SPORT
A Rovatból

Ha továbbjutunk, az a baj, ha nem jutunk tovább, az a baj – kezelhető-e a nyomás, ami a magyar válogatottra nehezedik?

Politika, a focira költött milliárdok, túltolt esélylatolgatások – a nemzeti tizenegynek a pályán kívül is számos dologgal kell megküzdenie. Véleménycikk.


A magyar csapat szereplése az idei EB-n fanyar szájízt eredményezett: a továbbjutás kulcsa pedig nem nálunk és most már nem is az angoloknál, hanem Csehország és Georgia kezében van. Pontosabban, az ő vereségükben bízva számolhatunk továbbjutással. De mi történt eddig ezen az Európa-bajnokságon?

Focilázban égő ország, ide nekünk az oroszlánt is, talán az első olyan kontinenstorna, ahol a „fiaink” nem esélyek nélkül szállnak szembe más csapatokkal, és egy olyan csoport, ahol már-már az első hely gondolatával is erősen kacérkodni lehetett a sajtóban. 3 éve a németeket megizzasztottuk, egyszer nyertünk is ellenük, Svájcot valahogy majd megoldjuk, a skótok elleni győzelem szinte kötelező. A három évvel ezelőtti magyar válogatott Szoboszlai nélkül hozta össze az előző évtizedek talán legkedvesebb hőstetteit, noha a továbbjutás elmaradt. Így szinte borítékolható volt a magyar csapattal szembeni elvárás is: idén biztosan tovább kell jutni.

Beszédesebbek az eredmények

Mire elérkezünk a mai naphoz, 23-a reggel óta 83 cikk jelent meg csak az M4 oldalán a válogatottal kapcsolatban, ez a fajta láz pedig nagyjából az előző egy hónapra is jellemző volt, közel hasonló tempóban cikkeztek végig. Viszonyítási alapként, a tegnap csoportelsőként továbbjutó Ausztria esetében mind az ORF, mind a SkySport tekintetében ugyanez az intervallum közel negyedannyi cikket jelentett az osztrák csapat kapcsán.

Hogy három év alatt mi változott a magyarok háza táján? Annyi, hogy Szoboszlai Dominik lett az ország elsőszámú exportcikke, csoportelsőként kvalifikáltuk magunkat az EB-re, illetve a csapat valóban sokszor bizonyította, hogy bárki ellen lehet esélyünk.

Ezt követően az idei EB-szereplés már sokkal árnyaltabb képet nyújtott: kritikán aluli játék a svájci válogatott ellen, ahol a magunk megverése önmagában csak azért nem tényszerű, mert Svájc tele van tűzdelve óriásokkal – elég csak Xhakát említeni, aki Angliából visszatérve a Leverkusenhez „levezetésként” megnyerte a német bajnokságot.

A németek elleni (papírforma) vereséget követően a skótok legyőzése már-már ünnepelt hőstetté vált. Csoboth Kevin gólja valóban mesébe illő történet, ugyanakkor a 16-ba jutás egy rendkívül soktényezős számolgatás pozitív kimenetelével lehetséges csak.

Véleményválogatott

A válogatott igazi problémája a teljesen (sokszor politikailag is) megosztott hozzáállás, és a sok esetben elviselhetetlen elvárások tömkelege: tényszerű állítás, hogy soha nem volt ilyen jó esélye a csapatnak egy EB-t megelőzően, és az is tény, hogy rengeteg év után a csapatkapitányunk is a topcsapatok topligájában játszik. Ettől függetlenül nem lehet elmenni amellett, hogy a németek összeszedték magukat Nagelsmann alatt, de amellett sem, hogy a rutin, és a topligák „megszokottsága” pedig Svájc mellett szólt. A szinte papírforma eredményeket követően a vereségek mégis valahogy azonnal az elköltött milliárdok felé terelték a kommentelőket, Csoboth Kevin gólját követően pedig már aznap este arról cikkezett a sajtó egy része, hogy szinte biztos, hogy Ronaldoék várnak ránk a 16 között.

Ezzel a teherrel, pedig egész egyszerűen a labdarúgásban nem lehet élni.

Az 1986-ban „megsemmisülő” válogatott akkori edzője, Mezey György is hasonlóan nyilatkozott, az előzmények közel azonosak voltak: a korábbi sikerektől, a sajtó „túlhajtásától” a csapat kicsit elszállt, amit aztán a Szovjetunió elleni 6-0 követett. Természetesen összehasonlítani a két válogatottat nem lehet, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az apró pillanatok, vagy győzelmek az összképen sokszor nem változtatnak.

Magyarországon a válogatott kérdése a politikai csatározások egyik legfontosabb hivatkozási alapja: az egyik oldalról hősöknek, a másik oldalról sok esetben a kórházak és az oktatás fejlesztésének fő hiányának fő kikiáltott játékosoktól egész egyszerűen nem lehet elvárni ilyen és ekkora felelősséget – és nemcsak azért nem, mert a csapat több, mint fele nem a hazai utánpótlásrendszer terméke. Ha továbbjutunk: mindenki hősei a „fiaink”, ha nem jutunk tovább: „sok értelme volt ennyit költeni rá”.

A legnagyobb ellenfél a nyomás

Ezeket követően ki lehet jelenteni, hogy a magyar csapat egyik legnagyobb ellenfele (milliárdok ide vagy oda) az az elviselhetetlen nyomás, ahol a mindennapi emberek egy része egy feltételrendszeren keresztül várja a saját boldogságát: a mindenkori kommentelő sajátjának érzi a hőstetteket, a lehetetlen gólokat, a feltámadásokat.

Az a győzelem, amit a válogatott kiharcol, az övé, az a sikersztori, ami tényleg lehetetlen, szintén kicsit az ő érdeme is. Ellenben az a vereség, ami akár egy papírformát is jelent (ha csak objektíven a fogadóirodákra hagyatkozunk, a Svájc ellen is), az már elutasítható, ott az átlag néző fel van jogosítva, hogy megvesse, határozott véleménnyel éljen róla.

A kétirányú radikalizálódást pedig sportpszichológus legyen a talpán, aki akár a 23 éves csúcsjátékos számára kezelhetővé varázsolja.

Több külföldi lapot, annak kommentszekcióját átbogarászva is arra a következtetésre kell jutni, hogy egyfajta hungarikum feljebbvalónak tekinteni a válogatottat, mint ami. A horvátok kiesését követően nem a politikai háttéret, hanem Zlatko Dalić személyét kérdőjelezte meg a legtöbb kommentelő, ami valahol egészségesnek mondható. Még ennél is kedvesebben álltak az albán kommentelők a saját csapatukhoz a közösségi média felületein, pedig ott biztos kieső csapatokról beszélünk.

A mai nap folyamán eldől, hogy a válogatott folytathatja-e a kontinensviadalt, ami jelen esetben már nem rajtunk múlik: egy ország szurkol úgy a törököknek, mintha mindig is szerettük volna őket, és ugyanígy szorít Portugáliának, akiket a kedvező körülmények után a pontosan következő mérkőzésen borítékolhatóan fognak szidni ugyanígy.

Egy viszont biztos lesz a közvélemény nagy részének: ha továbbjutunk, az baj, viszont ha nem jutunk tovább – szintén baj.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
A Rovatból
Itt a következménye az Eb-szereplésnek: több magyar játékost is elküldött a külföldi klubja
Callum Styles és Kleinheisler László szolgálataira nem tart igényt eddigi klubja, sőt azóta kiderült, hogy szerződést bontott Ádám Martinnal a dél-koreai bajnokságban szereplő Ulszan is.


Callum Styles az előző idényt az angol harmadik ligában kezdte és a Barnsley-ban 20 bajnoki meccsen, valamint két kupatalálkozón szerepelt. Majd télen kölcsönvette őt a második vonalbeli Sunderland – ez azért már sokkal vállalhatóbb, magasabb szint –, amelyben 12 bajnokit teljesített. Vele kapcsolatban korábban hallani lehetett olyan hírekről, hogy nem feltétlenül elégedettek a teljesítményével, de mégis némileg meglepő volt a bejelentés, mely szerint visszaküldték a harmadik ligába. A középpályás a válogatottban alapember, hiszen 2022-es bemutatkozása óta huszonhárom alkalommal lépett pályára a csapatban, vagyis csaknem minden mérkőzésen számított rá Marco Rossi.

Kleinheisler László szerződtetését nem is olyan régen, még nagy csinnadrattával jelentették be a görög Panathinaikosznál, ám a 23/24-es szezonban csak két bajnokin, valamint három Bajnokok Ligája-selejtezőn léphetett pályára. Nem is volt meglepő, hogy az athéni klub télen kölcsönadta a horvát Hajduk Splitnek, melynek színeiben 12 bajnokin lépett pályára, majd az Eb-kiesés után a klub jelezte, hogy köszöni, de visszaküldi Kleinheislert a görögöknek. A válogatottban 53 alkalommal szereplő középpályás, az elmúlt két évben 12 meccsen kapott lehetőséget Marco Rossitól, igaz minden alkalommal csereként.

Örök probléma a magyar együttessel kapcsolatban, hogy a külföldön szereplő játékosainak jó része nem játszik a klub csapatában, vagy ha igen, akkor alacsony szinten – lásd még Nagy Ádám és olasz második ligából majdnem kieső Spezia esetét –, márpedig ez alapvetően behatárolja a nemzeti együttes lehetőségeit.

Az egész Európa-bajnoki keretből csak Szoboszlai Dominik (Liverpool), Gulácsi Péter, Orbán Willi (RB Leipzig), Sallai Roland (Freiburg) és Schäfer András (Union Berlin) játszik rendszeresen a legjobb bajnokságok valamelyikében. Ha csak végignézzük a névsort, akkor látható, hogy a többiek vagy alacsonyabban jegyzett élvonalbeli gárdákban keresik a kenyerüket – és ott sem mindig játszanak: Szalai Attila alig volt pályán az előző szezonban – vagy második ligában szerepelnek és ott sem biztos, hogy rendszeresen.

Nekik kellett volna a fotelultrák szerint legyőzni azt a svájci válogatottat, amelyben Premier League-győztes futballista szerepel (Manuel Akanji) és megverni a német együttest, melynek vezére amellett, hogy spanyol aranyérmes lett, még a Bajnokok Ligáját is megnyerte a Real Madriddal (Toni Kroos). Gyakorlatilag a lehetetlen kategóriáról beszélünk.

Visszatérve Styles és Kleinheisler esetére, ami velük történt az a magyar válogatott jövőjével kapcsolatban is ijesztő.

Mert, ha például Styles megragad az angol harmadik vonalban, akkor azért nagy csodát nem várhatunk tőle a Nemzetek Ligájában, ahol mások mellett a németekkel is találkozunk újra. A középpályás nem tud felkészülni ilyen nagy feladatokra abban az esetben, ha amúgy, az idehaza méltán ismeretlen Mansfield ellen kell pályára lépnie a bajnokságban. Persze jó lenne, ha jobb csapatot találna magának – legalább a második vonalban –, de a visszafogott Eb-szereplés ebben nem segítette.

Kleinheisler László éppen Styles cseréje is lehet a válogatottban, de az ő helyzete még rosszabbnak tűnik. A 30 esztendős játékos 2016-ban állt légiósnak és azóta – kapaszkodjunk meg – hét csapata volt. Nyolc év alatt... Először a német Werder Bremen vette meg, ám a zöld-fehérek hat bajnoki után elkezdték kölcsönadni. Előbb a Darmstadnak (12 meccs), majd a Ferencvárosnak (10 – és ide ugye azért küldték, hogy tanuljon meg németül a Fradi akkori vezetőedzőjétől Thomas Dolltól...), aztán pedig a kazah Asztana jött a sorban. A kazahoknál három meccsen olyan jól teljesített, hogy meg is vették a játékjogát, szerepelt is 28 meccsen, majd az NK Osijekhez szerződött. Úgy tűnt ez be is jön, hiszen 111 meccsen 18 gólt is szerzett a játékos, majd lecsapott rá a Panathinaikosz, amelyben összesen 17 bajnokit kapott. Innen pedig már ismert a történet.

Az Eb-csoportban a válogatott hozta azt, amit reálisan elvárhattak tőle, vagyis legyőzte a gyengébbnek tartott ellenfelet, a jobbaktól pedig kikapott. Ez azonban azt is jelenti, hogy a csapat tagjai nem válogathatnak a jobbnál jobb ajánlatok között, mert nem kapnak ilyeneket.

Talán csak Varga Barnabásnak lehet esélye egy jó átigazolásra, de ő sem (csak) a németországi teljesítményének köszönheti, ha ez megvalósul, hiszen ott van mögötte egy parádés évad, amelyben minden sorozatot figyelembe véve 40 meccsen 29 gólt szerzett, ami nem rossz mutató, főleg ha hozzávesszük, hogy ebben az időszakban a válogatottban 11 találkozón hatszor talált a kapuba. Ez akár egy jobb élvonalbeli szerződést is érhetne.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SPORT
A Rovatból
Lehülyézte az őt kérdező újságírót a belga csapatkapitány, miután öngóllal kapott ki a csapata
De Bruyne rosszul fogadta, hogy emlékeztették rá: „Aranygenerációnak” szokták nevezni az övét. Videó is készült a kínos sajtótájékoztatóról.


Miután öngóllal kapott ki a belga válogatott a franciáktól az Európa-bajnokság hétfői nyolcaddöntőjében, Belgium kapitánya, Kevin De Bruyne egy sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire. Eközben De Bruyne kissé feszült volt, legalábbis a @JS_Gron nevű X-fiókon megosztott videó alapján.

A sajtótájékoztató ugyanis azzal ért véget, hogy a focista lehülyézett egy riportert.

Kettejük párbeszéde így hangzott:

– Nehéz, hogy az „Aranygeneráció” nem jutott el a döntőig?

– Mi az az Aranygeneráció?

– Az öné.

– Az öné? És Franciaország, Anglia, Spanyolország és Németország nem Aranygeneráció? Rendben, köszönöm – De Bruyne itt már elindult, de még elég közel volt a mikrofonhoz, hogy mindenki hallja, amikor hozzáteszi – Hülye.

A belga válogatottat egyébként gyakran nevezik „Aranygenerációnak”. Mint a Talk Sport felidézi, 2015 novemberétől 2016 márciusáig, majd 2018 szeptemberétől 2022 márciusáig a FIFA ranglista első helyén álltak. Csak egy a baj: hosszú ideje egyetlen nagy tornán sem jutottak még el a döntőig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SPORT
A Rovatból
Rémesen gyenge szóviccel szállt bele páros lábbal a BBC Cristiano Ronaldóba
John Terry, a Chelsea-vel Bajnokok Ligáját és Európa-ligát nyerő focista a 24 órán át elérhető Instagram-sztorijában reagált a BBC vicceskedésére. Nem tetszett neki.


A 39 évesen pályára lépő csatár a Portugália-Szlovénia meccs hosszabbításában szerezhette volna meg a vezetést, de büntetőjét Jan Oblak kapus kiütötte, így nem változott a 0-0-s eredmény.

A Telex szúrta ki, hogy a BBC stúdiójában a büntető visszajátszásakor a Misstiano Penaldo felirat került, ami egyrészt rímel Cristiano Ronaldo nevére, másrészt megidézi a kihagyott büntető (missed penalty) kifejezést is.

Ezt a szóviccet sokan elítélték a közösségi médiában, és nem hitték el, hogy egyáltalán ilyen megtörténhetett.

John Terry, a Chelsea-vel Bajnokok Ligáját és Európa-ligát nyerő focista például Instagram-sztorijában a BBC vicceskedésére csak annyit írt, hogy

„Ez szégyen!”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SPORT
A Rovatból
A portugálok tizenegyesekkel tudták csak megverni Szlovéniát, már 3 negyeddöntő párosítása megvan
A portugálok pénteken Hamburgban a 2018-ban világbajnok, 2022-ben vb-ezüstérmes franciákkal játszanak a negyeddöntőben.


A portugál labdarúgó-válogatott a gól nélküli döntetlennel zárult rendes játékidő és hosszabbítás után tizenegyesekkel 3-0-ra legyőzte Szlovéniát a németországi Európa-bajnokság hétfő esti nyolcaddöntőjében.

A portugálok pénteken Hamburgban a 2018-ban világbajnok, 2022-ben vb-ezüstérmes franciákkal játszanak a negyeddöntőben.

Nyolcaddöntő:

Portugália-Szlovénia 0-0, tizenegyesekkel 3-0

A három negyeddöntő:

július 5., péntek:

Spanyolország - Németország, 18.00

Portugália - Franciaország, 21.00

július 6., szombat:

Anglia - Svájc, 18.00


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk