Egy gyönyörű, sárga virágú növény, amivel harcolhatsz a szemölcsök ellen
A szemölcsök különböző méretű bőrkinövések, amelyeket sok esetben vírusfertőződés okoz. A szemölcs általában a végtagokon jelenik meg, főként a tenyéren, ujjakon, valamint a talpakon és megközelítőleg 10%-os gyakorisággal fordul elő a gyermekek és fiatal felnőttek körében. Azon kívül, hogy a legtöbbször zavaró és esztétikailag sem előnyös a jelenlétük, elhanyagolásuk extrém esetekben akár rákos elváltozásokat is eredményezhet. Ugyanakkor eltávolításukra számos kezelés alkalmas, köztük a gyógynövények is.
A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus L.) a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény; amely Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában, valamint Afrika észak-nyugati részein honos. Főként a nitrogénben és kalciumban gazdag talajokat kedveli és leggyakrabban az elhanyagolt, árnyékos területeken jelenik meg gyomnövényként. Körülbelül 0,5-1 m magasra nő és elágazó szárain apró szőrök foglalnak helyet. Levelei karélyosak, szegélyük hullámos, a növény virága sárga színű, amely 4 sziromlevélből áll, termései hosszú, hengeres kapszula alakúak.

A vérehulló fecskefű használata egészen az ókorig nyúlik vissza: ekkor különböző szembetegségek kezelésére használták. A középkorban igen nagy népszerűségnek örvendett, számos betegség kezelésére alkalmazták, többek között szembetegségekre, toroktisztításra, fekély és bőrekcéma kezelésre, valamint kólika ellen is. A 16. századtól kezdődően sárgaságra és májbetegségekre használták főként, továbbá a népi gyógyászatban előszeretettel használták a növényt különböző szemölcsök és bőrkinövések kezelésére.
A növény igen gazdag, gyógyászatilag hasznos vegyületekben. Elsődlegesen alkaloidokat tartalmaz, amelyekből több mint 40 félét izoláltak, de megtalálható benne számos flavonoid, triterpén, szaponin, szerves sav, biogén amin, valamint fehérje is. A hatás szempontjából legértékesebb vegyületei az izokinolin-alkaloidok (0,01-1%): berberin, kelidonin, protopin, szangvinarin.
Jelenleg Magyarországon
azonban gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményben forgalomban van, illetve homeopátiás készítményekben is. A kereskedelemben lévő termékek mellett használhatjuk a szabadban előforduló növényt is, bátran letéphetünk belőle egy-egy levelet vagy szárat és a kifolyó tejnedvvel bekenhetjük a kívánt területet.
De hogyan is alkalmazzuk?
Elsőnek le kell mosni a szemölcsöt és szárazra törölni. Ezt követően a friss tejnedvet a szemölcsre kell kenni és meg kell várni amíg megszárad. Ezt napi kétszer-háromszor érdemes megismételni, de többször nem, mert idővel irritálhatja a bőrt. Az eredmény pár napon belül látszódni fog, a kisebb szemölcsök eltűnnek, míg a nagyobbak mérete csökkenni kezd. Ammenyiben a szemölcs a kezelés hatására több nap után is változatlan, az ecsetelést ne folytassuk. Ilyen esetben nem vírusos eredetű bőrkinövéssel van dolgunk. Fontos kiemelni, hogy sérült, sebes bőrre tilos alkalmazni a növényt.
Számos kutatás beszámolt a kelidonin májkárosító hatásáról belsőleges alkalmazás során, azonban fontos megjegyezni, hogy a szemölcsök kezelésénél külsőlegesen alkalmazzuk a növényt. A tejnedvnek fototoxikus hatása is van, így fontos felhívni a figyelmet arra, hogy kerülje a napfényt azon a területen, amelyen az ecsetelést alkalmazza.

A vérehulló fecskefű tejnedve nem okoz jelentős komplikációkat (vérzés, fájdalom, pigmentáció), mint például a sebészeti eltávolítások, lézerterápia vagy a kriptoterápia, ráadásul könnyen hozzáférhető a növény és gyakorlatilag ingyen beszerezhető. Továbbá rövid időn belül látványos javulás érhető el.