Már a fél világot bejárta a magyar pár, a járvány sem állította meg őket
Ki ne álmodozott volna már arról, hogy ott hagy csapot-papot, felkerekedik és bejárja a világot, hátrahagyva a szürke hétköznapok megszokott rutinját. Gyuri és Márti meglépték, ami a legtöbb ember számára csupán vágyálom maradt: otthagyták a biztos állásukat és 2018 áprilisában felkerekedtek világot látni.
A fiatal pár Skóciában találkozott 2007-ben, noha korábban ugyanabba a szombathelyi középiskolában tanultak, három év különbséggel. Hamar kiderült, hogy az utazás közös szenvedély, egy-egy hosszú hétvégére különböző városokba utaztak, majd jött az ötlet: menjenek olyan helyre, ahol korábban egyikük sem járt. Így jutottak el Malajziába 2009-ben.
Hátizsákkal utazták be az országot, olyan arcát ismerték meg, amelyet a legtöbb turista nem lát. Akkor fogalmazódott meg bennük először, hogy ez az, amire vágynak: szabadon felfedezni eddig ismeretlen vidékeket és kultúrákat.
Ahhoz, hogy ez beteljesüljön, tudatosan fel kell készülni, ezt ők is tudták. Úgy tervezték, spórolnak, készülnek és Gyuri 35. születésnapja után felmondanak és útnak indulnak. Az aberdeeni egyetemen tanultak, mellette dolgoztak, 2011-ben összeházasodtak, megvették az első házukat, és befektették a pénzüket.
Úgy döntöttek, Skócia után az Egyesült Államok felé veszik az irányt, így miután Gyuri lediplomázott, új kaland kezdődött a tengerentúlon.
Egy 2 hónapos roadtrippel kezdtünk, ahol a Couchsurfing-en keresztül találkoztunk egy olyan sráccal, aki szó szerint beutazta az egész USA-t és több tucat helyen is élt. Elmondtuk neki, hogy letelepedési szándékaink vannak és azt mondta szívesen ad tanácsot. Egyik este egy térkép mellett felvázoltuk a kritériumainkat és elképzeléseinket és az eredmény San Diego (Kalifornia) illetve Tampa Bay (Florida) lett. Ránk Florida jobb első benyomást tett tehát maradtunk és belevetettük magunkat a corporate amerikai életbe”
– mondták a Szeretlek Magyarországnak. Márti program igazgató volt egy öregek otthonában, Gyuri pedig promóciós árakat programozott a L’Oréal egy leányvállalatának. Gyuri 35. születésnapja után három hónappal pedig – ahogy tervezték is - felmondtak.
"A tervezés nagyon precíz volt egyik oldalról, több száz oldal hivatalos dokumentumot digitalizáltunk immáron 3 országból, a dolgainkat rendszereztük, eladtuk, eladományoztuk, megvettük az utazáshoz szükséges felszereléseket, megszereztük a védőoltásokat, volt időnk kigondolni mindent. Másik oldalról viszont mondani lehetne, hogy hanyagok is voltunk, mert nem csináltunk tervet hogy mit akarunk látni, merre menni, úgy gondoltuk ez nem annyira szükséges, majdnem mindent látni akarunk és időnk is lesz rá. Szóval egy skóciai és magyarországi jó pár hónapos (család- és barátlátogatások és ügyintézés) kitérő után egy egyirányú jeggyel elrepültünk Costa Ricába (ide tudtunk jönni a legközelebb Dél-Amerikához a hitelkártyáink pontjait használva) és elindultunk dél felé hátizsákokkal"
– mesélték. Nagyjából fél éven át hátizsákkal utazgattak, majd egy perui kisvárosban béreltek egy lakást és vettek egy motort, és azzal utaztak további hét hónapon keresztül, mintegy 27 ezer kilométert megtéve.
"Az utazás része eléggé kalandos volt, főleg mivel, mint a legtöbb igazán hosszú távú utazó, akikkel találkoztunk, egészség és utazási biztosítás nélkül utaztunk, és tesszük azóta is. Ez nem felelőtlenség részünkről, hanem tudatos, jól átgondolt döntés, aminek a meghozatala sok órányi kutatás és beszélgetés eredménye"
– mondták, hozzátéve, mindig óvatosak, alkalmazkodnak a körülményekhez. Megtanulták például, hogy a dél-amerikai közlekedési stílus nem igazán hasonlítható semmihez, amit Európában tapasztaltak, mint mondták, még az olasz sofőrök is igazi előzékeny úriembernek számítanak egy perui átlag sofőrhöz képest.
"Mindig azt feltételeztük, hogy mindig minden irányból jöhet bármi (jön is) és senki semmiféle KRESZ-tudással nem rendelkezik, vagy csak nem tartja be. Ez meglepő módon működött, nem szívesen nyilatkoznánk arról, hogy hány percenként szegtünk meg mi is egy közlekedési szabályt, de működött, nem okoztunk balesetet és minket sem ért baj”
– mesélték, hozzátéve, volt, hogy kamion jött szembe a hajtűkanyarban az Andok hegyei között, volt, hogy úttorlaszokon hajtottak át egy tüntetés közepette Bolíviában, volt, hogy egy rendőrt kellett lefizetniük.
Mint mondták, ha vészhelyzet lett volna, a sürgősségi ellátás jelentett volna megoldást, Közép és Dél-Amerikában ugyanis a legtöbb országban ingyenes az ellátás vészhelyzet esetén. Amikor fogorvosra volt szükség, magánrendelésre mentek például Kolumbiában, Peruban, Bolíviában és Paraguayban. Az emberek segítőkészek voltak, volt, hogy az egyik patika gyógyszerésze segített nekik, amikor valamilyen problémájuk volt, így nem volt szükség orvosra sem.
"Tisztában vagyunk vele, hogy utazás biztosítás nélkül utazni nem a megszokott vagy a követendő stratégia, valóban kockázatos, nem is tanácsként próbáljuk ezt feltüntetni, vagy népszerűsíteni ezt a módszert, pusztán mi bevállaltuk és nem is titkoljuk a döntésünket”
Miután meglett a motor, főleg sátraztak, de azért hébe-hóba előfordult, hogy Couchsurfingen vagy Airbnb-n kerestek szállást.
