Cseresznyefák és mennyei falatok - rózsaszín mesevilággá változott a Vintage Garden
Amikor megnyílt a Vintage Garden, mereven elhatárolódtam tőle. Nekem az jött át a koncepcióból, hogy minden a külsőségekről szól, és biztosra vettem, hogy így a belbecsbe nem sok energiát tesznek majd. Jöttek a szebbnél szebb dekorációk, és én karácsonykor már majdnem elcsábultam... de nem... Ami ennyire szép, ahol ilyen jó lenni, ott biztos ehetetlen a kaja! - gondoltam.
Aztán Valentin-napon közelebb kerültem egy sütihez, ami a Laura Virágból érkezett egy csokor kísérőjeként, és a The Sweet by Vintage Gardenben készült. Akkor már tudtam, hogy ez a három üzlet egy egységet alkot, és miután megbizonyosodtam róla, hogy a csodaszép linzer finom is, nem volt megállás.
Sokat várattuk, de úgy érzem, hogy a legeslegjobbkor érkeztünk meg a Vintage Gardenbe. A tavaszi dekortól konkrétan eláll az ember szava, és volt egy pillanat, amikor úgy voltam vele, hogy ha bármi ehető vagy iható lesz, én már akkor is köszönöm szépen az élményt. Nem a rózsaszín a kedvenc színem, de ezek a cseresznyefák egyszerűen beszippantanak jóformán bárkit és akárkit.
Az étlapot kézbe véve konstatáltuk, hogy abszolút reális árakon dolgoznak, nem pakoltak rá plusz százalékokat az ételekre és italokra a különleges berendezés miatt.
Limonádéval indítottunk, majd poénból kikértük a rózsaszíneket az étlapról: kacsát és lazacot. Már a kis dinnyés ízesítésű hűsítő is jó kezdetnek bizonyult. Ha nem lett volna elég a cseresznyevirág, most egy csodás rózsát is kaptam. De túl sok időt nem töltöttem a gyönyörködéssel, mert jöttek is az ételek.
És hát az ételek... na ezek megint túl szépek ahhoz, hogy... És nem! És szép, és finom, és megfelelő hőfok, és megfelelő adag. Erőlködöm, de nem találok kifogást.
A kacsa gnocchival és karamellel ráadásul annyira izgalmas élmény volt, hogy nem tartom kizártnak, hogy otthon is kísérletezzek vele.
Éhesek már nem voltunk, de süti nélkül nem távozhattunk, így szépen átsétáltunk a szomszédba, a The Sweet by Vintage Gardenbe.
Természetesen a két hely hangulata egymáshoz van igazítva, így a tapétától a dobozokig minden apró cseresznyevirágos motívumokban úszott itt is. Mondanám, hogy sok, de nem az! Egy vintage cukrászdát még az álmaimban is így képzelek el.
Nincs olyan dolog, amit ne kívánnál meg ilyen környezetben, de egy felsőbb erő vezetett minket, és megkóstoltuk A SÜTEMÉNYT. Így, csupa nagy betűvel. Mert nem viccelek, a pisztáciás szelet majszolása közben bekönnyeztünk. (Nem csak én! A férfim is!)
A szín, az állag, az íz. Minden! És nem túl cukros, nem túl tömény. Ezt nektek is meg kell kóstolnotok!
Az oreós sajttortáért szintén gyalogolnék egy napot esőben,
és nekem ezek a kis kekszek is iszonyatosan bejönnek.
A szintén virágos kávés poharat egészen hazáig vittem, és esküszöm fájt a nap végén megválni tőle.
És ha még nem ömlengtem eleget, muszáj egy pár sort Muszula Tímeának áldoznom, aki megálmodta ezeket a csodákat:
Timi! Először is bocs! Én tényleg nem gondoltam, hogy ami ilyen gyönyörű, az közelebbről is ekkora élményt adhat. Nem értem, hogy hogyan bírod, nem értem, hogy honnan jön ennyi ötlet, de ne hagyd abba! Ez egy csoda. És te is az vagy!
Zárójelbezárva.
Ha csak tíz százalék romantika bujkál bennetek, akkor is kötelező a Vintage Garden és a The Sweet! És ha eddig nem győztelek meg titeket, mutatok még egy csokor képet, mert szerintem a puszta látványuktól tavasz lesz kint és bent!
(Ha pedig megnéznétek egy hasonlóan igényes helyet, csak kicsit pasisabb körítéssel, akkor irány a Rocky’s Budapest!)
