MÚLT
A Rovatból

225 éves titok: az Unicum

A Zwack család történetének legendás helyszínein jártunk. Íme egy évszázadokon átívelő, kalandfilmbe illő sztori.


Idén 225 éve, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában az udvari orvos, dr. Zwack a gyomorpanaszokkal küszködő uralkodónak egy keserű likőrt kínált, ami annyira jól sikerült, hogy a császár elismerően felkiáltott: „Das ist ein Unicum”. Így született meg 1790-ben a legendás magyar ital, az Unicum.

_NSZ4275_1

Az évforduló alkalmából a Budapesti Aszfaltprojekt (BUPAP) új városi sétát indított, hogy bemutassák a Zwack család kalandokban bővelkedő, fordulatos történetét.

Utunkat a Várban, a Ruszwurm Cukrászdában kezdtük. Zwack Pétert gyakran elhozta ide nagyapja, ha jó jegyeket kapott, ami nem csoda, hiszen alig néhány saroknyira, az Úri utcában lakott a család.

_NSZ4201_1

Rendhagyó túránkra ezúttal elkísért bennünket Zwack Péter özvegye, az angol származású Anne Marshall, valamint Zwack Sándor és Zwack Izabella is, akik megilletődve léptek be a család hajdani otthonául szolgáló, ma már üresen álló házba. Ők vezetik ma a céget.

_NSZ4182_1

Sajátos hagyomány, hogy a Zwackot általában egy testvérpár irányítja, akik rendszerint jól kiegészítik egymást. Talán ez az egyik titka a több mint két évszázada tartó sikernek. Igaz, a kapcsolat nem volt mindig felhőtlen a vállalkozást irányító testvérek között. Zwack János és Zwack Béla között például a két világháború között annyira elmérgesedett a viszony, hogy állítólag irodáik között egy ügyvéddel üzengettek egymásnak. Még azt is tőle kérték, hogy köszönjön a másiknak a nevükben.

_NSZ4378_1

De vissza az Úri utca 45-be, ahol Zwack János és családja élt, meglehetős fényűzésben. Volt miből: a gyár 1840 óta működött, az 1930-as években pedig a cég virágkorát élte, termékeiket világszerte ismerték.

Sándor és Izabella azt mesélték, hogy nagyapjuk, János imádta a luxust. Egy Buickkal és sofőrrel járt, és a krémszínű selyemingekből 120-at is begyűjtött. És ha ez nem lenne elég: mindegyiket Svájcba küldte mosni és vasalni. Volt vagy 100 pár cipője is, ezeket a világháború végén a szovjet katonák lopták el, igaz, valamiért mindegyik párból csak az egyiket vitték.

A 30-as években a család szomszédainak többsége is nemes volt. Csakugyan, a Várban sétálva a Úri utca macskakövén szinte magunk mellett éreztük az illusztris szomszédság nyüzsgő életét.

Utunk átvezetett a Gellérthegy szomszédságába, a Minerva utcába. Itt lakott Zwack Mária, vagyis Mici néni, aki arról lett híres, hogy egy grazi szanatóriumban elcsábította Ady Endrét. A költő egy egész verseskötetet írt neki, Myllitának becézve őt.

_NSZ4207

A történelem úgy hozta, hogy az eredetileg zsidó származású, ám már az első világháború idején átkeresztelkedett család élete nem maradt ilyen tejjel-mézzel folyó kánaán. A második világháború idején bujkálniuk kellett, és Mici néni házában húzták meg magukat. Valaki azonban feljelentette őket. Egy hajszálon múlt az életük.

_NSZ4254_1

Amikor a nyilasok megjelentek, mindenkit felsorakoztattak a fal mellé. A család egyik tagja kikönyörögte, hogy visszamehessen a cipőjéért. Mikor ezt megengedték neki, átszökött a szomszédba, a svéd nagykövetségre, amit Raoul Wallenberg vezetett. Rohanva érkezett a család jó barátja, a követség titkára, Lars Berg, aki egy revolvert szorongatva közölte, hogy a ház svéd védelem alatt áll, mindannyian a svéd nagykövetség alkalmazottai, vagy azok családtagjai, és órási diplomáciai botránnyal fenyegetett. Így úszták meg, hogy elhurcolják őket. Berg szerzett nekik svéd útlevelet is, amivel sikerült átvészelniük a világháború maradékát.

_NSZ4218

_NSZ4213_1

Aztán jöttek a szovjet katonák. János feleségét, Verát ruhák alatt bújtatták el, nehogy rátaláljanak. Ő megmenekült, a Soroksári úti gyárat azonban kifosztották. Egymillió liter keserűlikőrt tüntettek el, a tölgyfahordókból pedig pontonhidakat gyártottak.

Zwackék nem adták fel, 1945-ben a porig rombolt gyár két helyiségében ismét munkához láttak. Három év kellett, hogy minden újjáépítsenek. Nagyjából akkorra lettek kész, amikor az egészet államosították. A család azonban hamis receptet adott át a magyar államnak, és sikerült elmenekülniük. Péter kalandos úton, Jugoszlávián keresztül szökött Olaszországba, majd onnan tovább Amerikába.

Miközben a Zwack Soroksári úti gyárépülete felé tartottunk, Sándor és Izabella elmesélték, hogy apjuk, a gazdagságból a nincstelenségbe jutó Péter soha nem adta fel a reményt. Zsebében őrizte a valódi, titkos receptet, szívében a reményt, még akkor is, ha kezdetben Amerikában csak porszívóügynökként kapott állást.

_NSZ4282_1

Odakint Zwack Béla és János folytatták a munkát, és még pert is nyertek a magyar állam ellen, ami akkortól kezdve nem használhatta nyugaton az Unicum és a Zwack nevet. Az igazi Unicumot a 60-as évektől Olaszországban, Milánóban gyártották.

Zwack Péter a 70-es években vette át az olasz üzem irányítását, és amikor lehetett, 1988-89-ben az elsők között tért vissza Magyarországra, hogy visszavásárolja a családi gyárat. Igaz, egy darabig úgy tűnt, hogy a privatizáció során az üzem az angoloké lesz. A szállodájukban villásreggelin ünnepeltek. Izabella azt mondta, ekkor látta apját először komoly dolog miatt sírni. De végül mégis ők győztek, és visszakapták azt, ami jogosan az övék.

A gyár ma már újra régi fényében ragyog. A látogatóközpontban kialakított múzeum közvetlenül az 1892 óta működő italgyártó üzem mellett kapott helyet. Főképp az utolsó generációk életét, és mindent legyőző akaratát ismerhetitek itt meg.

_NSZ4292_1

Sándor és Izabella itt elmesélték, hogy az Unicum alapja több mint 40 különböző gyógy- és fűszernövény összessége, megfelelő aránya, és minősége. A recept alig változott a két évszázad alatt, és mindvégig sikerült titokban tartani. Napjainkban is a család egy beavatott tagja, jelen esetben a családanya, Zwack Péter özvegye, Anne Marshall adja hozzá az "Unicum szívének" nevezett különleges fűszerkeveréket az elegyhez. Igen, jól értitek, a létező összes termék így készül.

A múzeumban megnézhettünk egy 150 éves, bontatlan üveget, igaz, az ital egy része már elpárolgott belőle. Ez még az eredeti címkével készült. A fehér alapon piros keresztet 1922-ben cserélték le a ma ismert arany-piros színekre, a Vöröskereszt kérésére. Kiállították a kultikussá vált "vizesembert" ábrázoló plakátot is, amit Pachl Viktor grafikus festett meg az 1909-ben.

_NSZ4304

_NSZ4382_1

A klasszikus Unicumon kívül már szilvás verzió is létezik - mindezeket egy hihetetlenül nagy pincében kóstolhattuk meg, ahol hatalmas fahordók között vezettek minket végig.

_NSZ4346

Valóságos időutazás volt végigjárni a Zwack család életének színhelyeit, hallani páratlan történeteiket. Nem érdemes kihagyni!

Te is részt vennél egy ilyen túrán?

Nincs semmi akadálya, hiszen az Unicum weboldalán Te is jelentkezhetsz a családi túrákra.

Ha szerinted is izgalmas a Zwack család története, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Nem színezi túl a valóságot, de ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni – S.E.R.E.G-kritika
Mire képes egy igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon? Megnéztük, hogyan indul a S.E.R.E.G.


Nem vagyunk elkényeztetve manapság (igaz, sosem voltunk) jó magyar sorozatokkal, főleg az agyontámogatott propagandafilmek korában. Na de mire képes egy hazai viszonylatban igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon?

Milyen más sorozat lehetne ma Magyarországon 900 millióval megtámogatva, mint egy tisztes katonai sztori, ahol apa-fia konfliktusokról és komoly, felelősségteljes férfiasságról témázgatnak?

Erős fenntartásokkal ültem neki tehát az első résznek. Kicsit vártam is, hogy mennyire lesz ez egy már-már parodisztikus mű, amilyen akár az Elk*rtuk is volt, vagy a Most vagy soha!. Ezzel szemben nem ez történik, hanem valóban megpróbáltak valami egészen korszerű, történetmesélésben is egészen helytálló sorozatot létrehozni.

A sorozat egyből egy rendkívül komoly harcjelenettel indít, ahol a főszereplő, Győrbíró (Csórics Balázs) makacsul, hősiesen felülírja a neki is kiadott parancsokat, majd önálló akciózásba kezd. Nem vagyok teljesen tisztában a katonai missziók törvényeivel, de tudtommal ennek a való életben sokkal szigorúbb következményei vannak, mint az, amilyen gyorsan túlteszi magát a sorozat ezen a felütésen. A harcjelenet egyébként szörnyen izzadságszagú, ahol páremberes lövöldözések mellett egészen komolyan vehetetlen halálok és effektek tűnnek fel. Mintha a kurd statiszták egy alsópolcos videójátékot imitálva hullanának el, az egyik gránát robbanásától való belassított elugrás pedig már-már komikus. Eszembe jut hirtelen a Sharknadónak egy felturbózott verziója, de a történet gyorsan tovább is áll.

Már Győrbíró házában vagyunk, aki a képek alapján a katonaság mellett lottózhatott is, amilyen lehengerlően szép családi házba sikerült berakni a főszereplőket. Megismerkedünk Marcival (Séra Dániel), akit a sorozat egy egészen céltalan figuraként próbál ábrázolni.

Maga a sorozat tehát két szálon fut, egyrészt a fiatal srác, aki az életét rendbe hozni jelentkezik tartalékos katonának, illetve az apáról, aki egy újabb misszióra próbál csapatot verbuválni.

Ez azért sem rossz, mert az izzadságszagú hőstetteket és a nagy, nemes dolgokat szépen ellensúlyozza az esetlen fiatal felnőtt története. Az előbb említett Marci mellett barátja, Jocó (Kövesi Zsombor) is szépen hozza a saját történetét, sok beszélgetés igazán emberi. Simán meg tudjuk kedvelni a karaktereket, és az is szuper, hogy a fiatalok nyelve végre nem megy át egy Amerikai Pite hasonmásversenybe, nem adtak a szereplők szájába „öcsisajtokat” és egyéb korszerűtlen kifejezéseket.

Egyelőre egy rész alapján, gyaníthatóan a missziós csapat összerakása a fő szál, ami viszont sokkal gyengébb, esetlen és logikátlan dialógusokkal. A színészek Kamarás Iván kivételével nem adnak sokat a karakterekhez, ami nem is biztos, hogy az ő hibájuk:

Sokkal inkább maguk a szerepek tűnnek kidolgozatlannak.

Szándékosan igyekeztem elsősorban sorozatként nézni, és csak másodsorban figyelni a szoftpropagandára, amit helyenként azért szépen elhelyeznek. Marci nézegeti a sereg honlapját, anyuka is elmondja, hogy a sereg megoldás lehet az ösztöndíj kifizetésére is, de még a katona apuka is a legkomolyabb motoron vereti, a tökéletesen kinéző családi házból reggel elindulva, ami a katonalét egy szép víziója. De valóban másodsorban van a „mi lehet jobb, mint katonának lenni” felkiáltás, a történetre ezerszer nagyobb hangsúlyt fektetnek. Természetesen a morális kérdések szépen megjelennek olyan hatásvadász vágóképekben, mint amikor a merengő Győrbíró egy boltból kijövő anyát pásztáz gyermekével.

Szerintem az egyik legtisztelhetőbb rész, hogy nem színezi túl a sorozat a valóságot, a katonai laktanyában az irodák, ahol Győrbíró is tengeti mindennapjait, még mindig tele van a kommunizmusból itt ragadt bútorokkal, a kórház folyosója, ahol Marci sebét összevarrják, pontosan olyan hányadékként néz ki, mint a legtöbb kórházi folyosó egyébként itthon.

Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy miért kell a címben a sereget S.E.R.E.G.-ként írni. Csak online tudtam meg, hogy Szolgálat-Erény-Rend-Erkölcs-Gondviselés lesz a megfejtés. Gondolom, a pöszékre való tekintettel a „Szereg” kicsit furán adta volna ki, más S-betűs szót meg nem lehet kitalálni a katonasággal kapcsolatban.

Összegezve, a S.E.R.E.G. nem egy pokolian jó sorozat, ugyanakkor azt gondolom, hogy ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni. A fiatalok szála üdítő, az átlagos tévénéző szerintem nagyon gyorsan meg tudja szeretni Marci karakterét, és már várja a következő adást, hogy vajon sikerül-e neki Galambost (Gál Réka Ágota) meghódítani. Gyanúsan arra is kíváncsiak leszünk, hogy Kamarás Iván hogyan és mennyire akar kiszúrni Csórics Balázs karakterével. Ezek miatt pedig néha még meg is lehet bocsátani azokat a rém kellemetlen propagandisztikus részeket is, amikbe az egészet becsomagolják. Láttunk ennél rosszabb sorozatot még Netflixen is, bár azt gondolom, hogy a S.E.R.E.G miatt nem fog a hétköznapi ember a tévé előtt toporzékolva várni hétköznap esténként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Felkavaró emlékek! Az űrből is jól látszott a szeptember 11-i terrortámadás füstje
Egy amerikai asztronauta, Frank Culbertson éppen a nemzetközi űrállomáson teljesített szolgálatot, amikor becsapódtak a repülőgépek a tornyokba. Az űrhajós felvételt készített a füstfelhőről.
Fotó: NASA - szmo.hu
2024. szeptember 11.



A tragédia évfordulóján ismét előkerült az az űrből készített videót, amin jól látszik a World Trade Center ellen elkövetett terrortámadás füstje. A NASA felvételén a hatalmas füstfelhő az űrből is jól kivehető volt.

Egy amerikai asztronauta, Frank Culbertson éppen a nemzetközi űrállomáson teljesített szolgálatot 400 kilométerre a Földtől, amikor becsapódtak a repülőgépek a tornyokba.

Az űrhajós szemtanúja volt a második torony összeomlásának 2001. szeptember 11-én.

Culbertson korábban már az Astronauts: Houston We Have a Problem című dokumentumfilmben beszélt arról a felejthetetlen napról. Így emlékezett vissza:

"Azonnal megpróbáltam szerezni egy videókamerát és egy ablakot, amely a megfelelő irányba néz. Az idő teljesen tiszta volt aznap. Könnyen kivehető volt New York: egy nagy fekete füstoszlop jött ki a városból, és ahogy ráközelítettem a kamerával, láttam ezt a nagy szürke foltot, amely beborítja Manhattan déli részét."

Az űrhajós azt is leírta, hogy a füst úgy nézett ki, mint valami furcsa virág, amelynek a szára dél felé áramlik.

(via Ladbible)


Link másolása
KÖVESS MINKET: