SIKERSZTORIK
A Rovatból

Magyarországon munkanélküli volt, most a világ egyik legsikeresebb kutatója

Exkluzív interjú Dr. Boros Gáborral, a BioNTech magyar biológusával, aki mindent elmondott az oltásról. Azt is, sírt, amikor kiderült, hogy működik.


Mi van a vakcinában? Meddig véd? Mennyit tudnak gyártani? Mit csinál a vírussal? Milyen mellékhatásai lehetnek?

Ezekre a kérdésekre is kerestük a válaszokat Dr. Boros Gáborral, a Németországban dolgozó magyar biokémikussal, akinek Karikó Katalin munkatársaként, nagy szerepe volt a Pfizer/BioNTech vakcina létrehozásában.

Az elmúlt időszakban egyre többet lehetett hallani Karikó Katalin magyar biológus kutatóról, aki kollégáival feltalálta azt az eljárást, amellyel a világon jelenleg minden sikeres koronavírus elleni oltás működik.

Szerzőtársa az Amerikában élő Pardi Norbert neve is időről-időre felbukkan a sajtóban, de a csapatban vannak más magyar kutatók is. Például Boros Gábor, a fiatal debreceni biokémikus, akit eddig még csak néhány, a csapatról készült fényképen láthattunk, de hogy ki ő, honnan jött, hogyan jutott el a világ jelenleg legsikeresebb kutatócsoportjába, és mi az ő feladata, arról most először, ő maga mesélt.

Dr. Boros Gábor

Jelenleg a BioNTech (Protein Replacement Therapies) társigazgatója. Debrecenben nőtt fel egy középosztálybeli családban. Édesanyja könyvelő, édesapja laboráns volt, ma már mindketten nyugdíjasok. Mindig is kutatói pályára készült, azt meséli, már 5 évesen tudta, mivel akar foglalkozni.

„A családban történt egy tragédia. Meghalt egy rokonunk daganatos betegségben. Amikor édesanyámmal erről beszélgettünk, mondtam, én kutató szeretnék lenni, hogy megtaláljam a rák ellenszerét.”

Már a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban is biológia fakultációra járt, aztán a Debreceni Egyetemen két ponttal lemaradt az orvosképzésről, így elkezdte a biológus szakot, amit végül nem bánt meg.

„Mi voltunk az első évfolyam, akik molekuláris biológiával foglalkozhattunk az egyetemen. Ezen belül én a biokémia szakágat választottam négy másik évfolyamtársammal, de ez akkor még otthon nagyon új volt.”

Már a második félévben jelentkezett tudományos diákköri projektre, mert részt akart venni az egyetem egyik kutatásában, amelyben patkányok agyműködését vizsgálták.

Aztán a témavezetője külföldre ment, de Gábor nem adta fel. Az Orvosi Vegytani Intézetben próbálta folytatni a kutatást, azonban ott nem tudott ledoktorálni, így a Molekuláris Biokémia Intézetben folytatta egy új témával, de ott sem járt szerencsével, mert a kutatásvezetője egy év után szülési szabadságra ment. Így Gábor megint csak nem tudta megszerezni a doktori címet.

„Ez akkor egy óriási törés volt, mert nem kaptam új témavezetőt. Pedig a téma nagyon érdekes volt. a rendkívül agresszív kissejtes tüdőrák korai diagnosztikáján dolgoztunk. Aztán egy évig egyedül folytattam a laborban. Sokat tanultam, de kellett volna egy mentor ahhoz, hogy befejezzük a munkát” – mesélte a biológus, aki hozzátette, hogy számára a kutatás nem egy részkérdés megválaszolása, hanem egy sokkal összetettebb, globálisabb dolog.

„Nem a tanár vagy témaválasztás volt számomra az elsődleges szempont, hanem a fejlődés lehetősége. Olyan terület választása, ahol minél több molekuláris biológiai módszert tudok kipróbálni, elsajátítani, és minél több gyakorlati tapasztalatot tudok szerezni.”

Sanyarú évek

A következő években azonban hiába keresett, nem talált semmilyen lehetőséget, pedig folyamatosan pályázott. Azt mondja a kutatók élete Magyarországon meglehetősen sanyarú volt akkoriban.

„Pályakezdőként pár hónapos, féléves, ritkább esetben maximum egy-kétéves kutatói állásokra lehetett jelentkezni, pályázatokat nyerni. Addig szóltak a szerződések, de közben folyamatosan keresni kellett a következőt, hogy legalább a bértábla szerinti fizetés meglegyen, különben semmit nem adnak.”

A fiatal biokémikus is így járt: a munka nem, a szerelem viszont rátalált a laborban. Az asszisztensét vette feleségül, aki egyébként környezetmérnök, de Magyarországon soha nem tudott a szakmájában dolgozni.

„Aztán egy évig munkanélküli voltam, pedig nagyon sok helyre jelentkeztem, már nemcsak kutatói állásokra, hanem eladónak, pizzafutárnak is. Mondanom sem kell mindenhonnan elutasítottak tapasztalatlanságra vagy túlképzettségre hivatkozva. Úgyhogy nehéz kezdete volt ez a közös életünknek. Munka és pénz nélkül elég problémás volt családalapítási terveket szőni.”

Az mRNS-alapú terápiás módszer Magyarországon

Végül a fiatal biológust felvették a Debreceni Egyetem Bőrklinika laborjába, és újabb területen kezdett kutatni. Ezúttal az ultraibolya sugárzás által okozott DNS-károsodások mechanizmusaival foglalkozott, ami végül meghozta neki a doktori címet és egy életre szóló barátságot Karikó Katalinnal, az mRNS- alapú fehérjeterápiás alkalmazások és az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztéséhez kulcsfontosságú mRNS módosítás kidolgozójával.

„Karikó Katalint, Remenyik Éva intézetvezető és dr. Juhász István főorvos hívták meg a Bőrklinikára előadást tartani a módosított mRNS terápiás alkalmazásáról. Én akkor hallottam erről részletesebben először, és az akkori laborvezetőnek az jutott az eszébe, hogy mi lenne, ha ezt a technológiát próbálnánk ki az UV-sugárzás által okozott DNS-károsodások kijavításánál, ami egyébként a doktori disszertációm témája lett”
– mesélte a biológus kutató.

Karikó Katalin akkoriban a Pennsylvaniai Egyetemen kutatta az mRNS terápiás alkalmazásának lehetőségeit. Az mRNS-alapú géntranszfer technológia alkalmazásával Karikó professzor tudományos munkája hozott áttörést. Az mRNS módosításának és megfelelő tisztításának együttes alkalmazásával nemcsak az mRNS stabilitását sikerült növelni és immunogenitását kiküszöbölni, de a kódolt fehérje elleni antitestek sem termelődtek.

A magyar professzor és kollégái be is adták az eljárás szabadalmi kérelmét, de az egyetem pert nyert ellenük, mondván, hogy a technológiát az ő laborjukban fejlesztették ki. Aztán a licencet eladták egy cégnek, akik értékesítették a Modernának és a Biontechnek ötszázszoros áron. Úgyhogy amikor Karikó Katalin otthagyta az egyetemet és a BioNTech-hez szerződött, tulajdonképpen a saját találmányával dolgozhatott újra.

A fiatal biokémikusnak is végül a módszer kitalálója segített abban, hogy ezzel az mRNS-alapú fehérjeterápiás eljárással vigye be a bőrsejtekbe az UV-sugárzás által károsodott DNS-ek kijavítására azt a fehérjét (fotoliáz), amit egyébként a méhlepényes emlősök, így az emberek szervezete sem termel, de pillanatok alatt képes kijavítani a károsodott molekulákat.

„A kutatás sikeresen lezárult. De ahhoz, hogy az eljárást a klinikumban is használjuk még sok munkára lenne szükség. Át kéne mennie többlépcsős toxikológiai és biztonsági vizsgálaton, egerekkel, főemlősökkel, majd emberekkel végzett preklinikai és klinikai fázisokon. Ez minden más mRNS-alapú terápia klinikai alkalmazására is igaz. Ez hosszú folyamat lenne, de nem kizárt, hogy a jövőben ezekre is sor kerülhet”
- magyarázta a kutató.

Az mRNS platform láthatóan jól használható bizonyos vírusok ellen megelőző vakcinaként, de a szakember szerint más – például daganatos vagy genetikai betegségek, illetve szívbetegségek gyógyítására is használható lenne.

„Tehát ez a ma már 10 éves barátság Kati és köztem akkor kezdődött, amikor segített nekem a doktori disszertációm alapját képző kutatásban. Témavezetőm dr. Emri Gabriella mellett ő is mindig rendelkezésemre állt, skype-on mutatta meg, hogy a tudomány világában hogyan kell publikálni, táblázatokat kezelni, ábrákat készíteni, és minden kérdésemre válaszolt. Nagyon fogékony voltam a szavaira, mert én már egyetem óta arra vártam, hogy legyen egy ilyen mentorom. Ma is nagyon hálás vagyok Katinak ezért”
– fogalmazott a kutató, aki hozzátette, hogy az mRNS kutatások akkoriban még annyira újak voltak, hogy ő volt az első szakember, aki Magyarországon használhatta a módosított mRNS-t.
„Kati küldött nekem pipettákat és reagenseket postán és azzal kísérleteztünk a bőrklinikán. Elég szerény körülmények között tudtunk dolgozni.

Ám az itt végzett kutatásaim meghozták a szakmai elismeréseket és sikereket is, beleértve számos hazai és nemzetközi, köztük az első mRNS konferencián, valamint az 5 évente megrendezésre kerülő bőrgyógyászati világkonferencián való részvételt. Az mRNS terápiáról szóló összefoglalónkat nívódíjjal tüntették ki, valamint a Bólyai Ösztöndíj keretén belül 2015-ben betekintést nyerhettem Kati kutatócsoportjának munkájába, aki ekkor már a BioNTech cég alelnöke volt” – emlékezett vissza magyarországi munkájára a biológus.

Aztán a jó néhány sikeres pályázat és konferencia után, valahogy elfogytak a lehetőségek.

„Olyan helyzetbe kerültem, hogy nagyon nehéz volt a családot eltartani. Albérletben éltünk, és alig volt pénzünk úgy, hogy közben megszületett a kislányunk. Beadtam a jelentkezésem külföldre, többek között a BioNTech-hez, vagyis Katiékhoz, de közben otthoni nagy gyógyszercégeknél is kopogtattam.”

A nagy lehetőség

A leggyorsabb a Richter volt, ők különböző gyógyszerek vizsgálatára kérték fel a kutatót. Csakhogy az első munkanapján a fiatal biológus levelet kapott Karikó Katalintól, hogy csomagoljon, mert felvették a BioNTech mainzi kutatócsoportjába is.

„A Richternél így rekordidő alatt felmondtam, és szó szerint csapot-papot, albérletet otthagytunk, és jöttünk Németországba, mert nem szerettem volna kihagyni ezt az óriási lehetőséget, meg természetesen az anyagiak is fontos szerepet játszottak. Az itteni kezdéshez, lakhatáshoz és egyebekhez szükséges pénzt a nagyapámtól kértem kölcsön. Kérdezte is, hogy jól meggondoltam-e, mert ez az egész élete alatt megspórolt pénze.”

Gábor az első év után természetesen visszafizette a nagypapájának a kölcsönt, aki nagyon büszke rá, hogy ő is hozzájárulhatott unokája világraszóló sikeréhez.

„Néha fájó szívvel mondom azt, hogy az mRNS-ben rejlő potenciál pont egy ilyen világjárvány miatt került napvilágra, de ha már így történt, talán felgyorsíthatja az mRNS más területeken történő terápiás alkalmazását és kutatását” – fejtette ki a biokémikus.

A BioNTech laborjában négyen kezdték el a munkát japán, német, szerb kutatókkal.

„Bedobtak a mélyvízbe. Mindent, ami az RNS gyártásával, készítésével, tisztításával, tesztelésével kapcsolatos volt, azt meg kellett tanulnom. Gyorsan megcsináltam az állatkísérletek végzéséhez szükséges engedélyt, mert utána ez volt a dolgom, az RNS-el, gyakorlatilag az összes kísérleti fázis.”

A magyar biológus adatbázisának az egész cég azóta is a csodájára jár. Öt éve vezeti az összes általuk elvégzett állatkísérlet eredményeit adatokkal, következtetésekkel, fotókkal. A táblázatban több száz kísérlet tekinthető át célzottan, hatékonyan.

„Nagyon érdekes, hogy mi már a Pfizerrel 2 éve együtt dolgoztunk vakcinafejlesztésen, és az együttműködés kapcsán kidolgoztunk egy olyan mRNS struktúrát, ami nagyon ígéretes eredményeket hozott. Ahhoz, hogy egy mRNS klinikai célokra alkalmas legyen, több más körülmény mellett sok múlik az egyes szerkezeti elemek optimális beállításán, amelyet a mi munkacsoportunk végzett a kezdetektől fogva. Ebben a munkában tölthettem be kulcsszerepet. Ezzel telt a 2019-es év. Meg is kötöttük az együttműködési szerződést."

A Pfizer/BioNTech vakcina születése

Így nem is csoda, hogy amikor 2020 elején kitört a koronavírus világjárvány a Pfizer rögtön a BioNTech csapatát hívta, hogy az új vírusra is fejlesszenek vakcinát.

„A vakcinafejlesztés szempontjából teljesen mindegy, hogy új vagy régi-e a vírus. Nekünk a vírus genetikai szekvenciájára van szükségünk. Persze jó ismerni, hogyan működik, milyen szövődményeket okoz, de ez a mi szempontunktól teljesen független. Nekünk azt kellett tudnunk, hogy melyik az a fehérje a vírusban, ami a fertőzést okozza, ezt már januárban ismertük”

- magyarázta a szakértő arra kérdésre válaszolva, hogyan tudták ilyen gyorsan elkészíteni az oltóanyagot.

„A mi struktúránk, amit már sikerült beállítanunk 2019-ben az influenzára, erre a célra már teljesen alkalmas volt. Mi azonban korábban ezt mindig kicsiben csináltuk. Kis mennyiségben, kis csövekben.”

Ezúttal azonban a BioNTech produkciós csoportjára is óriási nyomás nehezedett, hiszen a koronavírus elleni oltás esetében nekik a 0.5 ml helyett 50 literen kellett beállítaniuk a módszert. A kutató szerint már az is óriási dolog, hogy ez sikerült. Ennek a vakcinának a sikere nem csak a kiváló szakemberek magas színvonalú munkájának, hanem egy átfogó nemzetközi összefogásnak a gyümölcse.

Más vírusokkal kapcsolatban is folynak mRNS-alapú megelőző vakcinakísérletek, de minden vírusnak más a természete. Az AIDS betegséget okozó HIV vagy a Hepatitis C vírusok például olyan gyorsan mutálódnak, hogy mire elkészülne az oltóanyag ellene, a vírus már megváltozik, így az oltás hatástalan lenne.

„A SARS vírusok mutációs rátája nem magas, és még ha kicsit meg is változik, mint a most talált két új vírustörzsnél, a fertőzést okozó fehérje (tüskefehérje) egyelőre nem változik meg jelentősen. Éppen ezért a mi vakcinánk mindkét új variáns ellen véd, erről már tanulmány is született”

– fejtette ki Dr. Boros Gábor, akit egyébként még nem oltottak be. Azt mondja Németországban rend a lelke mindennek, neki is ki kell várnia a sorát, de reméli, hogy a közeljövőben ő is sorra kerül.

Minden, amit a vakcináról tudni érdemes

Jelenleg Amerikában és Belgiumban gyártják, de hamarosan készen lesz az új marburgi gyár is. Idén összesen két milliárd dózist terveznek elkészíteni, ez napi 5.5 millió adagot jelent.

Azt is vizsgálták a harmadik klinikai fázisban, hogy a vakcina reakcióba léphet-e más gyógyszerekkel, ezt egyébként az európai és az amerikai gyógyszerügynökség is elvárja, és részletesen szabályozza is.

„A miénkből kimaradtak a terhes nők, az immunszupresszív betegek és a 16 évnél fiatalabb gyerekek, de sok betegséget vizsgáltak: daganatos betegeket, cukorbetegeket, magas vérnyomásban szenvedőket, Hepatitis B és C vírussal fertőzötteket, autoimmunbetegeket. A több ezer önkéntes közül meg van határozva, hogy milyen arányban kell lennie ilyen betegeknek”

- magyarázta a biológus, aki azt is elárulta, hogy a vakcinában csak természetes összetevők vannak, amelyeket az emberi szervezet könnyen lebont, éppen ezért nem okoz szövődményeket sem.

„A vakcinában lévő módosított mRNS olyan, mint az ember természetes mRNS-i, amiket a szervezet maga állít elő. A fehérjéket aminosavakból építjük fel, amelyeket ételekből veszünk fel. A kívülről beadott mRNS-t azonban be kell csomagolni a nagy mérete miatt, valamint, hogy ne bomoljon le funkciójának betöltése előtt. A csomagolóanyag tartalmaz cukrot, sókat, amelyek teljesen természetes, szinte minden élelmiszerben megtalálható anyagok. Van benne egy stabilizáló anyag, ez a PEG-2000, ami szintén természetesen lebomlik. Ez egyébként benne van a gyorsételekben, szájvízben, krémekben is, csak az oltásban sokkal kisebb adagban. Erre lehet valaki allergiás. Valamint van még benne koleszterol és foszfokolin, ami ugye szintén mindenkiben van. Egyik összetevő sem élelmiszer-jellegű allergén, nincs benne alumínium, higany, titánium-dioxid vagy bármilyen hordozóként ismert fémes összetevő. Ha valaki a PEG vagy a vakcina bármilyen összetevőjére allergiás, akkor semmiképpen nem ajánlom az oltást”

– magyarázta Dr. Boros Gábor, aki szerint a klinikai fázisok során és több millió beoltott ember után már kiderültek volna a vakcina komoly, rövidtávú mellékhatásai.

„Mivel ezek a természetes anyagok pár nap vagy hét alatt lebomlanak, és el is tűnnek a szervezetből, igen kicsi elméleti kockázatokkal kell számolnunk hosszú távon. Az eddigi legsúlyosabb mellékhatása a vakbélgyulladás volt, ami 8 önkéntesnél fordult elő, illetve a részleges arcbénulás, ami ideiglenes, ezt a klinikai fázisban 4 személynél írták le, de azóta nem volt több, és a vakcinával kapcsolatos ok-okozati összefüggés sem bizonyított”

– fejtette ki a szakember, aki azt is sejti, hogy Norvégiában mi vezethetett 23 idős, beteg ember halálához az oltás után, de erről nem beszélhet, mert az ilyen hírekre kizárólag a Pfizer és a BioNTech vezetése reagálhat.

A vakcina tesztelésének 3. klinikai fázisa tavaly november végén zárult le, de továbbra is figyelik az oltottakat, a szabályok szerint legalább két évig.

„Az eddigi adatok alapján a második dózist követően a hosszútávú védettséget jelző megfelelő sejtválaszt tudott kiváltani a vakcina, úgyhogy nagyon bizakodóak vagyunk, mert eddig úgy tűnik, hogy több hónapra is védettséget ad, de ezek akár évek is lehetnek.”

A bevitt mRNS által kódolt fehérje ugyanis egy idő után lebomlik, de a szervezet immunválasza továbbra is mérhető. A kutató szerint ahhoz, hogy pontosan meg lehessen határozni, hogy meddig véd az oltás, ki kell várni a nyári, és a kétéves vizsgálati adatokat, de azt sem zárja ki, hogy a vakcina akár egy életre is védettséget jelenthet.

Ezzel szemben, aki a vírus által fertőződött meg, az csak rövidebb ideig marad védett. Az eddigi vizsgálati adatok szerint körülbelül 3 hónapig.

„A fertőzés után körülbelül 90 napig van immunválasz, és ilyenkor általában nem fertőz tovább, de vizsgáltak ilyen csoportokat, és nekik is ajánlott az oltás. A 65 éves kor alatti beoltottak immunválasza négyszer-ötször jobb volt, mint akik nem lettek beoltva, de elkapták a betegséget, a 65 év felettieknél két és félszer volt nagyobb az ellenanyag mennyiség.”

Ráadásul a kutató szerint az eddigi adatok alapján, aki megkapta az oltást, az valószínűleg nem is adja tovább a vírust.

A britek ötletéről - miszerint a fejenként két dózist inkább úgy használják fel, hogy több embert beoltanak a vakcina első adagjával és majd ha lesz még, megkaphatják a másodikat is - a biokémikus azt mondta, hogy merész dolog, mert ennek semmilyen vizsgálat nem támasztja alá a hatékonyságát.

„Mi örülnénk a legjobban, hogyha ez beválna. A probléma az, hogy erről semmilyen adatunk nincs. A klinikai fázisban volt ugyan 1200 ember, akik csak egy dózist kaptak, mert utána kiszálltak, vagy megbetegedtek, de őket nem vizsgálták később. Egyszerűen nem kerültek be a statisztikákba” – fejtette ki a kutató, aki hozzátette, hogy a vakcina első dózisa utáni tizedik napon a védettség 88 százalék, a második dózis után pedig 95 százalék, ami jócskán meghaladja a WHO által meghatározott 50 százalékos hatékonyságot.

„Az eredményeink azonban azt mutatják, hogy a második dózis után kapjuk meg azt a T-sejt választ, amely az immunmemória kialakulásáért nélkülözhetetlen, és ha ennek az intervallumát kitoljuk, akkor nem tudjuk mi lesz, mert nincs rá adat.”

Magyarországon kiemelkedően alacsony az oltási hajlandóság, egy felmérés szerint az emberek 46 százaléka elutasítja a vakcinát, köztük sok egészségügyi dolgozó is.

„Nagyon szomorú vagyok emiatt, rendkívül fontos lenne a jó, nyitott, tiszta kommunikáció, hogy az emberek mindent tudjanak az oltásról. Egyébként is az a tapasztalatom, hogy a kutatókba, az orvosokba vetett bizalom az egész világon lecsökkent. Talán azzal lehetne megnyugtatni a kétkedőket, hogy ez azért nem egy annyira új technológia, több évtizedes kutatói munka van mögötte, még ha a legtöbb ember most is hall róla először. Versenyt futunk az idővel, minél több a fertőzés, annál több az esély az olyan mutációk kialakulására, amelyek ellen nincs hatékony vakcina. A lakosság átoltottsága védené meg azokat a csoportokat, akik jelenleg nem olthatók, köztük gyermekeinket is”

– fejtette ki a biológus, aki beszélt a sokkal régebbi technológia alapján készült kínai vakcina előnyeiről és hátrányairól is.

“Ez ugye az elölt (inaktivált) vírusvakcinák csoportjába tartozik (pl. Hepatitis A, Salk-vakcina, veszettség elleni vakcina). Ez egy nagyon régi és már kiforrott, biztosan alkalmazható technologiára épülő rendszer. Előnyei, hogy stabilak, biztonságosak, hiszen a kémiailag vagy magas hőmérsékleten elölt vírusoknak semmi esélye nincs arra, hogy betegségeket okozhassanak. Ettől függetlenül a szervezet a vírust továbbra is betolakodóként ismeri fel, annak ellenére, hogy nem okoz betegséget, ezért az immunrendszer antitesteket fog termelni ellene. A vakcina adható gyenge immunrendszerű emberek számára is. Ezek az oltóanyagok könnyen tárolhatók és szállíthatók, ez a fejlődő országokban élők beoltását rendkívül megkönnyítené”

– magyarázta Dr. Boros Gábor, aki az előnyei mellett kifejtette a kínai oltóanyag hátrányait is.

„Az inaktivált vírusokat tartalmazó vakcinák azonban nagyon gyenge immunválaszt váltanak ki, ezért legalább 2, de inkább 3 adagra van szükség mielőtt immunitást szereznének egy betegséggel szemben. Előfordulhat, hogy pár év múlva emlékeztető oltások felvételére van szükség a betegséggel szembeni immunitás megőrzéséhez. Az immunmemória kialakulása erősen kérdéses”

– a kutató szerint az is probléma, hogy ez a vakcina nem véd elég hatékonyan a mutálódott vírustörzsek ellen, mivel a teljes vírust tartalmazza, szemben az mRNS alapú vakcinával, amelyben csak a fertőzést okozó tüskefehérje van, ami viszont az eddigi mutációk során nem változott jelentősen.

„A legfőbb hátrány pedig, hogy a gyenge immunválasz miatt, az ezt erősítő egyéb anyagokra van szükség, amelyek bizony komoly mellékhatásokat és allergiás reakciókat válthatnak ki, és az embereknél hamis védettséget is generálhat. A leggyakrabban használt adjuvánsok: alumínium-hidroxid, paraffinolaj, szkvalén, de lehetnek bakteriális termékek is.”

A kínai vakcinával szembeni bizonytalanságot és félelmet azonban nem a gyártási technológia okozza a kutató szerint, hanem az, hogy semmilyen tudományos adatot nem közöltek róla azon kívül, hogy a hatékonysága 50-85 százalék között ingadozik.

“Elérhetővé kell tenni minél hamarabb a vakcina klinikai megfontolásait, mellékhatásait, biztonsági előírásait és tartalmát. (pl. milyen adjuvánssal hozzák forgalomba). Ezek nélkül, azt gondolom, hogy még ha megfelelő hatékonyságot is biztosít az oltóanyag, ez a vakcina érthető módon csak bizonytalanságot és félelmet generál, amelyek nem írhatják felül az emberek egészségét és biztonságát. Bizalommal kell lennünk a tudomány és a független nemzetközi szervezetek felé. Én nem javaslom olyan vakcina beadását, amelyet nem hagyott jóvá az Európai Gyógyszerügynökség.”

A jövő

Gábor azt meséli most nagyon boldog, bár még sok munka áll előttük, úgy érzi, hogy a legjobb helyen van. Nincs honvágya és a közeljövőben nem is tervezik, hogy hazaköltöznének.

„Ugyanezt csináltam otthon is ugyanezzel a lelkesedéssel, munkamorállal, precizitással, szorgalommal, de rendkívül hiányzott a megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésen túl a megfelelő jövőkép. Itt egészen más lehetőségek vannak. A labor nagyon felszerelt, megvalósíthatjuk az elképzeléseinket, örülnek az új ötleteknek, mindent ki is próbálhatunk, a fizetésemben is sokszoros a különbség.”

Az egyetlen dolog, ami igazán hiányzott a kutatónak, az a foci volt, amit gyerekkora óta nagy odaadással űzött. Az egyetemi csapatával egyszer a Buzánszky-kupát is elnyerték, de időközben Németországban is csatlakozott egy mainzi városi csapathoz a BunteLigában, így már a kispályás focit sem kell nélkülöznie. A leginkább mégis azért maradnának, hogy a felesége is a szakmájában dolgozhasson környezetvédőként, és a gyerekei is jó oktatást kapjanak. A 7 éves kislánya egyébként nagyon büszke az édesapjára, még akkor is, ha az elmúlt időben szinte alig látta a rengeteg munka miatt. A kutató azt mondta, hogy felesége nélkül nem érhetett volna el ilyen sikereket, és soha nem felejti el azt a napot, amikor együtt sírtak, miután kiderült, hogy a vakcina hatásos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
A felnőttszörpben Balogh Levente és Lakatos István is látott fantáziát, ma már Costa Ricában is ott vannak – A Cseles-sztori
Marton Bálint és Varga Dávid 2021-ben egy véletlennek köszönhetően alkotta meg az alkoholos szörpöt. A Cápák között adott nekik hatalmas lökést, ma pedig már multik polcain, illetve külföldön is találkozhatunk a termékeikkel. De nem volt egyszerű az idáig vezető út.


Marton Bálint és Varga Dávid már gyerekkoruk óta ismerik egymást, azóta pedig már nemcsak jó barátok, hanem üzlettársak is. Mindig vállalkozó típusok voltak, azonban az igazi nagy közös sikert az alkoholos szörpök hozták el számukra. 2021-ben alapították meg a Cselest, eleinte egyedül fejlesztették ki a terméküket, amivel igencsak kalandos utat jártak be. 2023-ban a Cápák között című műsorban is feltűntek, Balogh Levente és Lakatos István is befektetett a cégükbe, ma pedig már a multik polcain, sőt akár Costa Ricában is találkozhatunk a termékeikkel.

Bálint eredetileg vegyészmérnök, Dávid pedig gépészmérnök. 2021-ig mindketten leginkább a saját szakmájukban tevékenykedtek. Aztán egy nap ablakkeret-csiszolás közben elfogyott a citromos sörük.

„Bementünk a konyhába, ott volt a pulton egymás mellett a vodka meg a szörp, egymásra néztünk, és egyszerre beugrott, hogy mennyire jó ötlet lenne ebből valamilyen italt készíteni. Elkezdtünk agyalni rajta, majd másnap telefonon folytattuk”

- mesélik a srácok.

Azt mondják, még Bálint sem tudta megfúrni az ötletet, pedig ő az, aki általában addig kérdez, míg ki nem bukik valami hiba az elképzeléssel kapcsolatban. Végül nem húzták le a listájukról az alkoholos szörpöt, és nekiláttak kísérletezni.

„Nagyon szerettük ezt az ötletet az elejétől kezdve, és nagyon motiváltak voltunk, de időt akartunk hagyni kísérletezésre. Vettünk szörpöket, fűszereket, cukrot pirítottunk, felöntöttük vodkával, kutyultunk összevissza. Összeraktunk egy csomó ízt, majd a feleségeinkkel végigkóstoltattuk, és kiválasztottunk ötöt, hogy tovább teszteljük”.

Első körben arra voltak kíváncsiak, hogy egyáltalán a koncepció működőképes-e, ezért a barátaik, ismerőseik véleményét is kikérték. De nem csak arra voltak kíváncsiak, hogy tetszik-e nekik az ötlet, vagy, hogy finom-e a termék. Mindenkinek adtak egy több kérdésből álló pontozólapot.

Az ismerősöknél átment a rostán a felnőttszörp, és a segítségükkel leszűkítették a kínálatot három ízre. Ezután viszont arra voltak kíváncsiak, hogy adnának-e pénzt ezért az emberek. Fogták a szörpjeiket, útnak indultak a Balatonhoz, és egy vendéglátós ismerősük segítségével elkezdték kóstoltatni a termékeket, akinek pedig ízlett, az vásárolhatott is belőle.

„Legalább 300 ember kóstolta meg a termékeinket, és abból 90 vásárolt is. Úgy gondoltuk, hogy akkor ezzel érdemes tovább foglalkozni. Az első bevételünkből jól bekajáltunk, aztán vettünk egy felfújható krokodilt”

- mesélik.

Tehát már megvolt az ötlet, amiről bebizonyosodott, hogy működőképes, sőt, felkértek egy dizájnert, aki megtervezte a csomagolást és az arculatot is. Azonban itt még nem ért véget a munkájuk. Céget kellett alapítani, utána kellett járni annak, hogyan tudják legálisan értékesíteni a terméküket, hiszen alkoholos italról volt szó, a gyártást is meg kellett oldani, és vevőket is kellett szerezniük.

„Felhívtuk a Nébih-et, elmondtuk, hogy szeretnénk vodkát szörppel összeönteni, meg cukrot pirítani, és, hogy mi ezt úgy képzeltük el, hogy majd a saját konyhánkba veszünk rozsdamentes dolgokat, lefertőtlenítünk mindent, ahogy azt kell. Először ránk tették a telefont azzal, hogy ne szórakozzunk”

- mondják a srácok.

Végül csak visszahívták a Nébihet, akik miután elhitték, hogy nem csínytevésről van szó, nagyon segítőkészen tájékoztatták a fiúkat a gyártás feltételeiről. Az egyeztetések közben kiderült, hogy van egy másik út is, a bérgyártás, ami sokkal inkább megvalósíthatónak tűnt. Sok időbe telt, mire találtak egy olyan gyárat, ahol kisebb mennyiségben is elkészítették nekik az első adagot. Igen ám, csakhogy amikor készen lettek a termékek, és megkérdezték tőlük, hogy hova vihetik őket, újabb akadályba ütköztek. Mivel alkoholos italról van szó, nem lehet akárhol tárolni, így aztán bérelniük kellett egy adóraktárt.

Ezután sorra járták a vendéglátóhelyeket, ott kezdték el először értékesíteni a Cseles felnőttszörpöket. Azt mondják, az első 300 liter eladása után látták, hogy ebből bizony tényleg lehet valami. Ekkor jött a képbe Dani, aki meglátta a termékben és a srácokban is a potenciált, és elkezdett dolgozni a márka megjelenésén és hangvételén. A közös munka gyümölcseként elkészült egy új csomagolás, és a Cseles, mint márka alapjait is lefektették.

2022 nyarán találtak rá a Brancs közösségi piactérre, aminek köszönhetően ki tudták próbálni az online értékesítést. A kampányuk során egymillió forintot gyűjtöttek össze, így felbuzdulva az eredményeken, létrehozták saját webshopjukat.

Ebben az évben már 4 ezer litert adtak el, de még mindig veszteségesek voltak.

„Akkoriban elképesztően boldogok voltunk, amikor bejött egy-egy rendelés a webshopon keresztül. Viszont azt is láttuk, hogy hiába működőképes a sztori, még mindig veszteségesek vagyunk”

- mesélik a srácok, akiknek az igazi nagy áttörést a Cápák között című műsor hozta meg.

2023-ban ott álltak az RTL egyik legnépszerűbb műsorában. 8 millió forintot kértek a befektetőktől 25 százalékos tulajdonrészért cserébe. Végül Balogh Levente és Lakatos István is beszállt a projektbe. Az eladásaik pedig rögtön a műsor után felpörögtek.

„Volt 700-800 liter raktárkészletünk. Reméltük, hogy egy 100 litert azért el tudunk adni. Aztán lement a műsor a TV-ben, és egy nap alatt az összes raktáron lévő termék elfogyott.”

2023-ban már 20 ezer liter alkoholos szörpöt adtak el, és azóta is mindkét befektetőjükkel együtt dolgoznak.

„Nagyon jó kezekbe kerültünk, mint mentor jelen vannak a cég életében. Bármikor hívhatjuk őket, ha tanácsra van szükségünk” - fogalmaz Bálint és Dávid.

Azt mondják, a legfontosabb, amit a műsortól kaptak az a szemléletváltás volt. A cégük is szépen növekedni kezdett, 2024-ben már 30 ezer litert adtak el, pénz is tudtak kivenni belőle, és a Cseles megjelent a boltokban, valamit külföldön is.

„A webshop nagyon megugrott. Gyakorlatilag az árbevételünk felét ez teszi ki, és ennek köszönhetően el tudtunk kezdeni normálisan növekedni. De továbbra is jelen vagyunk a vendéglátóhelyeken.”

„Emellett 2024 végén megjelent a Cseles a CBA, a Coop, a Metro és az Auchan polcain is. Így elkezdtünk azon is dolgozni, hogy az emberek ne csak a literes verzióban tudják megvásárolni a termékeinket.”

„Kijöttünk egy dobozos termékkel, amiben már a kész, hígított Cseles van, így egy kisebb összegért ki tudják próbálni, nem kell egyből 1 liter felnőttszörpöt megvásárolniuk” - mondják.

Ma pedig már külföld felé is kacsintgatnak.

Egy ismerősüknek köszönhetően Costa Ricába is eljutott a Cseles, így ott is megvásárolható.

2025-re is hasonló terveik vannak: szeretnék, ha más üzletláncok polcain is megtalálhatóak lennének a termékeik, és új kiszereléssel is készülnek.

„Szeretnénk tovább haladni a multi-vonalon, illetve tervben van, hogy külföldön is tovább terjeszkedjünk. Emellett készülünk egy félliteres kiszereléssel és egy nagy meglepetéssel is. A jelenlegi három íz mellé ugyanis egy új is érkezik 2025-ben” - árulta el Bálint és Dávid, akik mindenkinek, akinek van egy jó ötlete, azt tanácsolják: merjenek belevágni! És persze, hogy „mérjenek”.

„Nagyon fontos, hogy mindig figyeljünk a visszajelzésekre. Kockázat mindig van, de ha mérjük a fogyasztói igényeket és az elégedettséget a következő szintlépés előtt, azzal tudjuk csökkenteni. Nem szabad rögtön arra gondolni, hogy úristen, mekkora felelősség lesz majd rajtam, hogy mennyi mindent kell majd irányítanom. Mindig csak a következő lépéssel kell foglalkozni. A fő az, hogyha van egy jó ötleted, akkor el kell kezdeni, nincs veszítenivalód” - fogalmaznak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
Emőke egy brazil édességgel lett híres Angliában, ma már Brazíliából is tőle kérnek tanácsot
Emőke 17 évvel ezelőtt költözött Angliába. Ma már háromgyerekes anyuka, és az Emmy’s Brigadeiro megálmodója. Hét év kemény munka után nyitotta meg brigadeiro édességboltját Hatfieldben. Ma már workshopokat is tart, de nem csak arról, hogyan készülnek ezek a mennyei édességek.
Barnyák Mónika - szmo.hu
2025. február 23.



Legnagyobb vágya volt Emőkének, hogy egy saját műhelye lehessen. Ez az álma tavaly valóra vált. Hét év kemény munka után végre megnyithatta brigadeiro édességboltját Hatfieldben.

Emmy szereti a kihívásokat, azt mondja nem fél attól, hogy átadja másoknak a szakmai titkait. Sokan kérik a tanácsait a világ minden részéből, még a brigadeiro hazájából, Brazíliából is kérdezgetik sikeres vállalkozásával kapcsolatban.

– Hogyan kerültél Angliába?

– 2007-ben Budapestről érkeztem Hatfieldbe a testvéreimhez, akik már régóta fűztek, hogy jöjjek ki és nézzek körül. Ezért döntöttem úgy, hogy velük leszek egy évet. Azonnal megszerettem mindent, így itt ragadtam. Otthon titkárnő voltam, nagyon kevés angol tudással érkeztem. Mégis elkezdtem azonnal dolgozni, bár eleinte csak egyszerű állást kaphattam, egy raktárban kellett dolgoznom. Annak is nagyon örültem, mert így

munka mellett tudtam angolul tanulni és elvégeztem egy HR-szaktanfolyamot is, amivel már feljebb léphettem és irodai munkákra is pályázhattam. Nem mondom, hogy minden az ölembe hullott, de mivel nagyon ambiciózus vagyok, könnyen ment a beilleszkedés.

Tudtam, mit akarok, tanultam, és amikor megerősödtem, mindig léptem egyet, beindult az új életem.

– Hogyan került Brazília a képbe?

– Barátokon keresztül ismerkedtem meg a párommal, aki brazil származású. Egyszer meghívtak egy hétvégi túrára egy nagyobb társasággal, ott botlottunk egymásba. Nem volt nagy kedvem menni, mert senkit nem ismertem, de annyira unszoltak, hogy végül is beadtam a derekam. És milyen jól tettem, mert ott ismertem meg a jövendőbeli férjemet. Megszólított, mert látta, hogy egyedül vagyok, és a vacsoránál már egymás mellé ültünk. Pár srác zenélt nekünk, a férjem, Sanderson is, mivel Brazíliában végzett dzsesszgitár szakon. A táborozás nagyon jól sikerült, már ő hozott haza, és aznap este együtt vacsoráztunk. Elkezdtünk randizni, és egy évre rá összeházasodtunk, mert mind a ketten komolyan gondoltuk, hogy családot tervezzünk együtt. Budapesten a Lánchíd alatt, egy hajón volt az esküvőnk. Általa bekerültem a brazilok világába, ami egyébként a férjemre nem annyira jellemző, mert ő inkább csendes és otthonülő, nem bulizós fajta.

Nálunk egyértelműen én vagyok a brazil, mindenki ezt mondja, aki ismer minket, mert én sokkal temperamentumosabb vagyok.

– Miért a brigadeiro, miért nem a bejgli?

– Jó kérdés, mert alapvetőn nem is vagyok édesszájú, nem is gondolkodtam ilyesmiben. Saját üzletet akartam, amiben én osztom be az időmet, ezért sokféle bizniszen törtem a fejemet akkoriban.

Egy alkalommal, amikor brazil barátainknál voltunk valamit ünnepelni, brigadeiro is került az asztalra.

Egyszerűen nem bírtam neki ellenállni, mikor először megkóstoltam. Annyira ízlett, a férjem már rám is szólt, hogy ne egyek annyit, mert tele van cukorral, de én csak rájártam. A következő két évet végigkóstolgattam, amíg egyszer megláttam egy képet valahol, ahol egy esküvői asztal tele volt brigadeirókkal. Ez szöget ütött a fejemben, és elkezdtem utánajárni, mert én is ilyet akartam készíteni.

A brigadeiro a brazilok nemzeti édessége: Emmy hét éve készíti sikeresen

– Hogyan lett ebből saját vállalkozás?

– Állandóan ötletekkel bombáztam a férjemet, de ez volt első, ami neki is igazán tetszett. Angliában akkoriban még senki nem készített brigadeirót online eladásra, még a brazilok sem, ezért fantáziát láttunk benne. Belevágtam és elvégeztem egy online brigadeiro készítési tanfolyamot, így sikerült megismerkednem Brazília egyik leghíresebb készítőjével is, aki nagyon sokat segített nekem.

Elkezdtem a konyhámban kikísérletezni a receptúrát, kitaláltam a csomagolást, létrehoztam a saját brandemet, az Emmy’s Brigadeirót.

Fél évig dolgoztam csendben az egész vállalkozáson, mire bemutattam, milyen lett. Eleinte attól is tartottam, mit fognak szólni a brazil ismerőseink, ha megkóstoltatom velük a nemzeti édességüket, mert ez olyan, mintha ők bejglisütés-vállalkozásba kezdenének. Szerencsére mindenkinek nagyon ízlett, akivel megkóstoltattam, bátorítottak, igazán örültek az ötletemnek, nem volt bennük ellenérzés, hogy milyen alapon készítem az ő nemzeti édességüket.

Mi az a brigadeiro?

A brigadeiro a brazilok nemzeti édessége, amely egyszerűsége ellenére rendkívül finom és népszerű desszert, minden ünnepi alkalom elmaradhatatlan része. Az elkészítése nem igényel különösebb konyhai jártasságot, viszont a siker érdekében fontos, hogy jó minőségű alapanyagokat használjunk. A csokoládéból és a sűrített tejből főzött sűrű masszából a meghűlés után golyókat formáznak, és különböző ízű és színű díszítésbe forgatnak bele.

– Milyen út vezetett a sikeredig?

– Félszegen kezdtem bele, de már a legelején a terjeszkedésben gondolkodom. Akkoriban csak napi 5-6 dobozt készítettem megrendelésre, ami 100 darab. De felkapott a brit sajtó, mert bekerültem magazinok ajánlóiba. Nagy cégek kerestek meg, hogy készítsek nekik szetteket céges bulikra, ezért gyakran több száz darabot kellett készítenem és becsomagolnom. Mindig elmondom, hogy én magyarként készítem ezt a brazil édességet, erre aztán felkapják az emberek a fejüket. Mindig is egy saját műhelyre vágytam, ahol nagyobb megrendelésekkel vághatok bele: ez tavaly vált valóra, kemény hét év munka után. A nagyobb tételeket már nem győztem volna, mert addig a konyhámban készítem el a megrendeléseket. Angliában sem ritka a home bakery fogalma, sokan, mint én is, otthonról készítenek eladásra finomságokat. Emiatt nálunk mindig csoki-illat lengte be a lakást, így a házimunkát alaposan meg kellett szervezni a konyhánkban. Szerencsére a férjem mindenben támogatott, és besegített, mert mindig átvállalta a konyhai rendrakást, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Három gyerekünk van, a család mellett otthonról vinni egy vállalkozást nem volt egyszerű mutatvány, ebben nagyon együtt kellett dolgoznunk, de sikerült.

Rengeteg munkánk van benne, hogy a termékeimet megismerjék. Piacokra jártam és rendezvényekre, mert el is kellett adnom, nemcsak elkészítenem, és akkoriban még részmunkaidőben HR asszisztensként is dolgoztam emellett. Hiába finom és csábító, el kellett jutnia a vásárlókhoz, hogy megismerjék, tudjanak róla, ez nekem teljesen új terület volt még az elején, nagyon aktívnak kellett lennem az angol piacon. Meg kellett ismerkednem a vállalkozói világgal, sok mindenre rá kellett jönnöm, ki kellett alakítanom a saját termékem arculatát, a marketingjét. Mindent egyedül találtam ki, mert hát ki segített volna. Mivel a kezdetektől csak magamra számíthatok, a nehézségeim lettek az erősségeim. A világon sehol sem egyszerű sikeres vállalkozónak lenni, rengeteg munka van benne és áldozat, de megérte, mert mindig is erre vágytam.

Emőke a bolt megnyitóján: a hatfieldi városvezetéssel és férjével Sandersonnal (fehér ingben)

– Jártál emiatt Brazíliában is?

– Tavaly előtt végre eljutottunk együtt mind az öten Brazíliába. Régóta szerveztük, eddig mindig közbe jött valami. Végre láthattam, ahol a gourmet brigadeiro született, és körbejártam a nagyobb készítőket és boltokat. Nagyon inspiráltak és rengeteg tapasztalatot szereztem, nagy élmény volt. Az angliai üzletem is hasonlóan lett kiépítve, mint ahogyan a kintiek vannak. Végre van egy nagy konyhám az üzletben, és egy alkalmazottam is, aki segít a gyártásban, így több időm marad a vállalkozás más területeire. A bolt egyébként csak iskolaidő alatt van nyitva, mert a gyerekeim iskolások, így az időm nagy része a családomé.

A helyi közösség nagyon támogat és büszkék a sikereimre.

Látták, hogy van fantázia az elképzeléseimben, így a városunkban megkaphattam egy csodaszép történelmi helyet a boltomhoz.

– Mik az távlati, új terveid?

– Rengeteg helyre hívnak workshopokat tartani, bemutatókra és kóstolókra. Nem kell senkit soha győzködőm, ha megkóstolják a brigadeirót, az mindent elmond nekik. Folyamatosan keresem az új kihívásokat és az élet hozza is őket. Mivel egyedül mentem végig a sikeres vállalkozásom felépítésén az elmúlt hét évben, rengetegen keresnek meg mindenfelé kérdésekkel, a világ minden pontjáról, sokan Magyarországról is, hogy adjak tanácsot. Emiatt

összeállt bennem a kép, hogy szükség van egy online tanfolyamra, amin most dolgozom: hogyan építsd fel a brigadeiro vállalkozásodat az otthonodból.

A saját tapasztalataim alapján mindent elmondok erről, mik a buktatók, mire érdemes figyelni és hogyan kell kialakítani, felépíteni a sikert. Megtanítom a brigadeiro készítést és a vállalkozás vezetést is. Ezekkel a tapasztalataimmal sok időt lehet megspórolni egy startup cégnél, amikről a kezdetekkor én mit sem tudtam, de fontos lett volna, és ezért szeretem ezt a tudásomat átadni, mert sokat segít egy kezdőnek.

Ami talán ebben a legmeglepőbb, hogy nagyon sokan keresnek meg Brazíliából.

Ők nem a készítés miatt, hanem főleg a vállalkozás felépítése miatt keresnek és ennek nagyon örülök, ez nagy elismerés. Rengeteg a kíváncsiskodó, de ez nem a hobbistáknak szól, csak olyanokkal foglalkozom, akik tényleg komolyan akarnak vállalkozást építeni ezzel. Nem félek attól, hogy átadjam a tudásomat.

Nagyon fellelkesülök mások vállalkozásain és tanácsokat osztogatok, észrevettem, hogy néha egy tanáccsal megváltoztatom a biznisze menetét, mert rögtön látom, hogy az a kis hiba, amit jelenleg elkövet, mennyi pénz és vevővesztéssel jár.

Emiatt határoztam el, a tanácsaimat összeállítom egy kurzus keretében.

Ebben a vállalkozásban nem a brigadeiro elkészítése a legnehezebb, az talán éppen, hogy a legkönnyebb, hanem az hogyan add el. Semmi pénzzel kezdtem három gyerek mellett a vállalkozásomat, így lettem sikeres ebben, ezért nagyon sokan kíváncsiak a titkomra és én elmondom, annak, akit érdekel. Nagyon szeretek tanítani és sokan elindultak velem ezen az úton, aminek nagyon örülök.

Megérte a sok munka, a sok fáradozás, mai napig szerelmes vagyok az ízébe. Szívvel-lélekkel készítem a brigadeiróimat, talán ezért annyira finomak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Minya Viktória, a magyar Orr: Kaptam egy levelet, amiben egy hölgy elmesélte, hogy az én parfümöm mentette meg a házasságát
Viktória Franciaországban lett sikeres parfümkészítő. A kezdet nem volt könnyű számára, pláne ebben a köztudottan tradicionálisan férfi szakmában. Álma megvalósításához meg kellett küzdenie minden pillanatban.
Barnyák Mónika - szmo.hu
2025. március 03.



Minya Viktória különleges magyar híresség, aki illatkreációival meghódította a világot. Nemzetközi sikereivel kivívta szakmája tiszteletét, ma pedig már ő taníthatja a következő parfümőr generációkat. Az útja azonban kicsit sem volt egyszerű ebben a köztudottan tradicionálisan férfiszakmában. Álma megvalósításához meg kellett küzdenie minden pillanatban.

Most mesélt arról, milyen hosszú út vezetett ahhoz, hogy parfümőr lehessen, de beavatott minket abba is, hogyan és mennyi idő alatt áll össze egy saját illata.

– Hogyan kezdődött a parfümökhöz való vonzódásod?

– Gyerekkoromtól kezdve nagyon érdekeltek az illatok. Egyszer, úgy öt-hat éves koromban, emlékszem, a telkünkön voltunk, amikor apu szokás szerint füvet nyírt, és a frissen vágott fű szaga egyszerűen rabul ejtett, ahogyan keveredett a tavasz illataival. Akkor arra gondoltam ezt valahogy tartósítani kellene, hogy máskor is érezhessem, és hogy másokkal is megoszthassam. Ezen felbátorodva elkezdtem összegyűjteni és kipréselni a friss füvet, majd apró gyógyszeres üvegcsébe töltöttem – persze pár nap alatt megromlott.

Mindenesetre ráébredtem arra, hogy az illatok milyen elementális erővel hatnak rám, és valószínűleg másokra is. Onnantól elkezdtem gyűjteni a pici parfümmintákat, minden zsebpénzemet azokra költöttem.

Egy-egy illatszerboltban órákat tudtam eltölteni, de egy sima közértben is végigszaglásztam az öblítőket és a samponokat.

Ez lett a mániám, ez köztudott volt a családomban, így az egyik karácsonyra már parfümmel kapcsolatos könyveket kaptam ajándékba.

– Már gyerekként is parfümőr akartál lenni?

– Gyerekként még nem terveztem el, mert rengeteg területen kipróbáltam magamat, amiben csak lehetett. Éreztem, hogy van bennem egy jó adag kreativitás: táncoltam, énekeltem, színészkedtem. Szüleim aggódtak a művészlét bizonytalansága miatt, ezért közgazdasági tanulmányok irányába tereltek.

Azt mondták: „fiam, legyen egy normális szakmád, utána azt csinálsz amit akarsz.” Így is lett.

Ahogy meglett a diplomám teljesen tudatosan elkezdtem kutatni, hogy mihez van érzékem, mi az, ami örömmel tölt el, milyen irányt válasszak, mert közgazdász nem akartam lenni.

Sokáig a divattervezésben gondolkodtam, de egyszer csak belém hasított a gondolat, hogy igazából az egész életemben a parfümök és az illatok, a szagok vonzásában éltem. Ez a felismerés telibe talált, és azonnal elkezdtem kutatni, hogyan fogom ezt megvalósítani. Ekkor éppen Párizsban voltam mint cserediák, mert az egyetem utolsó évét ott töltöttem. A lehető legjobb helyen voltam, a parfümök hazájában, ahol az álmaimat elkezdhettem megvalósítani.

– Mi kellett ehhez, hogy elindulhass ezen a különleges úton?

– Nagyszerűen kitaláltam, hogy beiratkozom a legjobb francia parfümiskolába, csak éppen pénzem nem volt rá. Egy ilyen parfümiskola nagyon drága, így elhelyezkedtem, és még négy évet lehúztam HR-esként ahhoz, hogy félretegyek annyi pénzt, amivel elkezdhettem a tanulmányaimat.

Az iskola a francia Riviérán volt, ahol ma is élek. Akkoriban ez eléggé megterhelő volt anyagilag, mert nemcsak a tandíjat kellett összeszednem, de egy évig szállást és megélhetést is kellett biztosítanom az iskola mellett, ráadásul ez az egyik legdrágább régió Franciaországban. Cserébe ez volt életem egyik legjobb éve! Mindig teli szájjal mosolygok, ha erről beszélek, annyira imádtam, és minden egyes percét élveztem az iskolának.

Tudtam, hogy fiatal nőként mint leendő parfümőr, ráadásul aki nem francia, százszor többet kell letennem majd az asztalra, hogy elismerjenek, mert hatalmas a versengés ebben az amúgy is elképesztően zárt szemléletű szakmában.

Nem volt könnyű, a nehézségek megedzettek, meg kellett küzdenem a sikerért minden pillanatban. Abban is biztos vagyok, hogy nem bírtam volna ki ezt a nyomást, ha nincs bennem ekkora szerelem az illatok iránt. Ez az ami átsegített, hogy kitartsak.

– Hogyan alakult ki a karriered?

- Az iskola elvégzése után különböző parfümvállalatoknak dolgoztam, mert mindenféle rutint akartam szerezni. De egyszer csak azt éreztem, hogy szeretném a kreatív elképzeléseimet minden megkötés nélkül megvalósítani, ezért elkezdtem a saját vállalkozásomat. Egy amerikai ékszercég sajátmárkás parfümöt rendelt tőlem, hirtelen minden sürgős lett, fejest ugrottam a vállalkozói világ sűrűjébe.

Már a szakmám legelején elkezdtem összevásárolni az illatorgonámhoz a dolgaimat, akkoriban még nem volt erre külön helyem. Emiatt a konyhában vagy főztem és ettünk, vagy az illatokat kreáltam, tipikus garázscég volt.

Pár év után már egyértelmű volt, hogy kell egy saját műhely, amiben kényelmesen elfér a kultikus illatorgonám, ami 450 különféle illatmintából áll.

– Hogyan készül egy parfüm?

– Egy parfüm megalkotása nem feltétlenül csak képesség és érzék kérdése, mert az iskolában megtanuljuk ennek az alapjait. Az inspiráció úgy érkezik hozzám, mint amikor a föld alatt mocorogni kezd a tavasz. Miután ez az érzés már eléggé konkrét elképzelés lesz a fejemben, akkor leülök és leírom az alap receptúrát egy papírra.

Utána kezdődik az idegtépő része a munkának, mert nagyon ritkán sikerül valami elsőre.

Száz meg ezer próbálkozás után lesz csak meg a végleges illat, minimum fél év kísérletezgetés van egy új parfümben, mire azt lehet mondani, hogy kész.

A saját illatsorozatom majdnem minden tagja átlag három év alatt készült el, mert nagyon sok próbálgatásból áll. 450 nyersanyagból válogatok, abból választom ki az adott illathoz, ami a legjobban illik. Egy parfüm átlagosan 30-150 összetevőből áll. Nekem a kedvencem a barack illata, ami a nyári lekvár elkészítéséhez kapcsolódik, ez az illat emlékezetes nekem, mert minden évben segítettem a nagymamámnak vagy anyukámnak befőzni.

Amikor készen lett a saját parfümöm, a Hedonist, a végleges verziójából adtam a barátnőimnek, hogy teszteljék le nekem. Mindenki visszajelzett saját ízlése szerint, de

egy dologban mindenki ugyanazt mondta: a férje, a barátja, teljesen meg volt veszve érte!

Ez azóta is visszatérő elem a vásárlók visszajelzésében: sőt kaptam egyszer egy levelet, amiben egy hölgy elmesélte, hogy ez a parfüm mentette meg a házasságát!

– Hogyan vívtad ki a helyed a szakmában?

– A vállakozás építése, mondhatom hogy nem a kedvenc területem. Könyvelés, megrendelés, kiszállítás ezek a feladatok, apró-cseprő dolgok sok időt elvisznek az alkotástól.

A legnehezebb mégis az volt, hogy itt Franciaországban, magyarként, nőként bekerüljek, részt vehessek ebben a főként férfiakból álló szakmában.

Pár éve például meghívtak Kínába, mint egy parfümkiállítás egyik sztárvendégét. Rajtam kívül még három középkorú, francia férfi kolléga volt jelen.

Ez talán sok mindent elmond az erőviszonyokról. Mára megtanultam ezt elfogadni és kezelni, de ez nem volt könnyű és időbe telt mire befogadtak.

Mostanra megismertek, része lettem a szakmának, és nagyon sok helyre meghívnak a világban az illatok miatt. Jártam már Moszkvában egy luxusbolt megnyitóján, ahová én is készítettem parfümöket. Voltam a Karib-térségben is, ahol egy barátnőmmel van egy közös munkánk. Aztán jártam Nigériában, ahol az első afrikai parfümtanfolyam megtartásásra kértek fel, de tartottam már workshopot Dubaiban is.

Sokszor vagyok Magyaroszágon, hiszen otthon is rengeteg a dolgom. Az utcán egyébként felismerem a parfümjeim illatát, ennél nincs is jobb érzés, ilyenkor növök pár centit a büszkeségtől.

– Milyen különleges feladataid voltak?

– Minden nap dolgozom, alkotok, és már kezd kinőni engem is a cégem. Van egy állandó segítségem a laborban, akivel összehangoltan tudunk együtt dolgozni, és kiválóan inspiráljuk egymást. Franciaországban lubickolok a lehetőségekben, fantasztikus ötletek születnek itt. Számtalan kreatív emberrel vagyok kapcsolatban, mindenkinek tonnányi ötlete van, ami megvalósításra vár.

Így született meg a Tokaji Aszú aromáját idéző magyaros parfümöm is, ezzel szerettem volna a magyar kreativitás és persze a tokaji borok jó hírét öregbíteni a nagyvilágban.

Hasonlóan készítettem egy különleges levendulakompozíciót is, de olyan felkérésem is volt, amikor magyar desszertekhez készítettem parfümöt. Szeretem a kihívásos projekteket, mert a mai napig megszállottja vagyok a munkámnak.

– Hogyan jött a tanítás az életedbe?

– Párizsban éltem hosszú évekig, de visszaköltöztem a nyugodtabb riviérára, Grasse-ba, ahol a parfümiskolába is jártam. A véletlen úgy hozta, hogy felhívtak a volt iskolámból, mikor megtudták, hogy újra itt vagyok, és felkértek, hogy legyek az egyik tanáruk. Nagy örömmel fogadtam el, mert erre nem is gondoltam, de nagyon megtisztelő kihívást jelent számomra. Azóta egy másik neves parfümiskolában is tanítok. Két ilyen patinás akadémián órákat adni, nagyon kevés Orr kiváltsága.

Számomra óriási megtiszteltetés, mert külföldiként én vagyok az egyetlen ebben a helyzetben.

Természetesen nincs mindenkinek lehetősége egy évig Franciaországban élni a képzés miatt, ezért tartok egyhetes intenzív tanfolyamot is, azon érdeklődők számára, akiket nagyon vonz ez a szakma, de még nem döntötték el, hogy fejest ugorjanak-e ebbe a mágikus világba.

– Mi kell ahhoz, hogy valakiből parfümőr lehessen?

– Igazából ebben nincsen alapkikötés, de nyilván tipikusan azok szoktak jelentkezni erre a képzésre, akiket érdekel ez a világ, illetve hogyha valakinek jó a képessége a szagláshoz, akkor az nyilván előny. Azok is jöhetnek, akik nem vették észre magukon, hogy kifejezetten különleges orral születtek, vagy nagyon élesen éreznek szagokat.

Az se baj, hogyha valaki nem érzi, ha ez a képessége kifejezetten fejlett lenne, mert

az orr olyan mint egy izom, és ugyanúgy fejleszthető, mint bármelyik más képességünk.

– Szeretsz tanítani?

– Az elmúlt 15 évemet tulajdonképpen végig alkotással, szagolgatással töltöttem, természetesen rengeteget fejlődtem, ami sok ajtót megnyitott előttem és elismernek a szakmában. Ebben a munkában benne van a szívem-lelkem, azt mondják ez érződik is a parfümjeimen, és talán ezért is állják ki az idő próbáját. Az, hogy ezt a tudást továbbadhatom, számomra megtiszteltetés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
A nulláról indult, ma már a Starliner rakétáihoz gyárt alkatrészeket – János tényleg megvalósította az amerikai álmot
Garaczi János egyetemistaként költözött ki az Egyesült Államokba. Kalandos és elég rögös út vezetett odáig, hogy most egy olyan céget vezet, ami a titánium alkatrészek gyártásában a világ legjobbjai között van.
Fartek Patrícia - szmo.hu
2025. április 20.



Garaczi János azok közé tartozik, akiknek magyarként sikerült megvalósítani az amerikai álmot, igaz ehhez elképesztően rögös út vezetett. Már gyerekként kimagaslóan jó volt matematikából és számítástechnikából, nyolcéves kora óta programozott. Informatikával akart foglalkozni, a legjobbak között került be a Budapesti Műszaki Egyetemre, de - ahogyan ő fogalmazott - elkallódott, így végül úgy döntött, hogy otthagyja az egyetemet, és kiköltözik az édesanyjához az Egyesült Államokba. A nulláról indult, többször is felért a csúcsra, de sokszor kellett újrakezdenie. Ma pedig egy olyan céget vezet, ami titánium alkatrészeket gyárt többek között az F35-ös és F22-es vadászrepülőkhöz, katonai drónokhoz és a Starliner rakétáihoz. Most arról mesélt a Szeretlek Magyarországnak, hogyan jutott el idáig.

– Magyarországon születtél, itt nőttél fel, itt jártál iskolába is. Egy korábbi interjúdban arról beszéltél, hogy nagyon hálás vagy a magyar oktatásnak. Milyenek voltak az iskolás éveid?

– Kecskeméten születtem, ott is jártam iskolába. A tanulmányaimat a Zrínyi Ilona Általános Iskolában kezdtem. Akkoriban indult el a számítástechnikai oktatás. Harmadikos voltam, amikor csináltattak velünk egy tesztet. Hamar kiderült, hogy van érzékem a számítástechnikához, és matekból is nagyon jó voltam, így bekerültem az informatikai tagozatra. Már nyolcéves koromban elkezdtem programozni, otthon is mindig ezt csináltam, nagyon beleszerettem. Aztán a Kecskeméti Református Gimnáziumnak indult egy hatéves tagozata, ahova felvételizni kellett. Matekból az én felvételim lett a legjobb, így amikor bekerültem az iskolába, nekem kötelező lett a matektagozat. De ezt egyáltalán nem bántam, mert szerettem csinálni.

– Tehát akkor igazi jó tanuló voltál.

– Nagyon jó tanuló voltam, a szabadidőmben is matek meg fizika feladatokat oldottam meg. Igaz, a magatartásom nem volt valami fényes. Sokat verekedtem. Apám akkor beíratott karatéra, de attól csak rosszabb lett. Aztán mindenféle sportot kipróbáltam: birkóztam, teniszeztem, pingpongoztam, sőt, mivel apa az NB I-ben focizott, így nekem is kötelező volt a foci. De azt nem szerettem, mert mindig beállítottak kapusnak.

– Mi szerettél volna lenni akkoriban?

– A gimnáziumban plasztikai sebész szerettem volna lenni. Igazából emögött az állt, hogy szerettem a biológiát, és megtudtam, hogy a plasztikai sebészek nagyon jól keresnek. Elmentem megnézni egy plasztikai műtétet, majdnem elhánytam magam. Úgyhogy rájöttem, hogy ez mégse nekem való. Aztán jött, hogy fogorvos leszek. A szüleim egyéves koromban elváltak, apám új párjának pedig volt egy fogorvosi praxisa Kecskeméten. Jól menő fogorvos volt, és mondta, hogy miért nem megyek el fogorvosnak, és veszem majd át a praxisát. Én viszont nem akartam mások szájában turkálni. Akkor kezdett beindulni az informatika, és azt hallottam, hogy azzal is jól lehet majd keresni. Én programoztam, és jó is voltam benne, versenyekre jártam, így maradt ez az irány. 16 évesen eldöntöttem, hogy a Műszaki Egyetemre megyek, informatika szakra. Megnéztem, hogy milyen tárgyakból kell jól teljesíteni, ráfeküdtem a matekra, a fizikára és a programozásra. Ráadásul németből és angolból is jó voltam, megcsináltam a nyelvvizsgát is, így végül sikerült bekerülnöm a Budapesti Műszaki Egyetemre.

– Gondolom ott is nagyon jól teljesítettél.

– Amikor kiderült, hogy felvettek, és Budapestre költözöm, az egyik tanárom azt mondta nekem, hogy velem az lesz a baj, hogy nem lesz, aki kordában tart. Igaza lett. Bekerültem egy olyan kollégiumba, ami eredetileg egy lánykolesz volt. Na, hát nem sokat jártam be az egyetemre, eléggé elkallódtam. Ráadásul az édesanyám kiment Amerikába 1997-ben, mi pedig a testvéremmel meglátogattuk az egyetem első nyarán. Az öcsém vele maradt, én visszajöttem Magyarországra.

Akkor elég sok hülyeségbe belekeveredtem, az egyetemet is otthagytam. Aztán az édesanyám megkérdezte, hogy miért nem megyek ki én is Amerikába. Végül kimentem hozzájuk, és beiratkoztam a UCLA-re.

A tandíj viszont elképesztően drága volt, így dolgoznom is kellett mellette.

– Amerikában tudtál számítástechnikával foglalkozni? Vagy hol tudtál elhelyezkedni?

– Próbáltam több számítástechnikai céghez is bekerülni, de akkor még nem voltak papírjaim, így sehova sem akartak felvenni.

Csináltam én mindent, költöztettem, pakoltam, aztán jelentkeztem az egyetem egyik kávézójába.

Akkor úgy volt, hogy ha a campuson belül dolgoztál valahol, akkor kaptál egy társadalombiztosítási számot, amivel például letehettem a jogosítványt. Ezzel a kettővel pedig már azért el lehetett helyezkedni zöldkártya nélkül is. Azt egyébként úgy kaptuk meg, hogy az édesanyám hozzáment egy amerikai állampolgárhoz, és mivel 21 év alatti voltam még, én és az öcsém is automatikusan megkaptuk a zöldkártyát.

– Ez úgy hangzik, mintha innen egyenes út vezetett volna a sikerhez.

– Rengeteget dolgoztam, több kávézóban is megfordultam addigra, és mellette tanultam is.

2002-ben viszont meghalt az édesanyám egy autóbalesetben. Akkor nagyon durva mélypontra kerültem. Ki is lakoltattak.

Van Los Angelesben egy magyar ház, ahol a kint élő magyarok szoktak összegyűlni. Elmentünk ide az öcsémmel. Édesanyám sokat járt hozzájuk, segítette a közösséget, így felajánlották, hogy a padlást rendbe tehetjük magunknak, és odaköltözhetünk átmenetileg. Szépen kitakarítottuk, megcsináltuk, erre kitalálták, hogy fizessünk érte. Én meg mondtam, hogy az kizárt.

– Tehát kilakoltattak, majd a magyar közösség által segítségként felajánlott helyre se tudtatok beköltözni. Azért ez egy kemény helyzet lehetett. Mihez kezdtél?

– Szerencsém volt, mert az akkori barátnőm egyik ismerőse kiköltözött Japánba, és megengedte, hogy addig az ő lakásában lakjunk. Egy nagyon pici lakás volt, de legalább volt fedél a fejünk fölött, és addigra meglett a zöldkártyám is. Azonnal elkezdtem munkát keresni, telefonálgattam, egy csomó céget felhívtam, végül egy padlós vállalathoz vettek fel. Eredetileg a számítástechnikai háttérrel kellett volna foglalkozom, én csináltam például weboldalt nekik. Aztán volt, hogy be kellett segítenem az árukiadásnál. Észrevették, hogy jól bánok az emberekkel. Egy idő után vezető lettem, majd megkértek, hogy építsek ki a kapcsolatokat kínai gyártókkal, ahonnan be lehet hozni az árut. Nagyon élveztem ezt a fajta munkát, és nagyon jól is ment, de aztán, amikor fizetésemelést kértem, a tulaj közölte, hogy nincs pénz. Én pedig pontosan tudtam, hogy ez nem igaz.

Ennek végül az lett a vége, hogy felmondtam, vittem magammal pár embert, és együtt megalapítottuk az első cégem, ami ugyanígy padlók behozatalával foglalkozott.

Én tartottam a kapcsolatot a kínai gyártókkal, az ügyfelekkel is, így könnyű volt felépíteni egy saját céget. Akkor nagyon jól ment, végre sok pénzem lett, költöttem kocsikra, nőkre, mindenre, amit csak el tudsz képzelni. És akkor betoppant a válság 2008-ban. Egyik napról a másikra dőlt be az üzlet. Én pedig ismét az utcára kerültem, tartoztam egy csomó embernek, vittem vissza a flakonokat a boltokba, hogy egyáltalán kenyeret tudjak venni magamnak. Végül az egyik ismerősöm azt mondta, hogy elmegy egy CNC gépekkel foglalkozó céghez. Ez engem is érdekelt, ezért gondoltam, megpróbálom én is.

– Ez a Delta Machine, ami mára a te céged. Hogyan kezdted ott a munkát?

– A céget egy magyar férfi, Bacsa Béla alapította, aki még a ’70-es években jött ki Amerikába. A Delta szerszám- és alkatrészgyártással foglalkozik. Korábban még sosem láttam olyan gépeket, amikkel ott dolgoztak, de kértem, hogy mutassák meg, hogyan működnek. Elvégeztem egy esti tanfolyamot, és hamar elkezdtem programozni a gépeket. Béla egy nagyon jó szakember volt, sokat tanultam tőle. Később új programokat is írtam a gépekhez, így sokkal gyorsabb lett a munka. Végre megtaláltam azt, amiben jól éreztem magam, amiben jó vagyok, boldoggá tesz és még jó pénzt is kereshetek vele.

– Hogyan kerültél te a cég élére?

– 2015-ben Béla eldöntötte, hogy nyugdíjba vonul, én pedig átvettem tőle a cég vezetését. Rengeteg dolgon változtattam. Rájöttem, hogy rengeteget dolgozunk, de pénzt alig keresünk vele. Nekem volt üzleti érzékem, amit tudtam a cég szamara kamatoztatni. Kerestem új partnereket, és modernebb gépeket vásároltam. Két év alatt több millió dollár értékben bővítettem a gépparkot. Időközben annyi munkánk lett, hogy nekiláttam automatizálni mindent. A gépekhez olyan programokat írtam, amiknek a segítségével ellenőrizni tudják, hogy például egy szerszám eltört-e.

Elkezdtem robotokat vásárolni, így még gyorsabbak lettünk, hiszen nem kell egy operátornak ülni a gép mellett, mert minden automatizálva megy. Ráadásul ehhez hozzájön, hogy rengeteget tanultam Béla mellett. A titánium alkatrészek gyártásában ma már a világ legjobbjai között vagyunk.

Ez pedig azért fontos, mert titániumot használnak többek között a hadiiparban is.

– Mi a fő profilotok most?

– Jelenleg leginkább a hadiiparban mozgunk:

gyártunk alkatrészeket például az F35-ös es F22-es vadászrepülőkhöz és különböző drónokhoz is.

Mivel az állami szektorral is együttdolgozunk, nemrég el kellett költöztetnem a gyárat egy új helyre, hogy minden biztonsági intézkedésnek eleget tegyünk. De jelenleg egyébként a Starliner rakétáihoz is gyárunk kritikus alkatrészeket.

– Gondolkodtál esetleg azon, hogy Magyarországon is terjeszkedj, vagy, hogy elhozd ide azt a technológiát, tudást, ami alapján ekkora sikereket könyvelhetsz el?

– A mai napig büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és, hogy otthon tanultam. Sokat köszönhetek az otthoni oktatási rendszernek. Éppen ezért szerettem volna a magyar egyetemekkel együttműködve átadni azt a tudást, amit megszereztem az évek során. A részletekbe most nem mennék bele, de ez különböző okok miatt végül nem valósulhatott meg. Ezzel kapcsolatos az is, hogy egyelőre nem tervezek üzletileg sem terjeszkedni Magyarországon.

– Sokszor kellett újrakezdened a nulláról és végül megvalósítottad az amerikai álmot, igazán sikeres lettél. Mire vagy a legbüszkébb?

– Az üzlet szempontjából elképesztően büszke vagyok arra, ahová eljutottam. Számomra ez azért is nagyon különleges, mert

tényleg a semmiből indultam, és fantasztikus érzés, amikor minden ellened van, de te mégis felkapaszkodsz a világ tetejére.

Hiszek abba, hogy ha van akarat, akkor van megoldás is. Nagyon fontos, hogy nem szabad feladni! Ez egy nagyon fontos lecke. Csak azok lesznek sikeresek az életben, akik nem adják fel. Annyiszor feladhattam volna, annyiszor mondhattam volna, hogy ez nekem nem megy. És mindenki ellenem volt, mindenki csak azt mondta, hogy nincs elég pénzed, túl fiatal vagy, nincs tapasztalatod, nem tudod megcsinálni, lehetetlen, másnak se sikerült. És én mégis megcsináltam. Erre nagyon büszke vagyok, és arra is, hogy szellemileg hova jutottam el. Emlékszem, hogy 18 évesen, a gimiben megkérdezték tőlünk, hogy mik szeretnénk lenni. A legtöbben azt válaszolták, hogy orvosok, rendőrök, ügyvédek, vagy építészek. Én azt válaszoltam, hogy nem tudom, mit fogok csinálni, de sok pénzt fogok keresni. És ezt meg is tudtam valósítani, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy mindeközben élvezem azt, amit csinálok.


Link másolása
KÖVESS MINKET: