Visszatért A Fehér Lótusz, csak úgy komótosan, öregesen megyünk nyaralni
Paradicsomi helyszín - Pipa! Rejtélyes nyaralók a csodálatos környezetben - Pipa! Sokkoló nyitány, ami után mindenki végig akarja nézni Mike White A Fehér Lótuszát - Szintén Pipa!
Most jöttem rá, hogy ki az a Mike White, akinek a méltán sikeres A Fehér Lótusz sorozatot köszönhetjük. Az alkotó filmográfiájában igazán vegyes kritikai fogadtatású műveket találunk. Írói munkássága egészen az 1998-as Dawson és a haverokig megy vissza, de írt három részt a kultuszsorozat Különcök és stréberek sorozathoz is. Ez a széria indított el a sztárság útján olyan színészeket, mint Linda Cardellini, James Franco vagy Seth Rogen.
Ezután sok Jack Black-mű alá adott szövegkönyvet, de nekem leginkább a Rocksuliból volt ismerős. Ő alakította a főszereplő elnyomott szobatársát, Nedet, és egyben ő az írója is a filmnek.
De olyan filmtörténeti atomvillanásokhoz is adta a nevét szövegkönyvíróként, mint Az Emoji-film, a Tökéletes hang 3 vagy a borzalmas Gru 3. Ezen szörnyű címek mellett tényleg kellett neki valami kritikai elismerés.
2021-ben aztán bemutatták az HBO gondozásában készült produkcióját, A Fehér Lótuszt, aminek írója és alkotója is egyben. Tehát ő hozta össze az egész művet egy kerek egésszé, ő irányította, tényleg a saját gyermeke lehetett. Akkora sikert aratott, hogy a minisorozatnak szánt első évadot rögtön megtoldották három évaddal. Az első szezon Hawaii-on, a második etap pedig Olaszországban játszódott. A harmadik eresztésre a csodálatos thaiföldi Fehér Lótusz szálloda életéből kapunk egy őrült kis szeletet.
A minisorozatból kvázi antológiasorozat lett. Egy-egy karakter átszivárog egyik évadról a következőre, de akik nem látták az előzményeket, azok számára is teljesen élvezhető.
Mindegyik szezon egy saját kis különálló történetet mesél el, aminek a középpontjában általában valami szörnyűség van, rengeteg sérült emberrel. A thaiföldi kalandot rögtön egy lövöldözéssel indítjuk. Kapunk egy meditáló párost a szállodában, akik körül hirtelen elkezdenek repkedni a lövedékek. Majd mielőtt bármi is kiderülhetne arról, hogy ki lövöldözik a paradicsomi hotelben, vagy kinek a holtteste úszik a kerti tóban, már vissza is utazunk az időben egy hetet, hogy megtudjuk a vérengzés hátterét.
A recept továbbra is ugyanaz, mint eddig. Sokkoló első percek, majd megismerjük, kik a hotel alkalmazottai, és melankolikus, lassú tempóban jönnek a meglepő csavarok. A különbség csak a helyszín és a szereplőgárda. Most a csodálatos thai látkép, növény- és állatvilág köszönt minket. Az atmoszféra szinte tapintható a felvételeken. Gyönyörű képek váltják egymást, majd megismerjük a szezon nyaralóit.
Három fő nyaralócsapatra lehet osztani az új társaságot. Van egy középkorú „csajcsapat”, akik kiszabadultak az otthoni életükből, és levezetik a stresszes mindennapokat a paradicsomi helyszínen.
Vezetőjük Jaclyn Lemon (Michelle Monaghan), aki valamiféle híresség, tévés műsora van, ezért mindenki ismeri. Legjobb barátnői pedig koszorúban kísérik, Laurie (Carrie Coon) és Kate (Leslie Bibb). Valami nem kerek a társasággal, valami a csapatdinamikában nem teljesen kóser, egy biztos: a két sikertelenebb barátnő irigy a sztárra, de más is lehet a háttérben.
Folytatjuk az ismerkedést az idei nyaraló családunkkal, Ratliffékkel. Azért választotta a família a thai csodahotelt, mert a közelben van egy buddhista szerzetes, akivel a család középső gyermeke, Piper (Sarah Catherine Hook) interjút szeretne készíteni a szakdolgozatához. Eközben apunak, Timothynak (Jason Isaacs) valami gondja támad egy volt barátjával és annak burmai cégével. Valószínűleg illegális dolog lesz a háttérben, mert Timothy nagyon ideges lett.
A kanos legidősebb fiú, Saxon (Patrick Schwarzenegger), amíg húga a szakdolgozatával van elfoglalva, megpróbálja bevezetni öccsét, Lochlant (Sam Nivola), az élet fontos kérdéseibe, leginkább a nőzésbe.
Ám lehet, hogy kettejük között több lesz, mint testvéri szeretet. Mindezt az anya, Victoria (Parker Posey) apró mennyiségű ópiumszármazékot tartalmazó nyugtató elfogyasztása mellett asszisztálja végig.
