SZEMPONT
A Rovatból

A Hős utcában "százezer rendőrt is bevethetnek, a nyomor maradni fog"

A folyamatos igazoltatás nem hatékony fegyver a bűn ellen. Az Abcúg riportja.


Mint arról mi is beszámoltunk, Budapesten a Hős utcában, illetve a környéken, a Stadionok megálló körül áldatlan állapotok uralkodnak.

Szinte minden hétre jut egy droggal, kábítószerkereskedelemmel összefüggő bűnügy vagy közbotrányt okozó eset. Aki teheti, elkerüli azt a területet. Aki pedig nem tudja elkerülni, az gyakran rettegve száll fel az egyes villamosra, félve közelíti meg a Hős utca környékét.

Az Abcúg riportot írt a jelenlegi helyzetről. A cikket a portál hozzájárulásával teljes terjedelmében, tartalmi változtatás nélkül az alábbiakban közöljük.

Még köntösben is maguknál tartják a személyit

Rendőrök lepték el az utóbbi hetekben Budapest legrosszabb hírű nyomortelepét, a Hős utcát, hogy felszámolják a környéken tapasztalható drogbűnözést. Ezrével kezdték igazoltatni a helyieket, van, aki azóta már a köntösében is személyi igazolványt hord. Hiába azonban a sok rendőr, a folyamatos igazoltatás egyáltalán nem számít hatékony fegyvernek a bűn ellen, pedig Magyarország az élen jár ebben. Milyen eredménye lehet a Hős utcai akciónak, és miért halogatja az önkormányzat évek óta a telep felszámolását?

Negyedik hete zajlik rendőrakció Budapest egyik leglepukkantabb gettójában, a Hős utcai bérházakban és a környéken. A rendőrök augusztus végén ellepték az utcát, járőröztek a közeli villamosmegállóban, rendőrautók parkoltak szinte végig a bérházak mellett. A fokozott rendőri ellenőrzés oka a BRFK szerint a környéken elharapózó droghelyzet: a közeli 1-es villamosról több, zavartan viselkedő embert szállítottak kórházba, egy holttestet is találtak a közelben, egy kutyát pedig lerúgtak a villamosról a gazdája mellől.

A rendőrök ötvenesével szálltak ki a környékre, a helyszíni igazoltatásokat pedig olyan komolyan vették, hogy fényes nappal hajtottak végre gumikesztyűs testüregmotozást az utcán. A BRFK közleménye szerint az első 72 órában több mint 1800 embert igazoltattak. A rendőri jelenlét azóta láthatóan csökkent, múlt héten például már nem álltak tízesével az egyenruhások az utcában, de az akció a rendőrség szerint továbbra is tart. Ez annyiban látható volt, hogy a villamosmegállóban még mindig rendőrök strázsáltak, a bérházak mellett pedig ötpercenként elhúzott egy rendőrautó, többször meg is álltak.

De mire elég a fokozott rendőri jelenlét egy olyan helyen, ahol már évek óta a legnagyobb nyomorban élnek az emberek?

“Lehet itt 150 rendőr nap mint nap, de rend csak akkor lesz, ha ezt a két házat eltüntetik a Föld színéről.”

Egy helyi nő mondta ezt az Abcúg tudósítóinak a Hős utcai bérházak A épülete mellett, séta közben. Otthoni köntösben volt, az egyik kezében a kutyáját tartotta, a másikban pedig a személyi igazolványát mutatta. Azt mondta, mostanság mindig magánál hordja, a rendőrök ugyanis minden egyes nap igazoltatják.

A környéken a sétáló helyiek mind azt mondták, örülnek neki, hogy a rendőrség jobban odafigyel rá, mi történik az utcában, ugyanis a helyzet tényleg tarthatatlan volt már. Volt, akinek a füléből próbálták meg kitépni a fülbevalót, más arra panaszkodott, nap mint nap lát kábítószertől elbódult embereket. Azt is hozzátették azonban, hogy ez a probléma egyáltalán nem most kezdődött (a Hős utcáról ebben és ebben a cikkünkben olvashat bővebben), és nem is számítanak rá, hogy a rendőri akció meg fogja oldani.

hosutca2

“Döbbenetes felderítési munka lehetett szükséges ahhoz, hogy a rendőrség rájöjjön, az elmúlt egy évtizedben nyomor szülte drogprobléma van a hátuk mögött” – mondta Dávid Ferenc, a szenvedélybetegségek kezelésével foglalkozó Kék Pont Alapítvány szakértője. Dávid ezzel arra utalt, hogy a Hős utcai telep környéken már régóta látható jelenség a droghasználat, ezt pedig a rendőrségnek is tudnia kellett, a Készenléti Rendőrség és a Terrorelhárítási Központ telephelyei ugyanis a telep szomszédságában működnek.

Dávid szerint az ország szegénytelepein már évek óta robbanásszerűen terjed a droghasználat. Ennek az oka a dizájnerdrogok megjelenése, a drogprevenciós kormányzati támogatások csökkenése, elsősorban azonban az ezeken a területeken tapasztalható nyomor. Dávid szerint éppen ezért a rendőri intézkedések, bár fontosak – a helyzetet ugyanis kezelni kell, a környéken élő emberek biztonságát pedig garantálni -, a problémákat nem fogják megoldani.

Szerinte eredményt csak különböző intézmények összefogásával lehet elérni. Az önkormányzatnak legyen lakáspolitikája, gondoskodni kell arról, hogy ezek az emberek eljussanak iskolába, hogy megerősítsék a közösségüket, és munkához jussanak. “Önkormányzati, rendészeti, egészségügyi és civil szerveztek együttműködése nélkül ezt nem lehet megoldani, főleg nem pikk-pakk, ez évtizedes munka” – mondta.

Hogyan oldották meg máshol?

Dávid Ferenc szerint külföldön előfordul, hogy az állam fizet a szegényeknek azért, hogy iskolába járjanak, az illetékes szervezetek pedig sok esetben nem is a droghasználat felszámolásával, hanem közösségépítéssel kezdik a terepmunkát, majd abból kiindulva próbálják meggyőzni az érintetteket, hogy képezzék tovább magukat, és vállaljanak munkát. Ha mindez megvan, akkor pedig már meg tudják őket győzni arról is, hogy mindehhez fel kell hagyniuk a káros szenvedélyükkel.

Dávid Magyarországról csupán az egykori ferencvárosi szegénytelep, a Dzsumbuj példáját emlegette fel. A Dzsumbuj jellegében nagyban hasonlított a Hős utcai telepre, a ferencvárosi önkormányzat pár éve fejezte be a kiürítését és a lebontását. Az egykori lakók problémái ugyanakkor csak részben oldódtak meg, van ugyanis, aki jobb környékre költözhetett, másoknak viszont egy hasonlóan leromlott IX. kerületi városrészében találtak lakóhelyet. Minderről ebben a cikkünkben olvashattok bővebben.

Senki sem akarja kifizetni a nyomortelep felszámolását

Megkérdeztük a BRFK-t és a kőbányai önkormányzatot is arról, milyen közép- és hosszú távú terveik vannak a Hős utcában lévő problémák megoldására. A rendőrség a kérdéseinkre először korábbi közleményeik elérhetőségét küldte el. Ezekben dicsekedtek el többek között azzal, hogy a környéken lekapcsoltak egy drogdílert, tíz lakásnál áramlopást állapítottak meg, több száz embert pedig igazoltattak. Arra a kérdésre, hogy hány ember ellen intézkedtek, nem válaszoltak, de egy korábbi közleményük szerint augusztus 29-ig 81 személyt állítottak elő.

hosutca3

Azt azonban közölték, hogy a rendőrségnek a bűncselekmények felderítése és a közbiztonság védelme a feladata, így azokra a “szociológiai” jellegű kérdéseinkre, hogyan tudnák a nyomornegyed problémáit közép- és hosszútávon felszámolni, nem feladatuk válaszolni.

A Hős utca és környéke területileg a X. kerülethez tartozik,

így megkérdeztük a kőbányai önkormányzatot is, mik a terveik a környékkel. Cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak a nekik küldött kérdésekre, a kerületi lap szeptemberi száma azonban részletesen is foglalkozott a Hős utcai helyzettel, és megszólaltatták Kovács Róbert polgármestert is.

Ebben az interjúban a polgármester arról beszélt, hogy ők már hét éve leszanálták volna mindkét házat, sőt, ahol tudták már el is kezdték kiüríteni a lakásokat, de a két háztömbben lévő háromszáz lakás fele magántulajdonban van, sok esetben pedig hiába van önkormányzati tulajdonban a lakás, a lakók határozatlan idejű szerződéssel rendelkeznek (így pedig sokkal nehezebb őket kilakoltatni).

“Az ingatlantulajdonosok kivásárlása, a közműtartozások rendezése, a házak bontása és az egyéb költségek számításaink szerint meghaladnák a 2,2 milliárd forintot” – mondta a polgármester.

Kovács úgy fogalmaz, hogy ennyi pénzt egyszerűen nem akar a kerület kifizetni, főleg, hogy szerinte a probléma csak a kerület kisebb részét érinti. Addig pedig, amíg ez a pénz nem áll rendelkezésre, elsősorban a rendőri jelenlétére számítanak.

Folyamatos vészhelyzet van az országban

A folyamatos rendőri jelenléttel, és a nagy számú igazoltatással azonban több probléma is van. Egyrészt az, hogy az ezt szabályozó jogszabály nem elég pontos, másrészt pedig az, hogy a tapasztalatok szerint egyáltalán nem hatékony. Erről Vig Dávid kriminológus, az ELTE ÁJK oktatója, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programvezetője beszélt az Abcúgnak.

hosutca4

Vig Dávid szerint a rendőrök alapesetben csak meghatározott célból igazoltathatnak valakit, ilyen például a bűnmegelőzési vagy felderítési cél, vagy a közrend védelme. A rendőrfőkapitány ugyanakkor a jogszabály szerint fokozott ellenőrzést rendelhet el egy meghatározott nyilvános helyen, ahol a rendőr az oda belépőket vagy az ott tartózkodókat igazoltathatja. Vig szerint ez a szabály egy rendezvény biztosítására vagy egy bankrabló elfogására legitim eszköz lehet. Az országos rendőrfőkapitány azonban rendszeresen elrendel fokozott ellenőrzést Magyarország teljes közigazgatási területére, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy

a magyar rendőrök az országban bárkit, bárhol igazoltathatnak. Az egész országra érvényes fokozott ellenőrzést idén február 1-től adták ki, azóta pedig egyszer már meg is hosszabbították szeptember végiéig.

“Nincs olyan, hogy általános igazoltatás. Törvényi garanciák vannak arra, milyen okból igazoltathat valakit egy rendőr, de ezt ez a folyamatos érvényű fokozott ellenőrzés megszünteti. Pedig kellenek ezek a korlátok, hogy az államnak ne legyen egy általános, mindenre kiterjedő felhatalmazása arra, hogy bárkit bármiért megállíthasson” – mondta Vig.

A Hős utcában például a rendőrség külön megemlítette, hogy 1800 olyan polgárt igazoltattak, akinek nincs az utcában bejelentett lakcíme. A rendőrségi feltevés szerint ugyanis a környékre járnak drogot vásárolni a fogyasztók. Vig szerint azonban önmagában az, hogy valakinek nincs a környéken bejelentett lakcíme, még nem jelenti azt, hogy valaki bűnelkövető, hiszen Magyarországon bárki elmehet bárhová.

Rengeteg az igazoltatás Magyarországon

Az igazoltatási statisztikákból az is látszik, hogy hiába vezethet ez a fajta rendőri jelenlét letartóztatásokhoz, egyáltalán nem tűnik hatékonynak. A több mint 1800 igazoltatásból mindössze negyven embert állítottak elő, azaz az igazoltatások mindössze 2,2 százaléka vezetett egy esetleges bűnöző elfogásához.

Vig Dávid szerint Magyarország az élen jár a rendőri igazoltatások számában.

2016-ban több mint egymillió igazoltatólapot töltöttek ki a magyar rendőrök, és ez egy csökkenő tendencia eredménye: öt évvel ezelőtt ez a szám majdnem elérte a kétmilliót. Összehasonlításképpen, a 65 milliós lakosságú Egyesült Királyságban 2014-ben mindössze ötszázezer igazoltatást hajtottak végre a rendőrök, és mindezek 14 százaléka vezetett letartóztatáshoz.

“Az Egyesült Királyságban két okból csökkentek ezek a számok: alapvető jogokat sért, ha a rendőrség folyamatosan kérdőre vonja az állampolgárokat és nem is hatékony. Magyarországon ebben az egymillió igazoltatásban sok rendőr, sok munkaórája van benne, mégis kevésbé vezet eredményre” – mondta Vig Dávid.

Helyette sokkal hatékonyabb, ha a rendőrök célirányosan csak azt igazoltatják, akinél ezt feltétlenül szükségesnek ítélik, “és nem mindenkit, válogatás nélkül.

hosutca5

Vig szerint a magyar rendőrök sokszor nagyobb számban igazoltatnak például romákat vagy hajléktalannak kinéző embereket, feltételezve, hogy ők gyakrabban követnek el bűncselekményeket, holott a statisztikai adatok ezt nem támasztják alá. “Ettől látványosabb lesz a rendőrségi kontroll, de valójában nem vezet eredményre, sőt, a rosszul célzott igazoltatás a hatékonyságot is csökkenti, mert olyanok felé irányítja a rendőrség figyelmét, akikre nem lenne indokolt. ” – mondta. Minderről bővebben itt olvashattok.

A másik rossz tendencia Vig szerint az, hogy a rendőrségi teljesítményértékeléseket sokszor az alapján végzik, hogy a rendőrök számszerűen hány intézkedést hajtanak végre. Ez ugyancsak a felesleges igazoltatások számának növekedését segíti elő.

“Társadalmi problémákat nem rendészeti eszközökkel kell megoldani, a politikának pedig nem a rendőrségtől kell elvárnia azt, hogy ezeket a problémákat megoldja. Abban a körzetben ugyan átmenetileg csökkenhet a közterületen látható bűnelkövetés, de amint a rendőrök elmennek, vissza fog térni vagy más területen fog megvalósulni” – mondta Vig Dávid.

Az Abcúg által megkérdezett Hős utcaiak hasonlóan vélekedtek, egy nő azt mondta, hiába a sok rendőr, a minap újfent látott a gangon egy kábítószertől kábult férfit. Az elmúlt pár hét intézkedései közül még a tömbházak udvarán végrehajtott takarításnak sem lett tartósabb eredménye: az önkormányzat munkagépei 600 köbméter szemetet szállítottak el, amely április óta halmozódott az udvaron. Még a földet is elszállították markolóval, negyven centi mélységig, annyira szennyező volt. Hiába azonban a nagy igyekezet, a házak közti udvar azóta elkezdett újra megtelni szeméttel.

hosutca6

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Fel vannak készülve az azonnali menekülésre is - országjáráson a Kéri-házaspár
Kéri László és Petschnig Mária Zita hónapok óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Mádra mi is elkísértük őket, ahol arról beszélgettünk, miért csinálják és milyen élmények érték őket eddig.


Kéri László és felesége, Petschnig Mária Zita tavaly óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Azt mondják, nem akarnak politikaformálók lenni, csupán informatív előadásaikkal segítenek, hogy az emberek tisztábban lássák a politikai és a gazdasági összefüggéseket.

Ahogy Petschnig Mária Zita mondja,

sokan már korábban is ismerték külön-külön a tényeket, de az, hogy rendszerben is elmesélik, sokat segít.

A mádi művelődési ház teljesen megtelt, ahogy a korábbi hasonló rendezvényeken is ez történt országszerte. Bár olykor nehéz megfelelő helyszínt találni az előadásokhoz, vannak települések, ahol bezárulnak az ajtók, ha kiderül, kik érkeznének.

A pénzügyi és politológiai elemzések sorozata a nyár közepéig folytatódik. A közgazdász–politológus házaspár tudatosan korlátozza saját szerepvállalását: a kampány közeledtével befejezik a fellépéseiket.

Helyszíni riportunk

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Retteg a hatalom? Lakner Zoltán szerint a megingó Orbán-rendszer elindulhat az erdoğani úton
A politikai elemző úgy véli, a kormány érzi, hogy baj van, és menti, ami menthető. Ennek a harcnak pedig vannak veszélyei.


Lakner Zoltán a Telex Élőben Laknerrel című műsorában beszélt arról, hogy a 15 éve fennálló rendszer most azt érzékeli, hogy a teljhatalmat el lehet veszíteni. Úgy fogalmazott, „beállt egy versenypozícióba a mai magyar politikai élet, ez fog menni a következő egy évben, amit most is látunk”.

A politikai elemző hozzátette: már nem Budapest a politizálás központja, hiszen például egy orosházi vagy mosonmagyaróvári időközi választásnak nagyobb jelentősége van, mint annak, hogy a fővárosban hidakat foglalnak el.

Lakner a TISZA múlt héten lezárt Nemzet Hangja szavazásáról azt mondta, olyan magas számokat, amiket a párt közölt, eddig csak a kormány tudott mondani, és szerinte elképzelhető, hogy a válaszok tényleg bekerülnek a párt programjába.

A beszélgetésben kitértek Kollár Kinga felszólalására, amelyben a tiszás EP-képviselő az uniós pénzek blokkolásáról beszélt. A politológus szerint az eset rávilágít, hogy veszélyes lehet, ha egy politikus elemzőként szólal meg. Ettől függetlenül helytálló megállapításnak tartja, hogy az Orbán-rendszer az, ami miatt nem érkeznek meg a források.

A beszélgetés során Lakner felvetette, hogy a magyar kormány elindulhat az erdoğani úton, és megpróbálhatja ellehetetleníteni a legerősebb ellenzéki kihívó indulását a választásokon.

A kormányfő március 15-i beszédében elhangzott húsvéti nagytakarítás kapcsán Lakner úgy reagált, szerinte azzal az Alaptörvény-módosítással, amelyről hétfőn szavaz a parlament, jogi alapot teremtenek rá, hogy a kormány még erőteljesebben lépjen fel a független média és a civil szervezetek ellen, vagyis minél több embert tántorítsanak el a közéleti tevékenységektől.

A Telex műsorában az MNB-botrány is szóba került. Lakner szerint ezen a ponton a kormány nehéz helyzetben van, hiszen azt kéne elhitetnie az emberekkel, hogy Matolcsy György korábbi jegybankelnök úgy szervezte ki a pénzt az MNB-ből, hogy Orbán Viktor erről semmit sem tudott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, de itt kell lennünk” – A nap, amikor korlátozták a gyülekezési jogot Magyarországon
A Momentum blokádjában néhány tutcatnyian vettek részt, a tüntetésre egy-két ezren jöttek el, és alig párszázan maradtak a végére. Akikkel beszélgettünk, pesszimisták voltak, le lehet-e békés választásokon váltani a Fideszt.


Az alaptörvény 15. módosítása teszi lehetővé, hogy betiltható legyen a Pride. Természetesen nem ezt írta bele a Fidesz a törvénybe, hanem csupán annyit, hogy a gyermekek jogai más szabadságjogokat megelőznek, kivéve az élethez való jogot. De amennyiben úgy értelmezik (márpedig a politika nyomására úgy fogják), hogy a melegek vonulása sérti a gyermekek jogait, akkor betilthatóvá válik egy ilyen rendezvény.

Tegnap volt a módosítás zárószavazása, amit a Fidesz–KDNP mellett a Mi Hazánk is megszavazott. Erre az alkalomra hirdette meg az Országgyűlés épületének blokádját a Momentum.

Villamossal mennék a Kossuth térig. Az eredeti tervem szerint egy megállót mentem volna, azonban félúton megállítja a villamost egy szoros rendőrsorfal.

Kiderül, csak eddig jöttünk, mert lezárták a rendőrök az egész Kossuth teret majdnem minden irányból, csak a Szalay utca felől közelíthető meg. Ezt a lezárást semmi nem indokolja, mivel a téren alig van tüntető, bőven közlekedhetne a villamos. Ahogy a környező utcák zárása is csupán annyi célt szolgálhat, hogy aki a térre igyekszik, kerülhessen egy nagyot.

Leszállok a villamosról, a rakpart felé veszem az utamat. A töküres utcákon hermetikus rendőrkordon, ami, ahogy sejtettem, a rakpart zárásával folytatódik. Itt veszem hasznát a sajtóigazolványomnak, ami nélkül esélyem sem lenne lejutni a mélygarázs alsó rakparti bejáratához. Két sorban állnak a képviselők, mögöttük és körülöttük rendőrök. Elsőként Sebők Éva momentumos képviselőhöz fordulok, hogy mi van itt most. Tőle csak annyit tudok meg, hogy saccra 60–70 fideszes képviselő lehet bent szerinte, tehát még nincs meg a kétharmad a szavazáshoz. Közbevetem, hogy az állami média elől is simán felszedték és elvitték őket rendőrök, amire annyit válaszol, hogy bízik benne, hogy

ha egyet elvisznek, kettő ül majd a helyébe.

A fenti tér felől ugyanis a lépcsőn még szabad a lejárás. De fentről nem jön senki le, csak biztatják a maroknyi momentumost. Lent azonban forrósodik a helyzet. Érkezik még egy adag rendőr, érzékelhetően közeledik a pillanat, amikor megpróbálják felszámolni a blokádot. Az eddig álló képviselők és civilek leülnek, szorosan egymás mellé. Felkészülnek arra, hogy elvigyék őket, előkerülnek a gyorskötözők, hogy egymáshoz kötözzék magukat.

Csak a blokádban részt vevők vannak lent, kétszer annyian a sajtótól, és még vagy húsz szimpatizáns. Ekkor

a rendőrök elkezdik felterelni a sorfal előtt álló újságírókat, fotósokat, operatőröket a járdára.

Elég kellemetlen érzés, mert addig szellősen tudtunk állni, most a járdán nem sok helyünk maradt. És a rendőrök nem állnak meg itt, hanem az egész sajtót fel akarják terelni a lépcsőn a térre. Ennek sem látni sok értelmét, hiszen a járdáról mi már nem jelentünk akadályt, maradt a blokádban részt vevő két sornyi momentumos, innen már csak arról van szó, hogy ne lehessünk közel az eseményekhez.

Szabó Tímea országgyűlési képviselő is itt van, őt is lökdösik felfelé, ám nem hagyja magát. Részben neki köszönhetően a rendőrök (egyelőre) felhagynak azzal, hogy feltereljenek minket a térre. Amikor megkérdezem, mi zajlik itt szerinte, azt mondja, hogy teljesen abszurd kezd lenni ez az egész. „Azok a rendőrök, akik egyébként nagyrészt tisztességesen végzik a munkájukat, bele vannak tolva egy jogilag szürke zónába, aztán egy teljesen illegális tevékenységbe, egy teljesen jogszerűtlen intézkedéssorozatba.”

Szerinte a helyzet előbb-utóbb komolyabb erőszakba fog torkollni. Amikor felvetem neki, hogy az Orbán-rendszer egyik legitimációs alapvetése az, hogy a 2006-os rendőri erőszakkal szemben az ő rendőrségük szakszerűen teszi a dolgát, a tüntetők haja szála sem görbül, azt mondja, hogy ez már akkor megdőlt, amikor a Karmelitánál előkerült a diákokkal szemben a könnygáz.

„A hatalom egyre kétségbeesettebb, tudják, látják, hogy a 2026-os választáson nagyon nem állnak jól, ezért egyre kétségbeesettebb és egyre erőszakosabb lépéseket fognak tenni.”

„Ha csak abba belegondolunk, hogy Kövér László házelnökként minden évben olyan elképesztő katonai fegyvereket, lőszereket és eszközöket rendel az országgyűlési őrségnek, mint például kézigránátok, akkor az már önmagában elég nyugtalanító, az pedig, hogy gyakorlatilag százával állnak itt a rendőrök békés tüntetőkkel szemben, hát az sem megnyugtató” - mondja.

Szerinte elég ránézni Oroszországra, hogy hova lehet ezt fokozni. A hatalom részéről a közbeszédben megjelenő poloskázás, kullancsozás, majd az ezt követő erőszakhullám a Tisza pultjai ellen mind-mind nagyon aggasztó.

„Pontosan tudjuk azt, hogy a harmincas évek náci Németországában így kezdődött a népirtás, hogy először szavakkal, aztán azok tettekbe fordultak, és végül népirtás. Most már látjuk, hogy gyakorlatilag fideszes provokátorok minden egyes gyülekezésnél odamennek és fizikai atrocitásba torkolló verekedést kezdeményeznek békés tüntetők ellen.”

Tény, hogy a heringként járdára zsúfolt sajtó és a szimpatizánsok között most is ott áll Bede Zsolt, aki megállás nélkül próbálja kihozni a sodrából a tüntetőket, politikusokat. A rendőrök közben a hátsó sorban ülőket egyenként emelik fel és viszik odébb. Ebben szakszerűek.

A tér felől a korlátnál álló tüntetők kiabálnak, ahogy az alsó rakpart Duna felőli oldalán állók is. Sebők Éva reményei nem teljesülnek, de nincs is rá esély, mert a hermetikus rendőrsorfalon, még ha akarna, sem tudna áttörni tüntető, hogy az elhurcoltak helyére üljön.

A második sor még ül. Tordai Bence mellé sodródom, akivel elég nehéz beszélgetni, mert Bede Zsolt megállás nélkül mondja a magáét.

Tordai szerint sokkal többen kellene, hogy itt legyenek, mert a képviselők és néhány aktivista, aki velük együtt leül, kevés. Tízezrek kellenének ide, mondja.

A Tisza önkénteseire hivatkozik, akik az elmúlt három hetet végigpultozták a Nemzet Hangja konzultáció íveivel, nem egyszer fizikai erőszaknak kitéve magukat. Azt mondja, nagyon nehéz időszak következik, és ebben nem ért egyet Magyar Péterrel, aki szerinte azt mondta, hogy túl vannak a nehezén. A neheze most következik. A felelősség Tordai szerint a kormánypártoké, és az azokat kiszolgáló Bede Zsolt-féle figuráké.

Közben a rendőrök szépen felszedik a második sort, majd mindenkit feltessékelnek a térre.

A blokádnak vége.

Kis szünet következik, a téren lézengenek az emberek. Eleve a Tisza szobor körüli kisebb térre szervezték a demonstrációt, nem is a nagy térre, a főbejárat elé. A szervezők nyilván azzal számoltak, hogy ezt a térséget talán megtöltik az emberek. De ezt is túlbecsülték.

A kivetítőn közvetítik az ülésteremben történő szavazást. Érdekes kép, mobilról streameli valamelyik képviselő. Előttünk, hátulról látszik a Szijjártó miniszter, aki a mellette ülő minisztertársával kedélyesen beszélgetve ütemesen nyomogatja az igen gombot.

A téren a tömeg minden szavazásnál fújol, holott egyelőre teljesen más törvények zárószavazása folyik. Majd hirtelen ráfordulnak az alaptörvény módosítására, itt is több részletben szavaznak. Pár perc, néhány szavazás, és vége. Ennyi volt.

A politikusok beszédeit itt nem részletezném. Legyen elég annyi, hogy az utolsó felszólaló, Bedő Dávid, a parlamentből kitiltott Momentum frakcióvezetője felszólítja az embereket, hogy menjenek fel a Várba, a Sándor-palota elé, és bírják rá a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá az alaptörvény módosítását.

El is indul a tömeg, vagy ezer ember. Találomra megszólítok egy menetelő fiút, Kaiser Botondot, Esztergomból. Szkeptikus azt illetően, hogy ennyien megállásra kényszeríthetnék a hatalmat.

A jövő évi választás kilátásait illetően is pesszimista: szerinte krumplival vagy erőszakkal, de a hatalom megtalálja a módját, hogy „megnyerje” a választásokat.

Egy biztos. Ha tíz év múlva is Fidesz-rendszer lesz, ő már nem lesz itt - mondja.

Az Akadémia utcában menetel a tömegben Szabó Szabolcs momentumos képviselő. Amikor idézem neki a színpadon imént felszólaló Baranyi Krisztina szavait, miszerint Magyarország Oroszország útjára lépett, egyetért vele.

„Én mindenkinek azt tudom javasolni, hogy olvassa el Anna Politkovszkaja naplóját. Az 2005–2006 környékén íródott, utána lőtték főbe a lakása ajtajánál. Amiket ő ott leír a 2005–2006-os Oroszországról és Putyin akkori hatalomtechnikai húzásairól, az kísértetiesen hasonlít arra, mint ami most történik Magyarországon. Úgyhogy igen, én is azt gondolom, hogy ez egy erős putyinizálódási út, amin vagyunk.”

Zúg az utcában a „Mocskos Fidesz”, a boltosok az üzletük küszöbéről bámészkodnak, ahogy a turisták is. Ez a Belváros, itt minden turistalátványosság. Akik most erre járnak, nem is tudják talán, milyen pillanatoknak véletlen tanúi éppen.

A képviselő nem hiszi, hogy választásokon le lehet váltani a Fideszt. Szerinte minden a kezükben van, hogy manipuláljanak, és nem is kell a választás napján hamis szavazólapokkal operálni, ott van az egész államapparátus, az állami média és a kétharmados törvényhozás. Szerinte ez a rendszer csak összeomolhat, és csak utána lehet rendszert váltani.

Kiérünk a térre, versenyfutás kezdődik a rendőrökkel, ki ér előbb a hídra fel. A momentumosok futva rohamozzák meg a hidat, még szabad a feljárat. A hídra érve győzedelmesen kiabálják: miénk a híd! Ezt az egyetlen "győzelmet" aratták ma, büszkék rá tehát. Bevárják a tömeget, ami folyamatosan apad. Három-négyszáz ember lehet, akik a hídra lépnek, jóindulatú becsléssel. Megszólítok egy lányt, Reginát Budapestről. Sarkosan fogalmaz, amikor megkérdezem, vár-e valamit a mai tüntetéstől:

„Én nem, mert az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, viszont muszáj mennünk, és muszáj addig tennünk, ameddig nem hallgatnak ránk, mert mást nem tehetünk, gyülekeznünk kell, össze kell tartanunk, és itt kell lennünk.”

A kezdetektől fogva kijár a tiltakozásokra, és ott lesz, ameddig kell, ameddig lehet, mert szerinte valahogy fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy baj van az országban.

És ahogy számítottam rá, a Clark Ádám tér előtt, a híd budai végén rendőrsorfal állja el az utat. Nem sokáig tart a szokásos farkasszem-nézés, hamar döntenek a tüntetők: áttörnek. Én, a fotósok mellé felállva a híd vasszerkezetére látom azt is, amit ők nem:

irdatlan mennyiségű rendőr és rendőrségi busz áll a téren, miközben a tömeg már csak a híd budai kapuja és hídfője közötti útszakasznyira apadt.

Ezt ők nem tudják, nekimennek a rendőröknek. A tüntetők nyomják a rendőröket, azok meg vissza őket. A széleknél időnként meggyengül a rendőri ellennyomás, de mire átszivárognának a tüntetők, kerül ember oda is. Kijjebb nyomják a rendőröket, de át nem törnek.

Aztán egy következő hórukkra részben az is megtörténik.

Néhány tíz momentumos kitör a Clark Ádám térre.

A maradék a hídon reked. Ácsorgás és tanácstalanság kezdődik. Érezhetően szivárognak el az emberek, Pest felé szabad az elvonulás lehetősége. Az egyik fiatalembert, a siófoki Szabó Dánielt megszólítom, mit látott. Ő nem állt az első sorban, amit tud, hogy akik átjutottak, azokat rögtön igazoltatták is. De úgy érzi, keményedhet a helyzet. „Sok rendőrnek a kezében ott a könnygázos palack, már rakosgatták jobbra-balra, meg többen már visszamentek az autójukba a maszkért. Úgyhogy szerintem készültek arra, hogy ha szükséges, akkor a könnygázt is bevetik.”

Ahogy az erőviszonyokat látom, erre már nem lesz szükség. Újabb adag rendőr érkezik, nem is kevés, Pest felől, és a maradék úttesten lézengőket is felküldik a járdára. Elég most már a kérés, mindenki engedelmeskedik, a rendőrök segítenek két biciklit átemelni a korláton. A járdán egy darabig téblábol még a maradék, miközben egy turistacsalád, két gyerekkel próbál átjutni a kordonon, de hiába mutatják a szállodai kártyájukat, a rendőrök nem engednek át senkit. Ez a parancs.

Vége. Visszafelé a hídon mindenkit igazoltatnak. Mögöttem egy anya és fiatal felnőtt leánya. A lány sír. Anyja nyugtatja. A lánya erre csak azt mondja: „Értsd meg, én ilyen érzékeny vagyok, nem akarom megszokni, hogy ilyen megtörténhet.”

Az anyja, nyilván vigaszként mondja, szerinte ezek után senki sem szavaz jövőre a hatalomra. De a lánya nem ért egyet.

„Itt lehet, hogy nem. De ott, ahol olyan a szegénység, hogy egy zsák krumpliért leszavaznak bárkire, ott fogják megnyerni a választást. És hidd el, ha én is éhes lennék, én is szavaznék bárkire egy kis krumpliért.”

Sietősre veszem, szép tavaszi este van. A város fényei csillognak, Budapest gyönyörű.

Sulyok Tamás az este alá is írta a törvényt, ami így azonnal életbe is lépett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Ki volt Ferenc, az argentin jezsuita pápa, akit nemcsak a katolikusok tiszteltek?
Sokak szemében a remény a társadalmi igazságosság felé, ám sok katolikus a felforgatót látta benne, holott nem is sikerült igazán felforgatnia az egyházat. Kérdés, folytatják-e életművét Rómában, vagy jönnek azok, akiknek ez a kevés reform is túl sok volt?


Jorge Mario Bergoglio ma, húsvéthétfőn meghalt Rómában.

Argentínában született, 1936. december 17-én, amiből az is következik, hogy már nyiladozó értelemmel szembesülhetett mindazzal a borzalommal, amit a II. világháború jelentett az emberiségnek, és az is, hogy személyében maga is, ha úgy tetszik, bevándorló volt Európában.

Ferenc pápa apja, Mario José Bergoglio Olaszországból, Piemont régiójából érkezett Argentínába 22 évesen. Kezdetben az argentin vasútnál dolgozott, később könyvelőként tevékenykedett. Feleségét, Regina María Sívorit már Argentínában ismerte meg. Ferenc volt az elsőszülött az öt gyermek közül. Mivel a család olyan régióból származott, ahol piemonti nyelvet beszéltek, a pápa később úgy határozta meg anyanyelvét, mint piemonti nyelv. Két öccse (Óscar Adrián és Alberto Horacio) és két húga (Marta Regina és María Elena) is született.

Fiatalkorában légúti betegséggel kellett megküzdenie, ezért tüdejének egy részét eltávolították. Akkoriban – a megfelelő antibiotikumok híján – ezzel az orvosi beavatkozással mentették meg az életét.

Középiskolai tanulmányait követően Buenos Airesben vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, majd a papi hivatás mellett döntött, és belépett a Villa Devotó-i szemináriumba. Huszonkét évesen, 1958. március 11-én elkezdte a jezsuita rendi noviciátust. Chilében folytatott humán tanulmányokat, majd visszatérve, 1963-ban filozófiai licenciátust szerzett a San Miguel-i Colegio Máximo San Joséban. Később, 1964–65-ben a Santa Fé-i Szeplőtelen Fogantatás Gimnáziumban és 1966-ban a Buenos Aires-i Megváltó Gimnáziumban tanított irodalmat és pszichológiát.

1967-től 1970-ig teológiai tanulmányokon vett részt ugyanebben az intézményben (Colegio Máximo San José), és licenciátusi fokozatot szerzett. 1969. december 13-án szentelték pappá. A harmadik probációs időszakát 1970–71-ben a spanyolországi Alcalá de Henaresben töltötte, örökfogadalmát pedig 1973. április 22-én tette le.

Jorge Mario Bergoglio élete során – de már előtte is – Latin-Amerika sajátos történelmi utat járt be, országai diktatúrákból diktatúrákba ájultak, hihetetlen vagyoni különbségek alakultak ki, és

a történelmet az ötvenes-hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években is sokszor vérrel írták szülőföldjén.

Nekünk, európaiaknak talán nehezen érthető, de az amerikai kontinensnek ezen a felén a katolikus egyház teljesen más szerepet játszott az elmúlt évtizedek történéseiben, mint a mifelénk. Ferenc pápa szülőföldjén inkább kapcsolódott össze a szociális mozgalmakkal, a társadalmi igazságosság védelmével és az azért való kiállással, mint mifelénk, ahol, ha politikai szerepet is vállal az egyház, nagyon ritka, hogy a társadalmi progresszió melletti kiállás érdekében tenné azt.

Juan Perón vitatható, autokrata rendszere után a gyenge polgári és katonai kormányzatok váltogatták egymást Argentínában, majd megélhette az 1976-os katonai puccsot, amely regnálása alatt emberek ezrei tűntek el, az ország rettegett titkosszolgálata együttműködött az akkor még kőkemény chilei rezsimmel.

Ebben az időszakban történt egy olyan eset, melyben a későbbi pápa, aki akkor a jezsuita rend argentin tartományfőnöki tisztségét látta el, szerepet kapott. Két jezsuita papot – köztük a magyar Jálics Ferencet és Orlando Yorio atyát – elrabolták.

A történtek kapcsán Bergogliót is többen megvádolták, hogy nem tett eleget a védelmükben, sőt közre is működött az emberrablásban. 2005-ben per is indult ellene, végül a vádakat elvetették.

A kérdéses események megítélése vitatott maradt; Jálics Ferenc a későbbiekben annyit mondott, hogy nem Bergoglio miatt hurcolták el őket, és nem tudott arról nyilatkozni, hogy a későbbi pápa milyen szerepet játszott a történtekben.

A diktatúra éveinek erőszakos politikája egyenes úton vezette az országot a katasztrófába, és a kétes kimenetelű falklandi háborúba.

A természeti kincsei által gazdaságilag ígéretes ország kirívóan gyenge gazdasági és társadalmi teljesítménye, a válságokból válságokba bukdácsolás korán megtanította Jorge Mario Bergogliónak, hogy a hivalkodó nagyotmondás és demagógia helyett mennyire fontos lehet(ne) az emberek valódi szolgálata.

1992. május 20-án kinevezték a Buenos Aires-i főegyházmegye segédpüspökévé, emellett Auca címzetes püspökévé is. Június 27-én szentelték püspökké. 1997. június 3-án lett Buenos Aires koadjutor érseke, 1998. február 28-án érseke. 2005. november 8-tól 2011. november 8-ig az Argentin Püspöki Konferencia elnöki tisztségét is betöltötte. II. János Pál pápa 2001. február 21-én kreálta bíborossá.

2005-ben részt vett II. János Pál pápa temetésén. A kiszivárgott információk szerint a pápaválasztó konklávén a második legtöbb szavazatot kaphatta Joseph Ratzinger bíboros mögött.

Amikor XVI. Benedek pápa lemondása után 2013-ban pápává választották, már a beiktatásakor kiderült, hogy a katolikus egyház élén is progresszív irányt kíván mutatni.

Beiktatási ceremóniáján első ízben vett részt a nagy egyházszakadás (1054) óta a konstantinápolyi pátriárka is, Bartholomaiosz pátriárka személyében.

És hogy miben is nyilvánult meg a progresszivitása? A világi progresszió felől nézve igencsak óvatosnak tűnhet, amit képviselt, de a katolikus egyház évezredes, nehézkes és igencsak konzervatív világa felől nézve, amit képviselt, felért egy kisebbfajta földindulással. Miközben elutasította a terhességmegszakítást, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát és az eutanáziát,

ellenezte a halálbüntetést, és hangsúlyozta, hogy a homoszexuális emberek iránt is szeretettel és tisztelettel kell viseltetni.

2023 decemberében kiadta a Fiducia supplicans („Könyörgő bizalom”) című dokumentumot, amelyben jóváhagyta az azonos nemű párok megáldását, noha ez nem jelentette azt, hogy a melegek katolikus szertartás szerinti házasságát lehetővé tette volna. Fellépett a társadalmi igazságtalanságok ellen, kiállt a szegények és az elesettek mellett, gyakran bírálta azokat a kormányokat, amelyek nem törődnek a társadalom peremén élőkkel. Közel állt a Comunione e Liberazione katolikus lelkiségi mozgalomhoz, azonban távolságot tartott a felszabadítási teológiától.

Minden eddigi egyházfőhöz képest határozottabban lépett fel a papi szexuális zaklatásokkal szemben. 2023 augusztusában például találkozott a papi szexuális zaklatások túlélőivel is portugáliai útján. Akkor azt mondta, hogy tisztában van azzal, hogy a katolikus egyház szexuális botrányai rossz megítéléssel járnak, az esetek eltussolása pedig csalódottságot és dühöt vált ki. Épp ezért az áldozatok gyötrelmekkel teli kiáltását meg kell hallgatni, a katolikus egyháznak meg kell tisztulnia.

Azonban bírálói szerint hathatós intézkedéseket azért nem tett, hogy az elkövetőket világi bíróságok elé állíthassák, és ne csak az egyházon belüli, sokszor nem kellően erélyes, eltusoló eljárások alá vessék.

A menekültválság kirobbanásakor a befogadásukat szorgalmazta, ugyanakkor elítélte a terrorizmus minden formáját, és hangsúlyozta a biztonsági intézkedések szükségességét a menekültek közé keveredő terroristák kiszűrése érdekében. 2016 húsvétján menekültek lábát mosta meg szimbolikus gesztusként. Leszbosz szigetéről 12 szír menekültet fogadott be a Vatikánba, és többször kiállt amellett, hogy az anyagi érdekek miatti fegyvergyártás és háborúk áldozatai ezek az emberek.

Többször utalt arra, hogy a fegyveripart a „világ legnagyobb csapásának” tartja, és a 2022-ben kirobbant háborús konfliktust a „harmadik világháború első szakaszának” nevezte. Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a pápa személyesen kereste fel az orosz szentszéki nagykövetséget Rómában, majd két bíborost (Konrad Krajewski és Michael Czerny) küldött Ukrajnába. Erre korábban nem volt példa a vatikáni diplomáciában.

2022. március 25-én Oroszországot és Ukrajnát a Szűzanya oltalmába ajánlotta.

Életmódjával demonstrált a társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben. Már érsekként sem használt saját autót, tömegközlekedéssel járt, repülőn pedig turistaosztályon utazott. Egyszerű lakásban élt, gyakran hordta elődje bíborosi öltözeteit, és szívesebben jelent meg egyszerű fekete ruhában. Később pápaként sem költözött be az Apostoli Palota hagyományos pápai lakosztályába, hanem a vatikáni Szent Márta-házban maradt.

A Castel Gandolfó-i nyári rezidenciát megnyitotta a nyilvánosság előtt, így az múzeumként funkcionál tovább.

Ferenc pápa közvetlen volt a híveivel, gyakran közvetlen kapcsolatot keresett velük, ami a testőrségét olykor nehéz helyzetbe hozta. Kedvelte az irodalmat, a labdarúgást és az úszást, emellett jól beszélt spanyolul, olaszul, latinul, franciául, németül és angolul.

Ferenc pápa, aki kétszer is ellátogatott Magyarországra, rendkívül népszerű volt a nem hívő emberek között is, miközben sokan, akik magukat hívő katolikusnak vallották, radikális reformjai miatt a sátánt látták benne (egy magyarországi vezető publicista egy ízben „demens vénembernek” nevezte). Tisztelői, hívei között sokan abban is reménykedtek, hogy alkalmasnak bizonyul a vatikáni bürokrácia és a kúria megreformálására. Azonban,

bár Jorge Mario Bergoglio, olasz származású argentin bevándorló a Róma által övezett Vatikánvárosban sokat megtett ezért, a kétezer éves szervezet egyelőre ellenállóbbnak bizonyult.

A világ jelenleg elfordulóban van a progressziótól, miközben az egyház is elveszítette azt a személyt, aki minden eddiginél erőteljesebben képviselte a társadalmi igazságosság és megújulás szükségességét. Sokan vannak, akik gyászolják, de sokan állnak készen arra, hogy lerombolják életművét. Róma hamarosan dönteni fog.


Link másolása
KÖVESS MINKET: