SZEMPONT
A Rovatból

Pintér Károly Trump második ciklusáról: Azért alapvetően bízom az amerikai rendszer stabilitásában, vagy inkább azt mondanám, hogy a szívósságában

Az Amerika-szakértő szerint a ma hivatalba lépő Trump tanácsadói pontosan tudják, hogy az Egyesült Államoknak nem érdeke Ukrajna veresége Oroszországgal szemben, az ottani fékeket és ellensúlyokat pedig nem olyan egyszerű lebontani.


Végrehajtási utasítások tömegével készül Donald Trump az első napjára, amiket ígérete szerint órákkal a mai beiktatása után életbe léptetnek. Amerikai lapértesülések szerint vészhelyzetet hirdethet a határon az illegális bevándorlók miatt, csökkentheti a kormányzatban dolgozó köztisztviselők munkajogi védelmét, hogy könnyebb legyen őket elküldeni, a nagyobb szénhidrogén-kitermelés érdekében átalakíthatja az energiapolitikát, és újra esélyt adhat a vasárnap elsötétült TikTok-nak.

De mire számíthatunk hosszabb távon az Egyesült Államok 47. elnökekétől, akit ma iktatnak be Washingtonban? Erről beszélgettünk Pintér Károllyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetőjével, aki irodalomtörténész és amerikanista, az Egyesült Államok politikai és társadalmi folyamatait kutatja.

– Donald Trump életének 79. évében másodszor is az Egyesült Államok elnöke lesz. Mégis mire számíthatunk?

– Nekem sincs kristálygömböm, nem tudnék, és nem is igazából mernék jóslatokba bocsátkozni. Bizonyos dolgokra lehet számítani, de azok tekintetében is nagyon tisztázatlanok még a részletek. Biztos, hogy keményedni fog az amerikai kormány Kínával szembeni politikája, mert Trumpnak egyik régi prioritása a Kínával szembeni kereskedelem kérdése. Nyilván katonai versengés eddig is volt, meg ezután is lesz, de az mély meggyőződése Trumpnak, hogy Kína kihasználja az Egyesült Államokat, hogy nem fair módon versenyez, illetve kereskedik az Egyesült Államokkal, tehát ott a belengetett büntetővámok előbb-utóbb bekövetkeznek. Azt nem tudom, hogy végül is ezt kiterjesztik-e az Európai Unióra vagy sem, nyilván a mi érdekünk az, hogy ez ne történjen meg. Számítok még arra is, hogy sor kerül valamilyen fellépésre az illegális bevándorlók ellen. Erről nagyon sok vita, találgatás van az amerikai sajtóban, hogy pontosan milyen formát, illetve milyen méreteket ölthet, hiszen

szerény becslések szerint is 11 millió illegális bevándorló van az USA-ban. Ennyi embert nem lehet kitoloncolni, de nemhogy kitoloncolni, még elfogni sem.

Nincs sem börtön, sem egyéb olyan létesítmény, ahol százezreket lehetne akár csak ideiglenesen fogva tartani. Biztos, hogy olyasfajta megközelítés várható, miszerint inkább csak a büntetett előéletű, vagy valamilyen bűncselekmény miatt fogva tartott, esetleg börtönben tartott illegális bevándorlókat fogják kitoloncolni. Persze nagy kérdés, hogy ezzel mit oldanak meg, hiszen lehetséges, hogy pár hónap múlva már ismét az országban lesznek ezek az emberek. Tehát ez első ránézésre eléggé kétes sikerű akciónak tűnik, azonban az biztos, hogy általában a határőrizet, illetve az országban lévő illegális bevándorlókkal szemben valamifajta határozottabb, keményebb fellépés szerintem biztosra vehető.

– Trump annak idején kilépett a párizsi klímaegyezményből, Biden azután visszaléptette az Egyesült Államokat. Megint ki fognak lépni, vagy elfelejtik nagyvonalúan az egészet?

– Nem tudom, mekkora jelentősége van a klímaegyezményből való kilépésnek vagy a bennmaradásnak, de az teljesen biztosra vehető, hogy Trump nem fogja prioritásként kezelni a globális klímacélokat. Ez az ő logikájától teljesen idegen, az a bizonyos „America First” felfogás, amit ő büszkén hirdet és képvisel, azt jelenti, hogy engem nem érdekel a világ többi része, csak az Egyesült Államok érdekel, és az Egyesült Államoknak az az érdeke, hogy minél több szénhidrogént eladjon, mert bőséges készleteik vannak ebből. Most Európának is el tud adni, hiszen amióta Európa nagymértékben leépítette az orosz gáz vásárlását, azóta fokozottan rászorul a tankereken keresztül szállított cseppfolyós gázra. Ezt a Közel-Keleten kívül az Egyesült Államok tudja elsősorban exportálni. Ez jó üzlet Amerikának, és biztos, hogy nem a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése irányába hat, de ez Trumpot különösen nem izgatja.

Klímakérdésben elég széles konszenzus van a Republikánus Pártban. Ők eleve részben szkeptikusak, de részben kifejezetten összeesküvés-elmélet-pártiak.

Az enyhébb álláspont azt mondja, hogy igen, létezik klímaváltozás, de nem tudjuk, hogy ez pontosan hogy működik, és ebben mekkora szerepe van az embernek, tehát egyáltalán nem biztos, hogy kézzelfogható eredményeket lehet elérni azzal, ha most leépítjük a szénhidrogének termelését és fogyasztását. És persze van a radikálisabb jobbszárny, amelyik az egészet egy összeesküvés-elméletre fűzi fel, ami szerint nincs is klímaváltozás, az egész csak egy baloldali rögeszme, amivel az Egyesült Államok gazdaságát akarják tönkretenni. Ez egy létező narratíva, és sajnos milliók hisznek benne.

– Itt van még Oroszország is, amivel állítólag pillanatok alatt békét fog teremteni az régi-új elnök. De hát látjuk, hogy ez nem így van, mert az oroszok sem hajlandóak erre, Ukrajna meg egyenesen hallani sem akar egy gyors tűzszünetről.

– Van egy olyan érzésem, legalábbis egy olyan gyanúm, hogy jó eséllyel itt is az fog történni, mint amikor Trump első elnöksége idején az egészségügyet akarta megreformálni, ha nem is 24 óra, de pár hét alatt. Amikor kiderült, hogy ez egy leheletnyivel komplikáltabb dolog, akkor volt egy híres mondása, miszerint

„ki gondolta volna, hogy ez az egészségügy egy ilyen bonyolult kérdés”.

Rajta kívül nagyjából mindenki, egyébként, de ez egy jellegzetesen trumpi mondat volt, amikor szembejött a valóság. Szerintem itt is hasonló lesz a helyzet, és tapasztalható is már egy retorikai kifarolás ebből a gyors békéből, most már valamelyik Trump-közeli republikánus illetékes nyilatkozta, hogy 100 napot biztosan igénybe vesz a béketeremtés. Viszont még egy fegyverszünetnek is az elsődleges feltétele az, hogy Vlagyimir Putyin hajlandó legyen tárgyalóasztalhoz ülni egyáltalán, és erre ő egyelőre olyan nagy készséget nem mutatott.

Ukrajnát meg tudja szorongatni az Egyesült Államok, hiszen ha visszaveszi az anyagi és katonai támogatást, akkor az ukránoknak nem nagyon lesz más választása. Az oroszokkal szemben viszont ilyen kényszerítő eszközök nincsenek.

Tehát a helyzet kulcsa nem Trump, hanem Putyin kezében van.

– Ukrajna vagy Oroszország jöhetne ki jobban egy békekötéből?

– Trump külpolitikai rutinja, tapasztalata, körültekintése nem feltétlenül olyan nagy mértékű, hogy Putyin ne tudná őt csőbe húzni. Viszont azt gondolom, hogy ebben az esetben nagyon fontos az, hogy Marco Rubio, mint külügyminiszter, illetve

az amerikai külügyi apparátus pontosan tudja, hogy Amerikának nem az az érdeke, hogy ezt a háborút de facto Oroszország nyerje meg.

Mert ha olyan békét kényszerítenének Ukrajnára, amivel az oroszok elérnék minden céljukat, ez történne. Ha Ukrajnát orosz bábállammá silányítanák, akkor az ukránok tulajdonképpen elvesztették a háborút, hiszen pontosan ez ellen harcoltak, és ezért áldozta az életét több százezer ukrán katona és civil. Azt gondolom, hogy ezt nem engedheti meg magának az Egyesült Államok, pláne azok után nem, hogy éveken át nemcsak retorikailag, de katonailag is nagyon keményen támogatta Ukrajnát, és remélem, hogy lesznek Trump körül is olyan emberek a külpolitikai apparátusban, akik erre felhívják a figyelmét. Rácz András kiváló Oroszország-szakértő azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy ő békére nem számít, és inkább csak 2026-ra saccolná még egy fegyverszünet esélyét is, mert úgy érzi, hogy addigra jut el a két harcoló fél a kimerültségnek arra a szintjére, amikor már talán többet ér, többet használ egy fegyverszünet, mint a további háborúskodás. Hogy ezt az amerikaiak mennyire tudják előmozdítani, azt nem tudni. Ráadásul a háború hosszú távú felfüggesztésének a legfontosabb feltétele az, hogy garanciát kapjanak az ukránok arra, hogy három év fegyverszünet után megint jönnek az oroszok és újra támadnak. Ugyanis Oroszország megszegte minden eddigi Ukrajnának tett ígéretét, amit az 1990-es évek eleje óta Ukrajna szuverenitásának tiszteletben tartásával kapcsolatban tett. Tehát

a fő kérdés az, hogy milyen ígéretét lehet Putyinnak elhinni, komolyan venni, illetve létezhet-e olyan biztonsági garancia, ami az ukránokat legalább valamennyire megnyugtathatja.

Ez az egyik kérdés. A másik kérdés persze nyilvánvalóan a határok kérdése, hiszen az oroszok nem fogják visszaadni azokat a területeket, amiket elfoglaltak. Ebben én biztos vagyok. Nagyon nehéz feladat lesz az ukrán kormánynak, akár Zelenszkij lesz az elnök, akár más, hogy el kell fogadtatni a saját lakosságukkal, hogy ezt a békát le kell nyelni, tehát a Donbasz nem fog ukrán fennhatóság alá kerülni, a Krím még kevésbé.

– Amit az előbb is mondott, abból az következik, hogy Amerikának vannak olyan univerzális külpolitikai érdekei, amiket szinte teljesen mindegy, hogy melyik elnök van hatalmon, többé-kevésbé folyamatosan képviselni fog. Talán a hangsúlyokat tudja máshova helyezni, vagy a kommunikációt tudja máshogyan folytatni. Viszont a belpolitikai téren fenekestül felforgathatja az országot Trump.

– Én is azt gondolom, hogy belpolitikai szempontból talán nagyobb jelentősége van a második Trump-érának, mint a külpolitikában. Persze a külpolitikát sem szeretném elbagatellizálni, hiszen még nem tudjuk, mi minden történik a következő négy évben, és érhetnek még minket komoly meglepetések. De azt gondolom, hogy nagypolitikai szinten az Egyesült Államoknak az esetleges hangsúlyeltolódások mellett nem fog 180 fokos fordulatot venni a külpolitikája.

A demokraták, illetve a Trumppal nem szimpatizáló amerikaiak leginkább attól tartanak, hogy Trump neki fog állni a fékek és ellensúlyok lebontásának, illetve a rendszer feszegetésének, mert eddig sem mutatott nagy tiszteletet az amerikai alkotmányos berendezkedés iránt.

Ennek a legdurvább példája 2021. január 6. volt, de ezen túl is rendszeresen mond olyanokat, amelyek szembemennek a hatályos amerikai alkotmánynak és jogszabályoknak. Például, hogy elnöki rendelettel megszünteti azt, hogy aki az Egyesült Államok területén született, az automatikusan amerikai állampolgár. Ez az Egyesült Államok alkotmányának 14. kiegészítésében van benne, amit ő nem írhat felül elnöki rendelettel. De az ilyen finomságok Trumpot sosem szokták zavarni.

– Mi lehet a támadási irány, mi a leginkább veszélyeztetett? A bírák felé volt egy nagyon kemény jelzés, és persze a sajtó felé is. Miközben tudjuk, hogy az amerikai média nagyon erős, és magánkézben van, de azért a szándék az nyilvánvaló.

– Nem szeretném ezt a problémát sem elbagatellizálni, vagy egy kézlegyintéssel intézni, de azért alapvetően bízom az amerikai rendszer stabilitásában, vagy inkább azt mondanám, hogy a szívósságában. Pontosan azok miatt a dolgok miatt, amit ön is említett. Egyrészt

Amerikában nem létezik olyan, mint némely kevésbé stabil demokráciában, ahol a kormány egyszerűen maga alá gyűri a médiának egy jelentős részét, esetleg kormányzati pénzekből felhízlalt gigaszervezetbe tömöríti azt.

Az Egyesült Államokban a sajtószabadság be van betonozva az alkotmányba, és nemcsak az alkotmány betűje védi, hanem van egy megszakítás nélkül 250 éve létező gyakorlat is. Ott még egy Trump-féle kormányzat számára sincs reális forgatókönyv. Arról nem is beszélve, hogy az Egyesült Államokban nincs állami televízió, mármint közszolgálati, állami tulajdonban lévő, tehát a mindenkori hatalomnak kiszolgáltatott, vagy pláne gazsuláló televízió vagy rádió. Ahogy ön is említette, a televíziók, rádiók, újságok, médiafelületek mind magánkézben vannak. Nyilván ezek közül vannak olyanok, mint a Fox News például, vagy tágabban Rupert Murdoch médiabirodalma, amelyik erősen republikánus szimpatizáns, azaz jelen esetben Trump-párti, de ők sem úgy, ahogy mondjuk egy állami kézből etetett sajtókonglomerátum szolgálhatja ki a kormányzati narratívát. Tehát ők, ha elégedettek azzal, amit a kormány csinál, akkor támogatni fogják, de

adott esetben megfogalmazhatnak kritikus véleményeket, mert nem függenek tőlük, nincsen anyagi, pláne politikai alárendeltség.

Tehát én a sajtó begyűrésétől ezért nem tartok. Arról nem beszélve, hogy az internetet meg végképp nem nagyon lehet kontrollálni, tehát az internet ilyen szempontból a szólásszabadságnak a legvégső garanciája. Most tekintsünk el Kínától és az internet ottani szigorú kontrolljától, az egy teljesen másik politiikai rendszer. Ami a bíróságokat, vagy egyáltalán az igazságszolgáltatást illeti, azt is nagyon kemény garanciák védik az Egyesült Államokban. Amit ott megtehet a Trump-adminisztráció, azt már megtette 2016 és 2020 között is. Az összes szövetségi bírót az Egyesült Államok elnöke nevezi ki, nem csak a Legfelsőbb Bíróság tagjait, akik csak kilencen vannak és élethossziglan szolgálnak, tehát ott lehet, hogy évekig nem lesz alkalom újabb kinevezésre, így elképzelhető, hogy Trump második ciklusában egyetlen bírót sem fog kinevezni. Már eddig is kinevezett hármat az első ciklusában, tehát így is több lehetősége volt erre, mint a legtöbb elnöknek. De a szövetségi bíróságok esetében ezernél is több bíróról lehet szó. Őket már 2016 és 2020 között is úgy válogatták össze, hogy kifejezetten konzervatív, jobboldali, Trumppal, illetve általában a republikánus értékekkel szimpatizáló bírókat nevezhessenek ki. Egy külön stáb dolgozott ezen akkor az amerikai igazságügyi minisztériumban. Ezt biztos, hogy tovább fogják vinni most is. Tehát nem úgy próbálják a bírói kart átállítani, hogy magát a rendszert uralják le, hanem inkább velük szimpatizáló bírókat igyekeznek minél több pozícióba berakni. De itt is az a probléma, hogy

ezek a bírók szimpátiájuktól függetlenül mégiscsak önálló aktorok, akárcsak a Fox News, hogy egy párhuzamos példával éljek. Azaz nekik sem lehet dirigálni.

Nem lehet azt mondani, hogy csináld ezt, csináld azt, mert ha hajlandóak a Trump-kormány elvárásának megfelelően ítélkezni, akkor megteszik, de nem kényszeríthetők semmire, hiszen onnantól kezdve, hogy kinevezték őket, személyükben, pozíciójukban teljesen függetlenek a végrehajtó hatalomtól.

– Múltkor már beszélgettünk a hajmeresztő területi igényekről például Grönland iránt. Ez inkább csak valami trollkodás lehetett, azóta sincs róla szó, szerencsére. De ami fontos kérdés, az a NATO és az Egyesült Államok kapcsolata, amiről teljesen ellentmondásos információk érkeznek Trump felől. Bejelentette az igényét, hogy még nagyobb hozzájárulást vár a többi tagállamtól a szövetség költségvetéséhez. De időnként felmerül az is, hogy az egészből inkább kifarolna, vagy legalábbis zárójelbe tenné Trump a szervezetet. Mire lehet itt számítani?

– Nem hallottam ezzel kapcsolatban újabban semmilyen friss információt, tehát a rövid válaszom az, hogy nem tudom. De azt gondolom, hogy Trump első elnökségét nagyjából irányadóként tekinthetjük ebben is. Teljesen nyilvánvalóan nem tartja különösebben fontosnak a NATO-t, ezt számos megnyilvánulásából lehet tudni.

Azt gondolja erről, hogy a NATO keretében az európai országok az amerikai katonai védőernyő árnyékában hűsölnek. Tehát, hogy tulajdonképpen kihasználják az Egyesült Államokat. Ez Trumpnak az egyik legmélyebb rögeszméje.

Az amerikai kormány valóban iszonyatos pénzeket költ védelemre, fegyverkezésre, a legmodernebb fegyverrendszerek hadrendben tartására. Ehhez képest az európai országok nemcsak abszolút összegben, hanem GDP-arányosan is sokkal kevesebbet fordítanak erre, és ezt azért tehetik meg, mert az Egyesült Államok védelmét élvezik. Ez Trumpnak a mélyen szkeptikus és kritikus hozzáállása a NATO-hoz, és ebben azért van igazság. De ezt is egy abszolút szűklátókörű, egydimenziós perspektívából nézi, és csak azt látja, hogy mások Amerikán élősködnek. Az, hogy itt mégiscsak egy szövetségi rendszer áll fenn, ami biztosította Európa békéjét és stabilitását a hidegháború alatt is, meg azóta is, most már idestova 70 éve, az nem fér bele a gondolkodásába, illetve neki ez nem prioritás, nem szempont, viszont a körülötte lévő tanácsadóinak igen. Tehát azt gondolom, hogy ez megint egy olyan történet, ahol Trump kilengéseit majd a körülötte lévő, remélhetőleg józan külpolitikai stratégiai tanácsadói ellensúlyozzák majd, akik felhívják rá a figyelmét, hogy a NATO szétverése az Egyesült Államoknak nem érdeke, Európa destabilizálása és pláne Oroszország európai befolyásának a növekedése pedig végképp nem az Egyesült Államok érdeke, márpedig az amerikai befolyást Európában legjobban a NATO-n keresztül tudják fenntartani. Az biztos, hogy Trump további katonai hozzájárulásokat fog kérni, illetve az ő stílusában inkább követelni az európai szövetségesektől.

– Habár örvendetesen növekszik az elérhető életkor, az Egyesült Államokban feltétlenül, hiszen a legutóbb nemcsak Carter elnök érte meg a százat, de az utolsó két elhunyt elnök is elég magas életkort ért meg, de nemncsak ők. Mindezek ellenére a biológia nagy úr, és Donald Trump a 79. évében van, és az ő esetében nem kerülhető meg a kérdés, hogy a másodvonal, akik bármikor esetleg átvehetik az ország irányítását, mennyiben különbözhetnek Trumptól?

– Itt elsősorban J. D. Vance alelnökre vonatkozik a kérdés, aki egy érdekes figura. Szerintem semmiképpen nem egy második Trump, több szempontból sem. Egyfelől ő nem egy ős Trump-hívő, hanem inkább egy bűnbánó Trumpista, ha lehet ilyet mondani, mert Trump első elnöksége elején még kifejezetten Trump-ellenes volt, akkor ő még hagyományosabb konzervatív republikánus nézeteket képviselt, és Trumpot kifejezetten veszedelmesnek tartotta. Ennek vannak írásos nyomai,

egy ponton olyasmit is mondott, hogy Trump hatalomra kerülése fasiszta tendenciáknak adna teret az Egyesült Államokban.

Aztán politikusként, érzékelve a szelek változását, és azt, hogy Trump elképesztően népszerű a republikánus tábor körében, látványos fordulatot végrehajtva, elég elszántan nyomta a pedált ahhoz, hogy Trump végül is őt választotta ki több jelöltből alelnökének. Ezzel együtt én nem úgy látom, mintha az ő viszonyuk különösebben szoros vagy bizalmas lenne. Nekem Trump gesztusaiból inkább úgy tűnik, hogy nem tartja különösebben sokra Vance-t. Tehát azt gondolom, hogy Vance elsősorban azért kellett, mert egyrészt fiatal, Trump ellenpontja lehetett ebben a tekintetben. Gondoljon Barack Obamára, aki a jóval idősebb és fehér Joe Bident vette maga mellé, megint csak ilyen logika mentén. Tehát szerintem Trump is akart maga mellé egyrészt egy fiatalembert, másrészt pedig J. D. Vance ohiói, tehát középnyugati. Márpedig a középnyugati szavazók megszólítása kulcsfontosságú kérdés volt a választási kampányban. Nem véletlen, hogy Kamala Harris is egy középnyugati alelnökjelöltet választott. J. D. Vance a Yale jogi karán végzett, felkészült, intelligens politikus. Egyébként elég konzervatív nézeteket vall, és nem idegen tőle az a fajta populizmus sem, amelyik azt mondja, hogy az Egyesült Államok alsóbb osztálya, különösen a munkásosztály, illetve a szegények, több támogatást érdemelnének. Végül is Trumpnak is ez volt az egyik üzenete, ami miatt az amerikai fehér munkásosztály nagyobb része az ő pártjára állt. Tehát

vannak hasonlóságok közöttük, de Vance-től idegen az a trumpista hőbörgés, hogy mondok valami meredek dolgot, és aztán ezzel tematizálom a közvéleményt.

Ez nem igazán Vance stílusa. Másrészt pedig szerintem, mint jogász, sokkal jobban tiszteli az amerikai politikai berendezkedést, mint Trump, aki egyrészt nem jogász, másrészt meg nem is nagyon zavartatja magát ezáltal. Tehát, ha Vance egyszer elnök lenne – persze egyáltalán nem biztos, hogy valaha az lesz –, akkor ő inkább egy hagyományosabb republikánus elnöki vonalat vinne, bizonyos trumpista elemekkel. Talán mondjuk a munkásosztály, illetve a szegényebbeknek kedves üzenetekkel biztos, hogy ő is megspékelné a maga retorikáját. Az alelnökjelölti vita számomra nagyon árulkodó volt. A két jelölt annyira udvariasan, annyira kulturáltan vitatkozott egymással, hogy kifejezetten az volt a benyomásom, mintha Vance egy anti-Trump figurát akart volna ott hozni. Van azért ebben a pártvezetésben olyan valaki, akinek volt gyerekszobája, és aki nemcsak a másik sértegetésében és beszólásaiban erős, hanem tudja, hogy miként illik egy politikusnak vitatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Retteg a hatalom? Lakner Zoltán szerint a megingó Orbán-rendszer elindulhat az erdoğani úton
A politikai elemző úgy véli, a kormány érzi, hogy baj van, és menti, ami menthető. Ennek a harcnak pedig vannak veszélyei.


Lakner Zoltán a Telex Élőben Laknerrel című műsorában beszélt arról, hogy a 15 éve fennálló rendszer most azt érzékeli, hogy a teljhatalmat el lehet veszíteni. Úgy fogalmazott, „beállt egy versenypozícióba a mai magyar politikai élet, ez fog menni a következő egy évben, amit most is látunk”.

A politikai elemző hozzátette: már nem Budapest a politizálás központja, hiszen például egy orosházi vagy mosonmagyaróvári időközi választásnak nagyobb jelentősége van, mint annak, hogy a fővárosban hidakat foglalnak el.

Lakner a TISZA múlt héten lezárt Nemzet Hangja szavazásáról azt mondta, olyan magas számokat, amiket a párt közölt, eddig csak a kormány tudott mondani, és szerinte elképzelhető, hogy a válaszok tényleg bekerülnek a párt programjába.

A beszélgetésben kitértek Kollár Kinga felszólalására, amelyben a tiszás EP-képviselő az uniós pénzek blokkolásáról beszélt. A politológus szerint az eset rávilágít, hogy veszélyes lehet, ha egy politikus elemzőként szólal meg. Ettől függetlenül helytálló megállapításnak tartja, hogy az Orbán-rendszer az, ami miatt nem érkeznek meg a források.

A beszélgetés során Lakner felvetette, hogy a magyar kormány elindulhat az erdoğani úton, és megpróbálhatja ellehetetleníteni a legerősebb ellenzéki kihívó indulását a választásokon.

A kormányfő március 15-i beszédében elhangzott húsvéti nagytakarítás kapcsán Lakner úgy reagált, szerinte azzal az Alaptörvény-módosítással, amelyről hétfőn szavaz a parlament, jogi alapot teremtenek rá, hogy a kormány még erőteljesebben lépjen fel a független média és a civil szervezetek ellen, vagyis minél több embert tántorítsanak el a közéleti tevékenységektől.

A Telex műsorában az MNB-botrány is szóba került. Lakner szerint ezen a ponton a kormány nehéz helyzetben van, hiszen azt kéne elhitetnie az emberekkel, hogy Matolcsy György korábbi jegybankelnök úgy szervezte ki a pénzt az MNB-ből, hogy Orbán Viktor erről semmit sem tudott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Mindenki pontosan tudta, hogy ez nem mehet a végtelenségig, de úgy tűnik, mindennél fontosabb volt az így elért elképesztő haszon
Amerika 500%-os vámmal fenyegeti az Oroszországból kőolajat, földgázt, uránt vásárlókat. A MOL az elmúlt években hihetetlenül sokat keresett az orosz kőolajon, most viszont fájdalmas választás elé kerülhet - mondja az energetikai szakértő.


25 republikánus és 25 demokrata szenátor közösen kezdeményezett egy kétpárti törvényjavaslatot, ami 500 százalékos vámmal sújtaná azoknak az országoknak az exportcikkeit, amelyek orosz olajat, földgázt vagy uránt vásárolnak. Igaz, Trump mentességet adhatna ez alól az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeire hivatkozva. A több más elemből is álló újabb szankciós-csomag elsődleges célja, hogy Putyint békére kényszerítheti Ukrajnába.

Hogyan érinthetné egy ilyen szigorítás Magyarországot és a MOL-t? Ki tudnánk-e váltani mással az orosz energiahordozókat? És nőhet-e emiatt a benzin vagy a földgáz ára? Erről beszélgettünk Holoda Attila energetikai szakértővel.

– Hogy tudna az Egyesült Államok kormánya 500%-os vámot kivetni csak Magyarországra, amikor az Európai Unió tagjai vagyunk?

– Valószínűleg olyan formában tudják ezt megcsinálni, hogy magát a konkrét termékeket emelik ki, de hogy ennek a technikája hogyan történik, nem tudni. Ez azért példa nélküli. Ráadásul ezt nem is Trump kezdeményezte, hanem kétpárti kezdeményezés volt. Mondhatnák az emberek, hogy nem Trump határozza meg a magyarországi üzemanyagárakat, miért befolyásolná ez a magyarországi helyzetet?

De Magyarországon egyetlen vállalat szerzi be a nyers kőolajat. Az, amelyiknek finomítója van, és az a MOL. Az pedig a New York-i tőzsdén is jegyzett cég, amelyik nem csupán Magyarországra forgalmaz üzemanyagot, ahogy azt az emberek többsége képzeli, hanem rengeteg más terméket állít elő.

Például különböző kenőolajakat, vegyipari termékeket. Hiszen a MOL-nak van egy nagy vegyipari konszern-része, a TVK, amely a paraffintól kezdve sok mindent értékesít az Amerikai Egyesült Államokban. Ha azt mondják, hogy ezekre a konkrétan megjelölt termékekre vezetik be a vámot, könnyen elképzelhető, hogy ez egyedileg kezelhető lesz amerikai részről.

– Ki tudja ezt valahogy kerülni a MOL?

– A MOL folyamatosan azzal töltötte az elmúlt három évet, hogy azt bizonygassa mindenkinek, ő nem nagyon tud átállni más nyers kőolaj feldolgozására az urálin kívül, mert nagyjából olyan 5-600 millió dollárba kerülne a technológiai átalakítás. Mindez csak azért érdekes, mert most éppen rekord osztalékot fizetett ki, 220 milliárd forintot, ami nagyjából ezt az 500 millió dollárt fedezné. Ilyen szorult helyzetben úgy szokott lenni, hogy úgy döntenek egy adott cég tulajdonosai, hogyha egy technológiai fejlesztést meg kell tenni, akkor nem fizetnek osztalékot, hanem az eredmény egy részét erre fordítják. Lehet, hogy ezt próbálják kikényszeríteni az amerikaiak. Gyorsan hozzáteszem, hogy

elsősorban nem Magyarországot célozza ez a vám. Sokkal inkább Indiát és Kínát, akik jelenleg az orosz kőolaj legnagyobb vásárlói.

Gyakorlatilag átvették az Európai Unió szerepét. Ez onnan látszik, hogy az orosz fosszilis energiahordozók értékesítési volumene nem nagyon változott a korábbihoz képest. Van ugyan egy 15-18%-os csökkenés 2022-höz képest, viszont az érte kapott pénz jelentősen visszaesett, több mint 50%-kal, ami azt jelenti, hogy kihasználva az oroszok szorult helyzetét, ez a két nagy ország elkezdett sokkal nagyobb mennyiségben, de olcsóbban nyers orosz kőolajat vásárolni. Főleg annak fényében érdekes ez, hogy India korábban soha nem vásárolt az oroszoktól nyers kőolajat, most meg az egyik legnagyobb vásárlója lett, és nem azért, mint amit szintén az itthoni pletykák terjeszenek, hogy átcímkézzék, és indiai kőolajként adják el, hanem India és Kína mára már kiépítette azt az olajfinomítói és feldolgozói kapacitást, ami korábban hiányzott, azaz már különböző kőolajipari termékekkel fog megjelenni ezeken a piacokon. Na most leginkább ezeket a termékeket lehet sújtani az 500%-os vámmal, ami nyilvánvaló, hogy elrettentheti Indiát vagy Kínát attól, hogy nagyobb mennyiségben vásároljon kőolajat.

– Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy 500 százalékos vámmal sújtják az egész magyar kivitelt azért, mert oroszországból importálunk kőolajat, földgázt és uránt?

– Nem. Nem országokat büntetnek ezzel, hanem a céget, és ebből a szempontból a MOL azért fontos, mert ahogy említettem, nemcsak üzemanyagot forgalmaz Magyarországon, hanem a világban sokfelé értékesíti a saját termékeit.

– Ez elegendő presszió lehet arra, hogy a MOL mégiscsak átálljon, vagy inkább benyeli a veszteséget, mondván, hogy többe kerülne az átállás?

– Bárhogy dönt a MOL, az mindenképpen rontja az eredményeit. Kérdés, hogy mennyire tudja, meri, és mondjuk engedik neki politikailag. Bár a MOL nagyon megpróbál tőzsdei cégként viselkedni, az elmúlt időszakban mégis a magyar kormány oroszpárti jelszavait és nyilatkozatait visszhangozza. Gyanítom, hogy meg fogják találni az útját-módját, hogy megpróbálják csökkenteni a bejövő orosz nyersolaj mennyiségét, azonban az elmúlt három évben, amióta tart a háború, nem túl sokat tettek ebbe az irányban. Sőt, éppen ellenkezőleg, talán még nőtt is az Oroszországból behozott nyersanyag mennyisége a korábbiakhoz képest, miközben

mindenki pontosan tudta, hogy ez nem mehet a végtelenségig. De úgy tűnik, mindennél fontosabb volt az így elért elképesztő haszon,

hiszen a MOL 2022 második felében is, meg 2023-ban is rekord eredményeket ért el, köszönhetően az Urali és a Brenti olajár közötti jelentős különbségnek, ami által természetesen a magyar kormány is elég komoly bevételre tett szert. Arról nem is beszélve, hogy hány, általunk nem ismert és elrejtett különböző kereskedő, nagykereskedő cég van még a nyers kőolaj-üzletbe beiktatva a MOL és a számára eladó orosz vállalatok közé, ami bizony több milliárd eurónyi haszonnak a fekete, vagy sötétebb útra terelését eredményezte. Nyilván ezt is meg kell, hogy fontolják. Arról nem is beszélve, hogyha ennek van valamifajta politikai kapcsolódása a jelenlegi kormányzó párthoz, akkor nagy valószínűséggel politikai típusú döntést kell hozni. De még egyszer hangsúlyozom, nem Magyarország a vámintézkedések fő célpontja, hanem sokkal inkább India és Kína.

– Az is múlt heti hír, hogy Szijjártó Péter bejelentette a Barátság 2 kőolajvezeték meghosszabbítását Belgrádig, ami ugyancsak azt mutatja, hogy továbbra is az orosz kőolajba invesztál az ország.

– Ez egy nagyon sajátos dolog. Maga az ország nem fog invesztálni, mert attól, hogy Szijjártó fontoskodik mindenfelé, ezt soha nem a magyar állam fizeti. Ez egy olyan vezeték lesz, amit a MOL fog üzemeltetni, és ennek az égvilágon semmi köze a magyar ellátásbiztonsághoz, mert jelen pillanatban az látható, hogy Szerbiának nincs is elég olaja, saját maga is komoly importőr. Ebből következően az, hogy magyarországi finomítóval összekötünk egy másik, szerb finomítót, másról szól. Mégpedig arról, hogy ez a vezeték lehetővé tenné a szerbek számára, hogy ők is hozzájussanak a jelenleg Magyarországra érkező kőolajmennyiség egy részéhez, ami abban segít a szerbeknek, hogy a saját meglévő kiszolgáltatottságukat az Adria kőolajvezetéktől, azaz az örök ellenség horvátoktól, némileg csökkentsék.

Magyarország számára ez ellátásbiztonsági szempontból abszolút értékelhetetlen esemény, hiszen onnan nem fog érkezni Magyarország irányába kőolaj.

Ami a dolognak a távlati célja, és ezzel próbálják ezt takarni, hogy majd valamikor össze akarják kötni a trieszti és a konstancai kikötőket egymással, egy nagy vezetékkel. De gondoljunk bele, egyrészt a trieszti kikötő Olaszországból elmegy Szlovénián, Horvátországon, Szerbián és mondjuk Bulgárián keresztül egészen Konstancáig. Azért egy ilyen vezeték megépítése nem lesz egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok meggyőződve róla, hogy a horvátok olyan nagy lelkesedéssel támogatnák annak a vezetéknek a megépítését, ami konkurenciája lehetne a későbbiekben a saját Adria vezetéküknek. Tehát egy olyan jövőbeni ígéretről, vagy álomról beszélnek, ami szerintem az ablakban sincs.

– A gáz esetében milyen mozgástere van Magyarországnak?

– Jobban állunk még akkor is, ha a jelenlegi magyarországi földgázellátás domináns része a Török Áramlaton keresztül, Kiskundorozsmánál jön be Szerbiából. Viszont az olajjal szemben több olyan lehetőségünk van, ahonnan be tudunk szerezni földgázt, és ezt is tesszük. Ha ránézek a pillanatnyi szállítási térképre, akkor azt tudom mondani, hogy a Török Áramlatról érkezik körülbelül 900 ezer köbméter óránként, viszont Mosonmagyaróvárnál a HAG (Hungarian-Austrian Gaspipeline) vezetéken nem orosz földgáz érkezik, mivel az osztrákokhoz most már nem is jut el, hanem német, cseh, norvég, vagy éppen LNG gázok érkeznek, onnan is jön majdnem 400 ezer köbméter. Tehát ez egy jelentős mennyiség. És ott van még a horvát krki LNG terminál, ahonnan szintén 41-42 ezer köbméter érkezik óránként. Azaz sokkal jobb a helyzetünk, mert nem csak két vezeték van. Az olaj esetén csak a Barátság, illetve az Adria vezetékek vannak. Viszont a földgáz esetén gyakorlatilag valamennyi szomszédos országgal össze vagyunk kötve, és

használjuk is a vezetékeket minden irányból, bármennyire is próbálja sugallni azt a kormány, meg Szijjártó Péter, hogy mi fizikailag csak az oroszoktól tudunk vásárolni, ez nem igaz.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a MOL-lal szemben a gáz esetében az MVM a nagykereskedő. A MOL-nak vannak amerikai kapcsolódásai, ráadásul mint olajipari cég, ő onnan technológiát, technikát, szervizszolgáltatást és egyebet is vásárol, hiszen az olajipar döntő mértékben észak-amerikai központú. Az MVM-nek viszont nincsenek amerikai kapcsolatai. Tehát ha azt mondja az amerikai kormány, hogy ha az MVM nem hajlandó abbahagyni a Gazpromtól való vásárlást, akkor 500%-os vámmal sújtja, azt az MVM nem fogja észrevenni, hiszen nem kereskedik Amerikában. Ez azért egy drasztikus különbség.

– Beszéljünk még az uránról, mert erre is szól ez a bizonyos 500%-os vám. Szintén az is friss hír, hogy a Westinghouse bejelentkezett Magyarországon. Egyelőre csak kisebb erőművekről van szó, bár a sajtó ezt úgy kommentálta, hogy biztos Paks 2-re jelentkezett be. Ez utóbbinak én semmi konkrét nyomát nem láttam. Mi az igazság valójában?

– Jelenleg a Paks 1-es erőműhöz a dúsított urán az Oroszországból érkezik, illetve érkezett. A háborút követő néhány hónapban több olyan szállítmány is volt, ami pluszban hozott nukleáris fűtőelemeket. Ha visszagondolunk a Paks 2 körüli európai uniós értékelésekre, ellenvetésekre, ott mindig az volt az egyik probléma, hogy fűtőanyag tekintetében nem volt nyitott a szerződés, hiszen az orosz típusú atomerőművekhez gyakorlatilag csak az orosz típusú, úgynevezett kazettás fűtőelem beszállítása lehetséges. De az is igaz, hogy a Westinghouse is, de a francia atomipari cég is foglalkozott azzal, hogy megpróbálja ezekbe a típusú erőművekbe elkészíteni a saját fűtőelemét. Ezzel együtt az is tény, hogy

jelenleg dúsított uránból a legjobb minőséget az oroszok állítják elő a világon, ez olyannyira igaz, hogy még az Amerikai Egyesült Államok is orosz uránt vásárol.

Persze urán sokfelé van, Amerikától kezdve Kazahsztánig, de a dúsításban az oroszok a legjobbak. Hogy ezt is megpróbálják plusz vámmal sújtani, az azt is jelentheti, hogy az Amerikai Egyesült Államok nukleáris cégei is érintettek lehetnek ebből a szempontból. Az mindenesetre figyelemreméltó, hogy a Westinghouse megpróbál egyrészt részt venni a magyarországi energiaellátás biztosításában az úgynevezett SMR-ek, a kis moduláris reaktorok forgalmazásával, ezt én egy jó ötletnek tartom. Azt már nehezen tudom elképzelni, hogy most akkor hirtelen Paks 2-ben átveszik az irányítást, beszállnak Paks 2-be, amiről cikkeznek az újságok. A Paks 2 egy orosz fejlesztési erőmű. Persze vannak nyugati beszállítói, de nem amerikaiak, sokkal inkább német és francia beszállítói, eleve így is indították el az egész projektet. Hogy ebben az amerikaiak milyen formában és hogyan akarnak részt venni, és hogy Trump, Putyin esetleg miben próbál megállapodni, nem tudni. Az ember el tudja ilyenkor képzelni, hogy eldugják az orosz cégeket, és amerikai mezben jelennek meg, de az amerikai Westinghouse egy az egyben biztos, hogy nem fogja tudni átvenni a Paks 2 építését.

– Most nézzük az energiaárakat. Ha az amerikaiak kivetnék ezeket a vámokat, akkor ennek milyen hatása lehet az árakra?

– Ha a MOL azt mondja, neki fontos a meglévő amerikai kapcsolat, annál is, hogy olcsóbban vásárol az oroszoktól kőolajat, akkor elkezdi növelni a tengeri szállításból származó olajat, ami nyilván másfajta árfekvés. Innentől kezdve sok múlik azon, hogy

a MOL hajlandó-e valamennyit feláldozni a saját profittartalmából, mert azzal lehet azért kompenzálni egy magasabb vagy drágább nyersolaj beszerzését.

De mondhatja azt is, hogy én annyira szeretem, amikor 220 milliárdot tudok osztalékként kiosztani, főleg a magyar kormánynak, meg a menedzsmentnek, hogy inkább megtartom ezt. Itt kérdés az, hogy a MOL-nak mennyit ér az amerikai piac. Ezt én nem tudom, hogy a MOL például petrolkémiai termékekből mennyit értékesít Amerikában. Azért el tudom képzelni, hogy összevethető a magyarországi üzemanyagforgalommal, ugyanis a MOL legnagyobb bevételét nem az üzemanyagforgalmazás adja, bárki bármit gondol, hanem a feldolgozott egyéb termékek, és a legnagyobb bevétele sem az üzemanyag-kereskedelemből származik, hanem a többi tevékenységéből. Ez azt is jelentheti, hogy az értékesítési célpontjai között ott lehet az Amerikai Egyesült Államok, olyan mértékben, melynek elvesztése talán fájdalmas lehet. Nem ismerjük azt, hogy a MOL Amerikában milyen erős. Az is szempont, hogy a MOL mind a bányászathoz, mind a finomításhoz vagy a petrolkémiai tevékenységéhez vásárol amerikai termékeket, gépeket, berendezéseket.

Ha nemcsak arról van szó, hogy 500 százalékos vámot kap a nyakába, hanem esetleg meg is tiltják az amerikai cégeknek, hogy ilyen cégekkel kereskedjenek, vagy nekik szolgáltassanak, ami azt jelentené, hogy amerikai részről embargó alá eshet a MOL, az azért már fájdalmas lehet.

– A végső szót a politika fogja kimondani?

– Nincs többsége a magyar kormánynak a MOL-ban. A magyar államnak jelenleg már nincs részesedése a MOL-ban, semennyi se. Talán csak az egy úgynevezett arany részvénye van meg, de az valójában semmire nem jó. Persze a befolyása az megvan, de jóval nagyobb befolyása van magának a menedzsmentnek, vagy a menedzsmenthez tartozó köröknek, meg különböző bankoknak.

- Visszatérve a fogyasztók szempontjaira: aki most olvassa az újságot, és azt látja, hogy 500%-os vámmal fenyegeti Amerika az oroszokkal üzletelőket, annak nem kell félnie, hogy emiatt neki holnaputántól megfizethetetlenül drága lesz akár a gáz, akár az olaj?

– Biztos, hogy nem kell aggódnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fotók: Bayer Zsolt Menczerrel és Gulyással tüntetett a Tisza Párt ellen
Bayer Zsolt szerint elfogadhatatlan, hogy a Tisza Párt EP-képviselője, Kollár Kinga pozitív hatásokat lát az uniós pénzek visszatartásában, ezért tüntetést szervezett szombatra a Millenáris Parkhoz.


Szombaton délután tüntetést tartottak Budapesten a Millenáris Parkban. A demonstrációt Bayer Zsolt kormánypárti publicista és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) szervezte Kollár Kinga, a TISZA Párt EP-képviselőjének brüsszeli beszéde miatt.

A megmozduláson Gulyás Gergely és Menczer Tamás is megjelent, utóbbi közös fotóra is szívesen odaállt az érdeklődők mellé. A tüntetőket automata hívásokkal toborozták, a helyszínen Kollár beszédének egy részletét is lejátszották nekik. A hangulatot a Nélküled és a Darabokra törted a szívem fokozták, a zászlók mellett pedig „Őszödi áruló” és „Júdás Péter elárulta” feliratú táblák is előkerültek.

Kollár Kinga az Európai Parlament egyik bizottsági ülésén arról beszélt, hogy a magyar emberek romló életminősége megerősítette az ellenzéket, ezért optimistán tekint a 2026-os választásokra. Ezt a fejleményt az EU-s források befagyasztásának „pozitív” hozadékaként említette – a pontos kontextust és nyilatkozatot ebben a cikkünkben mi is megírtuk.

Bayerék szombat délután 15 órakor kezdődő tüntetése mintegy 45 perc után véget is ért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Ha a Fidesz folytatja az erőszakkampányt, a társadalom még jobban megbillenhet, és teljesen elzavarhatja őket
Szerinte a fideszes szavazók sem erre szavaztak, emiatt is mennek át egyre többen a Tiszához. A Tisza-párt eredményváróján a szimpatizánsokkal, és a pártelnökkel is beszélgettünk.


Vasárnap délután egy órával Magyar Péter beszéde előtt már szépen megtelik a Műegyetem rakpart. Kellemes tavaszias idő van, bár a nap nem süt. Még viszonylag messze a színpadtól árusok zászlókat árulnak, magyart is, EU-sat is, az egyik piros-fehér-zöldben felirat: „Árad a Tisza”. Nyilván, amikor kormánypárti rendezvény van, a tizenkét csillagos helyett a hétsávos piros-fehéret árulják, és a nyomtatott szöveg is más a zászlón. Biznisz az biznisz. Kicsit beljebb a Tisza hivatalos termékeit árulják: pólók, sapkák, melegítők, bögrék, zászlók. Ők így oldják meg a pártfinanszírozást.

Piknik, eredményhirdetés előtt

A sátor mellett találkozom a gyömrői Kókai Rolanddal, akin van is egy tiszás melegítő felső. Már egy ideje itt van, aktív Tisza-sziget tag, más szigetesekkel beszélgetve tölti az időt. Részt is vett az aláírásgyűjtésben, náluk szerencsére bekiabálásokon kívül nem volt komolyabb atrocitás. Komolyan vették azt is, hogy nemcsak a Tisza-szimpatizánsok véleményére, hanem mindenkiére kíváncsiak: saját pénzből szórólapoztak, és meginvitáltak a pulthoz olyanokat is, akik nem feltétlenül a párt hívei. Szóba kerül Kollár Kinga kijelentése is, ami okán szombaton Bayer Zsolt is tüntetést szervezett. Szerinte bár igaza van, a szavai sajnos támadhatóak. Azonban úgy érzi, ez sem tud ártani a Tisza előretörésének, mert nyilván sok hibát elkövet a párt, de ezek fajsúlyban nem mérhetőek össze például a Nemzeti Bank környékéről eltűnt 500 milliárddal.

Tisza-sziget, Ausztrália

Érdekelt az is, hogy vajon a Tisza megjelenése éket vert-e a családokon belül, rontotta-e el a vasárnapi ebédet, ártott-e baráti közösségeknek? A zuglói Balázs szerint még javított is. Kollár mondatairól ő úgy vélekedik, hogy ha nem ezt, mindenképpen találni akart a Fidesz valamit, amibe belekapaszkodhat. Ő maga egyetért a kijelentésekkel, mert

azt a pénzt, amit kapunk, azt a rezsim fenntartásába fektetik. Van egy könyv, A diktátorok kézikönyve, el kell olvasni, benne van, hogyan tartják fenn magukat a diktátorok
– mondja.

Szegedről érkezett István, akinek megvan a véleménye az országban felpörgetett, hiszterizált hangulatról:

„ma délelőtt a királyi tévén, mert mazochista vagyok, néha odakapcsolok, már ott tartottak, hogy a Magyar Péter miatt nem adja az Unió a pénzt.”

Két fiatalember Dunakesziről érkezett, ahol Magyar Péter aznap délelőtt tartott gyűlést. Egyikük önkénteskedett is négy napot, barátja elkísérte. Az önkénteseknek a műsor elején köszönetet mondtak, és a legeredményesebbek munkáját oklevéllel ismerték el.

Tibor szerint ez a kezdeményezés befoltozhatja azokat a sebeket a társadalomban, amiket a propaganda okozott. Barátja, bár nem volt önkéntes, de maga is szavazott, mert

„fontosnak tartom azt, hogy valami változást érjünk el ebben az országban.”

A későbbiekben ő is szeretne tagja lenni egy Tisza-szigetnek.

A hivatalos eredményhirdetés után, még csak nem is szemerkélő, inkább csak itt-ott megcseppenő ég alatt kezdte el Magyar Péter beszédét, amelyről, akárcsak a szavazás eredményéről, korábban írtunk.

Ezután tudtuk feltenni a kérdéseinket a Tisza-párt elnökének.

– Mi volt a fárasztóbb: a beszédet elmondani, vagy a sajtónak válaszolni utána másfél órán keresztül?

– A beszéd közben csak az utolsó mondatnál ment el a hangom, amikor azt kiabáltam, hogy a haza minden előtt, de szerencsére ki tudtam mondani. Most már nagyon fáradt vagyok. Megmondom őszintén, büszke vagyok a csapatomra, szerintem ilyet még senki nem tett a magyar politikatörténetben, hogy kevesebb mint három hét alatt eljutottunk mind a 3155 településre. Csak azt tudom mondani, hogy köszönöm az önkénteseinknek, a Tisza-sziget-tagoknak, hogy én is eljuthattam egy szűk csapattal 115 helyre, mind a 106 egyéni választókerületben.

Tegnap is kilenc helyen voltunk, több száz kilométert utazva.

Ez nagyon felemelő volt, sokat tanultunk, de most nagyon fáradt vagyok. Ahogy mondtam a színpadon is, ez egy nagyon jóleső fáradtság, olyan, amikor egy olimpiai bajnokság után az ember fáradt.

– Két kérdésnél látszik, hogy megosztóbb volt a többinél. Az egyik az SZJA leszállítása 9%-ra. A másik meg az Ukrajna kérdése. Most maradjunk az SZJA-nál. Igazságosabbá válik attól a rendszer, hogy ugyanúgy egykulcsos marad a jövedelemadó, csak kisebb lesz az adókulcs? Nem kellene ezen még finomítani?

– Én azt hittem, hogy megosztóbb lesz az SZJA-kérdés, több nemet vártam, de valóban vannak ilyen visszajelzések, ahogy Ukrajna tekintetében is egyértelmű volt a visszajelzés, hogy azért ennyire megosztó ez most, mert a magyar emberek nem ismerik a feltételeket. Ahogy a kormány sem, bármit is mond a propaganda. Mi se tudjuk, ahogy az időpontot sem ismeri senki. Ezért is ígértük, hogy

amikor majd ismertek lesznek a feltételek és a csatlakozás időpontja, akkor majd egy ügydöntő, jogi kötőerővel bíró népszavazást tartunk.

Lehet, hogy ez két évtized múlva lesz, lehet, hogy soha. Az SZJA-ra visszatérve, ahogy a beszédemben is mondtam,

ott még gondolkoznunk kell és egyeztetnünk, nyilván adószakértőkkel, társadalompolitikai szakemberekkel és a magyarokkal, hogy elmozduljunk-e még más irányba.

Önmagában az, ha a vagyonadót bevezetjük 5 milliárdnyi vagyonérték fölött, az már egy lépés, de nyilván nem ez a többkulcsos adórendszer, amiről a szakemberek szoktak beszélni. De örülök, hogy az elvi lehetőség arra megvan, hogy 9%-ra csökkentsük az összeget.

– Nyilván a vagyonadó az nem jövedelemadó, az egy egyszeri aktus, nem?

– Nem egyszeri, ez minden évben fizetendő a vagyonadó. A százalék még kérdés, meg az alap, azaz hogy mit számít vagyonelemnek. Mi úgy számolunk, hogy 15-20 ezer milliárd forintnyi vagyon van 5 milliárd forint felett.

Ha azt mondjuk, hogy 1%-os legyen a vagyonadó, az egész magas, 200 milliárd forintos bevételt jelenthet.

Ha még több, akkor még több. És ez minden évben fizetendő.

– Visszatérve Ukrajnára. Amit mond, azt is jelenti, hogy mivel az 58% a csatlakozás mellett áll, egy leendő Tisza-kormány nem fog akadályokat gördíteni a csatlakozási folyamat elé – ami még messze van a csatlakozástól –, mint a mostani kormány teszi?

– A mostani kormány álságos, kétkulacsos politikát folytat. Szijjártó Péter követelte 2022-ben az Európai Bizottságtól, hogy kezdjék meg a csatlakozást. Orbán Viktor ott ült az Európai Tanácsban 2023 decemberében, amikor egyhangúság kellett a csatlakozás megkezdéséhez, és nem vétózta ezt meg. És utána még számtalanszor nyilatkoztak Orbán Balázsék, hogy támogatják az ukrán tagságot. Most meg egy propaganda-hadműveletet folytat a kormány ez ellen.

Ugyanakkor nem védte meg a magyar gazdákat a beáramló, szennyezett ukrán gabonától 6 hónapon keresztül, amitől sok száz család tönkrement, nem védte meg a magyar méhészeket a beáramló ukrán méztől, ahogy a kínaitól sem.

Nem mi, hanem Orbán Viktor engedett ki 2200 jogerősen elítélt embercsempészt, köztük legalább száz ukránt. Mi azért tettük fel ezt a kérdést annak ellenére, hogy nem ismertek a részletek, hogy spóroljunk 2 milliárd forint közpénzt a magyar embereknek, mert ennyiből szervezi a kormány az ukrán EU-tagságról a népszavazást – miközben mi ezt 60 millió forintból, 0 állami támogatással csináltuk meg. Reméljük, hogy látja a kormány, hogy ezt így is meg lehet csinálni.

– Mi kell ahhoz, hogy tényleg meglegyen az a bizonyos kétharmad, amit ön is mondott a héten, és Török Gábor szerint is akár megnyílhat erre az esély?

– Munka, munka, munka és jó jelöltek – olyan jelöltek, akik tényleg ismerik az emberek problémáit, hihetően tudják képviselni azt, tudnak hatni az emberekre, tudnak dolgozni, helyben elfogadottak. Ezen kívül kell egy jó program, és még több jó szakember. Rengetegen jelentkeztek, de ezeket a segítségeket be is kell tudni csatornázni, és képviselni kell tudni. Nagyon szigorú kommunikáció, fegyelem és 120-130% teljesítmény. Mert nem egyenlő a pálya, ezt mindenki tudja, nem olyanok a médiaviszonyok, nem olyanok a választási jogszabályok.

Olyan az ellenfél, mint az apuka, amikor a család társasjátékot játszik, a játék közepén beleszól, és azt mondja, hogy módosítom a szabályokat.

Nekünk így kell nyernünk, de így fogunk nyerni. Nem is kicsit, hanem nagyon. Az, hogy ez kétharmadra elég lesz-e vagy nem, azt majd meglátjuk.

– Majdnem egy év múlva lesznek a választások, de ez a két hét olyan volt, mint máskor egy választási kampány finise. Hova lehet ezt még fokozni?

– Szerintem az a kérdés, hogy a Fidesz hova tud még süllyedni, illetve a Fidesz vezetői, mert mindig elmondom, hogy a fideszes emberek nem erre szavaztak. A fideszes szavazók nagy része, sőt, szerintem az összes szereti a hazáját, a településeit, a családját, és azért jönnek át egyre többen hozzánk, azért látják, hogy az emberséges Magyarország az más,

nem a nyílt erőszakra, a verbális, fizikai erőszakra szavaztak ők sem.

A Fidesz is látja, hogy ez csak felgyorsítja az amortizációjukat, a süllyedésüket. Nem vevő a magyar társadalom erre a fajta gyűlöletkeltésre, amit ők csinálnak, a hazaárulózásra, az egészen elképesztő mértékű agresszióra nők ellen, gyerekek ellen, civilek ellen. Szerintem ezt le fogják állítani, mert rájönnek, hogy ezzel csak segítenek nekünk a kétharmadhoz, mert ettől akár még jobban megbillent a magyar társadalom, és teljesen elzavarhatják őket. Most pánikolnak. Azért csinálják ezt, mert valamit akarnak csinálni, hogy átvegyék a kommunikáció irányítását, de ezzel csak saját maguk alatt vágják a fát – azon túl, hogy tönkreteszik a társadalmat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk