castingot hirdetett meg. Miről szólhat ez a módszer?

– Ez egy üzenet arról, hogy a politikába bele lehet szólni.

Üzenet a „kisembernek”, hogy ő is lehet politikus. Ez egy fontos politikai marketing üzenet, de én nem tekinteném ennél többnek.

Ugyanaz a logikája, mint a nemzeti konzultációnak vagy a lakógyűlésnek, amit Karácsony Gergely hirdetett. Senki józan ember nem gondolja azt, hogy a nemzeti konzultáció bármit is befolyásolt a Fidesz politikáján, vagy a lakógyűlés, aminek teljesen irányítottak voltak a kérdései, azért van, mert Karácsony szeretné innen pontosan tudni a budapestiek véleményét. Ha akarna ilyet, akkor megrendelne egy közvélemény-kutatást. Ezek politikai üzenetek, és nem is kell máshogy kezelni, mint a politikai marketing eszközeként.

– Magyar Péter körül rögtön kialakult egy kultusz. A magyar politikai életben eddig három olyan párt volt, ami egy személy nevéhez kötődött. Az egyik a Torgyán-féle kisgazdapárt volt, a másik pedig az Orbán-féle Fidesz, a harmadik a Gyurcsány-féle DK. Magyar Péter mozgalma annyira rá van szabva, hogy itt nincs meg a veszélye annak, hogy megint egy vezérelvű mozgalom vagy párt alakul ki, ami viszont a későbbiekben eltorlaszolja a demokratikus működés lehetőségét?

– Ez a lehetőség benne van. Talán az előző kérdésben megbeszélt EU-képviselői casting pont ezt próbálja oltani egy kicsit, vagy visszafogni ezt a fajta értelmezést. De való igaz, hogy az egyszemélyes vezető, aki egyszerre politikai sikert is tud hozni középtávon, és az ebből következő politikai problémák, amit okozni tud, az összefügg. Van a választókban egy nagyon erős igény, hogy jöjjön már valaki, aki határozott, erős állításokat tesz, és nem szorong amiatt, hogy ezt megtegye.

Tehát a politikusok esetében ez egy olyan elvárás, ami szavazatokat vonz, de benne van az a veszély, hogy egy egyszemélyi vezetés akár diktatórikus irányba is fordulhat.

De még messze nem tartunk itt, mert fogalmunk sincs, hogy ki Magyar Péter.

– Eddig Magyar mindig azt csinálta, hogy tizenkilencre húzott lapot, és ez neki mindig bejött. Csinált egy március 15-ét, ami nagyon bejött neki, és akkor mindenki azt mondta, hogy hát ezután, ha a következő alkalommal kevesebb ember megy el, akkor baj lesz. Kijött az ügyészségről, és pár óra alatt összerántott megint nagyon sok embert. És akkor meghirdetett egy április 6-át. Ezután a nagygyűlés után mi jön?

– A politikára is igaz, ami az üzleti életre, hogy kockázat nélkül nincs politika. Ez természetes, mert ha valaki politizálni akar, vagy politikába akar lépni, akkor nem tudja ezt máshogy csinálni, mert olyan új dolgokat kell tennie a sikerekért, amit még mérni is lehetetlen, mert még nem történt ilyesmi. A marketingben ez az egyik nagyon komoly módszertani gond:

ha valami teljesen új dolgot akarsz csinálni, azt nem tudod mérni.

Nem tudod mérni azt, hogy mennyire fogják támogatni a teljesen új termékedet majd a piacon, amit még soha senki nem látott. Ugyanez történik a politikában is most. Nyilván kockáztatni kell, bár egyébként annak a kockázati értéke, hogy valaki bevisz egy olyan hangfelvételt az ügyészségre, mint amit Magyar Péter letett az asztalra, rendkívül csekély, mert az tényleg maga a hatalmas botrány, ami azon a hangfelvételen van. Ez azért könnyen kiszámítható lehetett, hogy ha ezzel előlép, akkor erre fel fognak figyelni az emberek. Tehát, hogy minimum bukni nem tud. Az, hogy mekkora lesz a rendezvénye, abban sem volt akkora nagy kockázat, mert az elmúlt időszakban az ellenzéki rendezvényekre egy-kétezer ember járt el. És ahhoz képest biztos, hogy több embert kivisz. Ha nem ötvenezer ember lett volna a rendezvényen, hanem tízezer, az is siker lett volna. Nyilván ilyen szempontból a tegnapi rendezvénynek volt egy nagyobb kockázata, hiszen már egyszer produkált egy nagy rendezvényt, volt összehasonlítási alap, kérdésként merült fel, hogy eljön-e ugyanennyi ember most is. De abból a tömegből viszont, ami az első rendezvényen volt, már érződött, hogy Magyar Péter iránt van érdeklődés. A közösségi oldalán az a sok százezer követő is ezt mutatja.

Tehát az első, legnagyobb kockázattal járó lépéseket megtette. Most már látja, hogy van politikai közössége, van háttérországa. Az a kérdés, hogy ezzel tud-e jól gazdálkodni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Retteg a hatalom? Lakner Zoltán szerint a megingó Orbán-rendszer elindulhat az erdoğani úton
A politikai elemző úgy véli, a kormány érzi, hogy baj van, és menti, ami menthető. Ennek a harcnak pedig vannak veszélyei.


Lakner Zoltán a Telex Élőben Laknerrel című műsorában beszélt arról, hogy a 15 éve fennálló rendszer most azt érzékeli, hogy a teljhatalmat el lehet veszíteni. Úgy fogalmazott, „beállt egy versenypozícióba a mai magyar politikai élet, ez fog menni a következő egy évben, amit most is látunk”.

A politikai elemző hozzátette: már nem Budapest a politizálás központja, hiszen például egy orosházi vagy mosonmagyaróvári időközi választásnak nagyobb jelentősége van, mint annak, hogy a fővárosban hidakat foglalnak el.

Lakner a TISZA múlt héten lezárt Nemzet Hangja szavazásáról azt mondta, olyan magas számokat, amiket a párt közölt, eddig csak a kormány tudott mondani, és szerinte elképzelhető, hogy a válaszok tényleg bekerülnek a párt programjába.

A beszélgetésben kitértek Kollár Kinga felszólalására, amelyben a tiszás EP-képviselő az uniós pénzek blokkolásáról beszélt. A politológus szerint az eset rávilágít, hogy veszélyes lehet, ha egy politikus elemzőként szólal meg. Ettől függetlenül helytálló megállapításnak tartja, hogy az Orbán-rendszer az, ami miatt nem érkeznek meg a források.

A beszélgetés során Lakner felvetette, hogy a magyar kormány elindulhat az erdoğani úton, és megpróbálhatja ellehetetleníteni a legerősebb ellenzéki kihívó indulását a választásokon.

A kormányfő március 15-i beszédében elhangzott húsvéti nagytakarítás kapcsán Lakner úgy reagált, szerinte azzal az Alaptörvény-módosítással, amelyről hétfőn szavaz a parlament, jogi alapot teremtenek rá, hogy a kormány még erőteljesebben lépjen fel a független média és a civil szervezetek ellen, vagyis minél több embert tántorítsanak el a közéleti tevékenységektől.

A Telex műsorában az MNB-botrány is szóba került. Lakner szerint ezen a ponton a kormány nehéz helyzetben van, hiszen azt kéne elhitetnie az emberekkel, hogy Matolcsy György korábbi jegybankelnök úgy szervezte ki a pénzt az MNB-ből, hogy Orbán Viktor erről semmit sem tudott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fotók: Bayer Zsolt Menczerrel és Gulyással tüntetett a Tisza Párt ellen
Bayer Zsolt szerint elfogadhatatlan, hogy a Tisza Párt EP-képviselője, Kollár Kinga pozitív hatásokat lát az uniós pénzek visszatartásában, ezért tüntetést szervezett szombatra a Millenáris Parkhoz.


Szombaton délután tüntetést tartottak Budapesten a Millenáris Parkban. A demonstrációt Bayer Zsolt kormánypárti publicista és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) szervezte Kollár Kinga, a TISZA Párt EP-képviselőjének brüsszeli beszéde miatt.

A megmozduláson Gulyás Gergely és Menczer Tamás is megjelent, utóbbi közös fotóra is szívesen odaállt az érdeklődők mellé. A tüntetőket automata hívásokkal toborozták, a helyszínen Kollár beszédének egy részletét is lejátszották nekik. A hangulatot a Nélküled és a Darabokra törted a szívem fokozták, a zászlók mellett pedig „Őszödi áruló” és „Júdás Péter elárulta” feliratú táblák is előkerültek.

Kollár Kinga az Európai Parlament egyik bizottsági ülésén arról beszélt, hogy a magyar emberek romló életminősége megerősítette az ellenzéket, ezért optimistán tekint a 2026-os választásokra. Ezt a fejleményt az EU-s források befagyasztásának „pozitív” hozadékaként említette – a pontos kontextust és nyilatkozatot ebben a cikkünkben mi is megírtuk.

Bayerék szombat délután 15 órakor kezdődő tüntetése mintegy 45 perc után véget is ért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Ha a Fidesz folytatja az erőszakkampányt, a társadalom még jobban megbillenhet, és teljesen elzavarhatja őket
Szerinte a fideszes szavazók sem erre szavaztak, emiatt is mennek át egyre többen a Tiszához. A Tisza-párt eredményváróján a szimpatizánsokkal, és a pártelnökkel is beszélgettünk.


Vasárnap délután egy órával Magyar Péter beszéde előtt már szépen megtelik a Műegyetem rakpart. Kellemes tavaszias idő van, bár a nap nem süt. Még viszonylag messze a színpadtól árusok zászlókat árulnak, magyart is, EU-sat is, az egyik piros-fehér-zöldben felirat: „Árad a Tisza”. Nyilván, amikor kormánypárti rendezvény van, a tizenkét csillagos helyett a hétsávos piros-fehéret árulják, és a nyomtatott szöveg is más a zászlón. Biznisz az biznisz. Kicsit beljebb a Tisza hivatalos termékeit árulják: pólók, sapkák, melegítők, bögrék, zászlók. Ők így oldják meg a pártfinanszírozást.

Piknik, eredményhirdetés előtt

A sátor mellett találkozom a gyömrői Kókai Rolanddal, akin van is egy tiszás melegítő felső. Már egy ideje itt van, aktív Tisza-sziget tag, más szigetesekkel beszélgetve tölti az időt. Részt is vett az aláírásgyűjtésben, náluk szerencsére bekiabálásokon kívül nem volt komolyabb atrocitás. Komolyan vették azt is, hogy nemcsak a Tisza-szimpatizánsok véleményére, hanem mindenkiére kíváncsiak: saját pénzből szórólapoztak, és meginvitáltak a pulthoz olyanokat is, akik nem feltétlenül a párt hívei. Szóba kerül Kollár Kinga kijelentése is, ami okán szombaton Bayer Zsolt is tüntetést szervezett. Szerinte bár igaza van, a szavai sajnos támadhatóak. Azonban úgy érzi, ez sem tud ártani a Tisza előretörésének, mert nyilván sok hibát elkövet a párt, de ezek fajsúlyban nem mérhetőek össze például a Nemzeti Bank környékéről eltűnt 500 milliárddal.

Tisza-sziget, Ausztrália

Érdekelt az is, hogy vajon a Tisza megjelenése éket vert-e a családokon belül, rontotta-e el a vasárnapi ebédet, ártott-e baráti közösségeknek? A zuglói Balázs szerint még javított is. Kollár mondatairól ő úgy vélekedik, hogy ha nem ezt, mindenképpen találni akart a Fidesz valamit, amibe belekapaszkodhat. Ő maga egyetért a kijelentésekkel, mert

azt a pénzt, amit kapunk, azt a rezsim fenntartásába fektetik. Van egy könyv, A diktátorok kézikönyve, el kell olvasni, benne van, hogyan tartják fenn magukat a diktátorok
– mondja.

Szegedről érkezett István, akinek megvan a véleménye az országban felpörgetett, hiszterizált hangulatról:

„ma délelőtt a királyi tévén, mert mazochista vagyok, néha odakapcsolok, már ott tartottak, hogy a Magyar Péter miatt nem adja az Unió a pénzt.”

Két fiatalember Dunakesziről érkezett, ahol Magyar Péter aznap délelőtt tartott gyűlést. Egyikük önkénteskedett is négy napot, barátja elkísérte. Az önkénteseknek a műsor elején köszönetet mondtak, és a legeredményesebbek munkáját oklevéllel ismerték el.

Tibor szerint ez a kezdeményezés befoltozhatja azokat a sebeket a társadalomban, amiket a propaganda okozott. Barátja, bár nem volt önkéntes, de maga is szavazott, mert

„fontosnak tartom azt, hogy valami változást érjünk el ebben az országban.”

A későbbiekben ő is szeretne tagja lenni egy Tisza-szigetnek.

A hivatalos eredményhirdetés után, még csak nem is szemerkélő, inkább csak itt-ott megcseppenő ég alatt kezdte el Magyar Péter beszédét, amelyről, akárcsak a szavazás eredményéről, korábban írtunk.

Ezután tudtuk feltenni a kérdéseinket a Tisza-párt elnökének.

– Mi volt a fárasztóbb: a beszédet elmondani, vagy a sajtónak válaszolni utána másfél órán keresztül?

– A beszéd közben csak az utolsó mondatnál ment el a hangom, amikor azt kiabáltam, hogy a haza minden előtt, de szerencsére ki tudtam mondani. Most már nagyon fáradt vagyok. Megmondom őszintén, büszke vagyok a csapatomra, szerintem ilyet még senki nem tett a magyar politikatörténetben, hogy kevesebb mint három hét alatt eljutottunk mind a 3155 településre. Csak azt tudom mondani, hogy köszönöm az önkénteseinknek, a Tisza-sziget-tagoknak, hogy én is eljuthattam egy szűk csapattal 115 helyre, mind a 106 egyéni választókerületben.

Tegnap is kilenc helyen voltunk, több száz kilométert utazva.

Ez nagyon felemelő volt, sokat tanultunk, de most nagyon fáradt vagyok. Ahogy mondtam a színpadon is, ez egy nagyon jóleső fáradtság, olyan, amikor egy olimpiai bajnokság után az ember fáradt.

– Két kérdésnél látszik, hogy megosztóbb volt a többinél. Az egyik az SZJA leszállítása 9%-ra. A másik meg az Ukrajna kérdése. Most maradjunk az SZJA-nál. Igazságosabbá válik attól a rendszer, hogy ugyanúgy egykulcsos marad a jövedelemadó, csak kisebb lesz az adókulcs? Nem kellene ezen még finomítani?

– Én azt hittem, hogy megosztóbb lesz az SZJA-kérdés, több nemet vártam, de valóban vannak ilyen visszajelzések, ahogy Ukrajna tekintetében is egyértelmű volt a visszajelzés, hogy azért ennyire megosztó ez most, mert a magyar emberek nem ismerik a feltételeket. Ahogy a kormány sem, bármit is mond a propaganda. Mi se tudjuk, ahogy az időpontot sem ismeri senki. Ezért is ígértük, hogy

amikor majd ismertek lesznek a feltételek és a csatlakozás időpontja, akkor majd egy ügydöntő, jogi kötőerővel bíró népszavazást tartunk.

Lehet, hogy ez két évtized múlva lesz, lehet, hogy soha. Az SZJA-ra visszatérve, ahogy a beszédemben is mondtam,

ott még gondolkoznunk kell és egyeztetnünk, nyilván adószakértőkkel, társadalompolitikai szakemberekkel és a magyarokkal, hogy elmozduljunk-e még más irányba.

Önmagában az, ha a vagyonadót bevezetjük 5 milliárdnyi vagyonérték fölött, az már egy lépés, de nyilván nem ez a többkulcsos adórendszer, amiről a szakemberek szoktak beszélni. De örülök, hogy az elvi lehetőség arra megvan, hogy 9%-ra csökkentsük az összeget.

– Nyilván a vagyonadó az nem jövedelemadó, az egy egyszeri aktus, nem?

– Nem egyszeri, ez minden évben fizetendő a vagyonadó. A százalék még kérdés, meg az alap, azaz hogy mit számít vagyonelemnek. Mi úgy számolunk, hogy 15-20 ezer milliárd forintnyi vagyon van 5 milliárd forint felett.

Ha azt mondjuk, hogy 1%-os legyen a vagyonadó, az egész magas, 200 milliárd forintos bevételt jelenthet.

Ha még több, akkor még több. És ez minden évben fizetendő.

– Visszatérve Ukrajnára. Amit mond, azt is jelenti, hogy mivel az 58% a csatlakozás mellett áll, egy leendő Tisza-kormány nem fog akadályokat gördíteni a csatlakozási folyamat elé – ami még messze van a csatlakozástól –, mint a mostani kormány teszi?

– A mostani kormány álságos, kétkulacsos politikát folytat. Szijjártó Péter követelte 2022-ben az Európai Bizottságtól, hogy kezdjék meg a csatlakozást. Orbán Viktor ott ült az Európai Tanácsban 2023 decemberében, amikor egyhangúság kellett a csatlakozás megkezdéséhez, és nem vétózta ezt meg. És utána még számtalanszor nyilatkoztak Orbán Balázsék, hogy támogatják az ukrán tagságot. Most meg egy propaganda-hadműveletet folytat a kormány ez ellen.

Ugyanakkor nem védte meg a magyar gazdákat a beáramló, szennyezett ukrán gabonától 6 hónapon keresztül, amitől sok száz család tönkrement, nem védte meg a magyar méhészeket a beáramló ukrán méztől, ahogy a kínaitól sem.

Nem mi, hanem Orbán Viktor engedett ki 2200 jogerősen elítélt embercsempészt, köztük legalább száz ukránt. Mi azért tettük fel ezt a kérdést annak ellenére, hogy nem ismertek a részletek, hogy spóroljunk 2 milliárd forint közpénzt a magyar embereknek, mert ennyiből szervezi a kormány az ukrán EU-tagságról a népszavazást – miközben mi ezt 60 millió forintból, 0 állami támogatással csináltuk meg. Reméljük, hogy látja a kormány, hogy ezt így is meg lehet csinálni.