A harmadik csapatunk pedig Rick (Walton Goggins) és barátnője, Chelsea (Amee Lou Wood) kettőse, akik közül a lány egyértelműen nyaralni jött, ám a férfi valamilyen hátsó szándékkal érkezhetett, mivel mindenáron a tulajdonos férjével akar találkozni.
Mindhárom szál eddig kellően izgalmas, a szálloda oldaláról megismerjük Mook (Laisa Manobal) és Gaitok (Tayme Thapthimthong) párocskáját, legalábbis a férfi nagyon szeretné, ha egy pár lehetnének.
Illetve találkozunk még az első évadból visszatérő Belindával (Natasha Rothwell) és Greggel (Jon Gries). Ha nem láttuk volna az előző szezonokat, nem tűnne fel, igazából csak átszivárognak az új szállodába a régi ismerősök.
Ha minden úgy történik, ahogy eddig, akkor az évad legvégén megtudjuk a nagy titkokat: ki az elkövető és ki vagy kik az áldozatok. Illetve megismerjük majd a nyaralóink és a személyzet titkait. A hangulat erős, most nem félig olaszul van a sorozat, hanem thaiul, a helyiek a saját nyelvükön szólalnak meg, ami sokat hozzáad a hangulathoz.
A színészek terén Mike White továbbra **sem** lacafacázik. Walton Goggins bármiben is szerepel, én megnézem, és a Szexoktatásból ismerős Aimee Lou Wood tökéletes párja.
A csajos csapat Michelle Monaghan vezetésében is érdekes, fura hangulata van a keserédes barátságnak. De a legérdekesebb a család dinamikája. Erős homoerotikus kapcsolatot lengetnek meg a két testvér között, miközben a Patrick Schwarzenegger által alakított karakter igazi csajmágnes, műmájer topcsávó tévképzetét kelti. Érdekes lesz látni Arnold fiát egy komolyabb szerepben, ahol nem csak a péniszét, de színészi tudását is meglengetheti.
A Fehér Lótusz továbbra is igazi kis finomság a streaming piacán. A Max jól döntött, hogy folytatja Mike White szatíráját. Nekem a második évad is nagyon bejött, és már most várom, hogy láthassam a thai kaland további részeit. A Fehér Lótusz harmadik szezonjának bevezető része megtekinthető a Max katalógusában! Csak így tovább, Mr. White!
Most jöttem rá, hogy ki az a Mike White, akinek a méltán sikeres A Fehér Lótusz sorozatot köszönhetjük. Az alkotó filmográfiájában igazán vegyes kritikai fogadtatású műveket találunk. Írói munkássága egészen az 1998-as Dawson és a haverokig megy vissza, de írt három részt a kultuszsorozat Különcök és stréberek sorozathoz is. Ez a széria indított el a sztárság útján olyan színészeket, mint Linda Cardellini, James Franco vagy Seth Rogen.
Ezután sok Jack Black-mű alá adott szövegkönyvet, de nekem leginkább a Rocksuliból volt ismerős. Ő alakította a főszereplő elnyomott szobatársát, Nedet, és egyben ő az írója is a filmnek.
De olyan filmtörténeti atomvillanásokhoz is adta a nevét szövegkönyvíróként, mint Az Emoji-film, a Tökéletes hang 3 vagy a borzalmas Gru 3. Ezen szörnyű címek mellett tényleg kellett neki valami kritikai elismerés.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Az első rész a legerősebb a hat közül - Megjelent a Fekete tükör legújabb szezonja, de nem örülhetünk neki felhőtlenül…
A Fekete tükör minden epizódja gyakorlatilag egy különálló rövidfilm, amely a társadalom és a technológia kapcsolatának a sötét oldalát vizsgálja. Egy igazi zsánereken átívelő depresszív kaland. Lássuk milyen lett a hetedik évad!
A Fekete tükör egy brit kezdeményezés volt 2011-ben. Megpróbálták Az alkonyzóna hangulatát átemelni az angol Channel 4 csatorna segítségével. 2014 után úgy tűnt, a csatorna nem tudja finanszírozni az emelkedő költségeket, egy pár év kihagyás után jött a Netflix, és új életet lehelt a sorozatba, természetesen mérhetetlen mennyiségű pénzzel karöltve.
Amint megnyíltak a pénzcsapok, Charlie Brooker alkotó előtt kinyílt a világ, és a visszafogottabb brit költségvetés után igazán el tudott szabadulni a képzelete.
Több nagynevű sztár is szerepelt egy-egy epizódban. Sokak szerint ez nem tett feltétlenül jót a sorozatnak, mert sokkal kommerszebb részeket eredményezett. Én nem így gondoltam, alapvetően mindig jól szórakoztam a Fekete tükrön, már ha lehet ilyet írni egy hihetetlenül depresszív műről.
Mert mi is a Fekete tükör? Kell hozzá egy speciális hangulat, az biztos. Egy kegyetlen, maró humorú, sokszor disztópikus jövőt lefestő antológia-sorozat. Ez azt jelenti, hogy az epizódok ugyanazon a Földön játszódnak, de mégsincs igazán kapcsolat a részek között. Zsánereit is folyamatosan váltogatja, az egyik rész horror, a másik sci-fi, de lehet szatíra is.
Ami sokszor közös a történetekben, az egy új technológia, ami a jövőben megváltoztatja a világot. Egy külső agyi szinopszischip, ami rengeteg lehetőséget ad a forgatókönyvíróknak.
Sok rész azt mutatja be, hogy ennek az új technológiának milyen felhasználási lehetőségei vannak, és milyen visszaéléseknek nyit kapukat, akár az igazságszolgáltatásban, vagy a szórakozásban. A Fekete tükör nem szégyenlősködik, a sorozat nagy része erősen 18+-os, főleg, ha a brit epizódokat is nézzük. A Netflix úgy érzem, visszavett azért a bemutatott szörnyűségekből.
Eddig minden új évadot ünnepként kezeltem, engem nem idegenített el a piros streamingszolgáltató jelenléte, örültem, hogy újabb részeket tartogat számomra a Tükör. Legalábbis eddig. Az előző évad sem töltött el teljes megelégedettséggel, de úgy gondoltam, ez biztos csak egy gyengébb eresztésre sikeredett. Mostanra viszont elértünk oda, hogy ebben a szezonban több az elmegy/rossz epizód, mint a kiemelkedő rész. A hetedik évad szerintem még gyengébbre sikerült, mint az előző. Az első rész a legerősebb a hat közül.
Úgy éreztem, ez az epizód nemcsak egyszerre fricska a Netflix és mindenféle előfizetéses szolgáltatás orra alá, hanem egyben az egészségügy komoly problémáit is górcső alá vevő dráma.
Tényleg remek rész, a színészek is szuperek, a forgatókönyv ugyan kitalálható, de nagyon hatásos. Egészen meglepődtem, milyen jól sikerült a Mindennapi emberek című rész. Nem teljesen a szokásos agyi szinapszis modult használta, hanem ennek egy „streaming” orvosi verzióját, ami adott valami pluszt az eddig megismertekhez, és tényleg izgalmas nyitányt eredményezett.
Aztán jött a második rész, egy csavaros paranoid thriller, amely ugyan minőségben visszaesés az elsőhöz képest, de szórakoztatásban úgy éreztem, magas szinten tudott maradni. A végén lévő fordulat és a magyarázata ugyan elképesztően bénára sikerült, de az odáig vezető út megéri, hogy megnézzük. Nem kiemelkedő, de szórakoztató darab lett. Ekkor még bizakodtam. Ami rögtön el is tűnt a harmadik epizódra. Itt előkerült a szokásos technológia, csak megint egy másik felhasználási módját találták ki. Ám az alapötlet szerintem nagyon erőltetett.
Egy filmforgatáshoz használták fel a virtuális teret mesterséges intelligenciával irányított színészek alkalmazásával.
Akik tudják, hogyan zajlik egy forgatás, azok valószínűleg szörnyülködtek a Hotel Reverie epizódon. Emellett a casting is nagyon félrement. Awkwafina semmit nem tett hozzá a részhez, Issa Rae pedig mint főszereplő színész, aki egy színészt alakít, borzasztó. Egyedül Emma Corrint tudom dicsérni, mint az egyik főszereplőt, aki egy mesterséges intelligencia által alakított színészt játszik. Értem, mi volt a cél, Hollywood aranykorát kicsit dicsőíteni, és a problémáit elővenni, de szerintem ez a rész teljesen félrement. Nemcsak, hogy tisztelgés nem volt az igazi a téma iránt, de a kritika is gyenge volt. A remake-ek feleslegességére is rosszul hívta fel a figyelmet, pedig lehetett volna ezzel mit kezdeni. A vége hatásos, de nem érte meg az utazást sajnos. Itt kicsit alább hagyott a lelkesedésem.
A negyedik résznél egy pillanatra örültem, majd gyorsan elkámpicsorodtam. Én nagyon szerettem a 2018-as interaktív, tévén játszható, különálló kalandjáték részt, a Bandersnach-et. Úgy kell elképzelni, mint a 80-as években divatos kalandjáték-kockázat könyveket, csak tévére átültetett mechanikával. Nagyon érdekes, de maga a történet nem volt annyira jó.
Nos a negyedik epizód a Bandersnach spirituális folytatása.
Eléggé hasonló a hangneme és a stílusa, természetesen a kalandjáték-trükkön kívül. Ám itt is elcsúsztak sok banánhéjon. A csavar az első pillanatban kitalálható, a múltban játszódó részekben pedig nincs igazi újdonság, és az egésznek nagyobb a füstje, mint a lángja. A színészek jók, de ennyit tud.
A folytatásban megint a szokásos ötletet használják fel új köntösben. Ám itt működik a dolog! Az ötödik részben most egy elhunyt halotti beszédében ad segítséget az agyi chip, egy volt szerelem szemszögéből. Paul Giamatti fiatalkori, első és igazi szerelme elhunyt.
Elsodorta őket egymástól az élet, de a férfi mindig is szerette a nőt. Fényképek és egy mesterséges intelligencia segítségével Giamatti visszaemlékszik a történtekre.
Elképesztően melankolikus és hatásos a sztori. Oda merem tenni a legjobb Fekete tükör-epizódok mellé. Nem a megszokott maró, rosszindulatú történet, hanem a keserédes, szomorkás, drámai darab. Gyakorlatilag az egész egy kamaradráma Giamattival és Patsy Ferrannal, ami nagyon működik.
Végül elérkeztünk a nagy fináléhoz. A duplarész hosszúságú utolsó epizód a nagy sikerű negyedik évad USS Callister című epizódjának a közvetlen folytatása. A sorozat életében ez az első ilyen direkt „második rész”. Hangulatos, de nem tud igazán semmi újat mutatni.
Kicsit még úgy is érzem, hogy visszamenőleg leminősíti a USS Callistert. Az akkor lezárt történetet gyakorlatilag semmissé teszi, nem épít rá, hanem elszúrja annak befejezését.
Kicsit olyan érzésem támadt, hogy kötelező volt ez az epizód, mert Cristin Milioti és Jesse Plemons is azóta nagyobb név lett. Emiatt már egy rossz szájízzel kezdődik az egész. A régi epizódból szinte mindenki visszatér, egyedül az érdekes arcú Michaela Coel hiányzik, de ha igazak a hírek, akkor egy másik forgatás miatt nem tudott részt venni ebben. Úgy érzem, a USS Callister: Into Infinity elköveti az összes hibát, amit egy folytatás el tud: nagyobb, hosszabb és totál felesleges. A színészek ügyesek, de itt is ennyit tudok kiemelni. A sci-fi téma működik, a szokásos technológia itt is jelen van, a befejezés próbál nagyot húzni, de nem érzem jónak a megoldást. Kicsit inkább béna.
Tehát összegzésként, ha valaki csak a jó részeket akarja megnézni, akkor elég az első és az ötödik epizódot elindítania. Minden más csak felesleges sallang. Amit nagyon sajnálok. Az igazság az, hogy egyre több jobbnál-jobb antológiasorozat készül, az Amazonos Secret Level, a Tales from the Loop, vagy a szintén Netflixes Love Death and Robot is jobb részeket adott nekünk az utóbbi időben, mint a Fekete tükör az elmúlt pár évadban. Ha sikeres lesz, biztos érkezik majd a nyolcadik évad, de valami újat kellene mutatnia Brookeréknek, mert ez a biztonsági játék túl unalmas, és nem lesz elég hosszútávon. Tényleg sajnálom…
A Fekete tükör egy brit kezdeményezés volt 2011-ben. Megpróbálták Az alkonyzóna hangulatát átemelni az angol Channel 4 csatorna segítségével. 2014 után úgy tűnt, a csatorna nem tudja finanszírozni az emelkedő költségeket, egy pár év kihagyás után jött a Netflix, és új életet lehelt a sorozatba, természetesen mérhetetlen mennyiségű pénzzel karöltve.
Amint megnyíltak a pénzcsapok, Charlie Brooker alkotó előtt kinyílt a világ, és a visszafogottabb brit költségvetés után igazán el tudott szabadulni a képzelete.
Több nagynevű sztár is szerepelt egy-egy epizódban. Sokak szerint ez nem tett feltétlenül jót a sorozatnak, mert sokkal kommerszebb részeket eredményezett. Én nem így gondoltam, alapvetően mindig jól szórakoztam a Fekete tükrön, már ha lehet ilyet írni egy hihetetlenül depresszív műről.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Emma Charlotte Duerre Watson 1990. április 15-én született Párizsban, Jacqueline Luesby és Chris Watson angol ügyvédek gyermekeként. A családi háttere intellektuálisan és kulturálisan egyaránt gazdag, francia és angol hatások alakították Emma korai éveit. Ötéves koráig élt az öccsével, Alexszel együtt a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben, a szülők azonban ötéves korában elváltak, így a gyerekek ekkor Angliába költöztek, hogy az édesanyjukkal éljenek Oxfordshire-ben, a hétvégéket pedig apjuk londoni házában töltötték (később született még három féltestvére – Toby, Lucy és Nina – az apja új házasságából). Oxfordban a Dragon Schoolba járt 2003-ig, eddigre azonban már ismert színész volt az első két Harry Potter-filmnek köszönhetően.
Egyébként kb. hatéves korától kezdve a színészet érdekelte a leginkább, és szülei beleegyezésével a Stagecoach Theatre Arts oxfordi intézményében, egy részidős színházi iskolában képezte magát, ahol éneklést, táncot és színészetet tanult.
„Mindig is szerettem ezt a világot. Sokszor szerepeltem iskolai színdarabokban, és gyakran léptem fel a családom előtt. De 9 éves koromban kaptam először igazi ízelítőt a hivatásos színészetből. Akkor még nem tudtam, hogy ez megváltoztatja az életemet” – mesélte Watson a Vogue-nak egy 2018-as interjúban.
Tízéves korában már fellépett a Stagecoach produkcióiban és iskolai darabokban, de a Harry Potter-franchise előtt soha nem játszott hivatásszerűen.
Hermione 10 éve
A színészi útja aztán 1999-ben, kilencéves korában drámai fordulatot vett, amikor elkezdődött a szereplőválogatás J.K. RowlingHarry Potter-könyvsorozatának filmadaptációjához. Watsont a drámatanára bátorította, hogy próbálja ki magát a castingon, kezdetben azonban nem volt tisztában a projekt nagyságrendjével: „Nem éreztem az elején, hogy milyen nagyszabású dolgokról van szó. A könyvekről sem tudtam sokat, de azt igen, hogy Hermione karaktere zseniális. Amikor a drámatanárom azt javasolta, hogy jelentkezzek a meghallgatásra, azt gondoltam, hogy szórakoztató élmény lesz, de nem igazán számítottam arra, hogy bármi is lesz belőle. Csak a tőlem telhető legjobbat akartam nyújtani. Majd folyamatosan kérték, hogy jöjjek vissza, és kezdtem úgy érezni, hogy valami igazán különleges dolog részese vagyok. Amikor pedig felhívtak, hogy megkaptam a szerepet, akkor döbbentem rá igazán: az életem soha többé nem lesz ugyanaz, mint eddig."
Watson, akit 2000-ben választottak ki több ezer lány közül Hermione Granger szerepére, ez a döntés pedig kulcsfontosságúnak bizonyult a karrierje szempontjából. Az első rész, a Harry Potter és a bölcsek köve 2001-ben került a mozikba, Watson alakítása pedig széles körben váltott ki elismerést. A fantasyfilmek sikere egyik napról a másikra sztárrá tette őt, az újonnan szerzett hírnév azonban számos kihívással járt együtt.
Bár Watson már fiatalon reflektorfénybe került, eltökélt szándéka volt, hogy a népszerűség nem árnyékolja be a színészet iránti szenvedélyét. A Harry Potter-filmek (nyolc epizód 2001-től 2011-ig) alatt próbált egyensúlyozni az iskolai tanulmányai, a magánélete és a szakmai karrierje között. A világsztársággal járó nyomás ellenére ugyanis nagyon komolyan vette a tanulmányait, és keményen dolgozott azért, hogy megőrizze életében a normalitás érzését. „Tudatos döntést hoztam: nem akartam, hogy az életem csak a Harry Potterről szóljon. Fontos volt számomra, hogy folytassam a tanulmányaimat, és a színészkedésen kívül más érdeklődési körökkel is foglalkozzam. Nem akartam, hogy egyetlen szerep vagy film határozza meg az életemet” – mondta erről.
Mindenkit leiskolázott
A Dragon School, vagyis az általános suli 2003-as befejezése után Watson az oxfordi Headington Schoolba ment tovább. A Harry Potter-forgatásokon való tartózkodása során őt és színésztársait, Daniel Radcliffe-et (Harry Potter), Rupert Grintet (Ron Weasley), Tom Feltont (Draco Malfoy) és a többi gyereket naponta akár öt órán át korrepetálták.
Emma aztán 2006 júniusában tíz tantárgyból tett záróvizsgát, amelyek közül nyolcat A* (csillagos ötös), kettőt A (ötös) eredménnyel zárt.
A gimnázium befejezése, vagyis az érettségi után szünetet tartott a tanulmányaiban, hogy 2009 februárjától a Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. és 2. részének forgatására koncentráljon, de azt állította, hogy utána tovább akar tanulni.
Később megerősítette, hogy a Brown Egyetemet választotta Providence-ben, Rhode Islanden. 2011 márciusában, 18 hónapos egyetemi tanulmányok után aztán bejelentette, hogy „egy vagy két félévre” halasztást kér. Végül az utóbbira került sor, elmondása szerint így négy helyett öt évbe telt, hogy megszerezze a diplomáját angol irodalomból a színészi munkái miatt. 2014. május 25-én diplomázott a Brown Egyetemen. Ennyi azonban nem volt neki elég. Kilenc évvel később, 2023-ban elkezdte a mesterképzését az Oxfordi Egyetemen, idén pedig teljesítette a követelményeket, és továbblépett, hogy megszerezze a PhD-jét.
A Varázsvilág után
Az utolsó HP-film, a 2011-es Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész után Emma nagy kihívás előtt állt: hogyan lépjen tovább a karrierjében, miután eljátszotta azt a karaktert, amely egy évtizeden át meghatározta őt. Úgy döntött, másféle szerepeket keres, és próbálja elkerülni a beskatulyázást. A poszt-Harry Potter-éra első filmje a 2011-es Egy hét Marilynnel lett a számára, bár abban még csak egy nagyobb mellékszerepeket alakított. Korábban a Harry Potter-epizódokon kívül csupán egy tévéfilmben szerepelt (2007: Ballet Shoes), és egy animációs filmben szinkronizált (2008: Cincin lovag). Az első főszerepét a 2012-es Egy különc srác feljegyzéseiben játszotta, amelyet Stephen Chbosky a saját regényéből írt és rendezett. Watson alakította Samet, egy összetett és sebezhető tinédzsert, aki a kamaszkor megpróbáltatásai között próbál navigálni. A szerep merőben eltért Hermionétól, és lehetővé tette Emma számára, hogy megmutassa az érzelmi mélységét és sokoldalúságát színésznőként. Sokan máig a legjobb alakításaként emlegetik.
A következő években Watson több filmben is szerepelt, köztük a Lopom a sztáromban (2013), az Itt a végében (2013), a Noéban (2014), A kolóniában (2015), a Regressionben (2015), A körben (2017) és a Kisasszonyokban (2019), bizonyítva, hogy képes alkalmazkodni a legkülönbözőbb műfajokhoz, a drámától a fantasyn át a pszichológiai thrillerekig. A Harry Potterekhez fogható legnagyobb sikerét a 2017-es A szépség és a szörnyeteggel, vagyis az 1991-es Disney-animáció élőszereplős feldolgozásával érte el, amelyben a főszerepelő Belle-t alakította, és amely több mint egymilliárd dolláros bevételt ért el szerte a világon. A 2019-es, Greta Gerwig-féle, 6 Oscar-díjra jelölt Kisasszonyok után azonban úgy döntött, egy időre visszavonul a színészkedéstől, és életének más aspektusaira, többek között a tanulmányaira és aktivista tevékenységeire koncentrál.
A sztárság amúgy is mindig megviselte, bár tisztában volt azzal, mekkora hatással van az emberek életére. „Találkoztam olyan rajongókkal, akiknek az arcom rá volt tetoválva a testükre, illetve olyan emberekkel is, akik a Harry Potter-könyvek segítségével vészelték át a rákot” – magyarázta a színésznő, akire a karrierje kezdete, vagyis kislánykora óta kiemelt médiafigyelem szegeződik.
A 18. születésnapján például a lesifitósok megpróbáltak a szoknyája alá fotózni, és számos zaklatás áldozata volt. A biztonsági aggályokra hivatkozva épp ezért nem is készít például szelfiket a rajongókkal, szívesebben beszélget velük szemtől szemben.
Aktívan a nőkért
Emma sok fontos társadalmi ügy mellé állt oda szenvedélyesen. Kiállt például a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak védelmében, az ENSZ jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett, és elindította a HeForShe nevű kampányt, amely arra ösztönzi a férfiakat, hogy vegyenek részt a nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelemben. „Mindig is hittem abban, hogy ha van egy platformod, akkor felelősséggel tartozol azért, amiben hiszel. Ez nemcsak a színészkedésről szól, hanem arról is, hogy használd a hangodat azért, hogy változást hozz létre a világban” – magyarázta a színésznő, aki emellett az oktatásra, a fenntartható divatra és a mentális egészségre összpontosító kezdeményezésekben is részt vett. Olyan ügyeket támogatott többek között, mint a Malala Alapítvány, amely a lányok oktatását segíti elő, 2016-ban pedig társalapítója volt a „Közös polcunk” nevű feminista könyvklubnak, ahol az egyenlőség, az identitás és a társadalmi igazságosság témáit feltáró olvasmánylisták felett kurátorkodott.
2019-ben Emma bekerült a Kering francia luxusdivat-konglomerátum igazgatótanácsába, ahol a divatipar fenntarthatóságáért és etikus gyakorlataiért szállt síkra. A Keringnél betöltött szerepe összhangban van a fenntartható divat iránti régi elkötelezettségével, s gyakran dolgozik együtt olyan márkákkal, amelyek a környezetbarát anyagokat és az etikus gyártási gyakorlatokat helyezik előtérbe.
Watson ugyanakkor beiratkozott egy kreatív írói programba is, feltett szándéka ugyanis, hogy a kamera mögötti szerepek felé is forduljon, szeretne forgatókönyveket írni és filmeket rendezni. Ki is próbálta már magát ezekben, a Pradának például készített egy reklámfilmet (2022: Prada Paradoxe), illetve már írt egy színdarabot is.
„Annyira örülök, hogy megtettem a színészkedéstől való eltávolodást, mert úgy érzem, hogy van saját hangom, kreatív terem és szuverenitásom, amikről korábban nem volt tudomásom” – mesélte erről.
Röviden együtt, vagy egyedül
Emma, bár már 35 éves, sosem volt 2 évnél hosszabb kapcsolata, és gyermekei sem születtek még. Egy interjúban azt mondta, a magánélete magánügy, így arról sosem szokott nyilatkozni, így általában akkor tudni csak, hogy van valakije, amikor megjelenik az illetővel egy hivatalos eseményen, vagy a fotósok elcsípik őket az utcán. 2015 és 2017 között pl. két éven át volt kapcsolatban a tech-vállalkozó William Knighttal, 2018 és 2019 között pedig a színész Chord Overstreettel (Glee – Sztárok leszünk, Acapulco) randevúzott. 2019-ben azt mondta magáról, hogy szingli, sőt, az „önpartner” kifejezéssel jellemezte magát, vagyis, hogy nem egyedülálló, hanem a saját maga társa. Aztán mégis jöttek további férfiak az életébe: 2021-től 2023-ig például az üzletember Brandon Greennel járt, a legújabb udvarlója pedig egy oxfordi iskolatársa, egy bizonyos Kieran Brown, akivel először 2024 júliusában látták csókolózni.
Az intenzív hírnévvel való megküzdésről egyébként fiatalkorától kezdve azt mondta, hogy a saját identitásában való gyökerezés segített neki végül „megtalálni a békét”, ebben pedig hatalmas segítségére volt a jóga. Emmát tehát már hat éve hiányolhatják a rajongói, és számukra rossz hír, hogy továbbra sem kereshetjük őt filmekben, sorozatokban, egyelőre nincsenek színészi előjegyzései. Nagyobb az esély arra, hogy a PhD-je megszerzése után forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként olvashatjuk majd a nevét egy-egy film stáblistáján.
Emma Charlotte Duerre Watson 1990. április 15-én született Párizsban, Jacqueline Luesby és Chris Watson angol ügyvédek gyermekeként. A családi háttere intellektuálisan és kulturálisan egyaránt gazdag, francia és angol hatások alakították Emma korai éveit. Ötéves koráig élt az öccsével, Alexszel együtt a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben, a szülők azonban ötéves korában elváltak, így a gyerekek ekkor Angliába költöztek, hogy az édesanyjukkal éljenek Oxfordshire-ben, a hétvégéket pedig apjuk londoni házában töltötték (később született még három féltestvére – Toby, Lucy és Nina – az apja új házasságából). Oxfordban a Dragon Schoolba járt 2003-ig, eddigre azonban már ismert színész volt az első két Harry Potter-filmnek köszönhetően.
Egyébként kb. hatéves korától kezdve a színészet érdekelte a leginkább, és szülei beleegyezésével a Stagecoach Theatre Arts oxfordi intézményében, egy részidős színházi iskolában képezte magát, ahol éneklést, táncot és színészetet tanult.
„Mindig is szerettem ezt a világot. Sokszor szerepeltem iskolai színdarabokban, és gyakran léptem fel a családom előtt. De 9 éves koromban kaptam először igazi ízelítőt a hivatásos színészetből. Akkor még nem tudtam, hogy ez megváltoztatja az életemet” – mesélte Watson a Vogue-nak egy 2018-as interjúban.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Trump álmatlansággal küzd, és egy luxushotelben fegyvert szegez Uncle Samre – Leforgatták a Fehér Lótusz paródiáját Trumppal és Putyinnal
A Saturday Night Live legújabb paródiájában Trump, Putyin és Ivanka Trump egy thai luxusszállóban keverednek abszurd helyzetekbe. Scarlett Johansson is feltűnik a rövid szkeccsben!
A Fehér Lótusz című HBO-sorozat hangulatát idézte meg a Saturday Night Live legújabb paródiája, amelyben Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Ivanka Trump is szerepet kapott – írja a 24.hu. A White Potus című szkeccs a politikai élet szereplőit helyezte be a népszerű sorozat világába.
A rövid jelenet középpontjában Donald Trump áll, akit James Austin Johnson alakít. A karakter a Fehér Lótusz egyik visszatérő szereplőjének, a Ratliff család fejének helyére került, akit az eredeti történetben bűnügybe keveredés, gyógyszerfüggőség és az anyagi leépülés jellemez.
A szkeccs egyik jelenetében Trump álmatlansággal küzd, és egy thai luxusszállodában fegyvert szegez Uncle Samre, miközben azt mondja:
„Megteszem. 500 százalékos vámot vetek ki Kínára”.
A helyzetet végül a félmeztelenül megjelenő Putyin próbálja elsimítani.
A paródiában több közismert karakter is feltűnik: Scarlett Johansson alakítja Ivanka Trumpot, aki az anyagi javakhoz való ragaszkodásáról ismert. Jon Hamm Robert F. Kennedy Jr.-ként jelenik meg, míg Melania Trump affektáló stílusban, Trump fiai pedig kissé korlátolt szereplőként szerepelnek.
A Saturday Night Live White Potus című szkeccse egyszerre idézi meg a Fehér Lótusz képi világát és hangulatát, valamint Donald Trump politikai tevékenységének jól ismert elemeit.
A Fehér Lótusz című HBO-sorozat hangulatát idézte meg a Saturday Night Live legújabb paródiája, amelyben Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Ivanka Trump is szerepet kapott – írja a 24.hu. A White Potus című szkeccs a politikai élet szereplőit helyezte be a népszerű sorozat világába.
A rövid jelenet középpontjában Donald Trump áll, akit James Austin Johnson alakít. A karakter a Fehér Lótusz egyik visszatérő szereplőjének, a Ratliff család fejének helyére került, akit az eredeti történetben bűnügybe keveredés, gyógyszerfüggőség és az anyagi leépülés jellemez.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Iszonyú mennyiséget kidobtunk a fekete-fehér tévé előtt ülve a gyerekkorunkból” – Dupla klippremier az Újzenekartól
Az együttes több mint egy évtizedig gyakorlatilag nem létezett az online térben, de most elhatározták, hogy változtatnak ezen – ennek szellemében egyből két klipjüket is bemutatjuk.
Az Újzenekar a nyolcvanas, kilencvenes évek dalközpontú, alternatív rockzene hagyományait eleveníti fel, sajátosan egyedi tálalásban. Poetikus tánczenéjükben szó esik minden fontos dologról, ami életünkben adódhat, a II. János Pál pápa téri ingatlanhelyzettől a melotonin jótékony hatásain keresztül a háttérhatalomig, Lucifertől az 5G-ig.
Saját bevallásuk szerint több mint egy évtizeden keresztül tüntetőleg alig adtak valamit is az internetes jelenlétükre, csak a számírásra és a koncertekre koncentráltak. Nemrég azonban szóltak nekik barátaik, hogy akkora a szakadék a virtuális és a valódi Újzenekar között, hogy jó lenne rendet vágniuk ezen a téren, mert elijesztik a potenciális rajongókat.
Ezért elhatározták, hogy néhány élőben már jó ideje játszott dalukhoz klipet is készítenek. Ezek közül kettőt mutatunk be ebben a cikkben, a szövegíró-frontember, Cseh András kommentárjaival.
Starsky és Hutch:
„Egy próba szünetében arról beszélgettünk Jokival, a dobosunkkal, hogy milyen kevésre emlékszünk gyerekkorunk tévésorozataiból, pedig hány száz órát eltöltöttünk előttük. Aztán visszamentünk zenélni, és lett ez a szám Starsky-ékról, aztán egy másik számban megemlékeztünk Derrickről és a Klinikákról is. Sajnos iszonyú mennyiséget kidobtunk a fekete-fehér tévé előtt ülve így a gyerekkorunkból... Amúgy a szám középrésze (jelen esetben az öreg nénis epizód) koncertről koncertre új, mindig azt mondom, ami éppen eszembe jut.
Molnár Botond basszusgitárosunk pedig egyszer csak készített rá egy klipet, közben gondolom körülugrálták a gyerekei, és tovább halogatódott a határidős munkája, ennek a feszültsége érződik is a képsorokban. A filmben szereplő további akciójeleneteket az én gyerekeim csinálták.”
Vérrokonom:
„Én egy olyan moziban élek, miszerint a halálunk után is vagyunk. De mi történik ilyenkor a vérrokonsággal? Ilyesmiről szól ez a dal. András Tamara barátunk nemrég meglepett minket ezzel a klippel, a saját ódon családi super 8 as szalagjaiból vágta össze, és hát nekünk nagyon tetszik.”
Az Újzenekar a nyolcvanas, kilencvenes évek dalközpontú, alternatív rockzene hagyományait eleveníti fel, sajátosan egyedi tálalásban. Poetikus tánczenéjükben szó esik minden fontos dologról, ami életünkben adódhat, a II. János Pál pápa téri ingatlanhelyzettől a melotonin jótékony hatásain keresztül a háttérhatalomig, Lucifertől az 5G-ig.
Saját bevallásuk szerint több mint egy évtizeden keresztül tüntetőleg alig adtak valamit is az internetes jelenlétükre, csak a számírásra és a koncertekre koncentráltak. Nemrég azonban szóltak nekik barátaik, hogy akkora a szakadék a virtuális és a valódi Újzenekar között, hogy jó lenne rendet vágniuk ezen a téren, mert elijesztik a potenciális rajongókat.
Ezért elhatározták, hogy néhány élőben már jó ideje játszott dalukhoz klipet is készítenek. Ezek közül kettőt mutatunk be ebben a cikkben, a szövegíró-frontember, Cseh András kommentárjaival.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
