SIKERSZTORIK
A Rovatból

Sisi koronázási ruhájának köszönheti, hogy talpra tudott állni egy súlyos betegség után

Czédly Mónika munkája mellett megszállottan kutatja Erzsébet királyné ruháinak történetét, eddig 14 öltözékét rekonstruálta.


150 évvel Ferenc József királlyá és Erzsébet királynévá koronázása után bemutatták a Gödöllői Kastélyban Sisi koronázási ruhájának hiteles másolatát.

A ruha elkészítője, a kutatás vezetője Czédly Mónika volt, aki 2004 óta foglalkozik a magyar királynék ruháinak rekonstruálásával. Legnagyobb álma a koronázási ruha valósághű elkészítése volt.

sisiruga_uj5

Mostanra sikerült felkutatni minden szükséges információt, a textilipar is elő tudta állítani a megfelelő anyagot, és egy egész csapat több hónapos munkájának eredményeként végre mindenki megnézheti, milyen csodálatos látványt nyújthatott Sisi a nagy napon. A ruha készítésének titkairól is beszélt Mónika korábbi cikkünkben.

sisi

Hogy miért akarta Czédly Mónika megfejteni a Sisi ruhák titkát, hogyan készültek el az eddig bemutatott öltözékek, és mennyi minden szükséges mindehhez – erről mesélt a Szeretlek Magyarországnak.

A történet 2004-ben kezdődött. Mónika egy komoly, fájdalmakkal járó betegséggel küzdött, és mindez teljesen felőrölte őt testileg-lelkileg. Azt gondolta, hogy lassan nincs tovább. Egy nap az orvostól hazafelé tartva úgy érezte, hogy be kell mennie a Gödöllői Kastélyba, hogy újra – ki tudja hányadszor már – láthassa az ott kiállított koronázásról készült festményt.

Kicsi korától kezdve szeretett rajzolni, és ahogy a képet nézte, rádöbbent, hogy ő is pont ilyen ruhákat rajzolgatott kislányként.

Sokáig állt ott, és próbálta az apró részleteket is alaposan megfigyelni. Szakmájából adódóan egészen más szemmel figyelte most a képet. És ahogy figyelte,

úgy érezte, hogy neki ezzel még dolga van. Nem adhatja fel a küzdelmet, meg kell gyógyulnia, hogy ezt a ruhát egyszer a valóságban is elkészíthesse.

sisiruga_uj4

Innen indult el egy hosszú, és sokszor küzdelmes kutatómunka, amelynek eredményeként ma 14 Sisi ruhát láthatunk. A nehézségek miatt többször is fel akarta adni hobbiját, de családja támogatta őt. Mint mondta, nekik köszönheti, hogy átsegítették őt a nehézségeken, lelkileg is, és sokszor éjszakákban menően beszálltak mellé dolgozni is.

A ruhák iránti szeretete kislánykora óta megvan. Gyerekként Szarka néni mesélt neki sokat. Az idős Ili néni - aki egyébként a Budavári Palotában született - korábban Horthyéknál dolgozott cselédlányként. (Férje, Szarka József Horthy Miklós kormányzó gépkocsivezetője volt.) A hölgy később kiköltözött a Hunfalvi utcába. Itt találkozott a kis Mónikával, aki állandóan királylányokat rajzolt. Sokat mesélt neki a Budavári és bécsi emlékeiről, az úri életről.

szalonbp_hirlap_hirdetes

Mónika odahaza pedig sok régi családi emlék között fotókat, anyagokat, csipkéket, kesztyűket és könyveket is talált. Ez teljesen természetes volt, hiszen családjában varrással foglalkoztak.

D'Elia Ferenc egykori szalonja 1880-tól Budapesten az V. kerületi Dorottya utca 8. szám alatt működött.

Nagymamája és nagynénje, akik szintén varrónők voltak, készítettek ruhákat megrendelésre is, többek között Honthy Hanna, a Vámosi-Záray házaspár, Zalatnay Sarolta viselte az ő kreációjukat, de varrtak táncruhákat is.

Mónika is otthon tanult meg szabni-varrni. Megosztották vele a szakma titkait, és pár fontos igazságot. A nagymama szokta mondogatni, hogy „a ruha attól áll, ahogy megvarrják”. Régen nem volt leírása egy-egy ruhának, nem dokumentálták a mívesebb darabokat sem, a mesterség fogásait úgy lesték el egymástól.

Czédly Mónikának nem volt kérdés a továbbtanulás sem. A meglévő tudása mellé textilvegyész végzettséget szerzett, így már pontosan tudta, hogy hogyan készülnek az anyagok, milyen a festés, tisztítás folyamata.

1988 decemberében nyitotta meg első esküvői ruha szalonját Budapesten, a II. kerületben, ahol saját tervezésű és kivitelezésű ruhákat készített. Ma is ezzel foglalkozik, de a székhelye Gödöllőn van.

2004-ben, mikor elhatározta, hogy megvarrja Sisi koronázási ruháját, akkor eldöntötte, hogy csak olyan ruhát készít el, amelyről van hiteles leírás, vannak források és jól rekonstruálható az eredeti öltözék.

Az első darabja 2007-ben készült el, az abban az időben fellelhető adatok alapján. Erzsébet koronázási öltözéke már akkor is nagyon szépen mutatott, de tudta, hogy még alaposabban utána kell nézni minden apró részletnek.

28 (Copy)

Nem adta fel a munkát, és most, tíz évvel később elkészülhetett egy minden szempontból hiteles, a feltárást is dokumentáló verzió.

sisiruga_uj2sisiruga_uj3

Emellett az évek során 12 ruhát rekonstruált és még egy további ruha most készül. Így a teljes kollekciója 14 darabból áll.

Valamennyit az eredeti módon, vagy kézzel, vagy lábbal hajtós varrógéppel varrták, a díszítések, csipkék, hímzések is mind kézimunka, az anyagokban is arra törekedtek, hogy az eredetihez a legjobban hasonlító legyen.

Így például az új koronázási ruha anyagára sok évet kellett várni, hiszen öt évvel ezelőtt lett olyan technológia, amely a fémszálas, bordázott anyagot elő tudta állítani.

A ruhákat saját pénzén készíti el, egy-egy darab komoly összegeket igényel, hiszen különleges anyagokból, egyedi díszítésekkel varrják, hímzik, az eredeti méretben. A ruharekonstrukció sok utánjárást, kutatást igényel levéltárakban, múzeumokban, könyvtárakban. Számtalan üzlet bejárását is jelenti, hogy a megfelelő anyagokat felkutassák, vagy legyártassák.

A szabásminták elkészítésére nem csak nagy szakértelem, hanem például meglehetősen nagy hely is szükséges, mert a ruhák egy részét papíron is lemodellezik, és egy hosszú uszály kiterítésére bizony megfelelő üres padlóterület kell. Legutóbb is egy helyi intézmény segítette ki őket két hónapra, amíg a koronázási ruha darabjait összeállították.

Mivel nagyon fontos Mónikának, hogy amennyire csak lehet, az eredeti állapotot adják vissza, így sokszor egyedi megrendelésre készült méteráruból szabják Sisi ruháit. Az eldolgozásra külön figyelnek, a mai technikákat kerülik, és korhű módon készítik el azt is, bár mint megtudtuk, ott egy kicsit „csalnak”. Ennek egyszerű oka van, a korabeli díszruhákat csak egy-két alkalommal viselték, majd jótékony célra felajánlották. Így a belső eldolgozásra nem fektettek akkora hangsúlyt. Ma ezt természetesen nem lehetne megtenni, mert a ruhák tartósságát veszélyeztetné.

Az köztudott, hogy Sisi rendkívül vékony és karcsú volt. Olyan pici dereka volt, mint egy gyereknek. Bár nem volt túl nagy ruhatára, arra mindig ügyelt, hogy divatos, elegáns, nőies legyen. Még a lovaglóruhájának készítését is maga felügyelte, egy fanyeregben ülve próbálta fel, hogy megfelelő esése legyen az anyagnak.

A ruháknak mindig története is volt, amelyek hozzátartoznak az öltözékekhez is.

Ezért Mónika és csapata ezeket is feldolgozza, megőrzi, hogy aztán a bemutatókon mindannyian megismerhessük.

A kollekciót kiállításokon mutatják be, de tartanak bemutatókat is. Jelenleg több helyszínen is láthatók a ruhák, Németországban, Veszprémben és rendezvényeken is.

A teljes kollekciót egy helyszínen november 17-től nézhetitek majd meg Gödöllőn a kastélyban, ahol Mónika és segítői elmesélik, milyen forrásokat találtak, hogyan tudták ilyen pontosan rekonstruálni Erzsébet királyné koronázási ruháját.

Néhány különleges ruha a kollekcióból

A 15 éves Erzsébet 1852-ben

A müncheni fényképész, Alois Löcherer felvételén látható kamaszlány a kor divatos kockás taft ruhájában feszengve ül. Édesanyja ezt mondta róla 1853 tavaszán: "Sisi csinos, mert nagyon fiatal, máskülönben nincs egyetlen igazán szép vonása sem”.

kockasruha_sisi

Erzsébet lóháton a possenhofeni kastély előtt, 1853

Andreas Fleischmann, Carl Theodor Piloty festménye után készült színezett acélmetszete

Erzsébet szenvedélyes lovas volt, még lovardát is építtetett, ahol nagy tükrök előtt gyakorolt. A bajor hercegnő a képen egy hagyományos lovaglóruhát visel, de krinolin nélkül, és férfi nyakkendőben. A kabátkája már akkor magyaros stílusú volt.

lovagloruha_sisi_2

Erzsébet császárné udvari díszruhában, 1859

Id. Franz Russ olajfestménye

A Franciaországból elindult szokás szerint a nagy udvari ünnepségekre külön udvari díszruhát viseltek a 18. századtól a Habsburgoknál is. A mélyen kivágott, csipkékkel díszített, arany hímzéses öltözékhez hosszú, hímzett uszályt viselt Sisi.

diszruha_sisi

Erzsébet császárné magyar díszruhában, 1855 körül

Ismeretlen mester olajfestménye

Az ifjú feleség ruháit kezdetben Zsófia hercegné választotta ki. Az esküvőre például egy rózsaszín szoknyás magyar díszruhát kapott. A főhercegné ezt írta róla napklójában: "Erzsébet és a huszáregyenruhát viselő császár valóban szép és kecses pár volt."

A magyar ruha felválthatta az udvari eseményekre előírt díszruhát. Jellemzője a fűzött, vékony derék, a habos ingváll, bő szoknya és kötény volt. Erzsébet a koronázásig ezt viselte minden magyar vonatkozású fogadáson, ünnepélyen.

magyarosruha_sisi

Erzsébet császárné báli ruhában, a gyémántcsillagokkal, 1865

Franz Xaver Winterhalter olajfestménye után készült másolat

A mester az udvarban három képet készített Sisiről, leghíresebb közülük a csillagokkal díszített fehér selyem és tüll ruhás alkotás. A ragyogó szépségű Erzsébet hajában gyémánt csillagok láthatók. Akkor már jó ideje maga döntötte el, hogy mit visel. Szerette a divatot, de a saját ízlése szerint alakította azt. Sok fehéret viselt, ezüsttel, arannyal díszítve.

csillagosruha_sisi

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
A felnőttszörpben Balogh Levente és Lakatos István is látott fantáziát, ma már Costa Ricában is ott vannak – A Cseles-sztori
Marton Bálint és Varga Dávid 2021-ben egy véletlennek köszönhetően alkotta meg az alkoholos szörpöt. A Cápák között adott nekik hatalmas lökést, ma pedig már multik polcain, illetve külföldön is találkozhatunk a termékeikkel. De nem volt egyszerű az idáig vezető út.


Marton Bálint és Varga Dávid már gyerekkoruk óta ismerik egymást, azóta pedig már nemcsak jó barátok, hanem üzlettársak is. Mindig vállalkozó típusok voltak, azonban az igazi nagy közös sikert az alkoholos szörpök hozták el számukra. 2021-ben alapították meg a Cselest, eleinte egyedül fejlesztették ki a terméküket, amivel igencsak kalandos utat jártak be. 2023-ban a Cápák között című műsorban is feltűntek, Balogh Levente és Lakatos István is befektetett a cégükbe, ma pedig már a multik polcain, sőt akár Costa Ricában is találkozhatunk a termékeikkel.

Bálint eredetileg vegyészmérnök, Dávid pedig gépészmérnök. 2021-ig mindketten leginkább a saját szakmájukban tevékenykedtek. Aztán egy nap ablakkeret-csiszolás közben elfogyott a citromos sörük.

„Bementünk a konyhába, ott volt a pulton egymás mellett a vodka meg a szörp, egymásra néztünk, és egyszerre beugrott, hogy mennyire jó ötlet lenne ebből valamilyen italt készíteni. Elkezdtünk agyalni rajta, majd másnap telefonon folytattuk”

- mesélik a srácok.

Azt mondják, még Bálint sem tudta megfúrni az ötletet, pedig ő az, aki általában addig kérdez, míg ki nem bukik valami hiba az elképzeléssel kapcsolatban. Végül nem húzták le a listájukról az alkoholos szörpöt, és nekiláttak kísérletezni.

„Nagyon szerettük ezt az ötletet az elejétől kezdve, és nagyon motiváltak voltunk, de időt akartunk hagyni kísérletezésre. Vettünk szörpöket, fűszereket, cukrot pirítottunk, felöntöttük vodkával, kutyultunk összevissza. Összeraktunk egy csomó ízt, majd a feleségeinkkel végigkóstoltattuk, és kiválasztottunk ötöt, hogy tovább teszteljük”.

Első körben arra voltak kíváncsiak, hogy egyáltalán a koncepció működőképes-e, ezért a barátaik, ismerőseik véleményét is kikérték. De nem csak arra voltak kíváncsiak, hogy tetszik-e nekik az ötlet, vagy, hogy finom-e a termék. Mindenkinek adtak egy több kérdésből álló pontozólapot.

Az ismerősöknél átment a rostán a felnőttszörp, és a segítségükkel leszűkítették a kínálatot három ízre. Ezután viszont arra voltak kíváncsiak, hogy adnának-e pénzt ezért az emberek. Fogták a szörpjeiket, útnak indultak a Balatonhoz, és egy vendéglátós ismerősük segítségével elkezdték kóstoltatni a termékeket, akinek pedig ízlett, az vásárolhatott is belőle.

„Legalább 300 ember kóstolta meg a termékeinket, és abból 90 vásárolt is. Úgy gondoltuk, hogy akkor ezzel érdemes tovább foglalkozni. Az első bevételünkből jól bekajáltunk, aztán vettünk egy felfújható krokodilt”

- mesélik.

Tehát már megvolt az ötlet, amiről bebizonyosodott, hogy működőképes, sőt, felkértek egy dizájnert, aki megtervezte a csomagolást és az arculatot is. Azonban itt még nem ért véget a munkájuk. Céget kellett alapítani, utána kellett járni annak, hogyan tudják legálisan értékesíteni a terméküket, hiszen alkoholos italról volt szó, a gyártást is meg kellett oldani, és vevőket is kellett szerezniük.

„Felhívtuk a Nébih-et, elmondtuk, hogy szeretnénk vodkát szörppel összeönteni, meg cukrot pirítani, és, hogy mi ezt úgy képzeltük el, hogy majd a saját konyhánkba veszünk rozsdamentes dolgokat, lefertőtlenítünk mindent, ahogy azt kell. Először ránk tették a telefont azzal, hogy ne szórakozzunk”

- mondják a srácok.

Végül csak visszahívták a Nébihet, akik miután elhitték, hogy nem csínytevésről van szó, nagyon segítőkészen tájékoztatták a fiúkat a gyártás feltételeiről. Az egyeztetések közben kiderült, hogy van egy másik út is, a bérgyártás, ami sokkal inkább megvalósíthatónak tűnt. Sok időbe telt, mire találtak egy olyan gyárat, ahol kisebb mennyiségben is elkészítették nekik az első adagot. Igen ám, csakhogy amikor készen lettek a termékek, és megkérdezték tőlük, hogy hova vihetik őket, újabb akadályba ütköztek. Mivel alkoholos italról van szó, nem lehet akárhol tárolni, így aztán bérelniük kellett egy adóraktárt.

Ezután sorra járták a vendéglátóhelyeket, ott kezdték el először értékesíteni a Cseles felnőttszörpöket. Azt mondják, az első 300 liter eladása után látták, hogy ebből bizony tényleg lehet valami. Ekkor jött a képbe Dani, aki meglátta a termékben és a srácokban is a potenciált, és elkezdett dolgozni a márka megjelenésén és hangvételén. A közös munka gyümölcseként elkészült egy új csomagolás, és a Cseles, mint márka alapjait is lefektették.

2022 nyarán találtak rá a Brancs közösségi piactérre, aminek köszönhetően ki tudták próbálni az online értékesítést. A kampányuk során egymillió forintot gyűjtöttek össze, így felbuzdulva az eredményeken, létrehozták saját webshopjukat.

Ebben az évben már 4 ezer litert adtak el, de még mindig veszteségesek voltak.

„Akkoriban elképesztően boldogok voltunk, amikor bejött egy-egy rendelés a webshopon keresztül. Viszont azt is láttuk, hogy hiába működőképes a sztori, még mindig veszteségesek vagyunk”

- mesélik a srácok, akiknek az igazi nagy áttörést a Cápák között című műsor hozta meg.

2023-ban ott álltak az RTL egyik legnépszerűbb műsorában. 8 millió forintot kértek a befektetőktől 25 százalékos tulajdonrészért cserébe. Végül Balogh Levente és Lakatos István is beszállt a projektbe. Az eladásaik pedig rögtön a műsor után felpörögtek.

„Volt 700-800 liter raktárkészletünk. Reméltük, hogy egy 100 litert azért el tudunk adni. Aztán lement a műsor a TV-ben, és egy nap alatt az összes raktáron lévő termék elfogyott.”

2023-ban már 20 ezer liter alkoholos szörpöt adtak el, és azóta is mindkét befektetőjükkel együtt dolgoznak.

„Nagyon jó kezekbe kerültünk, mint mentor jelen vannak a cég életében. Bármikor hívhatjuk őket, ha tanácsra van szükségünk” - fogalmaz Bálint és Dávid.

Azt mondják, a legfontosabb, amit a műsortól kaptak az a szemléletváltás volt. A cégük is szépen növekedni kezdett, 2024-ben már 30 ezer litert adtak el, pénz is tudtak kivenni belőle, és a Cseles megjelent a boltokban, valamit külföldön is.

„A webshop nagyon megugrott. Gyakorlatilag az árbevételünk felét ez teszi ki, és ennek köszönhetően el tudtunk kezdeni normálisan növekedni. De továbbra is jelen vagyunk a vendéglátóhelyeken.”

„Emellett 2024 végén megjelent a Cseles a CBA, a Coop, a Metro és az Auchan polcain is. Így elkezdtünk azon is dolgozni, hogy az emberek ne csak a literes verzióban tudják megvásárolni a termékeinket.”

„Kijöttünk egy dobozos termékkel, amiben már a kész, hígított Cseles van, így egy kisebb összegért ki tudják próbálni, nem kell egyből 1 liter felnőttszörpöt megvásárolniuk” - mondják.

Ma pedig már külföld felé is kacsintgatnak.

Egy ismerősüknek köszönhetően Costa Ricába is eljutott a Cseles, így ott is megvásárolható.

2025-re is hasonló terveik vannak: szeretnék, ha más üzletláncok polcain is megtalálhatóak lennének a termékeik, és új kiszereléssel is készülnek.

„Szeretnénk tovább haladni a multi-vonalon, illetve tervben van, hogy külföldön is tovább terjeszkedjünk. Emellett készülünk egy félliteres kiszereléssel és egy nagy meglepetéssel is. A jelenlegi három íz mellé ugyanis egy új is érkezik 2025-ben” - árulta el Bálint és Dávid, akik mindenkinek, akinek van egy jó ötlete, azt tanácsolják: merjenek belevágni! És persze, hogy „mérjenek”.

„Nagyon fontos, hogy mindig figyeljünk a visszajelzésekre. Kockázat mindig van, de ha mérjük a fogyasztói igényeket és az elégedettséget a következő szintlépés előtt, azzal tudjuk csökkenteni. Nem szabad rögtön arra gondolni, hogy úristen, mekkora felelősség lesz majd rajtam, hogy mennyi mindent kell majd irányítanom. Mindig csak a következő lépéssel kell foglalkozni. A fő az, hogyha van egy jó ötleted, akkor el kell kezdeni, nincs veszítenivalód” - fogalmaznak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Emőke egy brazil édességgel lett híres Angliában, ma már Brazíliából is tőle kérnek tanácsot
Emőke 17 évvel ezelőtt költözött Angliába. Ma már háromgyerekes anyuka, és az Emmy’s Brigadeiro megálmodója. Hét év kemény munka után nyitotta meg brigadeiro édességboltját Hatfieldben. Ma már workshopokat is tart, de nem csak arról, hogyan készülnek ezek a mennyei édességek.
Barnyák Mónika - szmo.hu
2025. február 23.



Legnagyobb vágya volt Emőkének, hogy egy saját műhelye lehessen. Ez az álma tavaly valóra vált. Hét év kemény munka után végre megnyithatta brigadeiro édességboltját Hatfieldben.

Emmy szereti a kihívásokat, azt mondja nem fél attól, hogy átadja másoknak a szakmai titkait. Sokan kérik a tanácsait a világ minden részéből, még a brigadeiro hazájából, Brazíliából is kérdezgetik sikeres vállalkozásával kapcsolatban.

– Hogyan kerültél Angliába?

– 2007-ben Budapestről érkeztem Hatfieldbe a testvéreimhez, akik már régóta fűztek, hogy jöjjek ki és nézzek körül. Ezért döntöttem úgy, hogy velük leszek egy évet. Azonnal megszerettem mindent, így itt ragadtam. Otthon titkárnő voltam, nagyon kevés angol tudással érkeztem. Mégis elkezdtem azonnal dolgozni, bár eleinte csak egyszerű állást kaphattam, egy raktárban kellett dolgoznom. Annak is nagyon örültem, mert így

munka mellett tudtam angolul tanulni és elvégeztem egy HR-szaktanfolyamot is, amivel már feljebb léphettem és irodai munkákra is pályázhattam. Nem mondom, hogy minden az ölembe hullott, de mivel nagyon ambiciózus vagyok, könnyen ment a beilleszkedés.

Tudtam, mit akarok, tanultam, és amikor megerősödtem, mindig léptem egyet, beindult az új életem.

– Hogyan került Brazília a képbe?

– Barátokon keresztül ismerkedtem meg a párommal, aki brazil származású. Egyszer meghívtak egy hétvégi túrára egy nagyobb társasággal, ott botlottunk egymásba. Nem volt nagy kedvem menni, mert senkit nem ismertem, de annyira unszoltak, hogy végül is beadtam a derekam. És milyen jól tettem, mert ott ismertem meg a jövendőbeli férjemet. Megszólított, mert látta, hogy egyedül vagyok, és a vacsoránál már egymás mellé ültünk. Pár srác zenélt nekünk, a férjem, Sanderson is, mivel Brazíliában végzett dzsesszgitár szakon. A táborozás nagyon jól sikerült, már ő hozott haza, és aznap este együtt vacsoráztunk. Elkezdtünk randizni, és egy évre rá összeházasodtunk, mert mind a ketten komolyan gondoltuk, hogy családot tervezzünk együtt. Budapesten a Lánchíd alatt, egy hajón volt az esküvőnk. Általa bekerültem a brazilok világába, ami egyébként a férjemre nem annyira jellemző, mert ő inkább csendes és otthonülő, nem bulizós fajta.

Nálunk egyértelműen én vagyok a brazil, mindenki ezt mondja, aki ismer minket, mert én sokkal temperamentumosabb vagyok.

– Miért a brigadeiro, miért nem a bejgli?

– Jó kérdés, mert alapvetőn nem is vagyok édesszájú, nem is gondolkodtam ilyesmiben. Saját üzletet akartam, amiben én osztom be az időmet, ezért sokféle bizniszen törtem a fejemet akkoriban.

Egy alkalommal, amikor brazil barátainknál voltunk valamit ünnepelni, brigadeiro is került az asztalra.

Egyszerűen nem bírtam neki ellenállni, mikor először megkóstoltam. Annyira ízlett, a férjem már rám is szólt, hogy ne egyek annyit, mert tele van cukorral, de én csak rájártam. A következő két évet végigkóstolgattam, amíg egyszer megláttam egy képet valahol, ahol egy esküvői asztal tele volt brigadeirókkal. Ez szöget ütött a fejemben, és elkezdtem utánajárni, mert én is ilyet akartam készíteni.

A brigadeiro a brazilok nemzeti édessége: Emmy hét éve készíti sikeresen

– Hogyan lett ebből saját vállalkozás?

– Állandóan ötletekkel bombáztam a férjemet, de ez volt első, ami neki is igazán tetszett. Angliában akkoriban még senki nem készített brigadeirót online eladásra, még a brazilok sem, ezért fantáziát láttunk benne. Belevágtam és elvégeztem egy online brigadeiro készítési tanfolyamot, így sikerült megismerkednem Brazília egyik leghíresebb készítőjével is, aki nagyon sokat segített nekem.

Elkezdtem a konyhámban kikísérletezni a receptúrát, kitaláltam a csomagolást, létrehoztam a saját brandemet, az Emmy’s Brigadeirót.

Fél évig dolgoztam csendben az egész vállalkozáson, mire bemutattam, milyen lett. Eleinte attól is tartottam, mit fognak szólni a brazil ismerőseink, ha megkóstoltatom velük a nemzeti édességüket, mert ez olyan, mintha ők bejglisütés-vállalkozásba kezdenének. Szerencsére mindenkinek nagyon ízlett, akivel megkóstoltattam, bátorítottak, igazán örültek az ötletemnek, nem volt bennük ellenérzés, hogy milyen alapon készítem az ő nemzeti édességüket.

Mi az a brigadeiro?

A brigadeiro a brazilok nemzeti édessége, amely egyszerűsége ellenére rendkívül finom és népszerű desszert, minden ünnepi alkalom elmaradhatatlan része. Az elkészítése nem igényel különösebb konyhai jártasságot, viszont a siker érdekében fontos, hogy jó minőségű alapanyagokat használjunk. A csokoládéból és a sűrített tejből főzött sűrű masszából a meghűlés után golyókat formáznak, és különböző ízű és színű díszítésbe forgatnak bele.

– Milyen út vezetett a sikeredig?

– Félszegen kezdtem bele, de már a legelején a terjeszkedésben gondolkodom. Akkoriban csak napi 5-6 dobozt készítettem megrendelésre, ami 100 darab. De felkapott a brit sajtó, mert bekerültem magazinok ajánlóiba. Nagy cégek kerestek meg, hogy készítsek nekik szetteket céges bulikra, ezért gyakran több száz darabot kellett készítenem és becsomagolnom. Mindig elmondom, hogy én magyarként készítem ezt a brazil édességet, erre aztán felkapják az emberek a fejüket. Mindig is egy saját műhelyre vágytam, ahol nagyobb megrendelésekkel vághatok bele: ez tavaly vált valóra, kemény hét év munka után. A nagyobb tételeket már nem győztem volna, mert addig a konyhámban készítem el a megrendeléseket. Angliában sem ritka a home bakery fogalma, sokan, mint én is, otthonról készítenek eladásra finomságokat. Emiatt nálunk mindig csoki-illat lengte be a lakást, így a házimunkát alaposan meg kellett szervezni a konyhánkban. Szerencsére a férjem mindenben támogatott, és besegített, mert mindig átvállalta a konyhai rendrakást, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Három gyerekünk van, a család mellett otthonról vinni egy vállalkozást nem volt egyszerű mutatvány, ebben nagyon együtt kellett dolgoznunk, de sikerült.

Rengeteg munkánk van benne, hogy a termékeimet megismerjék. Piacokra jártam és rendezvényekre, mert el is kellett adnom, nemcsak elkészítenem, és akkoriban még részmunkaidőben HR asszisztensként is dolgoztam emellett. Hiába finom és csábító, el kellett jutnia a vásárlókhoz, hogy megismerjék, tudjanak róla, ez nekem teljesen új terület volt még az elején, nagyon aktívnak kellett lennem az angol piacon. Meg kellett ismerkednem a vállalkozói világgal, sok mindenre rá kellett jönnöm, ki kellett alakítanom a saját termékem arculatát, a marketingjét. Mindent egyedül találtam ki, mert hát ki segített volna. Mivel a kezdetektől csak magamra számíthatok, a nehézségeim lettek az erősségeim. A világon sehol sem egyszerű sikeres vállalkozónak lenni, rengeteg munka van benne és áldozat, de megérte, mert mindig is erre vágytam.

Emőke a bolt megnyitóján: a hatfieldi városvezetéssel és férjével Sandersonnal (fehér ingben)

– Jártál emiatt Brazíliában is?

– Tavaly előtt végre eljutottunk együtt mind az öten Brazíliába. Régóta szerveztük, eddig mindig közbe jött valami. Végre láthattam, ahol a gourmet brigadeiro született, és körbejártam a nagyobb készítőket és boltokat. Nagyon inspiráltak és rengeteg tapasztalatot szereztem, nagy élmény volt. Az angliai üzletem is hasonlóan lett kiépítve, mint ahogyan a kintiek vannak. Végre van egy nagy konyhám az üzletben, és egy alkalmazottam is, aki segít a gyártásban, így több időm marad a vállalkozás más területeire. A bolt egyébként csak iskolaidő alatt van nyitva, mert a gyerekeim iskolások, így az időm nagy része a családomé.

A helyi közösség nagyon támogat és büszkék a sikereimre.

Látták, hogy van fantázia az elképzeléseimben, így a városunkban megkaphattam egy csodaszép történelmi helyet a boltomhoz.

– Mik az távlati, új terveid?

– Rengeteg helyre hívnak workshopokat tartani, bemutatókra és kóstolókra. Nem kell senkit soha győzködőm, ha megkóstolják a brigadeirót, az mindent elmond nekik. Folyamatosan keresem az új kihívásokat és az élet hozza is őket. Mivel egyedül mentem végig a sikeres vállalkozásom felépítésén az elmúlt hét évben, rengetegen keresnek meg mindenfelé kérdésekkel, a világ minden pontjáról, sokan Magyarországról is, hogy adjak tanácsot. Emiatt

összeállt bennem a kép, hogy szükség van egy online tanfolyamra, amin most dolgozom: hogyan építsd fel a brigadeiro vállalkozásodat az otthonodból.

A saját tapasztalataim alapján mindent elmondok erről, mik a buktatók, mire érdemes figyelni és hogyan kell kialakítani, felépíteni a sikert. Megtanítom a brigadeiro készítést és a vállalkozás vezetést is. Ezekkel a tapasztalataimmal sok időt lehet megspórolni egy startup cégnél, amikről a kezdetekkor én mit sem tudtam, de fontos lett volna, és ezért szeretem ezt a tudásomat átadni, mert sokat segít egy kezdőnek.

Ami talán ebben a legmeglepőbb, hogy nagyon sokan keresnek meg Brazíliából.

Ők nem a készítés miatt, hanem főleg a vállalkozás felépítése miatt keresnek és ennek nagyon örülök, ez nagy elismerés. Rengeteg a kíváncsiskodó, de ez nem a hobbistáknak szól, csak olyanokkal foglalkozom, akik tényleg komolyan akarnak vállalkozást építeni ezzel. Nem félek attól, hogy átadjam a tudásomat.

Nagyon fellelkesülök mások vállalkozásain és tanácsokat osztogatok, észrevettem, hogy néha egy tanáccsal megváltoztatom a biznisze menetét, mert rögtön látom, hogy az a kis hiba, amit jelenleg elkövet, mennyi pénz és vevővesztéssel jár.

Emiatt határoztam el, a tanácsaimat összeállítom egy kurzus keretében.

Ebben a vállalkozásban nem a brigadeiro elkészítése a legnehezebb, az talán éppen, hogy a legkönnyebb, hanem az hogyan add el. Semmi pénzzel kezdtem három gyerek mellett a vállalkozásomat, így lettem sikeres ebben, ezért nagyon sokan kíváncsiak a titkomra és én elmondom, annak, akit érdekel. Nagyon szeretek tanítani és sokan elindultak velem ezen az úton, aminek nagyon örülök.

Megérte a sok munka, a sok fáradozás, mai napig szerelmes vagyok az ízébe. Szívvel-lélekkel készítem a brigadeiróimat, talán ezért annyira finomak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Minya Viktória, a magyar Orr: Kaptam egy levelet, amiben egy hölgy elmesélte, hogy az én parfümöm mentette meg a házasságát
Viktória Franciaországban lett sikeres parfümkészítő. A kezdet nem volt könnyű számára, pláne ebben a köztudottan tradicionálisan férfi szakmában. Álma megvalósításához meg kellett küzdenie minden pillanatban.
Barnyák Mónika - szmo.hu
2025. március 03.



Minya Viktória különleges magyar híresség, aki illatkreációival meghódította a világot. Nemzetközi sikereivel kivívta szakmája tiszteletét, ma pedig már ő taníthatja a következő parfümőr generációkat. Az útja azonban kicsit sem volt egyszerű ebben a köztudottan tradicionálisan férfiszakmában. Álma megvalósításához meg kellett küzdenie minden pillanatban.

Most mesélt arról, milyen hosszú út vezetett ahhoz, hogy parfümőr lehessen, de beavatott minket abba is, hogyan és mennyi idő alatt áll össze egy saját illata.

– Hogyan kezdődött a parfümökhöz való vonzódásod?

– Gyerekkoromtól kezdve nagyon érdekeltek az illatok. Egyszer, úgy öt-hat éves koromban, emlékszem, a telkünkön voltunk, amikor apu szokás szerint füvet nyírt, és a frissen vágott fű szaga egyszerűen rabul ejtett, ahogyan keveredett a tavasz illataival. Akkor arra gondoltam ezt valahogy tartósítani kellene, hogy máskor is érezhessem, és hogy másokkal is megoszthassam. Ezen felbátorodva elkezdtem összegyűjteni és kipréselni a friss füvet, majd apró gyógyszeres üvegcsébe töltöttem – persze pár nap alatt megromlott.

Mindenesetre ráébredtem arra, hogy az illatok milyen elementális erővel hatnak rám, és valószínűleg másokra is. Onnantól elkezdtem gyűjteni a pici parfümmintákat, minden zsebpénzemet azokra költöttem.

Egy-egy illatszerboltban órákat tudtam eltölteni, de egy sima közértben is végigszaglásztam az öblítőket és a samponokat.

Ez lett a mániám, ez köztudott volt a családomban, így az egyik karácsonyra már parfümmel kapcsolatos könyveket kaptam ajándékba.

– Már gyerekként is parfümőr akartál lenni?

– Gyerekként még nem terveztem el, mert rengeteg területen kipróbáltam magamat, amiben csak lehetett. Éreztem, hogy van bennem egy jó adag kreativitás: táncoltam, énekeltem, színészkedtem. Szüleim aggódtak a művészlét bizonytalansága miatt, ezért közgazdasági tanulmányok irányába tereltek.

Azt mondták: „fiam, legyen egy normális szakmád, utána azt csinálsz amit akarsz.” Így is lett.

Ahogy meglett a diplomám teljesen tudatosan elkezdtem kutatni, hogy mihez van érzékem, mi az, ami örömmel tölt el, milyen irányt válasszak, mert közgazdász nem akartam lenni.

Sokáig a divattervezésben gondolkodtam, de egyszer csak belém hasított a gondolat, hogy igazából az egész életemben a parfümök és az illatok, a szagok vonzásában éltem. Ez a felismerés telibe talált, és azonnal elkezdtem kutatni, hogyan fogom ezt megvalósítani. Ekkor éppen Párizsban voltam mint cserediák, mert az egyetem utolsó évét ott töltöttem. A lehető legjobb helyen voltam, a parfümök hazájában, ahol az álmaimat elkezdhettem megvalósítani.

– Mi kellett ehhez, hogy elindulhass ezen a különleges úton?

– Nagyszerűen kitaláltam, hogy beiratkozom a legjobb francia parfümiskolába, csak éppen pénzem nem volt rá. Egy ilyen parfümiskola nagyon drága, így elhelyezkedtem, és még négy évet lehúztam HR-esként ahhoz, hogy félretegyek annyi pénzt, amivel elkezdhettem a tanulmányaimat.

Az iskola a francia Riviérán volt, ahol ma is élek. Akkoriban ez eléggé megterhelő volt anyagilag, mert nemcsak a tandíjat kellett összeszednem, de egy évig szállást és megélhetést is kellett biztosítanom az iskola mellett, ráadásul ez az egyik legdrágább régió Franciaországban. Cserébe ez volt életem egyik legjobb éve! Mindig teli szájjal mosolygok, ha erről beszélek, annyira imádtam, és minden egyes percét élveztem az iskolának.

Tudtam, hogy fiatal nőként mint leendő parfümőr, ráadásul aki nem francia, százszor többet kell letennem majd az asztalra, hogy elismerjenek, mert hatalmas a versengés ebben az amúgy is elképesztően zárt szemléletű szakmában.

Nem volt könnyű, a nehézségek megedzettek, meg kellett küzdenem a sikerért minden pillanatban. Abban is biztos vagyok, hogy nem bírtam volna ki ezt a nyomást, ha nincs bennem ekkora szerelem az illatok iránt. Ez az ami átsegített, hogy kitartsak.

– Hogyan alakult ki a karriered?

- Az iskola elvégzése után különböző parfümvállalatoknak dolgoztam, mert mindenféle rutint akartam szerezni. De egyszer csak azt éreztem, hogy szeretném a kreatív elképzeléseimet minden megkötés nélkül megvalósítani, ezért elkezdtem a saját vállalkozásomat. Egy amerikai ékszercég sajátmárkás parfümöt rendelt tőlem, hirtelen minden sürgős lett, fejest ugrottam a vállalkozói világ sűrűjébe.

Már a szakmám legelején elkezdtem összevásárolni az illatorgonámhoz a dolgaimat, akkoriban még nem volt erre külön helyem. Emiatt a konyhában vagy főztem és ettünk, vagy az illatokat kreáltam, tipikus garázscég volt.

Pár év után már egyértelmű volt, hogy kell egy saját műhely, amiben kényelmesen elfér a kultikus illatorgonám, ami 450 különféle illatmintából áll.

– Hogyan készül egy parfüm?

– Egy parfüm megalkotása nem feltétlenül csak képesség és érzék kérdése, mert az iskolában megtanuljuk ennek az alapjait. Az inspiráció úgy érkezik hozzám, mint amikor a föld alatt mocorogni kezd a tavasz. Miután ez az érzés már eléggé konkrét elképzelés lesz a fejemben, akkor leülök és leírom az alap receptúrát egy papírra.

Utána kezdődik az idegtépő része a munkának, mert nagyon ritkán sikerül valami elsőre.

Száz meg ezer próbálkozás után lesz csak meg a végleges illat, minimum fél év kísérletezgetés van egy új parfümben, mire azt lehet mondani, hogy kész.

A saját illatsorozatom majdnem minden tagja átlag három év alatt készült el, mert nagyon sok próbálgatásból áll. 450 nyersanyagból válogatok, abból választom ki az adott illathoz, ami a legjobban illik. Egy parfüm átlagosan 30-150 összetevőből áll. Nekem a kedvencem a barack illata, ami a nyári lekvár elkészítéséhez kapcsolódik, ez az illat emlékezetes nekem, mert minden évben segítettem a nagymamámnak vagy anyukámnak befőzni.

Amikor készen lett a saját parfümöm, a Hedonist, a végleges verziójából adtam a barátnőimnek, hogy teszteljék le nekem. Mindenki visszajelzett saját ízlése szerint, de

egy dologban mindenki ugyanazt mondta: a férje, a barátja, teljesen meg volt veszve érte!

Ez azóta is visszatérő elem a vásárlók visszajelzésében: sőt kaptam egyszer egy levelet, amiben egy hölgy elmesélte, hogy ez a parfüm mentette meg a házasságát!

– Hogyan vívtad ki a helyed a szakmában?

– A vállakozás építése, mondhatom hogy nem a kedvenc területem. Könyvelés, megrendelés, kiszállítás ezek a feladatok, apró-cseprő dolgok sok időt elvisznek az alkotástól.

A legnehezebb mégis az volt, hogy itt Franciaországban, magyarként, nőként bekerüljek, részt vehessek ebben a főként férfiakból álló szakmában.

Pár éve például meghívtak Kínába, mint egy parfümkiállítás egyik sztárvendégét. Rajtam kívül még három középkorú, francia férfi kolléga volt jelen.

Ez talán sok mindent elmond az erőviszonyokról. Mára megtanultam ezt elfogadni és kezelni, de ez nem volt könnyű és időbe telt mire befogadtak.

Mostanra megismertek, része lettem a szakmának, és nagyon sok helyre meghívnak a világban az illatok miatt. Jártam már Moszkvában egy luxusbolt megnyitóján, ahová én is készítettem parfümöket. Voltam a Karib-térségben is, ahol egy barátnőmmel van egy közös munkánk. Aztán jártam Nigériában, ahol az első afrikai parfümtanfolyam megtartásásra kértek fel, de tartottam már workshopot Dubaiban is.

Sokszor vagyok Magyaroszágon, hiszen otthon is rengeteg a dolgom. Az utcán egyébként felismerem a parfümjeim illatát, ennél nincs is jobb érzés, ilyenkor növök pár centit a büszkeségtől.

– Milyen különleges feladataid voltak?

– Minden nap dolgozom, alkotok, és már kezd kinőni engem is a cégem. Van egy állandó segítségem a laborban, akivel összehangoltan tudunk együtt dolgozni, és kiválóan inspiráljuk egymást. Franciaországban lubickolok a lehetőségekben, fantasztikus ötletek születnek itt. Számtalan kreatív emberrel vagyok kapcsolatban, mindenkinek tonnányi ötlete van, ami megvalósításra vár.

Így született meg a Tokaji Aszú aromáját idéző magyaros parfümöm is, ezzel szerettem volna a magyar kreativitás és persze a tokaji borok jó hírét öregbíteni a nagyvilágban.

Hasonlóan készítettem egy különleges levendulakompozíciót is, de olyan felkérésem is volt, amikor magyar desszertekhez készítettem parfümöt. Szeretem a kihívásos projekteket, mert a mai napig megszállottja vagyok a munkámnak.

– Hogyan jött a tanítás az életedbe?

– Párizsban éltem hosszú évekig, de visszaköltöztem a nyugodtabb riviérára, Grasse-ba, ahol a parfümiskolába is jártam. A véletlen úgy hozta, hogy felhívtak a volt iskolámból, mikor megtudták, hogy újra itt vagyok, és felkértek, hogy legyek az egyik tanáruk. Nagy örömmel fogadtam el, mert erre nem is gondoltam, de nagyon megtisztelő kihívást jelent számomra. Azóta egy másik neves parfümiskolában is tanítok. Két ilyen patinás akadémián órákat adni, nagyon kevés Orr kiváltsága.

Számomra óriási megtiszteltetés, mert külföldiként én vagyok az egyetlen ebben a helyzetben.

Természetesen nincs mindenkinek lehetősége egy évig Franciaországban élni a képzés miatt, ezért tartok egyhetes intenzív tanfolyamot is, azon érdeklődők számára, akiket nagyon vonz ez a szakma, de még nem döntötték el, hogy fejest ugorjanak-e ebbe a mágikus világba.

– Mi kell ahhoz, hogy valakiből parfümőr lehessen?

– Igazából ebben nincsen alapkikötés, de nyilván tipikusan azok szoktak jelentkezni erre a képzésre, akiket érdekel ez a világ, illetve hogyha valakinek jó a képessége a szagláshoz, akkor az nyilván előny. Azok is jöhetnek, akik nem vették észre magukon, hogy kifejezetten különleges orral születtek, vagy nagyon élesen éreznek szagokat.

Az se baj, hogyha valaki nem érzi, ha ez a képessége kifejezetten fejlett lenne, mert

az orr olyan mint egy izom, és ugyanúgy fejleszthető, mint bármelyik más képességünk.

– Szeretsz tanítani?

– Az elmúlt 15 évemet tulajdonképpen végig alkotással, szagolgatással töltöttem, természetesen rengeteget fejlődtem, ami sok ajtót megnyitott előttem és elismernek a szakmában. Ebben a munkában benne van a szívem-lelkem, azt mondják ez érződik is a parfümjeimen, és talán ezért is állják ki az idő próbáját. Az, hogy ezt a tudást továbbadhatom, számomra megtiszteltetés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Úgy éreztem magam, mintha egy űrhajóban lennék” – magyar pizzakészítőt hívtak meg trénerképzésre a legendás olasz malomba
Preyer György meghívásos alapon részt vehetett a közel 200 éves Dallagiovanna olasz malom egyszemélyes képzésén, ahol nem csupán a különböző pizzatészták készítésében mélyült el, de részletes betekintést is nyert a nagymúltú malom működésébe.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. február 18.



Január közepén Preyer György pizzaiolo utazásra indult Piacenza városába, amely nemcsak pizzatészták és a malomipar, hanem a hagyományok és innovációk központja is. Az úticél a Dallagiovanna malom volt, amely közel 200 éves múltjával az olasz lisztkészítés egyik kiemelkedő szereplője. A képzés a KovászShop és a Dallagiovanna szervezésében jött létre, célja pedig az volt, hogy Gyuri alapos ismereteket szerezzen a malom lisztjeinek egyedi tulajdonságairól, valamint azok helyes alkalmazásáról különböző pizzatészták készítése során.

A szakmai program része volt egy malombejárás is, ahol Gyuri betekintést nyerhetett az ikonikus Dallagiovanna malom működésébe és a lisztkészítés folyamataiba. Továbbá bemutatták azokat a modern technológiákat, amelyek biztosítják a Dallagiovanna név által garantált minőséget.

„Az egyik legmeghatározóbb élményem egyértelműen a malombejárás volt, amelyet a közel 80 éves Pierluigi Dallagiovanna, a malom egyik tulajdonosa vezetett” – idézte fel a déli kalandot Gyuri. – „Az úriember 50 éveseket meghazudtoló energiával mesélt a malom működéséről, mindenhova bevitt minket, az Olaszországban egyedülálló gabona-mosóhelyiségtől kezdve egészen a 100%-osan gépesített raktárig. Úgy éreztem magam szinte végig, mintha egy űrhajóban lennék.

Például a lisztes-zsákokat ultrahangos technikával zárják, amely technológiát ők kezdték el elsőként Olaszországban.”

A trénerképzés napjai alatt a malom környezetében nemcsak liszt szállt, hanem kreativitás és a szenvedély is. Mattia Masala, a trénerképzés vezetőjének irányítása alatt nápolyi és római pizzatésztákat készítettek, de készült focaccia is. A malom lisztjeivel dolgozva direkt tésztákat és előtésztákat is dagasztottak, miközben különböző típusú sütőkben tesztelték az elkészített pizzákat, tehát ötvözték az olasz hagyományokat és a modern pizzakultúrát. Ezek a gyakorlati tapasztalatok biztosítják, hogy a megszerzett tudás a lehető legszélesebb körben alkalmazható legyen.

A másik meghatározó élmény úgy összességében minden perc, amit Mattia Masalával a trénerképzés vezetőjével töltöttem” – lelkendezett a magyar pizzakészítő, akinek a pesti vegán pizzériájáról már mi is írtunk.

Kis túlzással azt mondhatom, hogy Magyarországon van, aki a technikához ért, és van, aki az elmélethez. Kevés szakember van birtokában a tésztát érintő mély biokémiai tudásnak és nagymértékű gyakorlati tapasztalatnak egyaránt. Mattia 42 éves, és 14 éves kora óta foglalkozik a kelt tészták világával, a három állami sütőipari középiskola egyikében végzett Olaszországban. Nem volt olyan technikai vagy elméleti kérdés, amelyről ne tudtunk volna hosszasan beszélgetni.

A trénerképzés elvégzése után Gyuri hivatalosan a Dallagiovanna malom trénere lett, aki itthon magas színvonalú képzésekkel támogatja otthonsütő hobbisták, valamint pizzériák és éttermi szakemberek munkáját.

Ráadásként Preyer György idén nyár végén egy szakmai könyvvel is megajándékozza a műfaj szerelmeseit, Pizzaalkímia címmel, amely átfogó képet ad majd a pizzáról. Történelmi áttekintésen keresztül értheted meg a pizza kialakulását, fejlődését, megismerheted a pizza- és előtészta-típusokat, a kis- és nagykonyhai eszközöket, a tésztakészítés folyamatait és a háttérben működő biokémiai folyamatokat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk