Á la maison: Könnyed bisztróvacsora az egyik legcsajosabb belvárosi étteremben
Vissza se olvasom, hogy miket írtam, mikor decemberben, először jártam az Á la Maison-ben. Sikítoztam, ujjongtam, abszolút nem felnőtt nőhöz méltó módon viselkedtem. Nem én vagyok a legnagyobb unikornisszelidítő, mégis hercegnőnek éreztem magam ebben a brunchmennyországban, és teljesen elvesztettem az eszemet. Azért ha ti visszaolvasnátok első találkozásunkat, itt megtehetitek.
A helyzet másodjára sem változott sokat, már ami őket illeti. Ugyanaz a báj, ugyanaz a cukifaktor, és én ugyanúgy térdre is kényszerülhettem volna azonnal, de „szerencsére” most a kétkedés érzésével indultam neki, így aztán nem tudtak lekenyerezni az első csinos koktéllal sem (csak majdnem).
De miért nem bíztam vakon abban, hogy ismét jól leszek tartva? Mert ezúttal nem reggelizni jöttem.
Á la Maison-ék ugyanis vacsoráztatásba fogtak.
A legendás reggeli, és a már olajozottan működő ebédmenü mellé beiktatták a vacsorát is. Miért? - mondottam én remegő hangon Petinek, a hely felé tartva.
Miért kell sokat akarni? Miért nem maradnak annál, ami tutira működik? Most akkor valami fine dining bűvészkedés lesz itt? Jóllakunk? Finom lesz? Jövünk még ezután újra?
És ennél még sokkal többféleképpen tettem fel nagyjából ugyanazokat a kérdéseket magamban, mire eljutottam addig a bizonyos első koktélig... ami valljuk be, igen jó kezdés volt.
Kakukkfüves, pezsgős. Kellemesen ünnepi és izgalmas. Aztán jött az étlap, a nagy válogatás, és képzeletbeli nyálcsorgatás. De jó volna, ha jó volna. Na lássuk!
Már az első fogásnál felcsillant mindkettőnk tekintete. Francia Camembert sajt érkezett tepsiben sütve, kenyérnyárssal. Ez bizony szép! Ez bizony pont szép adag is! Rögtön után az asztalra kerül a Libamáj zserbó “À la Maison” Art, ami hasonló érzéseket ébresztett. És a kóstolás után végre megérkezik a várva várt megkönnyebbülés is. Persze, hátra volt még a húspróba, meg a desszerteket is jól el lehet rontani, de mi már itt éreztük, hogy nagyon rendben van az irány.
Én nagyjából már ezzel a két előétellel megteltem, de kár lett volna a főételekbe nem belekóstolni. Earl grey pork chop, dijoni burgonyapürével. Nem vagyok az a disznórajongó lány, úgyhogy ez a fogás nagyon meglepett. Úgy látszik, hogy az earl grey teában pácolt malac steak nekem is bejön, főleg ha olyan dijoni mustárral megkínált burgonyapürével van tálalva, mint ez a remek. Csak azért nem fejeztem be, mert bele kellett enni az avokádóval és posírozott tojással körített lazac steak-be. Ez a fogás az, amiről beugrik, hogy itt milyen marha jó a reggeli, és hogy azért is vissza kell még jönni.
De figyelj, még csak most jönnek a kedvenceim!
Meatball spaghetti! Igen, ez az az amerikai filmekből is ismert tésztacsoda, amit anya soha nem főzött neked, pedig a Susi és Tekergőben még a kutyák is azt falták. Nálunk valahogy nem divat húsgombócot pakolni a tésztára, pedig ha meglátod, ugyanúgy tapsikolni kezdesz neki, mint egy habosbabos gofrinak.
A végére hagytam a főételek közül azt a fogást, ami újra kihozta belőlem a neveletlen hercegnőt: Lazacos Matcha Burger! Zöld hamburger buci, óriási lazac steak, bébi spenót levél, friss rukkola és À la Maison’s mártás. Pont nem érdekel, hogy a lazac éppen menő-e vagy sem. Én imádom! És tudom, hogy nem vagyok vele egyedül. Zöld hamburgerbuciban, fenséges mártással és sok-sok salátalevéllel szerintem ez a hamburgerek legelőkelőbb tagja. Végem volt!
Kegyelmet azonban ezután sem kaptam még. Desszert annál inkább. A Crêpe Suzette egy narancsos palacsinta, amit a Gran Marinernek köszönhetően szolidan fel is gyújtanak a szemed előtt. A második vagy harmadik koktélom árnyékából, szerintem kissé már könnyes szemmel néztem végig ezt az attrakciót. Pedig a másik versenyző, a Gran Mariner Soufflé se volt semmi. Sőt, azt hiszem ez az az édesség, amiből tisztán látszik, hogy a séf érti a dolgát.
Annyira voltam szkeptikus, amennyire csak lehetett, de legnagyobb örömömre ez a vacsora parádésra sikerült. Peti is villám tempóban próbálta dokumentálni az eseményeket, hogy minél előbb kóstolhasson, és csak bólogattunk és hümmögtünk, miközben egymásnak adogattuk a tálakat.
Az Á la Maison komoly fába vágta a fejszéjét, de figyelemre méltót alkotott. Mostantól nem csak egy csodás pezsgős reggelire vagy kellemes ebédre, de egy könnyed bisztróvacsorára is érdemes betérni hozzájuk. A séf, Sárosi György fogásai ismerősek, mégis izgalmasak annyira, hogy az ember visszavágyódjon. A hangulat pedig így estefelé, gyertyafényben talán még jobban illik a francia álomhoz.
Nem olvasom magam vissza, mert biztos olyannak tűnök, mint egy tinilány, akit valami lila köd vakított el éppen. De igazából nem bánom. A hely, ami olyan hangulatba hoz, hogy kézen fogva, szorosan egymáshoz bújva sétálunk hazafelé, megérdemli a dicséretet másodszorra is.
Az árak barátságosak, így egy jó bor, vagy egy remek koktéllal is érdemes teljessé tenni az élményt.
A vacsora keddtől csütörtökig 17:00 és 22:00 óra között, pénteken és szombaton 17:00 és 23:00 óra között rendelhető.
Cím: 1051 Budapest, Nádor utca 5.
