SZEMPONT

Lattmann Tamás: Ha ez bejön Orbán Viktornak, lehet, hogy más uniós politikusok is meg fogják csinálni a saját soros elnökségük alatt

A nemzetközi jogászt szerint Orbán Viktor kockáztat, de pörög a neve, és ezen nyerhet is. A Patrióták Európáért nevű frakció összehozásával sikert ért el, viszont ebben Le Penék belépése után csak másodhegedűs lehet.

Malinovszki András / Címkép: Getty Images) - szmo.hu
2024. július 10.

Még csak alig több, mint egy hete Magyarország az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, de Orbán Viktor máris komoly politikai vihart kavart egyes lépéseivel. Kijevi, moszkvai, majd pekingi útja váratlanul érte az európai vezetőket, akik nem győzték posztjaikban és nyilatkozataikban hangsúlyozni, hogy a magyar miniszterelnök nem az unió nevében tárgyal. Ő ezt nyíltan nem is állítja, de megszólalásaiban mégis igyekszik komoly játékosként feltüntetni magát a nemzetközi politikában. A Patrióták Európáért frakció megalakításával, majd Le Penék csatlakozásával pedig egy látványos sikert is elért az uniós színtéren, hiszen az új közösség mindjárt az Európai Parlament harmadik legnagyobb erejévé vált.

Mit akar valójában Orbán Viktor? Lehet-e bármilyen szerepe egy orosz-ukrán béketárgyalásban? És mekkora politikai haszna származhat új frakciójából, ha ott nem a Fidesz a legnagyobb párt? Erről kérdeztük Lattmann Tamás nemzetközi jogászt.

– Az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége még csak nyolc napja tart, de finoman szólva sok minden történt. Orbán Viktor alaposan felkavarta az uniós politika amúgy sem túlzottan álló vizét. Elég, ha csak a gyors egymás után következő kijevi, moszkvai és pekingi utakra gondolunk. Általában jellemző, hogy ennyire nagy hévvel kezdődjön egy soros elnökség?

– Jellemzően nem. Alapvetően ott van egy félreértés, amire persze politikai szereplők mindig rá tudnak játszani, hogy az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége sokkal inkább egy belső munkaszervezési feladat, nem pedig egy külső képviselet.

Nem csoda, hogy különböző európai uniós politikai aktorok egymás hegyén-hátán mondják el folyamatosan, hogy a soros elnökség nem arra való, amire most használják, Orbán Viktor pedig nem az Európai Unió nevében beszél.

Hiszen az Európai Unió külügyi képviseletére nagyjából mindenki másnak komolyabb hatáskörei vannak. Az Európai Tanácsot magát a Tanács elnöke képviseli, az Európai Bizottságot, vagyis az Európai Uniót, mint olyat, a külügyi főképviselő – aki a bizottság elnökhelyettese. Itt az egyik zavart az okozza, hogy Orbán Viktor úgy adja elő magát, és Vlagyimir Putyin is úgy beszél róla mint EU-elnökről, de az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége soha nem egy személy, hanem egy állam. Ennek az államnak ugyan a képviseletében eljárhat Orbán Viktor miniszterelnök, de bármit, amit mond, a magyar állam nevében mondja, nem pedig az Európai Unió nevében. Természetesen a belpolitikai kommunikációban Orbán és magyar kormány ezt úgy adja el, hogy ő egy fontos szereplő, ő képviseli az Uniót. Csakhogy ezt maga az Unió nem gondolja így, ez látszik is a nyilatkozatokból. És persze Vlagyimir Putyinnak is nagyon jó, hogy ő úgy kommunikálhat Orbán Viktorról, mint aki az Európai Uniót képviseli, ami ugyan nem igaz, de ez annyira Putyint sem kell, hogy zavarja, mert ő is alapvetően a saját belső közönségének játszik, ez is politikai kommunikáció.

Miután lepattan róla Orbán Viktor, Putyin azt tudja mondani az oroszoknak, hogy lám, még az Európai Unió elnöke is lepattant rólam, annyira kemény vagyok.

Tehát igazából a politikai kommunikációs célokat remekül szolgálja, hogy ezeket a finom különbségeket ne magyarázza el senki. De a lényeg az, hogy a Tanács soros elnöksége, ami most Magyarországé, nem egy személyhez kötődik, hanem egy államhoz, és ennek a feladata az, hogy az Európai Unió belső, elsődlegesen jogalkotási folyamatait koordinálja, elősegítse, működtesse.

Ez a pozíció nem külső képviseletről szól, soha nem is szólt arról, és jellemzően az elmúlt évtizedekben, amióta létezik, ennyire direkt módon nem is próbálta senki egy ilyen külső képviseletre, önmaga jelentőségének növelésére felhasználni.

Ez egy sajátos politikai kommunikációs játék.

– Orbán Viktor ezt békemissziónak nevezi. Egyébként mi érdeke, mi haszna lehet még ezekből a tárgyalásokból akár neki, akár az Európai Uniónak?

– Konkrétan nem tudom, hogy milyen haszna lehet belőle, de egyvalami biztos: egy politikai szereplő számára a kapcsolatteremtés, a kapcsolat fenntartása bármikor konvertálható bármilyen előnyre, haszonra, ezért is csinálják, a diplomáciának ez az egyik legfontosabb feladata. Hogy pontosan mit szeretne elérni, nem tudhatjuk.

Befelé nyilvánvalóan azt, amiről szól is a kormányzati média napok óta, hogy lám, Orbán Viktor mekkora főnök a világon, mindenki odafigyel rá, megoldja a világbékét is akár.

Aztán vagy megoldódik a világbéke, vagy nem – leginkább valószínűleg nem –, de teljesen mindegy, mert a lényeg az, hogy a politikai kommunikációban lehet rajzolni egy képet, ahol Orbán Viktor egy globális nagyszerűségű, globális befolyású politikus.

– Nagyon sok európai politikus is megszólal, ki keményebben, ki visszafogottabban. A világban – akár Európában, akár azon kívül – milyen visszhangja van annak, hogy az Unió soros elnök államának vezetője Kínában, Oroszországban tárgyal?

– A politikai hatása ennek mindenhol érezhető. Orbán Viktor számára ez egy tökéletesen jó lehetőség arra, hogy emelje magát és a saját befolyását. Még akkor is, ha ez egy kudarcos körút lesz, nem tör ki a világbéke, abból a szempontból ez nagyon fontos neki, hogy az ő neve most „pörög”. És ami azt illeti, a helyében a világ összes politikusa ugyanezt csinálná valószínűleg. Ez tehát nem feltétlenül Orbán Viktor-specifikus dolog, és nem is biztos, hogy érdemes nagyon intenzíven kritizálni miatta Orbán Viktort. Csakhogy azt idáig minden nyugat-európai politikus érezte az elmúlt sok évben, hogy a Tanács soros elnökségét erre használni potenciálisan visszaüthet. Mert el lehet mondani a választóknak, hogy én vagyok a világon a legfontosabb, de

amikor utána nem történik semmi, akkor visszaharap a valóság,

és kibukik, hogy mégsem az illető politikus a legfontosabb a világon. Ezt más nyugat-európai államokban, ahol régebb óta játsszák ezt a játékot, a politikusok már beárazták: nem érdemes megpróbálni ezzel operálni, mert lehet, hogy sokkal fájdalmasabb, amikor az emberek rájönnek, hogy meg lettek vezetve. Ezért nem történt az elmúlt években így, Orbán Viktor viszont most eljátssza ezt a játékot.

Ha bejön neki, lehet, hogy más uniós politikusok is meg fogják csinálni a saját soros elnökségük alatt.

De ettől függetlenül, amikor a nemzetközi médiában megjelenik, hogy Orbán Viktor tárgyal Putyinnal vagy Kínával, akkor általában nem állnak neki szétszálazni, hogy most ő az EU-elnökség képviselőjeként ment vagy nem. Ott annyi lesz a hírekben, hogy Orbán Viktor, és a hírfogyasztóknak is ez marad meg. Azaz Orbán politikai ázsiója fog megnőni, és valószínűleg ez is volt a cél. Mivel nem biztos, hogy lesz eredmény, ez politikailag némileg kockázatos, a miniszterelnök viszont láthatóan úgy döntött, hogy vállalja ezt a kockázatot.

– Az intenzív kezdés után mi várható? Unalmasabb tárgyalások, monoton bürokratikus munka?

– Igen, ahogy a legelején mondtam: az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége egy belső szervező, orientáló, koordináló munka, nem pedig külső képviselet. Orbán Viktor egyéni munkabírásának függvénye, hogy milyen intenzitással bírja ezt a dolgot tovább csinálni. Ugyanis van egy nagyon fontos szempont: hogy

a most induló magyar soros elnökségnek az európai uniós struktúrában nem sok dolga lesz. Ugyanis választási évben vagyunk,

most áll össze egy vadonatúj Európai Parlament, most kell majd megválasztani az új bizottsági elnököt, aztán összerakni az új bizottságot. Az új bizottság az én tippem szerint október előtt egészen biztos, hogy nem lesz operatív, mert addig még elszórakozik az összeurópai politika a biztosjelöltekkel, folyamatos viták várhatóak. Ez nem kizárólag magyar történet, de várható, hogy amikor Orbán Viktor biztost jelöl, mondjuk érdemei elismeréséül Bóka Jánost, akkor kitör a lázadás az Európai Parlamentben. Ahogy annak idején Navracsics Tibor esetében is volt vita, Trócsányi Lászlót mint jelöltet pedig egyenesen vissza is tudták nyomni. Októberre mondjuk, hogy talán összeáll egy bizottság, és amíg nincsen meg a két bizottság, addig nincsen jogalkotás, mert nincs, aki elkezdje a folyamatot, aki letegye az asztalra javaslatokat. A belga elnökség, aminek most lett vége, nagyon intenzíven dolgozott azon, hogy üres asztalokat hagyjanak maguk után, hogy minél több mappát lezárjanak, még a magyar elnökség előtt. Ez azt jelenti, hogy ez a belső szervező, koordináló munka nagyon sok erőforrást nem feltétlenül fog lekötni, mert nem lesz sok ilyen feladat. Aminek köszönhetően a soros elnökség keretében

a magyaroknak lesz energiája, erőforrása, hogy az ilyen külpolitikai barbatrükkökre fókuszáljanak.

Én nem tartom lehetetlennek, hogy egy külpolitikai szempontból elég intenzív és aktív elnökségi időszak lesz. Az egy másik kérdés, ismétlem, hogy a soros elnökségnek nem ez lenne elsődlegesen a feladata. Ugyanakkor azt is fontos elmondani, hogy a politika, különösen a külpolitika, egy kicsit tényleg olyan, mint a támadó jellegű futball, azaz mindig kapura kell menni.

– Ha már focis hasonlat: az elmúlt napokban az európai politikában Orbán Viktor más területen is tudott „gólt rúgni”: megalakult a Patrióták Európáért EP-frakciója, ráadásul csatlakozott hozzájuk Le Penék Nemzeti Tömörülése. Mekkora siker ez egy olyan pártnak és vezetőjének, akiket nem is olyan régen talán még a frakciónélküliség veszélye fenyegetett az Európai Parlamentben?

– Abból a szempontból mindenképpen siker, hogy a Fidesz EP-képviselői nem frakció nélkül fognak ülni az Európai Parlamentben. Mert az európai parlamenti feladatok leosztásánál ez is nagyon fontos. De az eddigi hírek alapján, amik informálisan hozzám eljutottak, azért ezt a patrióta frakciót – fogalmazzunk úgy – nem tervezik agyonbombázni bizottsági elnöki helyekkel és hasonlókkal. De az is nagyon fontos, hogy a folyamatban lévő jogalkotási eljárásokban vagy egy jogalkotási eljárásban is egy EP-képviselőnek legyen felelős, mondjuk raportőr, vagyis jelentéstevő feladata. Ez is majdnem lehetetlen egy frakció nélküli képviselő számára. Ahhoz képest viszont, hogy az Európai Néppártból, a legnagyobb frakcióból esett ki Orbán Viktor pártja, ez mindenképpen egy visszalépés, akár a harmadik legnagyobb frakció lesz a PfE, akár nem. És ami nagyon érdekes, hogy miért fogadták el vajon Marine Le Penék belépési szándékát.

Ezzel ugyanis ebben a frakcióban Orbán Viktor is legjobb esetben maximum második szintű szereplővé válik.

A legtöbb, 30 főt a Le Pen-féle Nemzeti Front hozza, így ez nem lesz Orbán Viktor kvázi saját frakciója. Ráadásul nem ez lett a nagy, egységes, új jobboldali frakció. Egyrészt mert annyira nem is nagy, másrészt mert ez igazából a szélsőjobboldal újraosztása. Ha gonoszak akarunk lenni, akkor fogalmazhatunk úgy, hogy a Fidesz belépett az ID csoportba (Identitás és Demokrácia, az EP euroszkeptikus, radikális jobboldali csoportja), ami hálából megváltoztatta a nevét, hogy ne legyen annyira ciki. Ha Le Penék pozícióba, a kormány közelébe kerültek volna Franciaországban a hétvégi választáson, akkor elképzelhető, hogy megmaradt vagy nőtt volna a gravitációs erejük az ID-n belül, és akkor maradtak volna abban a frakcióban. Nekem ezért volt egy picit furcsa, hogy úgy döntöttek, hogy beállnak ebbe a történetbe, de azért azt meg kell hagyni, hogy itt nem ült el még a csatazaj. A következő hónapokban, években, ezért várhatóan lesznek mozgások ezen a területen.

– Le Penék belépésével az is kérdésessé vált, hogy ki az új frakció vezetője: a Fidesz, akik lényegében összehozták azt, vagy a Nemzeti Tömörülés, akik a legtöbb tagot adják.

– Szerintem nem kérdés.

Az új frakció elnöke Le Pen-párti politikus lett, aki egyébként a francia miniszterelnök lett volna, ha összejön nekik a győzelem.

Számomra nem kérdés, hogy ennek igazából Le Pen lesz a vezetője, ugyanakkor az biztos, hogy Orbán Viktornak lesz befolyása a döntésekre, még ha nem is döntő befolyása, de ismét visszatérek az előző pontra: ezért mindig több, mint a semmi, azaz a frakciónélküliség.

– Az Európai Konzervatívok és Reformisták kikosarazta Orbán Viktort, most pedig fej-fej mellett van a két párt taglétszáma, és még nem zárult le, hogy hova hányan csatlakoznak. Van valami jelentősége annak, hogy a két kisebb párt közül melyiknek van akár csak eggyel is több képviselője?

– Azt majd a jövő fogja eldönteni a parlamenti működés során, hogy e között a két frakció között lesznek-e valamiféle egymást erősítő szinergiák, amikkel együtt tudnak majd működni, vagy ne adj Isten kialakul valami huzakodás a sok szereplő között.

Azt tudjuk, hogy vannak alapvető feszültségek Giorgia Meloni és Le Pen között, ahogy én borítékolom, hogy most már vannak feszültségek Meloni és Orbán között is.

Azt is tudjuk, hogy Meloni elkezdett egy mozgást a közép felé, és az ECR-ben több olyan párt is van – például a lengyel PiS – amelyik hasonló irányt mutat. Éppen ezért nem tartom valószínűnek, hogy a két frakció között valamiféle nagyon komoly együttműködés legyen, mert Orbán Viktor politikai irányvonala nagyon nem erre mutat. De ezt alapvetően az idő fogja eldönteni.

– Patrióta, nacionalista és a nemzeti szuverenitást képviselő pártok szövetsége ez. Ilyen alapokon mennyire lehet tartós egy ilyen sok országot képviselő csoport, ahol az alapvető érdekek ennyire különbözőek lehetnek?

– Szerintem már most is hatalmas különbségek vannak az egyes tagpártok ilyen-olyan elképzelései, elgondolásai között. Mindjárt itt van például a Flamand Érdek Pártja, amelyik Belgiumban a regionalitás, az autonómia pártján áll, célja, hogy legyen önálló Flandria, és mellettük ott van Spanyolországból a Vox, ami „az állam mindenek fölött” elvet vallja, gyűlöli a baszkokat, meg a katalánokat, és súlyosan ellenzi az autonómiát is.

Az már csak a hab a tortán, hogy ilyen társaságban Orbán Viktor hogyan tudja eladni akár a határon túli magyarok autonómiájának gondolatát.

Ezeket az ellentéteket egy ideig le lehet fojtani azzal, hogy most nincs vita, a megalakulás öröme van. De azt mutatja a gyakorlat, hogy egy idő után ezek össze tudnak törni egy pillanat alatt. A kedvenc példám a 2007-ben az ITS (Identity, Tradition, Souverenity) néven futó frakció volt, ami ugye 2007. január 1-től novemberig működött, dicsőséges 10-11 hónapig. 2007. január elsejével Románia EU tag lett, és a szélsőjobboldali Nagy Románia Párt lett az ötödik, amivel ezt a frakciót létre tudták hozni. Itt az olasz fasiszták vitték a prímet akkor. Eldöcögött a rendszer gond nélkül egy ideig, amikor aztán az év őszén megtörtént a baj, mert Rómában egy román állampolgárságú roma férfi leszúrt valakit. Mire a frakcióülésen fölállt az olasz fasiszta, és közölte, hogy minden román cigány. Nyilvánvalóan a Nagy Románia pártosok ettől boldogtalanok lettek, azonnal kiléptek, és szétesett az egész. Tehát nem lehet azt garantálni, hogy egy ilyen struktúra mindig nagyon klasszul működni fog. Mindig lehetnek vagy később előjöhetnek olyan problémák, amik töréspontkohoz vezetnek.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Három gyerekükkel menekültek az égő házból, az áramszünet miatt nem nyílt ki a kapu

Hirtelen sötét lett este a lakásban, ezért a szülők kimentek, hogy megnézzék, mi a gond. Ekkor vették észre a füstszagot és hallották meg a tető felől a tűz ropogását.

KULT

A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye

Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.

KÉK HÍREK

Nem keresik tovább a Dunában eltűnt erőnléti edzőt, a vele utazó egyik férfit azzal gyanúsítják, hogy ő vezette részegen a csónakot

A gyanúsított tagadja, hogy ő vezette volna a hajót, ami felborult. Hétfőn kiengedték az őrizetből, és szabadlábon védekezhet.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Kéri László: Fel vannak készülve az azonnali menekülésre is - országjáráson a Kéri-házaspár

Kéri László és Petschnig Mária Zita hónapok óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Mádra mi is elkísértük őket, ahol arról beszélgettünk, miért csinálják és milyen élmények érték őket eddig.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2025. április 19.

Kéri László és felesége, Petschnig Mária Zita tavaly óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Azt mondják, nem akarnak politikaformálók lenni, csupán informatív előadásaikkal segítenek, hogy az emberek tisztábban lássák a politikai és a gazdasági összefüggéseket.

Ahogy Petschnig Mária Zita mondja,

sokan már korábban is ismerték külön-külön a tényeket, de az, hogy rendszerben is elmesélik, sokat segít.

A mádi művelődési ház teljesen megtelt, ahogy a korábbi hasonló rendezvényeken is ez történt országszerte. Bár olykor nehéz megfelelő helyszínt találni az előadásokhoz, vannak települések, ahol bezárulnak az ajtók, ha kiderül, kik érkeznének.

A pénzügyi és politológiai elemzések sorozata a nyár közepéig folytatódik. A közgazdász–politológus házaspár tudatosan korlátozza saját szerepvállalását: a kampány közeledtével befejezik a fellépéseiket.

Helyszíni riportunk

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

A kisfia is vele volt, mikor a részeg anya felborult az autójával, olyan ittas volt, hogy a szondát sem tudta megfújni

A nő elvesztette uralmát a kocsija felett, nekicsapódott egy parkoló autónak, majd egy kapunak és onnan egy másik autónak. A rendőrök mintavételre magukkal vitték, a kisfiút pedig a mentők kórházba szállították, hogy kivizsgálják.

KÖZÖSSÉG

Összegyűlt a 460 millió Ágoston életmentő kezelésére – Egy ország fogott össze a 10 hónapos kisfiúért

A gyermek egy ritka, agresszív leukémiával küzd, egyetlen esélye az amerikai kezelés. Több mint 31 ezer ember és 64 cég fogott össze, hogy időben elindulhasson a terápiára.

KÉK HÍREK

A Csepel focicsapatának erőnléti edzője tűnt el a szombati dunai hajóbalesetben

A 34 éves Lieszkovszky Zalán egy öt fős társasággal hajózott, amikor megtörtént a baj. Négy embert sikerült kimenteni, de őt azóta is nagy erőkkel keresik a Dunán.

SZEMPONT

Retteg a hatalom? Lakner Zoltán szerint a megingó Orbán-rendszer elindulhat az erdoğani úton

A politikai elemző úgy véli, a kormány érzi, hogy baj van, és menti, ami menthető. Ennek a harcnak pedig vannak veszélyei.

Szerző: GJ, Fotó: Lakner Zoltán Facebook-oldala - szmo.hu
2025. április 14.

Lakner Zoltán a Telex Élőben Laknerrel című műsorában beszélt arról, hogy a 15 éve fennálló rendszer most azt érzékeli, hogy a teljhatalmat el lehet veszíteni. Úgy fogalmazott, „beállt egy versenypozícióba a mai magyar politikai élet, ez fog menni a következő egy évben, amit most is látunk”.

A politikai elemző hozzátette: már nem Budapest a politizálás központja, hiszen például egy orosházi vagy mosonmagyaróvári időközi választásnak nagyobb jelentősége van, mint annak, hogy a fővárosban hidakat foglalnak el.

Lakner a TISZA múlt héten lezárt Nemzet Hangja szavazásáról azt mondta, olyan magas számokat, amiket a párt közölt, eddig csak a kormány tudott mondani, és szerinte elképzelhető, hogy a válaszok tényleg bekerülnek a párt programjába.

A beszélgetésben kitértek Kollár Kinga felszólalására, amelyben a tiszás EP-képviselő az uniós pénzek blokkolásáról beszélt. A politológus szerint az eset rávilágít, hogy veszélyes lehet, ha egy politikus elemzőként szólal meg. Ettől függetlenül helytálló megállapításnak tartja, hogy az Orbán-rendszer az, ami miatt nem érkeznek meg a források.

A beszélgetés során Lakner felvetette, hogy a magyar kormány elindulhat az erdoğani úton, és megpróbálhatja ellehetetleníteni a legerősebb ellenzéki kihívó indulását a választásokon.

A kormányfő március 15-i beszédében elhangzott húsvéti nagytakarítás kapcsán Lakner úgy reagált, szerinte azzal az Alaptörvény-módosítással, amelyről hétfőn szavaz a parlament, jogi alapot teremtenek rá, hogy a kormány még erőteljesebben lépjen fel a független média és a civil szervezetek ellen, vagyis minél több embert tántorítsanak el a közéleti tevékenységektől.

A Telex műsorában az MNB-botrány is szóba került. Lakner szerint ezen a ponton a kormány nehéz helyzetben van, hiszen azt kéne elhitetnie az emberekkel, hogy Matolcsy György korábbi jegybankelnök úgy szervezte ki a pénzt az MNB-ből, hogy Orbán Viktor erről semmit sem tudott.

Kapcsolódó

Magyar Péter: Ha a Fidesz folytatja az erőszakkampányt, a társadalom még jobban megbillenhet, és teljesen elzavarhatja őket

Szerinte a fideszes szavazók sem erre szavaztak, emiatt is mennek át egyre többen a Tiszához. A Tisza-párt eredményváróján a szimpatizánsokkal, és a pártelnökkel is beszélgettünk.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja

Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.

KÉK HÍREK

Dráma a Dunán: felborult egy kishajó, egy embert még keresnek

Öt férfi utazott a kisgéphajón, amikor az eddig tisztázatlan okból felborult Budafoknál. Egyiküket őrizetbe vették, mert ittasan vezette a hajót.

SIKERSZTORIK

A nulláról indult, ma már a Starliner rakétáihoz gyárt alkatrészeket – János tényleg megvalósította az amerikai álmot

Garaczi János egyetemistaként költözött ki az Egyesült Államokba. Kalandos és elég rögös út vezetett odáig, hogy most egy olyan céget vezet, ami a titánium alkatrészek gyártásában a világ legjobbjai között van.

SZEMPONT

„Az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, de itt kell lennünk” – A nap, amikor korlátozták a gyülekezési jogot Magyarországon

A Momentum blokádjában néhány tutcatnyian vettek részt, a tüntetésre egy-két ezren jöttek el, és alig párszázan maradtak a végére. Akikkel beszélgettünk, pesszimisták voltak, le lehet-e békés választásokon váltani a Fideszt.

Fischer Gábor, fotó: Nagy Boglárka és a szerző - szmo.hu
2025. április 15.

Az alaptörvény 15. módosítása teszi lehetővé, hogy betiltható legyen a Pride. Természetesen nem ezt írta bele a Fidesz a törvénybe, hanem csupán annyit, hogy a gyermekek jogai más szabadságjogokat megelőznek, kivéve az élethez való jogot. De amennyiben úgy értelmezik (márpedig a politika nyomására úgy fogják), hogy a melegek vonulása sérti a gyermekek jogait, akkor betilthatóvá válik egy ilyen rendezvény.

Tegnap volt a módosítás zárószavazása, amit a Fidesz–KDNP mellett a Mi Hazánk is megszavazott. Erre az alkalomra hirdette meg az Országgyűlés épületének blokádját a Momentum.

Villamossal mennék a Kossuth térig. Az eredeti tervem szerint egy megállót mentem volna, azonban félúton megállítja a villamost egy szoros rendőrsorfal.

Kiderül, csak eddig jöttünk, mert lezárták a rendőrök az egész Kossuth teret majdnem minden irányból, csak a Szalay utca felől közelíthető meg. Ezt a lezárást semmi nem indokolja, mivel a téren alig van tüntető, bőven közlekedhetne a villamos. Ahogy a környező utcák zárása is csupán annyi célt szolgálhat, hogy aki a térre igyekszik, kerülhessen egy nagyot.

Leszállok a villamosról, a rakpart felé veszem az utamat. A töküres utcákon hermetikus rendőrkordon, ami, ahogy sejtettem, a rakpart zárásával folytatódik. Itt veszem hasznát a sajtóigazolványomnak, ami nélkül esélyem sem lenne lejutni a mélygarázs alsó rakparti bejáratához. Két sorban állnak a képviselők, mögöttük és körülöttük rendőrök. Elsőként Sebők Éva momentumos képviselőhöz fordulok, hogy mi van itt most. Tőle csak annyit tudok meg, hogy saccra 60–70 fideszes képviselő lehet bent szerinte, tehát még nincs meg a kétharmad a szavazáshoz. Közbevetem, hogy az állami média elől is simán felszedték és elvitték őket rendőrök, amire annyit válaszol, hogy bízik benne, hogy

ha egyet elvisznek, kettő ül majd a helyébe.

A fenti tér felől ugyanis a lépcsőn még szabad a lejárás. De fentről nem jön senki le, csak biztatják a maroknyi momentumost. Lent azonban forrósodik a helyzet. Érkezik még egy adag rendőr, érzékelhetően közeledik a pillanat, amikor megpróbálják felszámolni a blokádot. Az eddig álló képviselők és civilek leülnek, szorosan egymás mellé. Felkészülnek arra, hogy elvigyék őket, előkerülnek a gyorskötözők, hogy egymáshoz kötözzék magukat.

Csak a blokádban részt vevők vannak lent, kétszer annyian a sajtótól, és még vagy húsz szimpatizáns. Ekkor

a rendőrök elkezdik felterelni a sorfal előtt álló újságírókat, fotósokat, operatőröket a járdára.

Elég kellemetlen érzés, mert addig szellősen tudtunk állni, most a járdán nem sok helyünk maradt. És a rendőrök nem állnak meg itt, hanem az egész sajtót fel akarják terelni a lépcsőn a térre. Ennek sem látni sok értelmét, hiszen a járdáról mi már nem jelentünk akadályt, maradt a blokádban részt vevő két sornyi momentumos, innen már csak arról van szó, hogy ne lehessünk közel az eseményekhez.

Szabó Tímea országgyűlési képviselő is itt van, őt is lökdösik felfelé, ám nem hagyja magát. Részben neki köszönhetően a rendőrök (egyelőre) felhagynak azzal, hogy feltereljenek minket a térre. Amikor megkérdezem, mi zajlik itt szerinte, azt mondja, hogy teljesen abszurd kezd lenni ez az egész. „Azok a rendőrök, akik egyébként nagyrészt tisztességesen végzik a munkájukat, bele vannak tolva egy jogilag szürke zónába, aztán egy teljesen illegális tevékenységbe, egy teljesen jogszerűtlen intézkedéssorozatba.”

Szerinte a helyzet előbb-utóbb komolyabb erőszakba fog torkollni. Amikor felvetem neki, hogy az Orbán-rendszer egyik legitimációs alapvetése az, hogy a 2006-os rendőri erőszakkal szemben az ő rendőrségük szakszerűen teszi a dolgát, a tüntetők haja szála sem görbül, azt mondja, hogy ez már akkor megdőlt, amikor a Karmelitánál előkerült a diákokkal szemben a könnygáz.

„A hatalom egyre kétségbeesettebb, tudják, látják, hogy a 2026-os választáson nagyon nem állnak jól, ezért egyre kétségbeesettebb és egyre erőszakosabb lépéseket fognak tenni.”

„Ha csak abba belegondolunk, hogy Kövér László házelnökként minden évben olyan elképesztő katonai fegyvereket, lőszereket és eszközöket rendel az országgyűlési őrségnek, mint például kézigránátok, akkor az már önmagában elég nyugtalanító, az pedig, hogy gyakorlatilag százával állnak itt a rendőrök békés tüntetőkkel szemben, hát az sem megnyugtató” - mondja.

Szerinte elég ránézni Oroszországra, hogy hova lehet ezt fokozni. A hatalom részéről a közbeszédben megjelenő poloskázás, kullancsozás, majd az ezt követő erőszakhullám a Tisza pultjai ellen mind-mind nagyon aggasztó.

„Pontosan tudjuk azt, hogy a harmincas évek náci Németországában így kezdődött a népirtás, hogy először szavakkal, aztán azok tettekbe fordultak, és végül népirtás. Most már látjuk, hogy gyakorlatilag fideszes provokátorok minden egyes gyülekezésnél odamennek és fizikai atrocitásba torkolló verekedést kezdeményeznek békés tüntetők ellen.”

Tény, hogy a heringként járdára zsúfolt sajtó és a szimpatizánsok között most is ott áll Bede Zsolt, aki megállás nélkül próbálja kihozni a sodrából a tüntetőket, politikusokat. A rendőrök közben a hátsó sorban ülőket egyenként emelik fel és viszik odébb. Ebben szakszerűek.

A tér felől a korlátnál álló tüntetők kiabálnak, ahogy az alsó rakpart Duna felőli oldalán állók is. Sebők Éva reményei nem teljesülnek, de nincs is rá esély, mert a hermetikus rendőrsorfalon, még ha akarna, sem tudna áttörni tüntető, hogy az elhurcoltak helyére üljön.

A második sor még ül. Tordai Bence mellé sodródom, akivel elég nehéz beszélgetni, mert Bede Zsolt megállás nélkül mondja a magáét.

Tordai szerint sokkal többen kellene, hogy itt legyenek, mert a képviselők és néhány aktivista, aki velük együtt leül, kevés. Tízezrek kellenének ide, mondja.

A Tisza önkénteseire hivatkozik, akik az elmúlt három hetet végigpultozták a Nemzet Hangja konzultáció íveivel, nem egyszer fizikai erőszaknak kitéve magukat. Azt mondja, nagyon nehéz időszak következik, és ebben nem ért egyet Magyar Péterrel, aki szerinte azt mondta, hogy túl vannak a nehezén. A neheze most következik. A felelősség Tordai szerint a kormánypártoké, és az azokat kiszolgáló Bede Zsolt-féle figuráké.

Közben a rendőrök szépen felszedik a második sort, majd mindenkit feltessékelnek a térre.

A blokádnak vége.

Kis szünet következik, a téren lézengenek az emberek. Eleve a Tisza szobor körüli kisebb térre szervezték a demonstrációt, nem is a nagy térre, a főbejárat elé. A szervezők nyilván azzal számoltak, hogy ezt a térséget talán megtöltik az emberek. De ezt is túlbecsülték.

A kivetítőn közvetítik az ülésteremben történő szavazást. Érdekes kép, mobilról streameli valamelyik képviselő. Előttünk, hátulról látszik a Szijjártó miniszter, aki a mellette ülő minisztertársával kedélyesen beszélgetve ütemesen nyomogatja az igen gombot.

A téren a tömeg minden szavazásnál fújol, holott egyelőre teljesen más törvények zárószavazása folyik. Majd hirtelen ráfordulnak az alaptörvény módosítására, itt is több részletben szavaznak. Pár perc, néhány szavazás, és vége. Ennyi volt.

A politikusok beszédeit itt nem részletezném. Legyen elég annyi, hogy az utolsó felszólaló, Bedő Dávid, a parlamentből kitiltott Momentum frakcióvezetője felszólítja az embereket, hogy menjenek fel a Várba, a Sándor-palota elé, és bírják rá a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá az alaptörvény módosítását.

El is indul a tömeg, vagy ezer ember. Találomra megszólítok egy menetelő fiút, Kaiser Botondot, Esztergomból. Szkeptikus azt illetően, hogy ennyien megállásra kényszeríthetnék a hatalmat.

A jövő évi választás kilátásait illetően is pesszimista: szerinte krumplival vagy erőszakkal, de a hatalom megtalálja a módját, hogy „megnyerje” a választásokat.

Egy biztos. Ha tíz év múlva is Fidesz-rendszer lesz, ő már nem lesz itt - mondja.

Az Akadémia utcában menetel a tömegben Szabó Szabolcs momentumos képviselő. Amikor idézem neki a színpadon imént felszólaló Baranyi Krisztina szavait, miszerint Magyarország Oroszország útjára lépett, egyetért vele.

„Én mindenkinek azt tudom javasolni, hogy olvassa el Anna Politkovszkaja naplóját. Az 2005–2006 környékén íródott, utána lőtték főbe a lakása ajtajánál. Amiket ő ott leír a 2005–2006-os Oroszországról és Putyin akkori hatalomtechnikai húzásairól, az kísértetiesen hasonlít arra, mint ami most történik Magyarországon. Úgyhogy igen, én is azt gondolom, hogy ez egy erős putyinizálódási út, amin vagyunk.”

Zúg az utcában a „Mocskos Fidesz”, a boltosok az üzletük küszöbéről bámészkodnak, ahogy a turisták is. Ez a Belváros, itt minden turistalátványosság. Akik most erre járnak, nem is tudják talán, milyen pillanatoknak véletlen tanúi éppen.

A képviselő nem hiszi, hogy választásokon le lehet váltani a Fideszt. Szerinte minden a kezükben van, hogy manipuláljanak, és nem is kell a választás napján hamis szavazólapokkal operálni, ott van az egész államapparátus, az állami média és a kétharmados törvényhozás. Szerinte ez a rendszer csak összeomolhat, és csak utána lehet rendszert váltani.

Kiérünk a térre, versenyfutás kezdődik a rendőrökkel, ki ér előbb a hídra fel. A momentumosok futva rohamozzák meg a hidat, még szabad a feljárat. A hídra érve győzedelmesen kiabálják: miénk a híd! Ezt az egyetlen "győzelmet" aratták ma, büszkék rá tehát. Bevárják a tömeget, ami folyamatosan apad. Három-négyszáz ember lehet, akik a hídra lépnek, jóindulatú becsléssel. Megszólítok egy lányt, Reginát Budapestről. Sarkosan fogalmaz, amikor megkérdezem, vár-e valamit a mai tüntetéstől:

„Én nem, mert az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, viszont muszáj mennünk, és muszáj addig tennünk, ameddig nem hallgatnak ránk, mert mást nem tehetünk, gyülekeznünk kell, össze kell tartanunk, és itt kell lennünk.”

A kezdetektől fogva kijár a tiltakozásokra, és ott lesz, ameddig kell, ameddig lehet, mert szerinte valahogy fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy baj van az országban.

És ahogy számítottam rá, a Clark Ádám tér előtt, a híd budai végén rendőrsorfal állja el az utat. Nem sokáig tart a szokásos farkasszem-nézés, hamar döntenek a tüntetők: áttörnek. Én, a fotósok mellé felállva a híd vasszerkezetére látom azt is, amit ők nem:

irdatlan mennyiségű rendőr és rendőrségi busz áll a téren, miközben a tömeg már csak a híd budai kapuja és hídfője közötti útszakasznyira apadt.

Ezt ők nem tudják, nekimennek a rendőröknek. A tüntetők nyomják a rendőröket, azok meg vissza őket. A széleknél időnként meggyengül a rendőri ellennyomás, de mire átszivárognának a tüntetők, kerül ember oda is. Kijjebb nyomják a rendőröket, de át nem törnek.

Aztán egy következő hórukkra részben az is megtörténik.

Néhány tíz momentumos kitör a Clark Ádám térre.

A maradék a hídon reked. Ácsorgás és tanácstalanság kezdődik. Érezhetően szivárognak el az emberek, Pest felé szabad az elvonulás lehetősége. Az egyik fiatalembert, a siófoki Szabó Dánielt megszólítom, mit látott. Ő nem állt az első sorban, amit tud, hogy akik átjutottak, azokat rögtön igazoltatták is. De úgy érzi, keményedhet a helyzet. „Sok rendőrnek a kezében ott a könnygázos palack, már rakosgatták jobbra-balra, meg többen már visszamentek az autójukba a maszkért. Úgyhogy szerintem készültek arra, hogy ha szükséges, akkor a könnygázt is bevetik.”

Ahogy az erőviszonyokat látom, erre már nem lesz szükség. Újabb adag rendőr érkezik, nem is kevés, Pest felől, és a maradék úttesten lézengőket is felküldik a járdára. Elég most már a kérés, mindenki engedelmeskedik, a rendőrök segítenek két biciklit átemelni a korláton. A járdán egy darabig téblábol még a maradék, miközben egy turistacsalád, két gyerekkel próbál átjutni a kordonon, de hiába mutatják a szállodai kártyájukat, a rendőrök nem engednek át senkit. Ez a parancs.

Vége. Visszafelé a hídon mindenkit igazoltatnak. Mögöttem egy anya és fiatal felnőtt leánya. A lány sír. Anyja nyugtatja. A lánya erre csak azt mondja: „Értsd meg, én ilyen érzékeny vagyok, nem akarom megszokni, hogy ilyen megtörténhet.”

Az anyja, nyilván vigaszként mondja, szerinte ezek után senki sem szavaz jövőre a hatalomra. De a lánya nem ért egyet.

„Itt lehet, hogy nem. De ott, ahol olyan a szegénység, hogy egy zsák krumpliért leszavaznak bárkire, ott fogják megnyerni a választást. És hidd el, ha én is éhes lennék, én is szavaznék bárkire egy kis krumpliért.”

Sietősre veszem, szép tavaszi este van. A város fényei csillognak, Budapest gyönyörű.

Sulyok Tamás az este alá is írta a törvényt, ami így azonnal életbe is lépett.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT

Ki volt Ferenc, az argentin jezsuita pápa, akit nemcsak a katolikusok tiszteltek?

Sokak szemében a remény a társadalmi igazságosság felé, ám sok katolikus a felforgatót látta benne, holott nem is sikerült igazán felforgatnia az egyházat. Kérdés, folytatják-e életművét Rómában, vagy jönnek azok, akiknek ez a kevés reform is túl sok volt?

Fotó: Kékesi Donát/Sándor palota/MTI - szmo.hu
2025. április 21.

Jorge Mario Bergoglio ma, húsvéthétfőn meghalt Rómában.

Argentínában született, 1936. december 17-én, amiből az is következik, hogy már nyiladozó értelemmel szembesülhetett mindazzal a borzalommal, amit a II. világháború jelentett az emberiségnek, és az is, hogy személyében maga is, ha úgy tetszik, bevándorló volt Európában.

Ferenc pápa apja, Mario José Bergoglio Olaszországból, Piemont régiójából érkezett Argentínába 22 évesen. Kezdetben az argentin vasútnál dolgozott, később könyvelőként tevékenykedett. Feleségét, Regina María Sívorit már Argentínában ismerte meg. Ferenc volt az elsőszülött az öt gyermek közül. Mivel a család olyan régióból származott, ahol piemonti nyelvet beszéltek, a pápa később úgy határozta meg anyanyelvét, mint piemonti nyelv. Két öccse (Óscar Adrián és Alberto Horacio) és két húga (Marta Regina és María Elena) is született.

Fiatalkorában légúti betegséggel kellett megküzdenie, ezért tüdejének egy részét eltávolították. Akkoriban – a megfelelő antibiotikumok híján – ezzel az orvosi beavatkozással mentették meg az életét.

Középiskolai tanulmányait követően Buenos Airesben vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, majd a papi hivatás mellett döntött, és belépett a Villa Devotó-i szemináriumba. Huszonkét évesen, 1958. március 11-én elkezdte a jezsuita rendi noviciátust. Chilében folytatott humán tanulmányokat, majd visszatérve, 1963-ban filozófiai licenciátust szerzett a San Miguel-i Colegio Máximo San Joséban. Később, 1964–65-ben a Santa Fé-i Szeplőtelen Fogantatás Gimnáziumban és 1966-ban a Buenos Aires-i Megváltó Gimnáziumban tanított irodalmat és pszichológiát.

1967-től 1970-ig teológiai tanulmányokon vett részt ugyanebben az intézményben (Colegio Máximo San José), és licenciátusi fokozatot szerzett. 1969. december 13-án szentelték pappá. A harmadik probációs időszakát 1970–71-ben a spanyolországi Alcalá de Henaresben töltötte, örökfogadalmát pedig 1973. április 22-én tette le.

Jorge Mario Bergoglio élete során – de már előtte is – Latin-Amerika sajátos történelmi utat járt be, országai diktatúrákból diktatúrákba ájultak, hihetetlen vagyoni különbségek alakultak ki, és

a történelmet az ötvenes-hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években is sokszor vérrel írták szülőföldjén.

Nekünk, európaiaknak talán nehezen érthető, de az amerikai kontinensnek ezen a felén a katolikus egyház teljesen más szerepet játszott az elmúlt évtizedek történéseiben, mint a mifelénk. Ferenc pápa szülőföldjén inkább kapcsolódott össze a szociális mozgalmakkal, a társadalmi igazságosság védelmével és az azért való kiállással, mint mifelénk, ahol, ha politikai szerepet is vállal az egyház, nagyon ritka, hogy a társadalmi progresszió melletti kiállás érdekében tenné azt.

Juan Perón vitatható, autokrata rendszere után a gyenge polgári és katonai kormányzatok váltogatták egymást Argentínában, majd megélhette az 1976-os katonai puccsot, amely regnálása alatt emberek ezrei tűntek el, az ország rettegett titkosszolgálata együttműködött az akkor még kőkemény chilei rezsimmel.

Ebben az időszakban történt egy olyan eset, melyben a későbbi pápa, aki akkor a jezsuita rend argentin tartományfőnöki tisztségét látta el, szerepet kapott. Két jezsuita papot – köztük a magyar Jálics Ferencet és Orlando Yorio atyát – elrabolták.

A történtek kapcsán Bergogliót is többen megvádolták, hogy nem tett eleget a védelmükben, sőt közre is működött az emberrablásban. 2005-ben per is indult ellene, végül a vádakat elvetették.

A kérdéses események megítélése vitatott maradt; Jálics Ferenc a későbbiekben annyit mondott, hogy nem Bergoglio miatt hurcolták el őket, és nem tudott arról nyilatkozni, hogy a későbbi pápa milyen szerepet játszott a történtekben.

A diktatúra éveinek erőszakos politikája egyenes úton vezette az országot a katasztrófába, és a kétes kimenetelű falklandi háborúba.

A természeti kincsei által gazdaságilag ígéretes ország kirívóan gyenge gazdasági és társadalmi teljesítménye, a válságokból válságokba bukdácsolás korán megtanította Jorge Mario Bergogliónak, hogy a hivalkodó nagyotmondás és demagógia helyett mennyire fontos lehet(ne) az emberek valódi szolgálata.

1992. május 20-án kinevezték a Buenos Aires-i főegyházmegye segédpüspökévé, emellett Auca címzetes püspökévé is. Június 27-én szentelték püspökké. 1997. június 3-án lett Buenos Aires koadjutor érseke, 1998. február 28-án érseke. 2005. november 8-tól 2011. november 8-ig az Argentin Püspöki Konferencia elnöki tisztségét is betöltötte. II. János Pál pápa 2001. február 21-én kreálta bíborossá.

2005-ben részt vett II. János Pál pápa temetésén. A kiszivárgott információk szerint a pápaválasztó konklávén a második legtöbb szavazatot kaphatta Joseph Ratzinger bíboros mögött.

Amikor XVI. Benedek pápa lemondása után 2013-ban pápává választották, már a beiktatásakor kiderült, hogy a katolikus egyház élén is progresszív irányt kíván mutatni.

Beiktatási ceremóniáján első ízben vett részt a nagy egyházszakadás (1054) óta a konstantinápolyi pátriárka is, Bartholomaiosz pátriárka személyében.

És hogy miben is nyilvánult meg a progresszivitása? A világi progresszió felől nézve igencsak óvatosnak tűnhet, amit képviselt, de a katolikus egyház évezredes, nehézkes és igencsak konzervatív világa felől nézve, amit képviselt, felért egy kisebbfajta földindulással. Miközben elutasította a terhességmegszakítást, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát és az eutanáziát,

ellenezte a halálbüntetést, és hangsúlyozta, hogy a homoszexuális emberek iránt is szeretettel és tisztelettel kell viseltetni.

2023 decemberében kiadta a Fiducia supplicans („Könyörgő bizalom”) című dokumentumot, amelyben jóváhagyta az azonos nemű párok megáldását, noha ez nem jelentette azt, hogy a melegek katolikus szertartás szerinti házasságát lehetővé tette volna. Fellépett a társadalmi igazságtalanságok ellen, kiállt a szegények és az elesettek mellett, gyakran bírálta azokat a kormányokat, amelyek nem törődnek a társadalom peremén élőkkel. Közel állt a Comunione e Liberazione katolikus lelkiségi mozgalomhoz, azonban távolságot tartott a felszabadítási teológiától.

Minden eddigi egyházfőhöz képest határozottabban lépett fel a papi szexuális zaklatásokkal szemben. 2023 augusztusában például találkozott a papi szexuális zaklatások túlélőivel is portugáliai útján. Akkor azt mondta, hogy tisztában van azzal, hogy a katolikus egyház szexuális botrányai rossz megítéléssel járnak, az esetek eltussolása pedig csalódottságot és dühöt vált ki. Épp ezért az áldozatok gyötrelmekkel teli kiáltását meg kell hallgatni, a katolikus egyháznak meg kell tisztulnia.

Azonban bírálói szerint hathatós intézkedéseket azért nem tett, hogy az elkövetőket világi bíróságok elé állíthassák, és ne csak az egyházon belüli, sokszor nem kellően erélyes, eltusoló eljárások alá vessék.

A menekültválság kirobbanásakor a befogadásukat szorgalmazta, ugyanakkor elítélte a terrorizmus minden formáját, és hangsúlyozta a biztonsági intézkedések szükségességét a menekültek közé keveredő terroristák kiszűrése érdekében. 2016 húsvétján menekültek lábát mosta meg szimbolikus gesztusként. Leszbosz szigetéről 12 szír menekültet fogadott be a Vatikánba, és többször kiállt amellett, hogy az anyagi érdekek miatti fegyvergyártás és háborúk áldozatai ezek az emberek.

Többször utalt arra, hogy a fegyveripart a „világ legnagyobb csapásának” tartja, és a 2022-ben kirobbant háborús konfliktust a „harmadik világháború első szakaszának” nevezte. Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a pápa személyesen kereste fel az orosz szentszéki nagykövetséget Rómában, majd két bíborost (Konrad Krajewski és Michael Czerny) küldött Ukrajnába. Erre korábban nem volt példa a vatikáni diplomáciában.

2022. március 25-én Oroszországot és Ukrajnát a Szűzanya oltalmába ajánlotta.

Életmódjával demonstrált a társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben. Már érsekként sem használt saját autót, tömegközlekedéssel járt, repülőn pedig turistaosztályon utazott. Egyszerű lakásban élt, gyakran hordta elődje bíborosi öltözeteit, és szívesebben jelent meg egyszerű fekete ruhában. Később pápaként sem költözött be az Apostoli Palota hagyományos pápai lakosztályába, hanem a vatikáni Szent Márta-házban maradt.

A Castel Gandolfó-i nyári rezidenciát megnyitotta a nyilvánosság előtt, így az múzeumként funkcionál tovább.

Ferenc pápa közvetlen volt a híveivel, gyakran közvetlen kapcsolatot keresett velük, ami a testőrségét olykor nehéz helyzetbe hozta. Kedvelte az irodalmat, a labdarúgást és az úszást, emellett jól beszélt spanyolul, olaszul, latinul, franciául, németül és angolul.

Ferenc pápa, aki kétszer is ellátogatott Magyarországra, rendkívül népszerű volt a nem hívő emberek között is, miközben sokan, akik magukat hívő katolikusnak vallották, radikális reformjai miatt a sátánt látták benne (egy magyarországi vezető publicista egy ízben „demens vénembernek” nevezte). Tisztelői, hívei között sokan abban is reménykedtek, hogy alkalmasnak bizonyul a vatikáni bürokrácia és a kúria megreformálására. Azonban,

bár Jorge Mario Bergoglio, olasz származású argentin bevándorló a Róma által övezett Vatikánvárosban sokat megtett ezért, a kétezer éves szervezet egyelőre ellenállóbbnak bizonyult.

A világ jelenleg elfordulóban van a progressziótól, miközben az egyház is elveszítette azt a személyt, aki minden eddiginél erőteljesebben képviselte a társadalmi igazságosság és megújulás szükségességét. Sokan vannak, akik gyászolják, de sokan állnak készen arra, hogy lerombolják életművét. Róma hamarosan dönteni fog.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk