Augusztusi végjáték: tanszer(tor)túra
Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.
Állok a nappali közepén, előttem egy nagy halom szennyes. Öööö… Álmomban. Micsoda furcsa álmaim vannak, na hallod! Ó, bárcsak az lenne! Bárcsak egy nagy halom szennyes takarná el a napot a nappaliban. De nem. Nincs akkora szerencsém.
Helyette? Helyette négy kupac tankönyv – háborítatlanul és borítatlanul(!), ami még fenyegetőbben hangzik, ha lehet fokozni a hangulatot – és négy kupac tanszercsomag. Lesz ez még öt is, lesz ez még öt is! Jól van na, biztassál még, biztassál! Szóval, itt vannak ezek a kupacok, vagy inkább halmok, amiket én szereztem be és amiket most reménytelenül próbálok becserkészni. Már ott tartok, hogy inkább megmásznám akár külön-külön mindegyiket oxigénpalack és védőfelszerelés nélkül (nagggyon vakmerő vagyok), mert körbekerülni őket?! Viccelsz?
Hé, Tom, kell neked Mission impossible? Frissen prezentálva!
De ez még csak a kezdet. Vagyis a vég. Nekem. Meg a botnak. Meg a szünetnek. Meg a nyárnak. Kezdődik az iskola!

Jól emlékszem még az első tanszer(tor)túrámra.
Akkor még csak háromgyerekes édesanya voltam. Meg magas, szőke és kékszemű. Meg lelkes, tapasztalatlan és bátor. Ez utóbbi most is megvan még – különben nem vágnék bele újra és újra minden iskolakezdés előtt, hanem az utódaimra bíznék mindent, utánam meg a vízözön… bár lehet, hogy ez a lenne az igazi bátorság? Lehet, hogy ki kéne próbálnom? -, a másik kettőt elengedtem. Vagyis csak a lelkesedést. De azt nagyon. Pedig!
Gyerekkoromban alig lehetett kivonszolni az Ápiszból, imádtam csellengeni a sorok között, szagolgatni az illatos radírokat, lapozgatni a füzeteket, íráspróba alá vetni a tollakat a füzetekben, kitörni a ceruzák hegyét és rögtön utána kipróbálni a hegyezőket stb., most viszont… most viszont alig lehet bevonszolni. Iskolakezdés előtt meg pláne.
Mert közben lett némi tapasztalatom. A néminél egy kicsit több. Akárcsak gyerekem. A háromnál egy kicsit több.

Szóval lett tapasztalatom és átéltünk egy csomó változást is az elmúlt kilenc évben, de az iskolakezdés körüli izgalom a mai napig nem múlt el. Csak most nem azért izgulok, mert valamelyik gyerekem először lépi át az iskola küszöbét, hanem, hogy vajon a tanfelszerelésekért lehet-e természetben fizetni, mert a nyári szünet finanszírozása enyhén szólva kimerítette a kincstári kasszát. A közös bankszámlánkról nem is beszélve.
De nem lehet. Így meg még izgalmasabb a dolog.
Tapasztalataim szerint nincs veszélyesebb tanszervásárlási módszer, mint a lista alapján való vásárlás.
Ennél már csak az a veszélyesebb, ha nincs listád és fejből próbálod meg felidézni a beszerzendőket. Illetve létezik még egy változat – amit csak nagyon haladóknak ajánlok, én is még csak bele-belekóstoltam -, amikor a boltban, a melletted álló szülőtárs kosarában lévő cuccok alapján próbálsz meg tájékozódni. Ez utóbbinál nagyon képben kell lenni a gyerekeid életkorával, nemével és hogy melyik hányadik osztályba is készül (Férj például ezért nem megy soha tanszert venni… a nemek még mennek neki, de a többi?!). Na meg, hogy a kiszemelt szülőtárs gyerekei hányadikba készülnek és milyen neműek. Hogy jó kosárba kukucskáljál.

Azt hitted, hogy ennyi volt? Bár azt írtam az előző bekezdésben, hogy a listás vásárlás veszélyes, de igazából mégiscsak jó. Jó is lehet. Amennyiben nem az iskolai listát használod. Mert azon még az is rajta van, amit majd nyolcadikban fog használni a most első osztályos gyerek. Az előírt mennyiség alapján kalkulálva. És szerintem még a nyolcadik osztállyal alá is becsültem a dolgot.
Megoldás? Ó, persze! Felezd meg a listán szereplő tételek mennyiségét (kivételt képeznek ez alól a grafitceruzák, a tolltartóba való hegyezők, a kék/piros/zöld ceruzák és a radírok, ezek esetében inkább duplázd, de ha jót akarsz magadnak, akkor rögtön triplázd meg az előírt adagot), a számodra ismeretlen fogalmakat (úgy mint olajpasztell, tintakréta, elmosható grafitrúd, préselt rajzszén, porpasztell stb.) azonnali guglizás helyett a józan paraszti eszedet használva konvertáld (zsír-kré-ta), a második lapot… a második lapot pedig hagyd el.
Tovább is van, mondjam még?