Egykor tankok, ma már szelfibotok néznek farkasszemet egymással – 30 éve bontották le a Checkpoint Charlie-t
Kissé bizarr módon ma egy McDonalds és egy KFC között lapul – bár annyira nem lapul, hisz jóformán vásári attrakcióvá alakították – a hidegháború egyik ikonikus pontja, az egykori Nyugat és a Kelet közötti átjárást biztosító Checkpoint Charlie Berlinben. A szemfülesebbek azt is kiszúrhatják esténként, hogy az egyik épület első emeletén közvetlenül az ellenőrzőpont mellett remek rálátással a Checkpoint Charlie-ra fogorvosi székek várják vendégeiket – különleges élmény lehet az egykori Nyugat és Kelet határán fogat húzatni.
A kis bódé reprodukciója ma is ott álldogál a Friedrichstrasse közepén, ám ma már a látvány nem szorítja össze a berliniek gyomrát, vagy legalábbis nem úgy, ahogy 1945 és 1990 között tette - inkább egy teljesen másik világ mementójaként és turistalátványosságként van jelen.
Tavaly november 9-én a berlini fal leomlásának harmincadik évfordulójára emlékeztek Berlinben, most, kicsivel több, mint fél év után egy másik ikonikus berlini épület nyugdíjazása is bekövetkezett.
1990. június 22-én vonták ki a forgalomból a két világ közti kaput, a Keletet és Nyugatot összekötő amerikai ellenőrzőpontot, és sokak számára a szabadságot, vagy épp annak reménytelenségét szimbolizáló Checkpoint Charlie-t.
A Checkpoint Charlie nem az egyetlen hely volt, ahol át lehetett kelni a két világ között: összesen négy ellenőrzőpontot létesítettek a határvonalon. Bár gondolhatnánk, hogy a nevét biztosan egy ott szolgáló amerikai katonáról, vagy az amerikaiak körében népszerű férfinévről kapta, de az igazság ennél szürkébb: a NATO által használt katonai ábécé alapján nevezték el a négy checkpointot: Alpha, Bravo, Charlie és Delta.
Másik három „kollégájához” képest azonban a Checkpoint Charlie azért lett a legismertebb mind közül, mert rendkívül frekventált helyen fekszik Berlin belvárosában a Friedrichstrasse és a Zimmerstrasse kereszteződésénél.
Fotó: WikipediaOtt, ahol többek közt a helyiek körében népszerű Adler kávézó is – ma már Einstein néven működik -, amely olyan kivételes helyzetben volt, hogy bár vendégei Nyugat-Németországban mentek be a kávézóba, az ablakon kidugva a fejüket már az NDK-ban találhatták magukat. Egy ilyen bizarr helyzet pedig rögtön regényért kiált, nem véletlen, hogy a Café Adler egy sor író fantáziáját piszkálta fel: az angolok legismertebb kémregény-szerzője, John le Carré is innen merített.
Az ellenőrzőpontot – szándékosan nem nevezték határátkelőnek, mivel a nyugati szövetségesek nem ismerték el hivatalos határként -, a második világháborút követően emelték, miután a győztes hatalmak felosztották Németországot és Berlint. Az ellenőrzőponton kizárólag a katonai forgalmat és a diplomatákat ellenőrizték, a civilek zavartalanul haladhattak át rajta – ám néhány méterrel odébb azért mégis verejtékezhettek sokan, hiszen a meglehetősen szigorú civil ellenőrzés a szovjet részen zajlott.
Másfél évtized alatt azonban még izzasztóbbá vált a helyzet, ami aztán 1961-ben a berlini fal megépítésével csúcsosodott ki, ekkor a Checkpoint Charlie jelentősége is megnőtt.
Az eredetileg csak egy fabódéval működő ellenőrzőpontot a nyolcvanas években cserélték masszívabb kőépületre, ami a fal túloldalán, a szovjetek által emelt komoly betonmonstrummal nézett szembe.
A pattanásig feszült helyzetek rendre a Checkpoint Charlie-nál éleződtek ki, az átkelő lett a Nyugat és Kelet közti hidegháborús helyzet szimbolikus „csatatere”.
