Hogyan lesz ismét szép egy selyemből készült barokk női cipő?
A Magyar Nemzeti Múzeum Megmentett műkincsek című kiállítás-sorozata idén nyáron is bepillantást enged a restaurálás izgalmas világába. Mi már megtudtuk, miképp őrizhető meg egy selyemből készült barokk női cipő, hogyan fognak hozzá egy neonreklám restaurálásához, és mi alapján pótolták a Vízhordó fiú szobor korsóját. Mutatjuk, milyen érdekes titkokat rejtenek a megszépített műkincsek.
A „BAROKK – RÓMAI – POP-ART” főcímből már a tárlat bejárása előtt sejtem, hogy több ezer évet járhatok be a különböző korszakok tárgyi maradványai segítségével, miközben a restaurátorok rejtélyekkel teli munkájával és a meglepő kutatási eredményekkel ismerkedem.
A kiállított műtárgyak restaurálásának érdekességeiről a kihelyezett tablók informálnak. A leíró rész mellett pedig képek is illusztrálják a folyamatokat, így kockáról kockára végigkövethem, hogyan alakul át egy-egy sérült lelet szépséges kinccsé.
A barokk kor szerelmeseként külön öröm volt számomra, hogy két pár barokk női cipő is a restaurált tárgyak között szerepelt.
A kék selyemborítású cipő restaurálásának nehézségét többek közt az okozta, hogy a kényes anyagot nem lehetett csak úgy vízzel lemosni. A teljes textilfelületet szárazon porszívó, a bélésbőröket latex szivaccsal lehetett tisztítani. A deformálódásokat pedig párakamrában igazították helyre.
Mivel a szobrokat is nagyon szeretem, a Vízhordó fiú restaurálásának folyamata volt a másik munka, ami leginkább felkeltette az érdeklődésemet. Erdey Dezső 1931-es ólom kispasztikájának többek közt a bal karja és a jobb kezében lévő korsója is hiányzott.
Az alkotás nagyon ismerős volt, majd a leírás olvasásakor rá is jöttem honnan: a Városligetből. A szobrásznak ugyanis áll egy a kisplasztikával azonos című, megegyező arányú, közel életnagyságú szobra az Olof Palme sétányon. A restaurátor ezt vette mintául a hiányok pótlásához.
A terem egyik végén hatalmas lepel mögül színes fényreklám világított át. Mikor beléptem a függöny mögé, ismerős alak intett felém: a néhai budapesti Lottó Áruház neonreklám figurája. A tablóról megtudtam, hogy a neonreklám festése erősen kopott és hiányos volt.
A figura részleteinek színkiosztását először mikroszkópos vizsgálattal állapították meg. A tisztítási próbáknál fény derült arra is, hogy az eredetileg kültérre szánt ipari festék vízérzékennyé vált öregedésének következtében. A hiányzó festéket végül korróziógátló alapozásra felvitt zománcfestékkel pótolták.
Érdekes módon az idei tárlat igazi kuriózuma valójában nem is lehet jelen a kiállítótérben. A restaurált műkincs ugyanis egy belvárosi lakás cselédszobájának védett falképe, amely 1970-71 során készült, pop-art stílusban. A helyszínen való restaurálása egyébként még a kiállítás alatt is folyamatosan zajlik.
A festőrestaurátor hallgatók a munka során megtapasztalhatják, hogy a kortárs műalkotások restaurálása mennyire eltér a megszokottól. Hiszen a felhasznált anyagok összetétele sokban különbözik az évszázadokkal ezelőttiektől.
A tárlaton Boldizsár Dóra, Farkas Bianka, Hallai Laura Judit, Mátyás Viktória Beatrix, Pacsika Mária Lilla, Polyák Zsófia, Pintea Alíz Ráhel, Pusztai Barbara, valamint Balogh Imre, Barta Balázs, Csenkey-Sinkó András, Hargitai Ottó, Mile Balázs, Moór Anikó, Pápay Kornélia, Miklós Marcell, Papp Fruzsina és Rózsa Lőrinc diplomamunkáit nézheted meg.
A részletekben és a többi műtárgy restaurálásának folyamatában szeptember 23-ig te is elmélyülhetsz a Magyar Nemzeti Múzeum tárlatán. Részletek a múzeum honlapján.
