Magyar válogatott: „Nem jó, de nem is tragikus”
A magyar válogatott a második meccsét is elveszítette a németországi labdarúgó Európa-bajnokságon szerdán. Szoboszlaiék ezzel majdhogynem reménytelen helyzetbe kerültek: a továbbjutás már nemcsak a saját kezükben van, hanem a többi csoport eredményeitől is függ. Az biztos, hogy vasárnap a skótokat le kell győzni, és lehetőleg minél több góllal. Sikerülhet a továbbjutás? Persze. És sikerülni fog? Na, ez már egy jobb kérdés. De erről majd később.
Szinte biztos, hogy a következő napokban rengeteg elemzés születik majd arról, hogy mi történt a magyar válogatottal, miért nem volt esélyünk egy percig sem az első két meccsen. Aki látta a Németország elleni csoportmeccset, már ízelítőt is kaphatott a végén abból, hogy a szakértők szerint mi minden állhat a vártnál gyengébb szereplés hátterében.
Felmerült például az, hogy rossz a formaidőzítés, sokkal jobb lett volna a magyar csapat szempontjából, ha ezt az Eb-t fél, egy évvel korábban rendezik (!). De a műsorvezető szerint azért is nehéz már a magyarok dolga, mert topbajnokságokban szereplő játékosainkat megismerték az ellenfelek (!!). Volt olyan magyarázat is, hogy ha nem lett volna a Svájc elleni első meccs, akkor egész jó lenne ez a németek ellen vereség és főleg a mutatott játék (!!!).
Éppen csak egy dolog nem merült fel azonnal a elemzés közben: mi van akkor, ha ez a realitás? Mi van akkor, ha Svájc és Németország is jobb nálunk, és az elmúlt négy napban semmi más nem történt, csak érvényesült a papírforma? Ettől még nem lesz ez egy rosszabb, kevésbé szerethető csapat, a Puskásban sem lesznek kevesebben az őszi meccseken, éppen csak annyi történhetett, hogy helyükre kerültek a dolgok.
Szerencsére azonban volt egy józan gondolat is szerda este. Szoboszlai Dominik próbálta röviden összefoglalni, hogy mi lehetett a gond, már ha volt egyáltalán:
„Ne gondolja senki sem, hogy nem győzni és továbbjutni jöttünk ide, de fel kell mérni az erőviszonyokat, azt, milyen csoportba kerültünk és kik, milyen játékosok ellen játszunk, és reálisnak kell maradnunk. Mert lehet ez volt a probléma alapból az egész sztorival, hogy nem reálisan gondolkoztunk és túl nagy elvárásokat támasztottunk magunk felé. Mindig is próbáltam a csapatot lecsillapítani, mindenkit beburkolni, hogy magyarok vagyunk, nagyon jó 14 mérkőzés van a hátunk mögött, de azért gondoljuk végig, hogy egy Svájccal vagy egy németekkel játszunk, a skótokkal pedig még nem, de fogunk, ám az is egy jó csapat” – mondta az M4 riporterének a válogatott csapatkapitánya.
A tavaly nyáron Liverpoolba szerződő középpályás szavai kifejezetten üdítően hatottak volna, ha az elmúlt bő fél évben nem éppen ő kezdte volna fújni a továbbjutásról szóló szurkolói álmok lufiját.
„Egyet megígérhetek a csapat nevében: hogy ez csak a kezdet, és jövő nyáron csinálunk egy olyat, ami felejthetetlen lesz” – mondta a Montenegró elleni, novemberi meccs utáni emlékezetes beszédében, amikor a szurkolók között állva lehúzott egy pálinkát. Valahonnan innen indult az a várakozás, ami egészen odáig jutott, hogy az önkormányzati és EP-választás kampányának finisében azt kérdezte egy újságíró Orbán Viktortól, hogy Magyarország megnyeri-e a foci-Eb-t.
A szurkolónak pedig nem az a dolga, hogy mérlegeljen és objektív legyen, hanem az, hogy a hozzá eljutó információkból kialakítson egy képet, ami többnyire messze van a valóságtól. Olyan ez, mintha egy párkapcsolatban már nem a világ legszebb feleségének vagy legvonzóbb férjének tartanánk szerelmünket, hanem apránként elkezdenénk elemezni és szembesíteni a hibáival. Eleinte csak kényelmetlen érzés lenne, majd szép lassan összeomlana a kártyavár. Egy igazi szurkoló azonban ezt nem engedheti meg magának, a csapat és közte kötött szerződés többnyire egy életre szól, amit az állandó várakozás, az ennél általában gyakoribb csalódások, és a folyamatos légvárépítés határoz meg. A realitásnak ehhez az esetek nagy részében semmi köze.
Így juthattunk el oda, hogy a torna kezdetére a házigazda (!), korábban háromszoros Európa-bajnok (!!), a FIFA-világranglistán a magyar válogatott előtt tíz hellyel álló (!!!) Németország legyőzése szinte már nem is bravúr, hanem elvárás lett. Svájc csak hét hellyel állt előttünk a ranglistán, de ellenük a vereség a többség fejében meg sem fordult. Ugyan még nem tudjuk, hogy mi lesz a skótok elleni vasárnapi meccs eredménye, de intő jel lehet, hogy néhány héttel az Eb kezdete előtt a hasonló stílusú, de gyengébb játékerőt képviselő írek vették el a 14 meccse íródó veretlenségünket.
Hogyan juthat tovább az Eb-n akkor mégis a magyar válogatott?
„Nem jó, de nem is tragikus” – talán ezzel a Csernobil című sorozatból ismert idézettel lehetne a leginkább leírni a magyar válogatott helyzetét egy meccsel a németországi foci-Eb csoportkörének befejezése előtt.
A tornán 24 ország válogatottja vesz részt, melyeket 6 darab 4 csapatos csoportba sorsoltak. A csoportkör után 16 ország jut tovább, vagyis csak nyolcan búcsúznak: a hat csoportutolsó, valamint a két legrosszabb eredményt elérő harmadik helyezett.
A szerda esti eredmények (Németország-Magyarország 2:0, Svájc-Skócia 1:1) alapján Szoboszlaiék pont nélkül, az A-csoport utolsó helyén állnak, ami azt jelenti, hogy másodikak már biztosan nem lehetnek, mivel Svájcnak négy pontja van, Magyarország vasárnap pedig legfeljebb három pontot szerezhet. Vagyis a négy továbbjutó csoportharmadik egyik helyét kellene megszerezni.
Mivel még csak egy teljes csoportkörön vagyunk túl, így majd csak szombat este indulhat a nagy számolgatás. Azt azonban le kell szögezni: az eddig mutatott formák alapján egyáltalán nem ördögtől való, hogy Magyarország egy esetleges skótok elleni siker után ott lehet a legjobb 16 között.
A helyzetet csak a rendkívül gyenge (-4) gólkülönbség nehezíti. A feladat tehát nem csupán az, hogy a hétvégén le kell győzni Skóciát, hanem az, hogy ezt lehetőleg 2, de inkább 3 vagy több góllal kellene abszolválni. Ha ez megvan, akkor lehet esélyünk az utóbbi hetekben bereklámozott továbbjutásra.
Amennyiben a hátralévő meccseken többnyire a papírformák érvényesülnek, akkor a B-csoport harmadikja (feltehetően Horvátország vagy Albánia) 1 vagy 2 ponttal végezhet majd, és talán a C-csoport harmadikja (várhatóan Szerbia vagy Szlovénia), vagy a D-csoport harmadikja (Ausztria vagy Lengyelország) sem feltétlenül szerez majd három pontot a csoportkör végére.
A probléma csak az, hogy ez az Eb eddig a legkevésbé a papírformákról volt híres eddig. Ezért aztán hagyjuk a realitást és a légvárak építését, legyünk inkább szurkolók a következő napokban, és egyszerűen élvezzük a meccseket. Ez a legjobb, amit tehetünk. És bízzunk a csodákban. Végül is a portugálok 2016-ban úgy lettek Európa-bajnokok, hogy az egész tornán egyetlen meccset tudtak csak megnyerni a rendes játékidőben.