Mosolyka: „Sok mindenen nem tudunk változtatni, de a hozzáállásunkon igen”
Fanny az első padban ült, az osztályterem bejárata mellett. Úgy hétévesek lehettünk, és a második félévet tapostuk együtt a Bókay Iskola első B osztályában. Aznap borús idő volt és nekem a fejemre hullott a világ összes gondja: feketepontot kaptam, elhagytam a tornacuccomat és még a tamagotchim is elromlott. Úgy éreztem, semmi nem segít rajtam, csak a nap végét vártam, és a pillanatot, mikor megölelhetem a plüssállataimat.
Ebédszünetben az asztalomnál kuksoltam, mikor Fanny odajött hozzám, megölelt és odaadta a sárga színű dinós tamagotchiját, ami pont olyan volt, mint az enyém. Ekkor beszélgettünk először, mélyen, a magunk hétéves módján, és ekkor értettem meg, miért különleges az ő személye:
képes az embert percek alatt jobb kedvre deríteni, és átadni abból a kifogyhatatlan erőből, amely az azóta megjelent könyveiből is árad. Fannyt gyerekkorom óta ismerem, láttam mekkora kitartással küzdött már akkor is a gyógyulásért, milyen hatalmas erő volt benne, mikor elveszítette édesanyját, és amikor apukájától is búcsút kellett vennie.
Ma már öt éve, hogy együtt él szerelmével Sankóval, akivel egy közös filmalkotáson keresztül szeretnék átadni azt a gondolatiságot, amellyel a mindennapokban saját magukat, és most már a mozi eszközén keresztül mindannyiunkat inspirálni tudnak.
- Fanny, a „kicsi éneidet” alakító Hais Dorka és testvére Fruzsina szerint is jó szívvel emlékeztél vissza a gyerekkorodra, ezért is volt öröm eljátszani a szerepeket. Én magam is elmondhatom: a legértékesebb emlékeim közül számos kötődik a veled töltött időkhöz, szülinapi bulikhoz és az élményekhez, melyeken keresztül már gyerekkorunkban is sokunknak adtál erőt, inspriációt…
- Tényleg fantasztikus gyerekkorom volt, és minden élmény élénken bennem maradt, mégis egyértelműen jött, hogy melyek azok, amiket a filmen keresztül átadni szeretnék. Egyedül a terjedelmi megkötések miatt kellett néhányat kihagynom.
Mindegyik emléknek, amit kiválasztottam, fontos üzenete van a filmben: például az anyukámmal való beszélgetés, vagy az uszodában tartott szülinapi bulim, ahol nem befolyásolta a pillanatot a kerekesszék a veletek való közös játékban, hiszen a vízben majdnem ugyanúgy tudtam mozogni, mint a többiek.
Ennek az emléknek az elfogadás, összetartás a legfontosabb üzenete.
- Nehéz volt rátalálni azokra a színészekre, akik a szeretteidet alakítják a filmben? Édesanyád és Édesapád szerepét például Udvaros Dorottya és Csuja Imre kapta…
- Hogy ki melyik szerepet kapta, azt főként Sankó intuíciói alapján döntöttük el, és azt gondolom, hogy teljesen beletalált minden karakterbe. Szalai Kriszta, aki Apcusom feleségét alakítja, volt az egyetlen, akivel a felkérés előtt már találkoztam, ő is egyértelmű telitalálat volt számomra. Később, mikor a többiekkel megismerkedtem, tudtam, hogy megtaláltuk őket: nekik kell eljátszaniuk a szerepeket. Csuja Imrében például már első találkozáskor láttam Apcusomat, és egy kezdeti jelenetnél néhány percre abba is kellett hagynunk a forgatást, mert annyira megérintett a dolog.
Olyan volt, mintha ott lett volna apu – ugyanúgy ért a kezemhez, simogatta meg az arcomat, ugyanúgy nézett rám. Nagyon megérintett, hogy visszautazhattam az időben.
Jó érzés volt ott lenni, a kis Fannyként, abban a közegben, a szüleimmel. Örültem volna, ha ők is látják, hogy sikerült ezt a filmet megvalósítani.
