"A végsőkig reménykedünk a csodában" - vélemények a Római-parti mobilgátról
Meleg, nyári délután, Római-part. Nincs meg három éve, hogy a III. kerületbe költöztem, de a Rómairól szinte azonnal megállapítottam, hogy ez "Budapest Balatonja". Függetlenül attól, hogy itt nem lehet fürödni a vízben. Megmondom őszintén, közelsége ellenére én nem ezt tartottam elsődleges úticélomnak nyári - vagy akár téli - lazítás gyanánt, de lejöttem és végig is bicikliztem rajta néhányszor. Olyankor mindig nagyon feltöltődtem - bár ha fogyasztottam is valamit, akkor a pénztárcám hamar ellensúlyozta ezt a feltöltődést. Összegészében tehát vegyesen érzek a terület iránt, de szépségéért, hangulatáért maximálisan odavagyok.
Most viszont az itt tartózkodó vendégeket és vendéglátósokat igyekszem elcsípni, hogy megkérdezzem: mit gondolnak a mobilgátról, mi a tervük arra az esetre, ha tényleg megépül. Mert úgy tűnik, most már tényleg megépül.


"Keresztbe fekszünk és nem hagyjuk!"
Az első emberek, akikhez odamentem - két harminc körüli srác - pont olyanok voltak, akik tőlem tudták meg: valószínűleg jövőre már nem pihengetnek a homokba süllyedő nyugágyakban úgy, ahogy most. Megszeppenve csak annyit mondtak: bár nem jártak ki ide gyakran, nem örülnek a hírnek. Mellettük két középkorú barát sörözött; egyikük telefonált. Miközben a Békásmegyeren lakó társa azt magyarázta nekem, hogy meg tudja érteni az itt lakók örömét a mobilgát miatt, kiszólt neki a telefon mögül: "de én magasról teszek az itt lakókra!" (Ennél kicsit vulgárisabb megfogalmazásban.) Megvártam, hogy letegye a telefont, és megkérdeztem, hogy értette ezt.
- mondta. Társa elmagyarázta: a haverja (aki most nincs jelen) itt lakik az árterületen, ezért neki nagyon jó lesz, mert "így fog érni valamit a ház". Ő viszont ki se jön többet, ha ez az egész - utalva a szabadon bejárható partrészre és a vendéglátóegységekre - megszűnik.


A parton lakókra magasról tevő férfi véleményét rengetegen osztották a továbbiakban is. Volt, aki azzal egészítette ki: a dolgok összefüggésben vannak. Azoknak, akik megengedhetik maguknak, hogy a Római-parton vegyenek házat, akkora a "lobbierejük", hogy elérnek bármilyen döntést a területtel kapcsolatban. Az ezt állító férfi szerint nem sok, csak 2-3 emberről lehet szó, akiknek megvan a befolyásuk a III. kerületi polgármesternél, és elérik a változtatásokat. Szomorúnak tartja ezt.
Egy szintén harminc év körüli hölgyhármashoz odaérve azt a reakciót kaptam: "keresztbe fekszünk és nem hagyjuk, hogy megépítsék azt a gátat!"
- mondta egyikük. Az itt lakókkal kapcsolatban ők is úgy nyilatkoztak: sok-sok éve épülnek házak a Római-parton, közel a vízhez. Akik itt építenek házat, azok tisztában vannak azzal, hogy a folyam bármelyik évben megduzzadhat, és vállalják az ezzel járó kockázatot.
Egyetlen vendéggel találkoztam, akinek más volt a meglátása.
- mutatott a part felé a középkorú nő. Ő itt lakik.


"Cseppet sem vigasztal, hogy az itt lakóknak jó lesz. Én is itt lakom."
Az első vendéglátóegységnél, amelyiknek a személyzetét faggattam, fiatal lányok sürögtek-forogtak a pult mögött. Népszerű helyen dolgoznak, sejtettem, mit fognak mondani. "Nagyon szomorúak vagyunk, és cseppet sem vigasztal, hogy az itt lakóknak jó lesz. Én is itt lakom, de egyáltalán nem zavar, hogy ez mivel jár" - mondta egyikük, akinek főállása a parti bisztró. Mi a terv, kérdezem, ha be kell zárni? Elmagyarázta, hogy nemrég nyitottak meg egy másik egységet, mellette pedig alternatívák vannak a fejükben.
Nem rettegnek, nem pánikolnak, főként azért, mert évek óta megy már ez a mobilgát-téma, a fák kivágásával együtt. Éppen ezért ők még mindig azt remélik, hogy ahogy eddig is, továbbra is csak szóbeszéd marad.
Egy nem közvetlenül a partnál lévő hely felszolgálója, egy mosolygós, kicsit korosabb nő, nyugodtan dohányozva magyarázta: ő nem aggódik. "Igazából ilyen kósza híreket hallunk" - fogalmazott. Mivel hivatalosan még semmit nem kaptak arról, hogy bármi is történne itt, egyelőre nem fáj a fejük mobilgátak miatt, meg ők egyébként is maradnak, bármi is történik lenn, a partnál. De arra a kérdésre is: mit tesznek, ha tényleg megépül a gát, és lecsökken az ide lejárók száma, az volt a válasz: lesz itt jó nagy idegenforgalom, főleg az elején.
- tette hozzá nevetve. Ő volt az egyetlen a megkérdezett hat vendéglátós közül, aki nem bánatának vagy félelmének adott hangot.
Egy másik helyen első válasz volt: "ha megépül, egy darabig nem lesz munkahelyünk". Pedig ők is beljebb vannak a parttól. Kérdeztem, van-e már B-tervük. Még nincsen, felelte. Kollégája azt mondta, ez a része valóban kellemetlen, viszont ő allergiás az itt lévő fákra, amik hullajtják a kis fehér termésüket. Nagyon szereti egyébként a fákat, de ezeket itt nem, és amiatt is jó lenne a mobilgát, hogy a munkahelyük nem kerülne víz alá. Vagyis ő nem látta annyira sötéten a helyzetet, mint munkatársa. Persze ő is csak tippel, mert nem kaptak még semmi hírt azzal kapcsolatban, mi fog történni velük és egyáltalán az itt lévő üzletekkel.


"A látványtervek nagyon Kopaszi gátasak"
Egy újabb egységben a pult mögött ülő, talpraesett, fiatal nő annyit kérdezett: szépen vagy csúnyán fogalmazza meg a véleményét? Végül mindkettő elhangzott.
- sorolta érveit. Azt mondta, az építkezés terveinek egyik bennfentesétől is tudja, hogy az egész projektet meg lehetne oldani úgy, hogy mindenkinek jó legyen. "Az egész városban nincs túl sok part. Megnézed a Kopaszit is, mi az? Beton, fű, és semmi más. Akik pedig ide építkeztek, azok tudták, hogy ez egy ártér."


Hosszú évek óta megvan ennek a helynek a feelingje. Nem jó dolog, nem jó ötlet - mondta a mobilgátra az egyik, bő választékkal dolgozó hely hatodik éve itt dolgozó beosztottja, szintén egy energikus, fiatal nő (érdekes észrevétel volt: mindenütt nőket hívtak nyilatkozni, vagy eleve csak ők voltak hajlandóak). Két árvizet csinált végig. Mindent nekik kellett csinálniuk, még az árvíz után maradt szemetet is ők tüntették el végül, saját számlán, hiába telefonálgatott egy hétig az ügyben.
Szerinte aki ide építkezett, az védje meg a sajátját. A látványtervek számára "nagyon Kopaszi gátasak", amit külön sajnál, mert a Római - a színes székeivel, a műanyag asztalokkal - egy fontos retro-hangulatú hely.
"A vendégkör sem ugyanaz. Ez sokkal családiasabb. Itt sokkal inkább sétálnak az emberek egy szál fürdőruhában, mint a Kopaszi-gáton." Pedig nagyon valószínű, tette hozzá, hogy ezúttal tényleg megtörténik a dolog: hallotta, hogy az egyik foglalási engedély meghosszabbítását - augusztus végétől - már elutasították. Azt is elmagyarázta: az utolsó harminc nap úgy telik, hogy közben folyamatosan pakolnak, mert a területet "eredeti állapotában" kell itt hagyni. Közben pedig nyilván mindenki próbálja majd "kiárulni" az utolsó hónapot. Magyarul: árulnak és pakolnak egyszerre.
Mivel ő egy nagyobb helyen dolgozik, érdeklődtem: lehet-e olyasmit érezni, hogy az "utolsó lehetőségek" miatt többen jönnek fogyasztani. Azt felelte, szerinte az itt lévők fele nem is tud a dologról.
Ő is, mint többen, úgy zárta mondandóját: a végsőkig hisz a csodában.
