MÚLT
A Rovatból

Az Ördöglovas kastélya: újra látható lesz a pompázatos épület, melynek erkélyéről fogadásból ugratott le Sándor Móric

A Sándor-Metternich-kastélyt felesége kedvéért alakította át a kor leghíresebb mestereivel – szenvedélyesen szeretett lovainak még fűtött istállót is csináltatott.
Söptei Zsuzsanna - szmo.hu
2019. július 10.



Magyarország egyik legizgalmasabb kastélya a Komárom-Esztergom megyében található, Bajna nevű település legmagasabb pontjára épült Ördöglovas kastély, a Sándor-Metternich-kastély. Idehaza ez az egyik legszebb klasszicista kastély-együttes.

A kastély története

Az épületet a 17. században a Both család birtokolta, és a környéke tele volt vadakkal. Emiatt vetett szemet rá a grófi Sándor család, ezért vásárolták meg 1696-ban. Az akkor még Esztergomban élő Sándor Menyhért egy vadászlakot építtetett, és körülötte egy vadaskertet alakítottak ki.

Később – 1776-ban – Sándor Antal megrendelésére elegáns kúriává alakították, a benne lévő kápolnát Batthyány József érsek szentelte fel.

A következő nagy átalakítás az Európában Ördöglovasként emlegetett Sándor Mórichoz kötődik. Házassága előtt egy évvel kezdtek neki az átépítésnek. Az 59 szobás kastéllyal akart nejének, Metternich Leontinának kedveskedni.

Az átépítést Hild József tervei alapján végezték. Egyik fő érdekessége volt, hogy az épület bejárati részét kiemelte, a homlokzatra görög jellegű oszlopok kerültek. Ebből három „kilógott”, és egy erkély alakult ki. Erről a helyről ugratott le fogadásból a lovával Sándor Móric.

Az épületben volt biliárdterem, ebédlő, dohányzószoba, télikert, házi kápolna és kártyaszoba (a gróf szenvedélyes kártyás volt). Az emeleten hálók, nappali és egy könyvtár, de az épületben vendégszobák és egy díszudvar is volt.

A berendezés is különleges volt,

a milánói Scala díszlettervezője, Alessandro Sanquirico elképzelései alapján készült. A fő színek az égszínkék és a fehér volt, a mintázatok, díszítések pedig etruszk, pompeii és Raffaello hatását tükrözték. Emellett a családról készült festmények, vadásztrófeák, aranyozott tükrök díszítették a falakat. A bútorokat Londonból hozatták, a kovácsoltvas elemeket bécsi mesterek készítették.

A vadaskertből angol park lett, külön pálmaház is épült, virágoskertet ültettek, és az egész birtokot kőfal vette körül, a kapuk mellett pedig kapusházak is készültek.

A gróf kedvenceinek, a lovaknak külön fűtött istállójuk volt, ez akkoriban még újdonságnak számított. A helyi mondák szerint az Ördöglovas annyira ragaszkodott a lovagláshoz, hogy sokszor még a kastélyban is lóháton közlekedett.

Mivel a grófnak nem született fia, így az uradalmat lánya, Paulina örökölte. Ő is hozzányúlt az épülethez, modernizálta, és a gázvilágítást is bevezette. A ház gondos ápolását lánya, Clementina is folytatta.

Az épület lepusztulása a 2. világháború idején kezdődött. Tábori kórház, szükséglakás, téesz iroda, gépállomás is volt benne. A belső falak egy részét szétverték, a díszítések, festések eltűntek, a berendezést ellopták. Évekig üresen pusztult tovább.

A felújítás

Az ezredfordulón kezdték el a felújítását, az épület mellett a kertet is rendezték. A teljes felújítása és az új funkciók kialakítása most zajlik. Ennek köszönhetően a bajnai Sándor-Metternich-kastélyegyüttes teljesen megújul. Jelenleg festő-, fém-, stukkó-, és farestaurátorok dolgoznak rajta, közben a homlokzatot, a nyílászárókat, és a szükséges közműveket is rendbe teszik. A felújítás közben több, barokk kori, ám az idők során átépített pinceboltozatot is feltártak.

A park is visszanyerheti pompáját, a fák rendbetétele mellett az utakat és a kerítést is helyrehozzák.

A kastély jövője

A belső terek elkészültével megkezdődik a kiállítások kialakítása is, amelyek a hercegi rezidencia épületének és a nagy múltú Sándor-Metternich család kiemelkedő tagjainak a történetét mesélik majd el, a 21. századi követelményeknek megfelelően, élményszerűen.

A földszinten mutatják majd be a kastélyban feltárt barokk falfestményeket, valamint a kastélykápolna egykori felszereléséhez tartozó, iparművészeti remek miseruhákat.

A kiállítás másik részében gróf Sándor Móric kalandos életét lehet majd megismerni, többek között nevezetes lovas bravúrjait, és a már életében hozzá kötődő legendákat is. A „női” szárnyban Pauline von Metternich sarokszalonját korhű módon állítják helyre.

A múzeum – a tervek szerint – 2020-ban nyílik meg a látogatók előtt.

Az Ördöglovas

Gróf szlavniczai és bajnai Sándor Móric Budán született 1805. május 23. és Bécsben halt meg 1878. február 23-án.

A magyar főúr, európai hírű lovas, úszó és vadász volt.

A Sándor család grófi ágán ő volt az utolsó férfi. A bátyja fiatalon meghalt, rajta kívül még három húga volt.

A családban nem ő volt az első „fura figura”. Apja például nem akart kimenni az utcára, ezért egy zárt folyosót csináltatott a Várszínházhoz, ahová minden este ellátogatott.

Mivel másodszülött volt, nem sokat foglalkoztak a taníttatásával. Ráadásul gyenge fizikumú kisgyerek volt, ezért apja – a haláláig – még a lovak közelébe sem engedte.

Mikor testvére egy megfázást követő tüdőgyulladásban meghalt, akkor kezdett hozzá, hogy pótolja az elmaradt oktatását. Több nyelven is beszélt, zenélt zongorán és citerán.

Nagykorúságát elérve átvette a birtok irányítását. Elsők között síremléket csináltatott a bajnai temetőben, ott temették el szüleit és bátyját is.

A grófról azt mondták, hogy megbízható, komoly ember, akinek nem voltak különösebb kalandjai sem. Egy nagy szenvedélye volt, a lovaglás. Bár fogatot hajtott már, de lóra csak akkor ült először, amikor már maga dönthetett a sorsáról. Azonnal egy angol telivért kért a lovásztól, aki óvta ettől, ám a ló és lovasa tökéletesen megértették egymást. Mikor pedig arra figyelmeztették, hogy a lovaglást is tanulni kell, azt mondta:

„Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni.”

A lovásznak be is bizonyította, póznán ugratott át, nyereg nélkül ugratott, és tökéletesen ülte meg a lovat. Ezt követően szenvedélyévé vált a lovaglás.

A grófi és lova hamar ismertté és népszerűvé vált. Sokszor látták a budai palotája erkélyén is lóháton pipázva. Az utcákon is lovas bravúrokat mutatott be.

Házakba, szobákba de még szállodai szobába is képes volt lóháton érkezni.

Számos furcsaságot feljegyeztek róla: udvari bolondja is volt, az orvosa fejéről almát lőtt le.

Angliába is elvitte a szenvedélye, ahol fogadásból betört egy kezelhetetlennek tartott lovat, amellyel aztán egy versenyt is megnyert. A ló tulajdonosát teljesen megbabonázta, ő mondta aztán a grófról:

"Ez nem egy ember, ez egy ördög."

"Sándor grófot aligha lehet elegáns lovasnak nevezni és semmilyen körülmények között sem szabályos lovas... A rögtönzött bravúr izgatja, a kaland, a rendkívüli élmény, amit a nyereg nyújt, sőt amit a ló nyújthat. Gyakran ugyanis lova a kezdeményező, ha szembe kell nézni a veszedelemmel, vagy menekülnie kell előle… Tudománya nem a szó szoros értelmében vett lovasművészet, egészen más valami! Fantáziával vegyült kalandhajszolás, rettenthetetlen akaraterővel párosult elszántság, a lehetetlenség megkísérlése, sőt megvalósítása; olyasmi, amire e sportnak úgynevezett művészei álmukban sem mernek gondolni. Mindezt pedig oly született adottság, oly szív és vérmérséklet segíti a grófnál diadalra, amire csak egy lehet a magyarázat: az ember öt érzékén felül egy hatodikkal bír, amely által bűvös hatalmában tartja a lovakat"

– írta róla egy kortárs lovasszakértő.

Az Ördöglovas legendája elterjedt, sokan próbálták legyőzni lovaglásban, de sikertelenül.

A lovakon kívül még a hidak foglalkoztatták. Ezért sokat levelezett gróf Széchenyi Istvánnal, akit arra ösztönzött, hogy építsenek hidat Buda és Pest között.

Egy súlyos lovas balesetben leesett a lováról és fejét vasba verte. Ezt követően kezdett az agya elborulni, többször szándékosan a falnak lovagolt. Emiatt agyrázkódásai, csonttörései és ficamai voltak.

1850-ben elméje végleg elborult, dühöngött, és meg kellett kötözni. Egy prágai elmegyógyintézetbe került, ahonnan állapota lassú javulása után évekkel később engedték haza. Ideje nagy részét a ménessel és vadászattal töltötte. Öreg korában újra kiújult elmebetegsége, és utolsó időszakát a döblingi elmegyógyintézetben töltötte.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Nem színezi túl a valóságot, de ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni – S.E.R.E.G-kritika
Mire képes egy igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon? Megnéztük, hogyan indul a S.E.R.E.G.


Nem vagyunk elkényeztetve manapság (igaz, sosem voltunk) jó magyar sorozatokkal, főleg az agyontámogatott propagandafilmek korában. Na de mire képes egy hazai viszonylatban igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon?

Milyen más sorozat lehetne ma Magyarországon 900 millióval megtámogatva, mint egy tisztes katonai sztori, ahol apa-fia konfliktusokról és komoly, felelősségteljes férfiasságról témázgatnak?

Erős fenntartásokkal ültem neki tehát az első résznek. Kicsit vártam is, hogy mennyire lesz ez egy már-már parodisztikus mű, amilyen akár az Elk*rtuk is volt, vagy a Most vagy soha!. Ezzel szemben nem ez történik, hanem valóban megpróbáltak valami egészen korszerű, történetmesélésben is egészen helytálló sorozatot létrehozni.

A sorozat egyből egy rendkívül komoly harcjelenettel indít, ahol a főszereplő, Győrbíró (Csórics Balázs) makacsul, hősiesen felülírja a neki is kiadott parancsokat, majd önálló akciózásba kezd. Nem vagyok teljesen tisztában a katonai missziók törvényeivel, de tudtommal ennek a való életben sokkal szigorúbb következményei vannak, mint az, amilyen gyorsan túlteszi magát a sorozat ezen a felütésen. A harcjelenet egyébként szörnyen izzadságszagú, ahol páremberes lövöldözések mellett egészen komolyan vehetetlen halálok és effektek tűnnek fel. Mintha a kurd statiszták egy alsópolcos videójátékot imitálva hullanának el, az egyik gránát robbanásától való belassított elugrás pedig már-már komikus. Eszembe jut hirtelen a Sharknadónak egy felturbózott verziója, de a történet gyorsan tovább is áll.

Már Győrbíró házában vagyunk, aki a képek alapján a katonaság mellett lottózhatott is, amilyen lehengerlően szép családi házba sikerült berakni a főszereplőket. Megismerkedünk Marcival (Séra Dániel), akit a sorozat egy egészen céltalan figuraként próbál ábrázolni.

Maga a sorozat tehát két szálon fut, egyrészt a fiatal srác, aki az életét rendbe hozni jelentkezik tartalékos katonának, illetve az apáról, aki egy újabb misszióra próbál csapatot verbuválni.

Ez azért sem rossz, mert az izzadságszagú hőstetteket és a nagy, nemes dolgokat szépen ellensúlyozza az esetlen fiatal felnőtt története. Az előbb említett Marci mellett barátja, Jocó (Kövesi Zsombor) is szépen hozza a saját történetét, sok beszélgetés igazán emberi. Simán meg tudjuk kedvelni a karaktereket, és az is szuper, hogy a fiatalok nyelve végre nem megy át egy Amerikai Pite hasonmásversenybe, nem adtak a szereplők szájába „öcsisajtokat” és egyéb korszerűtlen kifejezéseket.

Egyelőre egy rész alapján, gyaníthatóan a missziós csapat összerakása a fő szál, ami viszont sokkal gyengébb, esetlen és logikátlan dialógusokkal. A színészek Kamarás Iván kivételével nem adnak sokat a karakterekhez, ami nem is biztos, hogy az ő hibájuk:

Sokkal inkább maguk a szerepek tűnnek kidolgozatlannak.

Szándékosan igyekeztem elsősorban sorozatként nézni, és csak másodsorban figyelni a szoftpropagandára, amit helyenként azért szépen elhelyeznek. Marci nézegeti a sereg honlapját, anyuka is elmondja, hogy a sereg megoldás lehet az ösztöndíj kifizetésére is, de még a katona apuka is a legkomolyabb motoron vereti, a tökéletesen kinéző családi házból reggel elindulva, ami a katonalét egy szép víziója. De valóban másodsorban van a „mi lehet jobb, mint katonának lenni” felkiáltás, a történetre ezerszer nagyobb hangsúlyt fektetnek. Természetesen a morális kérdések szépen megjelennek olyan hatásvadász vágóképekben, mint amikor a merengő Győrbíró egy boltból kijövő anyát pásztáz gyermekével.

Szerintem az egyik legtisztelhetőbb rész, hogy nem színezi túl a sorozat a valóságot, a katonai laktanyában az irodák, ahol Győrbíró is tengeti mindennapjait, még mindig tele van a kommunizmusból itt ragadt bútorokkal, a kórház folyosója, ahol Marci sebét összevarrják, pontosan olyan hányadékként néz ki, mint a legtöbb kórházi folyosó egyébként itthon.

Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy miért kell a címben a sereget S.E.R.E.G.-ként írni. Csak online tudtam meg, hogy Szolgálat-Erény-Rend-Erkölcs-Gondviselés lesz a megfejtés. Gondolom, a pöszékre való tekintettel a „Szereg” kicsit furán adta volna ki, más S-betűs szót meg nem lehet kitalálni a katonasággal kapcsolatban.

Összegezve, a S.E.R.E.G. nem egy pokolian jó sorozat, ugyanakkor azt gondolom, hogy ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni. A fiatalok szála üdítő, az átlagos tévénéző szerintem nagyon gyorsan meg tudja szeretni Marci karakterét, és már várja a következő adást, hogy vajon sikerül-e neki Galambost (Gál Réka Ágota) meghódítani. Gyanúsan arra is kíváncsiak leszünk, hogy Kamarás Iván hogyan és mennyire akar kiszúrni Csórics Balázs karakterével. Ezek miatt pedig néha még meg is lehet bocsátani azokat a rém kellemetlen propagandisztikus részeket is, amikbe az egészet becsomagolják. Láttunk ennél rosszabb sorozatot még Netflixen is, bár azt gondolom, hogy a S.E.R.E.G miatt nem fog a hétköznapi ember a tévé előtt toporzékolva várni hétköznap esténként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Felkavaró emlékek! Az űrből is jól látszott a szeptember 11-i terrortámadás füstje
Egy amerikai asztronauta, Frank Culbertson éppen a nemzetközi űrállomáson teljesített szolgálatot, amikor becsapódtak a repülőgépek a tornyokba. Az űrhajós felvételt készített a füstfelhőről.
Fotó: NASA - szmo.hu
2024. szeptember 11.



A tragédia évfordulóján ismét előkerült az az űrből készített videót, amin jól látszik a World Trade Center ellen elkövetett terrortámadás füstje. A NASA felvételén a hatalmas füstfelhő az űrből is jól kivehető volt.

Egy amerikai asztronauta, Frank Culbertson éppen a nemzetközi űrállomáson teljesített szolgálatot 400 kilométerre a Földtől, amikor becsapódtak a repülőgépek a tornyokba.

Az űrhajós szemtanúja volt a második torony összeomlásának 2001. szeptember 11-én.

Culbertson korábban már az Astronauts: Houston We Have a Problem című dokumentumfilmben beszélt arról a felejthetetlen napról. Így emlékezett vissza:

"Azonnal megpróbáltam szerezni egy videókamerát és egy ablakot, amely a megfelelő irányba néz. Az idő teljesen tiszta volt aznap. Könnyen kivehető volt New York: egy nagy fekete füstoszlop jött ki a városból, és ahogy ráközelítettem a kamerával, láttam ezt a nagy szürke foltot, amely beborítja Manhattan déli részét."

Az űrhajós azt is leírta, hogy a füst úgy nézett ki, mint valami furcsa virág, amelynek a szára dél felé áramlik.

(via Ladbible)


Link másolása
KÖVESS MINKET: