Lehetetlen albérletet találni egy kerekesszékes gyerekkel
Több százan várnak önkormányzati lakásra
Tőlük néhány utcára laknak Szilviék, ők is a Pető Intézet közelsége miatt költöztek a környékre: nem találtak másik olyan iskolát, ahová felvették volna halmozottan sérült lányukat. Hiába laknak a földszinten, négy lépcsőfokon is fel kell küzdeniük a kerekesszéket, hogy bejussanak a lakásba. Régebben, amikor még kisebb volt a lányuk, nem okozott akkora gondot, de ahogy nőtt és nagyobb kerekesszékre lett szüksége, egyre nagyobb kihívást jelentett az anyának a mozgatása. Bár a szobák tágasak a lakásban, a bejárati ajtón épphogy befér a kerekesszék, sorolta a nehézségeket. Beköltözésük óta másfélszeresére emelkedett a bérleti díj: most 120 ezer forintot fizetnek, és ebben még nincs benne a rezsi. Épp, hogy ki tudják fizetni:
“egyik hónapról a másikra élünk, 16 év alatt tavaly tudtunk először elmenni nyaralni.”
Mégis próbálnak mindenben alkalmazkodni a főbérlőhöz, nehogy kitegye őket.
Jobbat nem találnának, ezért nem is gondolkodnak azon, hogy elköltözzenek. Ezt a lakást is nehezen találták, nem nagyon válogathattak, azonnal igent kellett mondaniuk, különben kiadták volna másnak. Volt, ahol a gyerek miatt nem kapták meg a lakást, de eleve kevés olyat találtak, ahol volt lift és nem kellett sokat lépcsőzni. Előtte az agglomerációban laktak, onnan jártak be minden nap, 6-8 órákat töltöttek utazással. Akkor döntötték el, hogy beköltöznek a városba, amikor megszületett második gyermekük, és Szilvia már nem tudta egyedül hozni-vinni sérült gyerekét, férjét pedig nem akarta bevonni a gondozásába, mert az ő fizetéséből él az egész család.
Nemrég beadták igénylésüket egy önkormányzati lakásra, de nem sok jóval biztatták őket; azt mondták nekik, hogy több százan vannak előttük a várólistán, és egy évben 20 lakást adnak ki. De ha valami csoda folytán meg is kapnák valamelyik önkormányzati lakást, korántsem biztos, hogy jó lenne nekik az akadálymentesítés miatt. “Úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg a lehetetlent is.”
Hiába emelték, az ápolási díjból nem jön ki egy albérlet
Annáék történetében több probléma jelenik meg egyszerre: a sérült gyerekek oktatásának megoldatlansága, az őket gondozó családok létbizonytalansága, az akadálymentesítés hiánya és a lakhatási válság. A sérült gyerekeket és családjaikat támogató Lépjünk, hogy léphessenek Közhasznú Egyesület elnöke, Csordás Anett elmondta, nagyon sok család van hasonló helyzetben, mint Annáék. Nemrég külön munkacsoportot hoztak létre, hogy felmérjék, hány családot érintenek ezek a lakhatási problémák, illetve hogyan lehet ezeket orvosolni.
A régi építésű házak túlnyomórésze nincs akadálymentesítve, gyakori probléma, hogy a liftek nem elég nagyok, mivel jórészt utólag építették be őket, ezért nem lehet azokat kerekesszékkel használni. Az újépítésű házakban egy fokkal jobb a helyzet, de hiába van például rámpa, ezek sokszor nem arra vannak kitalálva, hogy kerekesszékkel közlekedjenek rajta, sorolta a leggyakoribb problémákat Csordás Anett. És ugyan lehet igényelni támogatást átalakításra, de az sem fedezi a teljes akadálymentesítést, hiszen nemcsak ajtókat, kapaszkodókat, rámpákat kell kialakítani, hanem speciális emelőt is, hogy fürdeni, mosdani lehessen. Az önkormányzati lakások között is alig találni akadálymentesítettet, egy-egy kerületről tudnak, ahol igényelhető lenne. Ezáltal sérül az esélyegyenlőség és az egyenlő hozzáféréshez való jog, mondta Csordás Anett. Az Önállóan lakni, közösségben élni kutatócsoport 2018-as adatigénylésére a 23 budapesti kerületből mindössze 11 kerület tudta megmondani az akadálymentes önkormányzati lakásaik számát, de kétjegyű számot egyikük sem adott meg.
Összesen 33 lakásról állítható biztosan a 42 ezer lakást számláló fővárosi önkormányzati ingatlanvagyonból, hogy akadálymentes.
Hasonló okokból költöznek otthonokba azok a felnőtt kerekesszékesek, akik képesek lennének önálló életet élni, tette hozzá Csordás. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a probléma nem csak a mozgássérülteket érinti, hanem azokat is, akik idős hozzátartozójukat ápolják.

Megfizethető és kerekesszékkel is megközelíthető lakást találni szinte lehetetlen feladat. / Fotó: Végh László
Érintett szülőként maga is megtapasztalta, mennyire nehéz albérletet találni mozgássérült gyerekkel.
Ahol korábban lakott, a lakók tiltakoztak az ellen, hogy rámpát tegyen a lépcsőre, mondván, “ez nem kerekesszékes ház, itt ne lakjanak kerekesszékesek.”
Van jó tapasztalata is; abban a házban, ahol most lakik a fiával, a közgyűlés megszavazta az átalakítást, de Csordás szerint ez a ritkább, inkább a családok szoktak elköltözni, ha probléma merül fel, mivel a társasházakat semmi sem kötelezi az akadálymentes környezet kialakítására (csak középületek esetében kötelező az akadálymentesítés).
Az iskolák sem állnak jobban az akadálymentesítés szempontjából: a Pető Intézeten kívül Budapesten mindössze egy olyan intézmény van még, ahol mozgássérült gyerekeket tudnak fogadni. Ahogy Annáék esete is mutatja, vidéken még rosszabb a helyzet, sok hasonló helyzetben lévő család költözik fel emiatt. Már ha megtehetik, mert Csordás elmondása szerint az is jellemző, hogy az elszegényedett családok nem tudják kifizetni a megnövekedett fővárosi bérleti díjakat, és vidékre költöznek.
“Hiába emelték meg az ápolási díjat, az összeg továbbra sem elég, hogy a szülők labdába rúghassanak az albérletpiacon.”