Gulyás, velő és borjúpaprikás – betegre ettük magunkat magyaros fogásokkal
Néha egy kicsit herótom lesz az új éttermektől, és semmi kedvem kísérletezni, csak valami jól beváltra vágyom. Néha az új ízek sem izgatnak, és inkább valami hazait ennék.
Sőt, ha őszinte akarok lenni, én hetente többször is kívánom a jó magyaros konyhát. Pörköltet, kolbászt, főzeléket, gulyást vagy éppen túrógombócot. A magyar konyhát külföldiként is nagyon lehet szeretni, hát még ha az embernek a gyökerei kapcsolódnak hozzá.
Pár hete a Wesselényi utcában sétáltunk Petivel, és megdöbbenve kapcsoltam össze agyban, hogy a szórakozóhely, a Szóda, ahová régen igen gyakran jártam őrjöngeni, már nem létezik, sőt, mit több, az a bizonyos Gettó Gulyás lett belőle, ahova én az internetes infómorzsák alapján jó ideje vágyom.
Hát nem kapkodtam el a felismerést, az tuti, hiszen két éve működik már ez a pörköltöző.
A név alapján azt képzelheti az ember, hogy itt valami rafináltság lesz. Hogy biztos a manapság trendi, újragondolt vonalat képviseli ez a hely is, de ebben az esetben azt kell hogy mondjam, szerencsére egyedül az dizájnban van egy kis csavar. Az étlap és az ételek nem is lehetnének tradicionálisabbak, és ez már szinte üde színfoltnak mondható a belvárosban.
Szóval nem kerülgetem tovább a lényeges részt, miután realizáltuk, hogy itt olyan koszt lesz, mint a nagyinál, berendeltünk minden földi jót, és rettenetesen teleettük magunkat.
Mert ez nem fogyitábor. Itt a lájtos szót el lehet felejteni. Már az ízelítő, a tepertőkrém is nagy karéj fehér kenyérrel érkezik, na meg lilahagymával.
Persze az a mi hibánk volt, hogy az összes többi ételnek sem tudtunk ellenállni, de kinek lenne kedve választani egy hortobágyi és egy velő közül? A velőt amúgy a helyi erő tukmálta ránk, és áldjuk a nevét érte. Amikor valamit szívből ajánlanak, azt el kell fogadni, és ezen a helyen abszolút megéri a személyzetre hallgatni.
Gettó Gulyás a név, hát akkor nyilván nem maradhat ki a leves sem. Nekem amúgy ez jött be a legjobban. Apró kockákra van szelve benne minden, amitől egy fokkal még esztétikusabb is az étel mint ahogy ahhoz hozzászokhattunk, de az íz hagyományos, és ezáltal ismerős.
Itt telt be a gyomrunk, de pörköltözőben nem pörköltezni bűn lett volna, így hát csak érkezett még egy borjúpaprikás és egy idézem: Harcsapaprikás baconbe tekert sült túrós csuszával.
Ez a köret olyan izgalmas, hogy majdnem megfeledkezik az ember a halról, pedig azt meg helyben filézik, ami abszolút érződik a frissességén.
És még somlói, meg túrógombóc. Mert ugye azt is ajánlották, és meg is érte. Szédületes! Csak hát az ember gyomra ezen a ponton már reped.
Fojtogattuk borral meg céklapálinkával, de esélyünk nem volt. Ezután már csak az ágy következhetett, örömteli vigyorral az arcunkon.
Szóval a Gettó Gulyás egy patent kis magyaros vendéglő, modern belsővel és remek ízekkel. Friss, finom, kiadós. Nem találtunk hibát benne.
Ráadásul iszogatni is érdemes, mert remek borok és rövidek vannak. Ja meg a személyzet! Kedvesek, figyelmesek, és pont annyi vicces mondatot szúrnak oda, ami egyáltalán nem tolakodó, de emeli az este hangulatát.
Vidd ide azokat az ismerőseidet, akik ragaszkodnak a magyar konyhához. Gyere ide, ha nincs kedved magadnak főzni a vasárnapi pörköltöt. Hozd ide egy külföldi ismerősödet, és mutasd be büszkén a gasztronómiánkat.
Mi visszatérünk még párszor, ez fix!
Itt csekkolhatod őket, ha meghoztuk a kedved:
