A magyar sztárorvos, aki Einsteint kezelte, és Jászai Marit szerette
„Sohasem találtam előtted olyan emberre, akinek a lelkemet föl kívántam tárni” – írta Plesch Jánoshoz címzett levelében az – idén 175 éve elhunyt – Jászai Mari. Az akkor már 58 éves színművésznővel 1908-ban egy gyógyfürdő-szanatóriumban, a szlovák Rajec városában ismerkedett meg. Dacára a majdnem harmincévnyi korkülönbségnek – úgy, hogy a színésznő volt ennyivel idősebb, ami akkoriban különösen meglepőnek számított –, heves szerelemre lobbantak egymás iránt.
A művészetekre fogékony, budapesti zsidó családba született doktor harmincéves korára már híres magánpraxist épített fel, és gyakran utazott nyugat-európai magánklinikákra is. Iskoláit külföldi tanulmányutakkal tarkította Ausztriában, Németországban és Olaszországban egyaránt, és együtt végzett radioaktív kísérleteket Marie és Pierre Curie-vel. Jánost a szakma is elismerte, hiszen az ún. kopogtatás egyik módszere, valamint egyéb, például vérmennyiség-meghatározási módszer fűződik a nevéhez, valamint a húszas években higany nélkül működő vérnyomásmérő szerkezetet is tervezett.
Nem kisebb nevek tartoztak a páciensei körébe, mint Albert Einstein, akinek nem csupán háziorvosa, de közeli barátja is volt negyed évszázadig – levelezésüket a jeruzsálemi Albert Einstein Archívum őrzi. Ugyanakkor a belgyógyász jó barátságban volt Bernard Shaw-val, Marlene Dietrich-hel, Toscaninivel és számos világhírű művésszel, közéleti személyiséggel.
Az ifjú orvost zömében a művésznő mutatta be ezekben a körökben kapcsoltuk öt éve alatt, és rajta keresztül ismerkedett meg például az addigra rendkívül idős Görgey Artúrral is. A váratlan szerelmi történet nem meglepő módon igen gyorsan és igen rosszul végződött, és a színművésznő úgy érezte, hogy a férfi csak ugródeszkának használta őt. Visszatekintve, azért találkoztak Rajecben, mert Plesch eleinte szanatóriumot akart alapítani Magyarországon, el is nyerte Széll Kálmán támogatását, de közbejött a kormányváltás, úgyhogy egyszerű fürdőorvosnak ment Rajecfürdőre. A többi utána már történelem, és az ambíciózus orvos karrierje valóban kiteljesedett – kérdés, hogy mennyire a szakértelmének, és mennyire Jászainak köszönhetően. Emiatt a csalódott és dühös Jászai később ötezer koronát kért és kapott a doktor családjától, mondván, ennyibe került az ifjú orvos protezsálása és bevezetése az illusztris társaságba. De kétségkívül ő volt Jászai utolsó, és egyik legnagyobb szerelme.
Pleisch János a nősülésnél már eggyel okosabban választott: 1917-ben elvette feleségül az egyik legnagyobb német vegyipari konszern tulajdonosának a lányát, és Berlinben telepedtek le. A kiváló kapcsolatokkal rendelkező Ganz család révén klinikáján és Berlin melletti kastélyában uralkodó családok tagjai adták sorra egymás után a kilincset. A berlini képzőművészeti élet egyik legendája, Max Slevogt pedig lefestette őt és a családját (lásd fent). Sőt, Einstein vasárnaponként nála orgonált úgy, és a házhoz közeli folyónál ülő zenehallgatók nem is tudták, ki játszik – ezen a képen a tudós a magyar doktor gyerekeivel látható.
A jólétnek a Hitler-korszak vetett véget, amikor az orvos feleségével és három lányával Londonba menekült, ahol a brit szabályok értelmében újra be kellett iratkoznia az egyetemre a szakmai múltja ellenére. Pleisch János 1949-ben kiadta az – igaz barátja, Alfred Kerr szerint olvashatatlan – önéletrajzát, ’Janos: The Story of a Doctor’ címmel, említve természetesen Jászai Marit is. Élete végén Plesch ráunt Angliára, és Svájcba költözött, ahol szinte kizárólag a művészettörténetnek szentelte hátralévő életét, elsősorban Rembrandt munkásságát kutatva (saját gyűjteményében is volt egy igazi festménye Rembrandttól). A zseni és sarlatán jelzőkkel egyaránt illetett Plesch János végül Beverly Hillsben hunyt el.
