Ne legyen bűntudatod, hogy nem tettél meg mindent a környezettudatos életmód felé!
Nem vagyok maximalista, de pontosan ismerem a bűntudatot, amit az okoz, hogy azt gondolod, nem tettél meg mindent. Az egyik oldalon vannak a saját magammal szemben támasztott elvárásaim, a vágyott cél, amit szeretnék elérni és amit szeretnék megmutatni másoknak is. A másik oldalon pedig ott van az élet maga, a munka, a gyerek, a rohanás, a kínálat és a pénz, és a kettő nem mindig ugyanabba az irányba visz.
Nem mentségeket keresek, hanem választ arra a kérdésre, miért nem fejlődik hulladékmentesség tekintetében az életmódom? Azt hiszem, ennek is megvan a maga íve, felfutása és stagnálása. Az elején rengeteg újdonságot viszonylag gyorsan be tudtam építeni a mindennapjaimba, például átálltam textilzsákok és textiltáskák használatára a bevásárlásnál. Saját kulacsban hordom a vizet. Nem vásárolok külön tisztítószereket, műanyag tubusos sampont és tusfürdőt magamnak. Sok dolgot vásárolok kimérve, zacskó nélkül vagy üveg- illetve fémtárolóban. Textilbetétre, bambusz fogkefére és luffa szivacsra váltottam. Ezek a dolgok annyira jól beépültek már a mindennapjaimba, hogy észre sem veszem őket, éppen ezért a hulladékmentesség témája iránti érdeklődésem is csökkent.

A motiváció valami olyan dolog, amit táplálni kell, de soha sem fog folyamatosan növekedni.
Ha elhagy a motiváltság, akkor könnyű háttérbe szorítani a zero waste életmódot, amikor döntéshelyzetbe kerülünk. Amikor arról kell dönteni, hogy mennyi energiát fektess a bevásárlásba, a választásba, a tervezésbe. De olykor ezt is meg kell élni. Hagytam egy kis időt magamnak, hogy úrrá legyen rajtam a motiválatlanság, hogy aztán ismét a magasba emeljem.
Miután felismertem a helyzetet és kimondtam magamnak, hogy elvesztettem a motiváltságom a hulladékmentesség iránt, akkor azonnal megváltozott valami bennem: a tagadás és a bűntudat helyett a tettvágy erősödött fel bennem, és azt éreztem, megoldást kell találnom. Tudatosan kezelnem kell ezt a helyzetet, mert nem ebbe az irányba akarok haladni. Se rosszul nem akarom érezni magam, se elrontani nem akarom azt, amit eddig már elértem és amiben hiszek.
Talán ez lehet a nulladik pont: ismerd fel, hogy motiválatlan vagy és döntsd el, hogy tenni akarsz ez ellen!
Találj újabb elérhető célokat!
A motiválatlanságot gyakran az okozza, hogy már túl jól megy neked az, amit csinálsz. Elkövettem azt a hibát, hogy hagytam magam belekényelmesedni abba, ami már megy és nem próbáltam újabb dolgokat keresni, amiket megléphetek. Márpedig
az embernek szüksége van a fejlődésre, a szellemi növekedésre, az új információra és az új kihívásokra, amiből tanulhat.
Én legalábbis így működöm, és mivel az élet nem dobja csak úgy elénk a feladatot, hogy “na figyelj, holnaptól kezdve csökkentsd felére a szemetet a kukádban”, így nekünk kell megkeresni ennek a módját. Most nem ilyen 30 napos kihívásokra gondolok, hanem beépíthető szokásokra. Újra felül kellett vizsgálnom azt, hogy jelenleg mi az a terület, ahol a legnagyobb pazarlást csinálom és hogyan tudnék ezen változtatni.

Nálam a gyenge pont a menütervezés. Merthogy egyszerűen nem tervezem el, hogy mit fogunk enni, hanem spontán oldjuk meg. A spontán megoldások viszont sok olyat eredményeznek, amit lehetett volna jobban is csinálni, ha előre gondolkozom és tudom, hogy mit akarok főzni. Tehát a cél máris adott.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!