Megtaláltuk a legjobb krumplis tésztát Budapesten
Van ez az idegesítő/hasznos tulajdonsága a városnak, hogy ha nyílik egy új étterem, két hétig azon csámcsog mindenki. Nyilván ez akkor történik meg, ha a) joggal vár valamit azoktól az ember, akik nyitják, b) kegyetlenül jót ettek ott a népek és szórják az igét. A KGB esetében mindkettő játszik, ezért nem is tartottam be a nyitás utáni féléves késésemet, hanem lecsaptam, mint nagycsoportos a mákos gubára.
Kálvin Gasztro Bisztró. Nyilván. Aztán még három dolog: Nyúzó Imre, Redler Dávid, Tóth Tibor a séfek, akik a konyhán garázdálkodnak, mivel Kiatipisz Szotirisz - a tulaj - szívélyesen hagyja nekik. Külön-külön erős éttermekben dolgoztak, most pedig egyesített erejükkel lealázzák a környéket, ahol nem is igazán volt még bisztró jellegű hely, inkább a szelet pizza-Michelin-csillag tengelyeken szorult meg a kínálat, pedig a Kálvin már rég elhagyta a Sin City-s jegyeit.
Három séf, három stílus
Ez akár furán is hangozhat, de igazából nem feltétlenül tűnik fel - kivéve ha elolvasod ezt a cikket, vagy megkérdezed, melyik étel kinek az ötlete. Ottjártunkkor Dávid és Tibor alkottak, feles arányban válogattunk bele véletlenszerűen az ötleteikbe. A stiló alapvetően nyilazik hátra, annyira magyaros, de fel lehet fedezni néhol egy kis ázsiai huncutságot is.
Ez a huncutság kapásból a levesnél beköszön, ugyanis a gombalevesük elég random módon fekete színekben pompázva érkezik, ezzel tudatosítva a benne lévő szóját, s egyéb keletiesebb hozzávalók egyvelegét.
Ugyanez az érzés előjött a főételemnél is, ami zúza volt lúdgége tésztával (madár-madár, vágod). Ennél is karakteresebb keleti jegyek uralkodtak el, ugyanakkor a zúza és a tészta játéka valami korrekt nagymamás konyhára húz. Itt azonban megjegyezném, hogy csak letisztult idegállapotban essünk neki a lúdgége tésztának villával.
A-T-SZ
A másik előételem abált tokaszalonna volt házi savanyúsággal, aminek úgy álltam neki, hogy gyűlölöm a tokaszalonnát, de én nem olyan csávó vagyok, aki a naspolyán kívül nem eszik meg bármit, úgyhogy gondoltam, hadd szóljon! Ha átértékeled magadban, hogy a tokaszalonna miért jó, máris megvan a brutális élménye az egésznek, és a srácok kegyetlenül jól összerakták ezt az ételt, kezdve a pajkos csípősségtől a frenetikusan cuki kis savanyú karfiolokig.
A krumplis tészta
Az igazi nagyágyú azonban a krumplis tészta volt aznap. Én feltolnám a helyükben az étlapra, és nem a csak heti ajánlatba, mert ez volt életem krumplis tésztája. Hatalmas csuszatészták egy olyan igazi összekent, kraftos burgonyamasszával megküldve, amiben szinte úszik az a tészta, + egész parázsburgonyák, no meg az elmaradhatatlan minikarfiolok. Bár nem láttam még komolyan vehető étteremben krumplis tésztát a kínálaton, megszavazom ennek a "a Best Krumplis tészta In Town" díjat, mert a srácok ki tudták csavarni hazánk legunalmasabb, de egyik legkörülrajongottabb ételét úgy, hogy a felpimpelt menzaérzés mellé kapjunk egy kibaszott vagány kaját is. Hát a hideg kiráz ha visszagondolok rá...
Emellett a KGB nem titkoltan az esti piálásra is be van rendezkedve, ezt nehéz is lenne titkolni, mivel a hely 1\8-a a söntés, de az italkínálat se a Kőbányai és a kevert között táncikál. Mindez a Kálvinra nyíló terasszal klafa nyári sörözések színhelye lehet.
Annyira laza ez az egész, mint amennyire professzionális, és ezáltal rohadt nehéz csalódni benne. Az egyszerűnek hangzó ételnevek mögött baromira izgalmas tartalom van, az embernek kedve támad csak azért visszajárni, hogy megtudja mit jelent a paprikás csirke KGB-ul. Nehéz megállapítani minek is nevezzem ezt a kis gyöngyszemet, vagány, pimasz, merész? Nem fél felkúrni egy pacalt az étlapra ha úgy van, és ha bizony úgy van, akkor az olyan lesz, hogy a fal adja a másikat. KGB: jó vagy!
Cím: Budapest, Kálvin tér 5.