– Mi kell ahhoz, hogy tényleg meglegyen az a bizonyos kétharmad, amit ön is mondott a héten, és Török Gábor szerint is akár megnyílhat erre az esély?

– Munka, munka, munka és jó jelöltek – olyan jelöltek, akik tényleg ismerik az emberek problémáit, hihetően tudják képviselni azt, tudnak hatni az emberekre, tudnak dolgozni, helyben elfogadottak. Ezen kívül kell egy jó program, és még több jó szakember. Rengetegen jelentkeztek, de ezeket a segítségeket be is kell tudni csatornázni, és képviselni kell tudni. Nagyon szigorú kommunikáció, fegyelem és 120-130% teljesítmény. Mert nem egyenlő a pálya, ezt mindenki tudja, nem olyanok a médiaviszonyok, nem olyanok a választási jogszabályok.

Olyan az ellenfél, mint az apuka, amikor a család társasjátékot játszik, a játék közepén beleszól, és azt mondja, hogy módosítom a szabályokat.

Nekünk így kell nyernünk, de így fogunk nyerni. Nem is kicsit, hanem nagyon. Az, hogy ez kétharmadra elég lesz-e vagy nem, azt majd meglátjuk.

– Majdnem egy év múlva lesznek a választások, de ez a két hét olyan volt, mint máskor egy választási kampány finise. Hova lehet ezt még fokozni?

– Szerintem az a kérdés, hogy a Fidesz hova tud még süllyedni, illetve a Fidesz vezetői, mert mindig elmondom, hogy a fideszes emberek nem erre szavaztak. A fideszes szavazók nagy része, sőt, szerintem az összes szereti a hazáját, a településeit, a családját, és azért jönnek át egyre többen hozzánk, azért látják, hogy az emberséges Magyarország az más,

nem a nyílt erőszakra, a verbális, fizikai erőszakra szavaztak ők sem.

A Fidesz is látja, hogy ez csak felgyorsítja az amortizációjukat, a süllyedésüket. Nem vevő a magyar társadalom erre a fajta gyűlöletkeltésre, amit ők csinálnak, a hazaárulózásra, az egészen elképesztő mértékű agresszióra nők ellen, gyerekek ellen, civilek ellen. Szerintem ezt le fogják állítani, mert rájönnek, hogy ezzel csak segítenek nekünk a kétharmadhoz, mert ettől akár még jobban megbillent a magyar társadalom, és teljesen elzavarhatják őket. Most pánikolnak. Azért csinálják ezt, mert valamit akarnak csinálni, hogy átvegyék a kommunikáció irányítását, de ezzel csak saját maguk alatt vágják a fát – azon túl, hogy tönkreteszik a társadalmat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, de itt kell lennünk” – A nap, amikor korlátozták a gyülekezési jogot Magyarországon
A Momentum blokádjában néhány tutcatnyian vettek részt, a tüntetésre egy-két ezren jöttek el, és alig párszázan maradtak a végére. Akikkel beszélgettünk, pesszimisták voltak, le lehet-e békés választásokon váltani a Fideszt.


Az alaptörvény 15. módosítása teszi lehetővé, hogy betiltható legyen a Pride. Természetesen nem ezt írta bele a Fidesz a törvénybe, hanem csupán annyit, hogy a gyermekek jogai más szabadságjogokat megelőznek, kivéve az élethez való jogot. De amennyiben úgy értelmezik (márpedig a politika nyomására úgy fogják), hogy a melegek vonulása sérti a gyermekek jogait, akkor betilthatóvá válik egy ilyen rendezvény.

Tegnap volt a módosítás zárószavazása, amit a Fidesz–KDNP mellett a Mi Hazánk is megszavazott. Erre az alkalomra hirdette meg az Országgyűlés épületének blokádját a Momentum.

Villamossal mennék a Kossuth térig. Az eredeti tervem szerint egy megállót mentem volna, azonban félúton megállítja a villamost egy szoros rendőrsorfal.

Kiderül, csak eddig jöttünk, mert lezárták a rendőrök az egész Kossuth teret majdnem minden irányból, csak a Szalay utca felől közelíthető meg. Ezt a lezárást semmi nem indokolja, mivel a téren alig van tüntető, bőven közlekedhetne a villamos. Ahogy a környező utcák zárása is csupán annyi célt szolgálhat, hogy aki a térre igyekszik, kerülhessen egy nagyot.

Leszállok a villamosról, a rakpart felé veszem az utamat. A töküres utcákon hermetikus rendőrkordon, ami, ahogy sejtettem, a rakpart zárásával folytatódik. Itt veszem hasznát a sajtóigazolványomnak, ami nélkül esélyem sem lenne lejutni a mélygarázs alsó rakparti bejáratához. Két sorban állnak a képviselők, mögöttük és körülöttük rendőrök. Elsőként Sebők Éva momentumos képviselőhöz fordulok, hogy mi van itt most. Tőle csak annyit tudok meg, hogy saccra 60–70 fideszes képviselő lehet bent szerinte, tehát még nincs meg a kétharmad a szavazáshoz. Közbevetem, hogy az állami média elől is simán felszedték és elvitték őket rendőrök, amire annyit válaszol, hogy bízik benne, hogy

ha egyet elvisznek, kettő ül majd a helyébe.

A fenti tér felől ugyanis a lépcsőn még szabad a lejárás. De fentről nem jön senki le, csak biztatják a maroknyi momentumost. Lent azonban forrósodik a helyzet. Érkezik még egy adag rendőr, érzékelhetően közeledik a pillanat, amikor megpróbálják felszámolni a blokádot. Az eddig álló képviselők és civilek leülnek, szorosan egymás mellé. Felkészülnek arra, hogy elvigyék őket, előkerülnek a gyorskötözők, hogy egymáshoz kötözzék magukat.

Csak a blokádban részt vevők vannak lent, kétszer annyian a sajtótól, és még vagy húsz szimpatizáns. Ekkor

a rendőrök elkezdik felterelni a sorfal előtt álló újságírókat, fotósokat, operatőröket a járdára.

Elég kellemetlen érzés, mert addig szellősen tudtunk állni, most a járdán nem sok helyünk maradt. És a rendőrök nem állnak meg itt, hanem az egész sajtót fel akarják terelni a lépcsőn a térre. Ennek sem látni sok értelmét, hiszen a járdáról mi már nem jelentünk akadályt, maradt a blokádban részt vevő két sornyi momentumos, innen már csak arról van szó, hogy ne lehessünk közel az eseményekhez.

Szabó Tímea országgyűlési képviselő is itt van, őt is lökdösik felfelé, ám nem hagyja magát. Részben neki köszönhetően a rendőrök (egyelőre) felhagynak azzal, hogy feltereljenek minket a térre. Amikor megkérdezem, mi zajlik itt szerinte, azt mondja, hogy teljesen abszurd kezd lenni ez az egész. „Azok a rendőrök, akik egyébként nagyrészt tisztességesen végzik a munkájukat, bele vannak tolva egy jogilag szürke zónába, aztán egy teljesen illegális tevékenységbe, egy teljesen jogszerűtlen intézkedéssorozatba.”

Szerinte a helyzet előbb-utóbb komolyabb erőszakba fog torkollni. Amikor felvetem neki, hogy az Orbán-rendszer egyik legitimációs alapvetése az, hogy a 2006-os rendőri erőszakkal szemben az ő rendőrségük szakszerűen teszi a dolgát, a tüntetők haja szála sem görbül, azt mondja, hogy ez már akkor megdőlt, amikor a Karmelitánál előkerült a diákokkal szemben a könnygáz.

„A hatalom egyre kétségbeesettebb, tudják, látják, hogy a 2026-os választáson nagyon nem állnak jól, ezért egyre kétségbeesettebb és egyre erőszakosabb lépéseket fognak tenni.”

„Ha csak abba belegondolunk, hogy Kövér László házelnökként minden évben olyan elképesztő katonai fegyvereket, lőszereket és eszközöket rendel az országgyűlési őrségnek, mint például kézigránátok, akkor az már önmagában elég nyugtalanító, az pedig, hogy gyakorlatilag százával állnak itt a rendőrök békés tüntetőkkel szemben, hát az sem megnyugtató” - mondja.

Szerinte elég ránézni Oroszországra, hogy hova lehet ezt fokozni. A hatalom részéről a közbeszédben megjelenő poloskázás, kullancsozás, majd az ezt követő erőszakhullám a Tisza pultjai ellen mind-mind nagyon aggasztó.

„Pontosan tudjuk azt, hogy a harmincas évek náci Németországában így kezdődött a népirtás, hogy először szavakkal, aztán azok tettekbe fordultak, és végül népirtás. Most már látjuk, hogy gyakorlatilag fideszes provokátorok minden egyes gyülekezésnél odamennek és fizikai atrocitásba torkolló verekedést kezdeményeznek békés tüntetők ellen.”

Tény, hogy a heringként járdára zsúfolt sajtó és a szimpatizánsok között most is ott áll Bede Zsolt, aki megállás nélkül próbálja kihozni a sodrából a tüntetőket, politikusokat. A rendőrök közben a hátsó sorban ülőket egyenként emelik fel és viszik odébb. Ebben szakszerűek.

A tér felől a korlátnál álló tüntetők kiabálnak, ahogy az alsó rakpart Duna felőli oldalán állók is. Sebők Éva reményei nem teljesülnek, de nincs is rá esély, mert a hermetikus rendőrsorfalon, még ha akarna, sem tudna áttörni tüntető, hogy az elhurcoltak helyére üljön.

A második sor még ül. Tordai Bence mellé sodródom, akivel elég nehéz beszélgetni, mert Bede Zsolt megállás nélkül mondja a magáét.

Tordai szerint sokkal többen kellene, hogy itt legyenek, mert a képviselők és néhány aktivista, aki velük együtt leül, kevés. Tízezrek kellenének ide, mondja.

A Tisza önkénteseire hivatkozik, akik az elmúlt három hetet végigpultozták a Nemzet Hangja konzultáció íveivel, nem egyszer fizikai erőszaknak kitéve magukat. Azt mondja, nagyon nehéz időszak következik, és ebben nem ért egyet Magyar Péterrel, aki szerinte azt mondta, hogy túl vannak a nehezén. A neheze most következik. A felelősség Tordai szerint a kormánypártoké, és az azokat kiszolgáló Bede Zsolt-féle figuráké.

Közben a rendőrök szépen felszedik a második sort, majd mindenkit feltessékelnek a térre.

A blokádnak vége.

Kis szünet következik, a téren lézengenek az emberek. Eleve a Tisza szobor körüli kisebb térre szervezték a demonstrációt, nem is a nagy térre, a főbejárat elé. A szervezők nyilván azzal számoltak, hogy ezt a térséget talán megtöltik az emberek. De ezt is túlbecsülték.

A kivetítőn közvetítik az ülésteremben történő szavazást. Érdekes kép, mobilról streameli valamelyik képviselő. Előttünk, hátulról látszik a Szijjártó miniszter, aki a mellette ülő minisztertársával kedélyesen beszélgetve ütemesen nyomogatja az igen gombot.

A téren a tömeg minden szavazásnál fújol, holott egyelőre teljesen más törvények zárószavazása folyik. Majd hirtelen ráfordulnak az alaptörvény módosítására, itt is több részletben szavaznak. Pár perc, néhány szavazás, és vége. Ennyi volt.

A politikusok beszédeit itt nem részletezném. Legyen elég annyi, hogy az utolsó felszólaló, Bedő Dávid, a parlamentből kitiltott Momentum frakcióvezetője felszólítja az embereket, hogy menjenek fel a Várba, a Sándor-palota elé, és bírják rá a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá az alaptörvény módosítását.

El is indul a tömeg, vagy ezer ember. Találomra megszólítok egy menetelő fiút, Kaiser Botondot, Esztergomból. Szkeptikus azt illetően, hogy ennyien megállásra kényszeríthetnék a hatalmat.

A jövő évi választás kilátásait illetően is pesszimista: szerinte krumplival vagy erőszakkal, de a hatalom megtalálja a módját, hogy „megnyerje” a választásokat.

Egy biztos. Ha tíz év múlva is Fidesz-rendszer lesz, ő már nem lesz itt - mondja.

Az Akadémia utcában menetel a tömegben Szabó Szabolcs momentumos képviselő. Amikor idézem neki a színpadon imént felszólaló Baranyi Krisztina szavait, miszerint Magyarország Oroszország útjára lépett, egyetért vele.

„Én mindenkinek azt tudom javasolni, hogy olvassa el Anna Politkovszkaja naplóját. Az 2005–2006 környékén íródott, utána lőtték főbe a lakása ajtajánál. Amiket ő ott leír a 2005–2006-os Oroszországról és Putyin akkori hatalomtechnikai húzásairól, az kísértetiesen hasonlít arra, mint ami most történik Magyarországon. Úgyhogy igen, én is azt gondolom, hogy ez egy erős putyinizálódási út, amin vagyunk.”

Zúg az utcában a „Mocskos Fidesz”, a boltosok az üzletük küszöbéről bámészkodnak, ahogy a turisták is. Ez a Belváros, itt minden turistalátványosság. Akik most erre járnak, nem is tudják talán, milyen pillanatoknak véletlen tanúi éppen.

A képviselő nem hiszi, hogy választásokon le lehet váltani a Fideszt. Szerinte minden a kezükben van, hogy manipuláljanak, és nem is kell a választás napján hamis szavazólapokkal operálni, ott van az egész államapparátus, az állami média és a kétharmados törvényhozás. Szerinte ez a rendszer csak összeomolhat, és csak utána lehet rendszert váltani.

Kiérünk a térre, versenyfutás kezdődik a rendőrökkel, ki ér előbb a hídra fel. A momentumosok futva rohamozzák meg a hidat, még szabad a feljárat. A hídra érve győzedelmesen kiabálják: miénk a híd! Ezt az egyetlen "győzelmet" aratták ma, büszkék rá tehát. Bevárják a tömeget, ami folyamatosan apad. Három-négyszáz ember lehet, akik a hídra lépnek, jóindulatú becsléssel. Megszólítok egy lányt, Reginát Budapestről. Sarkosan fogalmaz, amikor megkérdezem, vár-e valamit a mai tüntetéstől:

„Én nem, mert az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, viszont muszáj mennünk, és muszáj addig tennünk, ameddig nem hallgatnak ránk, mert mást nem tehetünk, gyülekeznünk kell, össze kell tartanunk, és itt kell lennünk.”

A kezdetektől fogva kijár a tiltakozásokra, és ott lesz, ameddig kell, ameddig lehet, mert szerinte valahogy fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy baj van az országban.

És ahogy számítottam rá, a Clark Ádám tér előtt, a híd budai végén rendőrsorfal állja el az utat. Nem sokáig tart a szokásos farkasszem-nézés, hamar döntenek a tüntetők: áttörnek. Én, a fotósok mellé felállva a híd vasszerkezetére látom azt is, amit ők nem:

irdatlan mennyiségű rendőr és rendőrségi busz áll a téren, miközben a tömeg már csak a híd budai kapuja és hídfője közötti útszakasznyira apadt.

Ezt ők nem tudják, nekimennek a rendőröknek. A tüntetők nyomják a rendőröket, azok meg vissza őket. A széleknél időnként meggyengül a rendőri ellennyomás, de mire átszivárognának a tüntetők, kerül ember oda is. Kijjebb nyomják a rendőröket, de át nem törnek.

Aztán egy következő hórukkra részben az is megtörténik.

Néhány tíz momentumos kitör a Clark Ádám térre.

A maradék a hídon reked. Ácsorgás és tanácstalanság kezdődik. Érezhetően szivárognak el az emberek, Pest felé szabad az elvonulás lehetősége. Az egyik fiatalembert, a siófoki Szabó Dánielt megszólítom, mit látott. Ő nem állt az első sorban, amit tud, hogy akik átjutottak, azokat rögtön igazoltatták is. De úgy érzi, keményedhet a helyzet. „Sok rendőrnek a kezében ott a könnygázos palack, már rakosgatták jobbra-balra, meg többen már visszamentek az autójukba a maszkért. Úgyhogy szerintem készültek arra, hogy ha szükséges, akkor a könnygázt is bevetik.”

Ahogy az erőviszonyokat látom, erre már nem lesz szükség. Újabb adag rendőr érkezik, nem is kevés, Pest felől, és a maradék úttesten lézengőket is felküldik a járdára. Elég most már a kérés, mindenki engedelmeskedik, a rendőrök segítenek két biciklit átemelni a korláton. A járdán egy darabig téblábol még a maradék, miközben egy turistacsalád, két gyerekkel próbál átjutni a kordonon, de hiába mutatják a szállodai kártyájukat, a rendőrök nem engednek át senkit. Ez a parancs.

Vége. Visszafelé a hídon mindenkit igazoltatnak. Mögöttem egy anya és fiatal felnőtt leánya. A lány sír. Anyja nyugtatja. A lánya erre csak azt mondja: „Értsd meg, én ilyen érzékeny vagyok, nem akarom megszokni, hogy ilyen megtörténhet.”

Az anyja, nyilván vigaszként mondja, szerinte ezek után senki sem szavaz jövőre a hatalomra. De a lánya nem ért egyet.

„Itt lehet, hogy nem. De ott, ahol olyan a szegénység, hogy egy zsák krumpliért leszavaznak bárkire, ott fogják megnyerni a választást. És hidd el, ha én is éhes lennék, én is szavaznék bárkire egy kis krumpliért.”

Sietősre veszem, szép tavaszi este van. A város fényei csillognak, Budapest gyönyörű.

Sulyok Tamás az este alá is írta a törvényt, ami így azonnal életbe is lépett.


Link másolása
KÖVESS MINKET: