Dr. Zacher Gábor: legalább egy generáció kell az ország mentális egészségének rendbehozatalára
Egy ország lakosságának egészségi állapota az egyik legfontosabb társadalmi kérdés, ami elválaszthatatlan az egyes nemzedékekre háruló jövőbeli terhektől, a szegénység felszámolásának sürgető feladatától, és amelyben fontos szerepet kell játszania a megelőzésnek és a mindenki számára érthető tájékoztatásnak. Ez az egyik központi gondolata az Egyensúly Intézet Hogyan legyünk egészséges nemzet? című, a népegészségügyi rendszer reformját célzó szakpolitikai javaslatoknak, amelyről sajtóbeszélgetést szerveztek dr. Zacher Gábor részvételével. A főorvos, egyetemi docens, aki a közvélemény előtt elsősorban az alkoholizmus elleni küzdelemben vállalt szerepéről ismert, korábban a budapesti Honvéd kórház sürgősségi osztályának vezetője volt, jelenleg a hatvani Albert Schweitzer kórház-rendelőintézetben dolgozik.
A beszélgetés moderátora Boda Timea, az Egyensúly Intézet kommunikációs vezetője volt.
Dr. Zacher Gábor a megelőzéssel kapcsolatban a széles körben végrehajtandó szűrési programokat tartotta a legfontosabbnak. Korábban is voltak már ilyen tervek, de ezek nem valósultak meg, ennek is köszönhető a magyar lakosság rossz fizikai és nem utolsósorban mentális állapota. Mivel ő is elfogadja azt a nézetet, hogy a következő 10 év világszerte a járványokról fog szólni, az ezekre való prevenciós felkészülés is elengedhetetlen. De ugyanilyen fontos a különböző daganatos betegségek – méhnyakrák, vastagbélrák – időben való felfedezése.
A főorvos a legsúlyosabb magyar problémák között említette az elhízást. Jelenleg a 4.helyen állunk a világon az elhízás terén, akárcsak a koronavírus egymillió főre eső halálos áldozatainak ranglistáján. Ez utóbbi is azt mutatja, hogy milyen általános egészségügyi hátránnyal indult az ország a járvánnyal szemben és nem független a túlsúlyosságtól sem, amely a népesség 60%-át érinti, és ezeknek közel kétharmada kórosan elhízott. Egy kanadai felmérést idézett, amely szerint az elhízott férfiaknál 30, a nőknél 20%-kal nagyobb a kockázata a daganatos betegségeknek, és a pandémia során mi is tapasztalhattuk, hogy a lélegeztetőgépre került túlsúlyos betegeknek kicsi volt az esélye a túlélésre. Az elhízás egyik oka lehet a mozgásszegény életmód, de sajnos ma Magyarországon csak a profisport kap komoly támogatást, a tömegsport pedig szinte kihalóban van. Ami pedig a táplálkozást illeti, tény, hogy az „egészséges” élelmiszereket az alacsony jövedelműek ritkán engedhetik meg maguknak, de célzott tájékoztatással ezen a helyzeten is lehetne valamit javítani.
Ez is részben a rossz kommunikáció rovására írható, mondta, mert a kórházban gyakran tapasztalta, hogy sok ember már nagyon rossz állapotban volt, amikor bekerült és az orvosok „csak futottak a betegség után”.
Zacher doktor felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg 800 ezerre tehető a magyarországi alkoholbetegek száma, és 2,5 millióan vannak a „nagyivók” és „túlságosan is jól működik a fiatalok utánpótlás-nevelése” e téren. Éppen ezért fontos lenne a kulturált alkoholfogyasztásra való nevelés. Olyan gondolatokat kellene átadni a fiataloknak, amelyek alkalmasak lennének számukra egy elfogadható keretrendszer kiépítésére.

Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgató szerint úgy jártunk a Coviddal, mint a mesebeli kismalac, aki szalmából építi a házát abban a hiszemben, hogy az megvédi a farkastól. Az általános népegészségügyi állapotunkra jellemző, hogy nemcsak a magyarországi várható élettartam alacsonyabb, mint az uniós átlag, hanem az egészségesen eltöltött évek száma is.
. Ezért el kell kezdeni mielőbb jól gazdálkodni a fogyatkozó emberi erőforrás-állományunkkal. Versenyképességünk, szociális ellátó rendszerünk fenntarthatósága múlik ezen – hangsúlyozta Filippov Gábor.
"A magyarok közel 5 évvel élnek rövidebb ideig az uniós átlagnál, és évi 23 ezer honfitársunk életét lehetne megmenteni, ha jól működne a népegészségügy. Amikor ma a közbeszédben egészségügyről van szó, a döntéshozók valójában betegségügyről beszélnek. A hatékony népegészségügy ugyanis arról szól, hogy a lakosságnak el se kelljen jutnia az orvosig, hiszen egészségben éli le életét" - – jelentette ki Boros Tamás igazgató, hangsúlyozva, hogy a népegészségügy egyszerre egyéni, társadalmi és nemzetgazdasági ügy. Nem mindegy, hogy milyen társadalmi környezetben születünk, hogy magzatkorunkban milyen vitaminokhoz jutottunk, milyen stressz érte anyánkat, és hogy milyen körülmények között nevelkedünk „minél szegényebb, minél iskolázatlanabb valaki, annál korábban hal meg, ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy a legtöbbet a szegénység csökkentésével lehetne tenni az egészségügyért".
De szükség van az egyén motivációjára is, a döntéshozókra is lehet hatni saját állapotukra való figyelmeztetéssel. Dr. Zacher Gábor a gyerekek, kamaszok dohányzásának terjedése kapcsán elmesélte, hogy Svédországban nem a cigarettásdobozra tett rothadó tüdők fotóival próbálták elriasztani e korosztályt, hanem azzal a mondattal, hogy „ha dohányzol, büdös leszel”. És ez jobban hat egy szerelmes kamaszra, mint egy jövőbeli betegség, vagy az apai fenyegetés.
Az ország mentális egészségének részleteire kérdezett rá a Szeretlek, Magyarország:
Ez összefügg azzal is, hogy nagyon alacsony szinten van a problémamegoldó-képességünk, miközben agresszivitásunk csúcsra tör. Véleménye szerint a mentális egészség javításához legalább egy generációnyi időre van szükség. Nem arról van szó, mondta a főorvos, hogy mondjunk le a 60-asok generációjáról, mert rajtuk már úgysem lehet segíteni, hanem arról, hogy ha nem kezdjük el már az óvodában, amikor az egyik gyerek kirángatja a kisautót a másik kezéből, azt hogyan kezelje az óvónéni, nem jutunk előre. Nem is beszélve a családi történekről, egy olyan országban, ahol a járvány idején jelentősen megnőtt a családon belüli erőszak, ahol segélyvonalat kellett beállítani a magányosoknak, ahol az első hullám során az alkoholfogyasztás 200%-kal megemelkedett. 1,8 millió ember esett át a koronavíruson, de mentálisan legalább 5-6 milliót érintett. Nemcsak veszteségek, hanem a járvánnyal járó stressz, bizonytalanság, a gyerekek esetében az életükből kimaradt, nem pótolható dolgok. De említhetjük a teljesítménykényszerben élő fiatalok szorongását is. E problémák feldolgozását egészen mélyről kell kezdeni és 25-30 év is eltelhet, hogy számottevően javuljunk a probléma-megoldásban, hogy megtanítsuk az embereket saját mentális kondíciójukat rendben tartani – magyarázta dr. Zacher Gábor.
Számos országban működik már a távgondozásnak az a fajtája, hogy az idős ember minden nap tudjon legalább valakivel szót váltani. Ennek a mai technikai feltételek mellett Magyarországon sem lenne akadálya.
Az Egyensúly Intézet az alapellátások népegészségügyi fókuszú megerősítését célzó javaslatok mellett a szűrési programokra, a különböző életszakaszokhoz kapcsolódó (gyerekkori, munkahelyi és időskori) intézkedésekre, a táplálkozásra és az egészséges lakókörnyezet biztosítására írtak ajánlásokat a döntéshozóknak.
A javaslatok között szerepel egy igazi hungarikum, a felnőttekre kiterjesztett védőnői szolgálat, valamint a közösségi egészségőrök intézménye, melyeknek főleg a hátrányos helyzetű településeken és a leszakadók között lenne kiemelt szerepük. Emellett megfogalmaztak ajánlásokat a több szakmát összefogó, prevenciós és egészségfejlesztő csoportpraxisok létrehozására, a 35 és 64 év közötti magyarokra vonatkozó ötévenkénti általános egészségi állapotfelmérésre, valamint egy úgynevezett egészséglottóra, ahol pénznyeremény kisorsolásával motiválják a lakosságot egy egészségtámogató mobiltelefon-applikáció használatára.